Jogi publikáció – dr. Farkas Mihály: A családi jogállás rendezése

jogi publikació
Egyéb

ÖSSZEFOGLALÓ

Dolgozatomban a hatályos szabályozás alapján az anyai és apai jogállás keletkezésének, a szülői jogállásban történő változás anyagi jogi szabályainak, valamint az irányadó eljárásjogi szabályoknak az egyértelmű összegzésére törekedtem, a szabályozás vonatkozásában kialakult szakmai tapasztalataim, valamint véleményem kifejtése mellett.

Bevezetés

Dolgozatom témájaként azért a családi jogállás rendezését választottam, mert véleményem szerint modern korunkban különösen aktuális kérdés a gyermek valós jogállásának rendezése. Bírósági fogalmazói munkám során – a korábbi elnevezéssel – „panasznapi ügyfélfogadás keretében” rendszeresen szembesültem többek között azon problémával, hogy a várandós anyuka és a gyermek biológiai apukája csak a gyermek születése előtt nem sokkal szereztek arról tudomást, hogy az anya korábbi (nem a biológiai apával) még fennálló házassága alapján a gyermek anyakönyvébe az anya házastársa kerül apaként bejegyzésre, nem pedig a gyermek „valós”, biológiai apja. Dolgozatomban a családi jogállás rendezésének hatályos lehetőségeit és az esetlegesen felmerülő problémákat, jogértelmezési kérdéseket szeretném feldolgozni. Az anyai és apai jogállást keletkeztető tényektől a jogállás megváltoztatásig. Figyelemmel arra, hogy a dolgozatom a családi jogállás rendezésére fókuszál, a jogállást keletkeztető tények körében az örökbefogadás intézményét nem vizsgálom.

      I.          Anyai és apai jogállás keletkezése

A szülői jogállást keletkeztető tényeket a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szabályozza.

       i.           Anyai jogállás keletkezése

A Ptk. elvi éllel juttatja kifejezésre, hogy azt a nőt kell a gyermek anyjának tekinteni, aki a gyermeket megszülte[1], ezzel összefüggésben a jogalkotói szándéknak megfelelően hatályos szabályozásunk kimondja, hogy abban az esetben, ha a gyermek bármely reprodukcióra irányuló eljárásból származik, az a nő, aki emberiót vagy ivarsejtet adományozott a reprodukciós eljárás lefolytatásához, nem jogosult perindításra[2]. A szabályozás fenti rendelkezései alapján a jogalkotó egyértelműen amellett foglalt állást, hogy nem ismeri el az egyes külföldi országokban jogszerűen létező béranyaság intézményét.

Megjegyzendő, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) eredetileg lehetővé tette volna az ellenszolgáltatás nélküli formában létező béranyaságot abban az esetben, ha a dajkaanya a házastársak vagy élettársak közeli hozzátartozója, azonban még a hatályba lépése előtt a törvény akként került módosításra, hogy a dajkaanyaságot szabályozó rendelkezések hatályon kívül helyezére kerültek, így nem volt olyan időszak, amikor alkalmazható lett volna.[3]

     ii.          Apai jogállás keletkezése

Az apai jogállás keletkezésének vonatkozásában mindenekelőtt érdemes kitérni a vélelem és a fikció közötti különbségre.

„A vélelem lényegét tekintve a bíróhoz címzett felhívás, hogy egy, a bizonyítandó tényállás körén kívül eső tény bizonyítása esetén valamilyen meghatározott releváns tényt az ellenkező bizonyításáig valónak fogadjon el.”[4]

A vélelemmel szemben a fikció lényege „hogy a jogalkotó valamely nem való tényt valónak fogad el, pontosabban valamely életbeli tényt azonosnak mond ki más életbeli ténnyel, noha tudja, hogy nem azonos vele”[5]

Mindezek alapján a vélelem és a fikció közötti különbség alapja az, hogy vélelem esetén a jogalkotó bizonyos tényállási elemet valónak fogad el annak valószínűsége okán, míg a fikció esetében törvény erejénél fogva olyan tényt kell valósnak elfogadni, amelyről tudott, hogy nem valós (pl. kézbesítési fikció).

„A magyar családjog – ahogyan más európai jogfelfogások is – az apaságot megdönthető vélelemnek tekinti, azaz a megfelelő intézkedés foganatosításával az apa személyében változás állhat be, vagy egy házasságon kívüli gyermek esetében betöltik az üresen hagyott apai helyet.”[6]

„A törvény tételesen felsorolja az apai jogállást keletkeztető jogi tényeket abban a sorrendben, ahogy azokat alkalmazni kell. Ennek megfelelően az anya házasságához fűződő vélelmet az élettársak esetében alkalmazott, emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárás követi, azután következik az apai elismerés, végül az apaság bírói megállapítása.”[7].

1.     Házassági kötelék

A házassági köteléken alapuló apasági vélelem alapján hatályos jogunk szerint azt a férfit kell gyermek apján tekinteni, akivel a gyermek fogamzási idejében vagy ezen idő legalább egy részében a gyermek anyjának házassági köteléke állt fenn. Az, hogy ha az anya és az apa házasságát utóbb érvénytelenné nyilvánítják az apaság vélelmének fennállását nem érinti. A Ptk. a gyermek fogantatási idejére nézve vélelmet állít fel, mely szerint a törvény megdönthető vélelemként a gyermek fogantatási idejének a gyermek születésének napjától visszafele számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt időt tekinti azzal, hogy mind a két határnapot hozzá kell számítani. Figyelemmel arra, hogy a fogantatási vélelmet megdönthető vélelemként szabályozza jogunk, így lehetőség van arra, hogy bizonyítsák, hogy a gyermek fogantatása a törvényi vélelem szerinti idő előtt vagy után történt.

A jogalkotó rendezte azt az esetet is, hogy ha az anya házasságának megszűnését követően a gyermek születése előtt újabb házasságot köt, akkor abba az esetben is anya újabb férjét kell a gyermek apján tekinteni, ha a születés és a korábbi házasság megszűnése között nem telt el háromszáz nap, azonban, ha az anya utóbb kötött házasságán alapuló apai vélelem megdől törvény alapján a gyermek apjának automatikusan az anya korábbi férjét kell tekinteni.[8]

Hangsúlyozandó, hogy amennyiben az anya és a gyermek apja házassági közösségben állnak, az apai jogállást a szülők házassága keletkezteti abban az esetben is, ha gyermek reprodukciós eljárás útján fogant.

Megjegyzendő, hogy a Legfelsőbb Bíróság – jenleg Kúria – PK 97. számú – a 1/2014. PJE határozat 1. pontja alapján a Ptk. alkalmazása körében is irányadó – kollégiumi állásfoglalás alapján az anya férjének a gyermek fogamzási idejét megelőző időponttal történt holtnak nyilvánítása esetében a gyermeket házasságon kívül születettnek kell tekinteni. Az állásfoglalás szerint a gyermek az apaság megállapítása iránt pert indíthat.[9]

Kiemelendő, hogy az apasági vélelmek közül a „legerősebb” az anya házasságán alapuló véleleme „így az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni abban az esetben is, ha az anya már – a házasság felbontása nélkül – más férfivel él együtt és a gyermek valójában ezzel a másik férfivel létesített nemi kapcsolatból származik.”[10]

2.     Reprodukciós eljáráson alapuló vélelem

A Ptk. az apai jogállást keletkeztető tények körében másodikként a reprodukciós eljáráson alapuló vélelmet szabályozza. Hatályos jogunk kimondja, hogy amennyiben az apaság nem állapítható meg az anya házassági kötelékén alapuló vélelme alapján, abban az esetben azt a férfit kell a gyermek apjának tekinteni, aki az anyával való élettársi kapcsolatának fennállása alatt az anyával együtt reprodukciós eljárásban vett részt és a gyermek származása (fogantatása) a reprodukciós eljáráson alapul. Kivételt jelent a házasságon alapuló apai vélelem „elsődlegessége” alól az az eset, ha az anya az eredményes reprodukciós eljárás lefolytatása után nem a reprodukciós eljárásban résztvevő élettársával köt házasságot, ez esetben az anya házassága a férje vonatkozásában nem keletkezet apasági vélelmet, a gyermek apjának a reprodukciós eljárásban résztvevő élettársat kell tekinteni. Úgyszintén a reprodukciós eljárásban résztvevő élettársat kell a gyermek apjának tekinteni abba az esetben is, ha a reprodukciós eljárás során fogant gyermek születése és az anya korábbi   más férfival fennálló  –  házasságának megszűnése  között a törvény által meghatározott vélelmezett fogamzási idő nem telt el.[11]

Az anya élettársi kapcsolatban állása önmagában nem keletkeztet apai vélelmet, csak abban az esetben, ha a gyermek fogantatása kizárólag az asszisztált reprodukciós eljáráson alapul. Amennyiben a gyermek természetes úton fogan, az apaság vélelmezéséhez az anya élettársának teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot kell tennie.

Az Eütv. 167. § (1) bekezdése szabályozza a reprodukciós eljárás lehetőségét. Reprodukciós eljárás elvégzésére csak egymással házastársi vagy élettársi kapcsolatban álló személyek között van lehetőség, abban az esetben, ha valamelyik féltől egészségügyi okból természetes úton egészséges gyermek nagy valószínűséggel nem származhat[12]. A törvény rendezi azon esetet is, ha házasságon alapuló és a reprodukciós eljáráson alapuló vélelem „találkozik”. A jogalkotó amellett foglalt állást, hogy abban az esetben, hogy ha az eredményes reprodukciós eljárást követően, a gyermek születését megelőzően az anya más férfival házasságot köt, az anya házassága apasági vélelmet nem keletkeztet, tehát továbbra is a reprodukciós eljárásban résztvevő apát kell gyermek apjának tekinteni. Ugyanez igaz abban az esetben is, ha az anya korábbi házasságának megszűnése és a reprodukciós eljárásban fogant gyermek születéséig a vélelmezett fogamzási idő nem telt el. A jogalkotó ezen rendelkezéseivel a reprodukciós eljárás tényét ebből a szempontból[13] a házasságon alapuló vélelem elé helyezte.

Az „asszisztált reprodukciós eljárás nyomán – mind házastársak, mind élettársak esetén -az apaság vélelme független attól, hogy a férfi saját ivarsejtjéből vagy donor ivarsejtből fogan-e a gyermek.”[14]

3.     Apai elismerő nyilatkozat

Abban az esetben, ha apai jogállást sem az anya házassága (mert a gyermek fogantatásának idején nem állt házassági kötelékben), sem reprodukciós eljárásban történő részvétel nem keletkeztet, vagy a vélelem megdőlt, az apai jogállás teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal tölthető be. Az apai elismerő nyilatkozat megtételének feltétele, hogy az apai elismerő nyilatkozatot tenni kívánó férfi a gyermeknél legalább tizenhat évvel idősebb legyen, ezen feltétel nem teljesül tipikusan abban az esetben, ha a gyermek biológiai apja a tizenhatodik életévét a gyermek megszületésekor nem töltötte be – így értelemszerűen, hatályos jogunk alapján házassági kötelékben sem állhat az anyával – az apai jogállás rendezésére kizárólag bírósági peres eljárás keretében kerülhet sor. A hatályos szabályozás szerint az elismerő nyilatkozat megtételének nem akadálya, hogy a gyermek még nem született meg, a fogamzási idő kezdetétől megtehető, azonban amennyiben a gyermek születését megelőzően teszik meg, úgy csak a gyermek megszületésekor lesz teljes hatályú a nyilatkozat. A nyilatkozat csak személyesen tehető. Cselekvőképességében részlegesen (a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok megtétele tekintetében) korlátozott személy, valamint korlátozottan cselekvőképes személy elismerő nyilatkozatának érvényességéhez szükséges a törvényes képviselőjének hozzájárulása is. Amennyiben a törvényes képviselő a hozzájárulását nem adja meg, vagy tartósan akadályozva van, a hozzájárulását a gyámhatóság hozzájárulása pótolja. Ahhoz, hogy az elismerő nyilatkozat teljes hatályúvá válhasson – a korábban tett nyilatkozat esetén a gyermek megszületésén túlmenően – szükséges a gyermek anyjának, a kiskorú gyermek törvényes képviselőjének és abban az esetben, ha a gyermek már tizennegyedik életévét betöltötte, magának a gyermeknek is a hozzájárulása. Amennyiben a gyermek anyja egyben a gyermek törvényes képviselője is, mindkettő nevében ő adhatja meg a hozzájárulást. Ez alól azon eset képez kivételt, amikor a gyermek és az anya között érdekellentét áll fenn. Hogyha a gyermek és az anya között érdekellentét áll fenn, a gyámhatóság a gyermek törvényes képviseletére eseti gyámot rendel. Abban az esetben pedig, ha az anyai jogállást betöltő személy nyilatkozatában tartósan akadályozva van vagy már nem él, a hozzájárulást a gyámhatóság adhatja meg. A hatályos szabályozás rendelkezik továbbá arról is, hogy amennyiben az apai elismerő nyilatkozat megtételekor apaság megállapítása iránti per van folyamatban más férfi vonatkozásában, az anya és a törvényes képviselő hozzájáruló nyilatkozata akkor válik teljes hatályúvá, ha a per úgy fejeződik be jogerősen, hogy az apaság megállapítására nem kerül sor[15].

„A teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat mindenkivel szemben hatályos[16]”.

„A teljes hatályú apai nyilatkozat felvételére az anyakönyvvezető, a bíróság, a hivatalos konzuli tisztviselő és bármely megyei kormányhivatal járási hivatalának Gyámügyi Osztálya jogosult”[17]. Tiszteletbeli konzul előtt abban az esetben lehet ezen nyilatkozatokat megtenni, ha a tiszteletbeli konzul konzuli tanúsítvány kiállítására fel van hatalmazva. Amennyiben a nyilatkozatot magába foglaló jegyzőkönyv vagy okirat aláírásra került az apai elismerő nyilatkozat nem vonható vissza.

A Kúria elvi éllel mondta ki, hogy „a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat visszavonhatatlan és mindenkivel szemben hatályos, így az annak alapján történt anyakönyvi bejegyzés az anyakönyvi eljárásban alappal nem vitatható”.[18]

Apai elismerő nyilatkozat megtételére az apaság megállapítására irányuló peres eljárás alatt a perben nem szereplő férfi részéről is helye van, de ezen elismerő nyilatkozat teljeshatályúvá válásához, a törvényi hozzájáruló nyilatkozatok meglétén túlmenően az szükséges, hogy a per jogerősen az apaság bírósági megállapítása nélkül fejeződjön be.[19]

4.     Bírósági határozaton alapuló vélelem

Amennyiben a gyermek apjának személyét sem a házassági közösség vélelme, sem a reprodukciós eljárás során keletkező vélelem, sem apai elismerés alapján nem lehet megállapítani, az apai jogállást bírósági úton lehet rendezni. A bíróság – gondos mérlegelést követően – a gyermek apjának nyilvánítja azt a férfit, aki a gyermek anyjával a vélelmezett fogamzás időben nemi kapcsolatban volt és a körülmények gondos mérlegelése alapján alappal feltételezhető, hogy a gyermek ebből a nemi érintkezésből származik[20].

„Az apaság bírói megállapításának tényállása kettős bizonyítást kíván. Önmagában tehát a nemi kapcsolat bizonyítottsága az apaság bírói megállapítását nem teszi lehetővé”.[21]  A bíróságnak azt is vizsgálnia kell, hogy a gyermek a körülmények alapján ebből a nemi érintkezésből származik-e.

A bíróság apaságot megállapító ítélete mindenkivel szemben hatályos. Amennyiben a gyermek fogantatása reprodukciós eljárás következménye, az apaságot bírói úton nem lehet megállapítani azzal férfival szemben, aki a reprodukciós eljáráshoz ivarsejtet vagy embriót adomázott. [22]

Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet 22. számú módszertani levele (amely a polgári perekben és büntetőügyekben végzett DNS-vizsgálatokhoz és szakvéleményadáshoz készült) akként foglal állást, hogy a vitatott apasági ügyekben DNS vizsgálat elvégzése indokolt.

„A természettudományi vizsgálatok fejlődése gyökeresen megváltoztatta a származási perekben a bizonyítási eljárását. A DNS szakértői vizsgálat a korábban meghatározó személyes előadások, tanúmeghallgatások jelentőségét csökkentette, ugyanis lehetővé tette a gyakorlatilag kétséget kizáró bizonyosság megállapíthatóságát. A DNS vizsgálat folytán a származási perekben az apaság megállapítása, vagy a vélelmezett apaság megdöntése lényegében a szakértői vizsgálat eredményétől függ.”[23]

    II.          Változás a szülői jogállásban

       i.           Anyai jogállás rendezése

Abban az esetben, ha gyermek anyjának személye nem állapítható meg, a gyermek (amennyiben gyermek már elhunyt a leszármazója) kérheti, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a gyermek anyja az általa megjelöl személy. Az a személy is kérheti a bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy ő gyermek anyja, aki a gyermek anyjának vallja magát. Ez utóbbi esetben viszont perindításra nem jogosult az a nő, aki a reprodukciós eljárás lefolytatásához ivarsejtet vagy embriót adományozott[24].

Véleményem szerint a pozitív megállapítási per a gyakorlatban tipikusan abban az esetben fordulhat elő, ha az anya, aki gyermekét annak érdekében, hogy más nevelje fel, az erre kijelölt helyen hagyja és a jogszabály által előirt hat hét elteltét követően elhatározását meggondolva pert indít anyaság megállapítása érdekében.

A hatályos szabályozás ismeri továbbá az úgynevezett negatív megállapítási per fogalmát. Amennyiben az anyai jogállás betöltött (a születési anyakönyvbe van anyaként bejegyzett személy) a gyermek (halála után leszármazója) vagy a vérszerinti anya kérheti a bíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy nem az nő, aki a gyermeket megszülte, feltéve, hogy a téves bejegyzés közigazgatási eljárás keretében nem orvosolható[25].

Fentiekből egyértelműen kitűnik, hogy mind a pozitív megállapítási, mind a negatív megállapítási per vonatkozásában érvényesül a felperesi legitimáció.

Amennyiben a perindításra jogosult cselekvőképességében részlegesen korlátozott (a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok megtétele tekintetében), vagy korlátozottan cselekvőképes személy, anyasági pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthat. Amennyiben a törvényes képviselő a hozzájárulást nem adja meg, vagy tartósan akadályozva van a nyilatkozatételben, a hozzájárulását a gyámhatóság hozzájáruló nyilatkozata pótolja. Amennyiben a perindításra jogosult személy cselekvőképtelen, a pert a törvényes képviselője indíthatja meg a nevében a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával.[26]

Az anyasági perekben az alperesi kört is meghatározza a Ptk., ennél fogva alperesi legitimáció érvényesül az eljárás során.

Amennyiben a pert a gyermek vagy a leszármazója indítja, alperesként az anyát, vagy (negatív megállapítási kérelem esetén) a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személyt kell megjelölnie. Amennyiben a magát anyának valló személy kívánja megindítani az eljárást, a pert (negatív megállapítás iránti kérelem esetén) a születési anyakönyvbe anyaként bejegyzett személy ellen vagy (pozitív megállapítás iránti kérelem esetén) a gyermek ellen kell megindítani. Abban az esetben, ha az anyaság bírósági megállapítása iránti kérelemnek történő helyt adás következtében az anyai jogállás változása az apaság vélelmére kihatna (az anya házassága folytán) a pert azon férfi ellen is megkell indítani, akit a gyermek apjának kell tekinteni a házassági köteléken alapuló vélelem okán. Amennyiben azon személy vagy személyek, akikkel szemben az eljárást megkellene indítani, a perindításkor már nem élnek, a pert ügygondnok ellen kell megindítani, akit a bíróság rendel ki. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy keresetében előkell adnia a felperesnek, hogy az alperes elhunyt, melyre tekintettel alperesként a „bíróság által kirendelt ügygondnok”-ot szükséges feltüntetnie.

A törvény elvi éllel mondja ki, hogy nincs helye az anyaság bírósági úton történő megállapításának azzal a nővel szemben, aki a reprodukciós eljáráshoz ivarsejtet vagy embriót adományozott. Az anyasági perben született bírósági ítélet erga omnes hatályú, tehát mindenkivel szemben hatályos.[27]

A negatív megállapítási per nem túl gyakori. A témával kapcsolatosan csupán a BH1998.234. foglalkozik részleteseben – mely még értelemszerűen a Ptk. hatályba lépését megelőzően született, azonban álláspontom szerint a hatályos szabályozás vonatkozásában is iránymutatónak tekinthető.

A határozattal érintett eljárásban a felperes – az érintett gyermek – annak a megállapítását kérte, hogy a vér szerinti anyja – ügygondnok által képviselt I. r. alperes – elhunyt, aki az anyakönyvbe bejegyezett II. r. alperes testvére. Az I. r. alperesi ügygondnok a kereset elutasítását kérte, míg a II. r. alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperesi keresetet elutasította.

Az irányadó tényállás szerint a II. r. alperes és a felperes apaja 1926-ban kötöttek házasságot, 1928-ban és 1930-ban gyermekük született, majd 1932-ben született meg a felperes, akinek anyjaként a II. r. alperes került bejegyzésre az anyakönyvbe. Keresetében a felperes állította, hogy az I. r. alperes, aki a II. r. alperes testvére 1930 és 1937 között egy háztartásban élt a II. r. alperessel és férjével (aki felperes apja), mely idő alatt a felperes apja és az I. r. alperes között nemi kapcsolat volt, mely kapcsolatból származik felperes. A II. r. alperes a „családi botrány” elkerülése érdekében hozzájárult, hogy a felperest az ő gyermekeként anyakönyvezzék, majd az I. r. alperes elköltözését követően a II. r. alperes nevelte tovább saját gyermekeként. A felperes apja az I. r. alperes elkötözését követően az I. r alperest anyagilag támogatta abban a hiszemben, hogy az I. r. alperes vagyonát a felperesre, mint vérszerinti gyermekére fogja fordítani, azonban az I. r. alperes halála előtt vagyonát másnak adományozta. Felperesnek az apja 1987 őszén tett célzást arra, hogy az I. r. alperestől származik. Ezt követően apja halála után értesült a felperes arról, hogy ténylegesen az I. r. alperestől származik, aki vagyonát még életében másnak ajándékozta. A II. r. alperes a felperes által előadottakat megerősítette. A perben elrendelt vércsoportvizsgálat szerint a II. r. alperes anyasága a felperes vonatkozásában „valószínű”.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tekintettel arra, hogy a felperes keresete annak megállapítására irányul, hogy a felperes anyja az I. r. alperes (pozitív megállapítás), így a kereset vonatkozásában előkérdés a II. r. alperes tekintetében a negatív megállapítás. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperesi előadást csupán a II. r. alperes elismerő nyilatkozata támasztotta alá, az élettani vizsgálatok nem zárták ki, hogy a felperes a II. r. alperestől származik, így – figyelemmel arra, hogy a negatív megállapítás feltételei nem állnak fenn – nem volt jogi lehetőség arra, hogy az I. r. anyaságát a felperes vonatkozásában a bíróság megállapítsa.

A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, továbbá új eljárás lefolytatásának és új határozat meghozatalának elrendelését. Álláspontja szerint a keresetének nem előkérdése a negatív megállapítás. Véleménye szerint azzal, hogy az elsőfokú bíróság a pozitív és a negatív megállapítást azonos perben bírálta el, elzárta őt attól, hogy további bizonyítással, nevezetesen a II. r. alperes tanúkénti kihallgatásával éljen. Előadta, hogy a származási perben a bíróságnak feladata, hogy minden eszközzel hivatalból is gondoskodjon a tényállás kellő felderítéséről. Erre figyelemmel véleménye szerint a jogerős ítélet megalapozatlan tekintettel arra is, hogy a bíróság a vércsoportvizsgálaton kívül más élettani vizsgálat nélkül döntött.

A Legfelsőbb Bíróság – mostani nevén Kúria – a felülvizsgálati kérelmet, mint alaptalant elutasította. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy abban az esetben, ha az anyakönyvben a gyermek anyjaként van bejegyzett személy, a pozitív megállapítás szükségszerű előkérdése a negatív megállapítás iránti kereset, mely alapján a betöltött anyai státus megüresedhet. Erre tekintettel a két kérdés elkülönített vizsgálata, valamint a pozitív megállapítás logikailag lehetetlen. Ez alapján a Legfelsőbb Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a bejegyzett és a vér szerinti anyaként megjelölt nők perben állása szükségszerű. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a tárgyi ügyben a közvetett bizonyítékok értékelésével legfeljebb az állapítható meg bizonyossággal, hogy az I. r. alperes és a felperes apja között a felperes fogamzási idejében nemi kapcsolat volt. Azonban ebből nem következik az, hogy a felperes anyja nem az anyakönyvbe bejegyzett II. r. alperes. A legfőbb bírói fórum nem tartotta életszerűnek, hogy a felperesnek 55 éves korában (1987-ben) jutott tudomása a származására vonatkozó szóbeszéd azon személyektől, akiknél nevelkedett. Azonban, ha még így is történt, az eljárás 1993-ban történő megindításakor a felperes mulasztásának tekinthető, hogy a kereset megindításáig az I. r. alperes és a felperes apja elhalálozott, így a származás teljes bizonyossággal a határozat meghozatalakor már nem volt feltárható, mivel a felperes által szüleiként megjelölt személyek már nem éltek.  A tárgyi esetben a vizsgálatok pontosságát – azon túlmenően, hogy a vérszerintinek megjelölt anya már nem élt – az is rontotta, hogy az I. r. és a II. r. alperes testvérek voltak, így közeli genetikai kapcsolatban álltak.

A fent ismertetett eljárásból is jól látható, hogy a származási perek során az esetleges „családi botrányok” elkerülése érdekében olyan helyezetek állhatnak elő, ami utóbb már nem, vagy csak rendkívüli nehézségek útján tisztázható. Az anyasági perek elenyésző számára tekintettel ezen eljárások során kialakult bírói gyakorlatról még nem beszélhetünk.

     ii.          apai jogállás rendezése

A Kúria PK 179. számú – a 3/2015. PJE határozat V. 1. alapján a Ptk. alkalmazása körében is irányadó – kollégiumi állásfoglalásában kimondta, hogy „az apaság vélelmének megdöntésére irányuló igény az apaság megállapítására irányuló igénnyel egy keresetben nem érvényesíthető.”[28]  Fenti megállapítást a Kúria Kollégiuma az alapján tette, hogy az apaság vélelme az anya házassága alapján addig fennáll, amíg az arra a jogszabály alapján jogosult személy által megindított kereset alapján bíróság jogerős ítélete a vélelmet meg nem döntötte.  Csak jogerős apaság vélelmének megdöntéséről rendelkező ítéletet követően van lehetőség arra, hogy peres eljárás induljon apaság megállapítása érdekében. Amennyiben az apaság vélelmének megdöntésére, valamint az apaság megállapítására irányuló per összekapcsolható lenne, akkor az összekapcsolt eljárásban olyan személy is részt venne félként az apaság vélelmének megdöntésére irányuló eljárásban, aki ezen eljárás tekintetében sem felperesi sem alperesi legitimációval nem rendelkezik, azonban – adott esetben – nem áll érdekében az apaság vélelmének megdöntése.

1.     Az apasági vélelem megtámadásnak okai

„Az apasági vélelem megtámadásának értelemszerűen az előfeltétele, hogy az apasági vélelem vagy házasság, vagy apai elismerő nyilatkozat vagy reprodukciós eljárás alapján fennálljon, ellenkező esetben a megdöntése iránt támasztott kereset alaptalan.”[29]

Apaság vélelmét főszabály szerint azon okból lehet megtámadni, hogy a körülmények alapján lehetetlen, hogy a vélelem alapján apának tekintett személytől származik a gyermek, vagy a vélelmezett apa az anyával a gyermek fogamzásának idejében nemileg nem érintkezett.

Amennyiben az apasági vélelem teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, a vélelmet azon az alapon is meg lehet támadni, hogy az előírt jogszabályi feltételek teljesülésének hiányában nem vált teljes hatályúvá az elismerő nyilatkozat, továbbá a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatot jogellenes fenyegetés, tévedés vagy megtévesztés hatására tette meg a nyilatkozatot tevő férfi, valamint, ha az elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése céljából tették meg.[30]

Tévedésre történő hivatkozás esetén „annak bizonyítása szükséges, hogy a nyilatkozó lényeges körülmény tekintetében legyen tévedésben[31], tehát, ha a nyilatkozó férfi az apaság tekintetében nem lényeges körülmény tekintetében volt tévedésben (például az anya vagyoni helyzet) eredménnyel nem támadhatja meg nyilatkozatát.

Érdemes kitérni arra, hogy a hatályos szabályozás szerint „ha a származás reprodukciós eljárás következménye, az apaság vélelme akkor támadható meg, ha az anya férje vagy élettársa az eljáráshoz nem járult hozzá.”[32]

Kiemelendő továbbá, hogy amennyiben az apaság vélelme teljes hatályú apai elismerő nyilatkozaton alapul, akarathibára, valamint a jogi feltételek hiányára alapított megtámadás esetén „az apai elismerő nyilatkozatot tevő személy ilyen tartalmú hivatkozását akkor is vizsgálni kell, ha a vér szerinti apasága DNS-vizsgálattal gyakorlatilag bizonyított”[33]. Amennyiben az elismerő nyilatkozaton alapuló vélelem megdől, az apaságot a DNS-vizsgálat eredményére figyelemmel perben lehet megállapítani.

Az Eütv. öt különböző emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárást szabályoz[34]

  • a testen kívüli megtermékenyítés és embrióbeültetést
  • az ivarsejttel végzet mesterséges ondóbevitelt (a házastárs, valamint élettárs ivarsejtjeivel, illetőleg adományozott ivarsejttel)
  • az embrió átültetést és testen kívüli megtermékenyítést adományozott ivarsejttel
  • az embrióadományozással végzett embrióbeültetést
  • továbbá a női ivarsejt megtermékenyíthetőségét, illetőleg megtermékenyülését, valamint megtermékenyített ivarsejt megtapadását és fejlődését elősegítő egyéb módszereket.

„A reprodukciós eljárás csak a kérelmezők – tájékoztatásukat követően tett – együttes írásbeli beleegyező nyilatkozata alapján kezdhető meg, illetve – egyedülállóvá vált nő esetén – a kérelmező írásbeli beleegyező nyilatkozata esetén folytatható.” [35]

Az Eütv. fenti rendelkezéseinek és a Ptk. 4:107. § (3) bekezdésének együttes értelmezéséből megállapítható, hogy a reprodukciós eljárás során adott hozzájáruló nyilatkozat a konkrétan meghatározott fajtájú reprodukciós eljárás lefolytatására ad alapot, nem tekinthető általános, bármilyen (a hozzájáruló nyilatkozatban meghatározottól eltérő) reprodukciós eljáráshoz valló hozzájárulásnak. Így a reprodukciós eljáráson alapuló vélelmet a vélelmezett apa azon az alapon is jogosult megtámadni, hogy azon típusú reprodukciós eljárás lefolytatásához, amely következményeként a gyermek fogant, nem járult hozzá.

Amennyiben a gyermek fogantatása olyan reprodukciós eljárás következménye, amelyhez a vélelmezett apa hozzájárult, az apaság vélelmét megtámadni nem lehet.  Úgyszintén kizárt az apaság vélelmének megtámadása, ha az apaságot a bíróság állapította meg.

„Amennyiben rendelkezésre is áll a férfi részéről a hozzájárulást tartalmazó nyilatkozat, annak kifejezett tartalma nem hagyható figyelmen kívül, hogy ti. az Eütv.-ben felsorolt eljárások közül melyekre terjed ki, azt pusztán l’art pour l’art nem lehet értelmezni, mert ellenkező esetben az apaság vélelme megtámadható.”[36]

2.     Megtámadásra jogosultak

Az apaság vélelmének megtámadása során is érvényesül a felperesi legitimáció.

„A Ptk. hatályba lépésével módosult a per megindítására jogosultak köre. A Csjt. szabályai alapján a per megindítására jogosult volt a gyermek, a vélelmezett apa, a gyermek halála után leszármazója, ennek hiányában az ügyész.”[37]

A Ptk. szerint a vélelem megtámadására a gyermek (halála után leszármazója), az anya, és a vélelmezett apa jogosult, továbbá bizonyos lentebb tárgyalt esetekben az anya volt férje, az ügyész és a gyámhatóság is rendelkezik felperesi legitimációval. Azonban, ha az apaság vélelme apai elismerő nyilatkozaton alapul, tévedésre, megtévesztésre és jogellenes fenyegetésre történő hivatkozással csak a vélelmezett apa jogosult megtámadni az apaság vélelmét. Az anya az érintett gyermekkel együttesen indíthat pert, mely perindításhoz szükséges a gyámhatóság jóváhagyása. 

A korábban tárgyaltak szerint a Ptk. 4:99. § (3) bekezdése alapján, ha a gyermek megszületése előtt az anya házassága megszűnik, de még a gyermek megszületését megelőzően újabb házasságot köt az anya és a gyermek ezen utóbbi házasság fennállása alatt születik, akkor a gyermek apjának az újabb férjet kell tekinteni akkor is, ha a gyermek születése és a házasság megszűnése között háromszáz nap nem telt el. Ebben az esetben a Ptk. lehetőséget ad arra, hogy az anya volt férje megtámadja az apaság vélelmét, amennyiben a vélelem megdöntése esetén az apának a volt férjet kell tekinteni.[38]

A gyámhatóság és az ügyész az apaság vélelmének megdöntése iránti eljárásban felperesi legitimációval csak abban az esetben rendelkezik, amennyiben az apaság vélelmét azon az alapon támadja, hogy az elismerő nyilatkozatot jogszabály megkerülése érdekében tették.[39]

A pert a jogosultaknak személyesen kell megindítani. A perindítás vonatkozásában szintén érvényesül az anyasági pernél is megjelenő azon szabályozás, hogy amennyiben a perindításra jogosult cselekvőképességében részlegesen korlátozott (a származás megállapításával összefüggő jognyilatkozatok megtétele tekintetében), vagy korlátozottan cselekvőképes személy apaság vélelmének megdöntése iránti pert törvényes képviselője hozzájárulásával indíthat. Amennyiben a törvényes képviselő a hozzájárulást nem adja meg, vagy tartósan akadályozva van a nyilatkozatételben, a hozzájárulását a gyámhatóság hozzájáruló nyilatkozata pótolja. Amennyiben a perindításra jogosult személy cselekvőképtelen, a pert a törvényes képviselője indíthatja meg a nevében, a gyámhatóság előzetes hozzájárulásával. A gyermek anyja az apaság vélelmének megdöntésére irányuló perben a gyermek törvényes képviseletét elláthatja.[40]

3.     Megtámadási határidők

„…az apasági vélelem megtámadásának határideje kettős természetű: külön bizonyítás nélkül abszolút érvényű az apasági vélelem keletkezésétől, illetőleg a gyermek számára a nagykorúságának elérésétől számított egy éven belül, relatív, és már külön bizonyításra is szorul viszont a határidő kezdő időpontja akkor, ha egyrészt a per megindítására jogosult a gyermek megszületéséről csak a gyermek egyéves kora után értesült, másrészt ha egy évnél régebben tudott ugyan a gyermek megszületéséről, illetőleg a vele szemben fennálló apasági vélelemről, de a megtámadás okáról csak később, a perindítást megelőző egy éven belül szerzett tudomást.”[41]

Az apaság vélelmének megtámadására a törvény szigorú határidőket határoz meg. A megtámadásra nyitva álló határidő függ a jogosult személyétől is. A leghosszabb ideig az anya a kiskorú gyermekkel együtt, a gyámhatóság hozzájárulásával indíthat pert az apaság vélelmének megdöntése érdekében, nekik a gyermek hároméves koráig van lehetőségük a per megindítására. A többi perindításra jogosult személy a vélelem keletkezésétől számított egy évig kezdeményezhet pert az apaság vélelmének megdöntése érdekében.

Az a személy, aki tévedés, megtévesztés, vagy jogellenes fenyegetés hatására alatt tett apai elismerő nyilatkozatot a felismeréstől, illetőleg a kényszerhelyzet megszűnésétől számított egy éven belül fordulhat bírósághoz a vélelem megdöntése érdekében. Amennyiben a jogosult a rá irányadó megtámadási határidő kezdete után szerez tudomás a megtámadás alapjául szolgáló tényről, a tudomásszerzéstől számítva egy év áll rendelkezésére a kérelem előterjesztésére.

Abban az esetben, ha a jogosultak a gyermek nagykorúvá válásig nem indítanak pert a gyermek a nagykorúvá válásától számított egy éven belül, önállóan jogosult pert indítani az apaság vélelmének megdöntése érdekében.[42]

Az apaság vélelmének megtámadása vonatozásában nem hagyható figyelmen kívül a Kúria Pfv. 20.936/2016/3. számú ítélete. A legfőbb bírói fórum határozatának lényege szerint az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az I. és II. r. alpereseknek nem a felperes a vérszerinti apja.

A Kúria fenti határozatának tényállása szerint a felperes és III. r. alperes (az I. és II. r. alperesek anyja) házassági életközösségben éltek, melynek fennállta során születettek az I. és a II. r. alperesek.

A házassági életközösség fennállása során a barátok és a szomszédok említették a felperesnek, hogy a III. r. alperes esetlegesen házastársi hűséget sértett, azonban a III. r. alperes a felperes gyanúsítását visszautasította. A felek házasága időközben bírósági úton felbontásra került. A felek a járulékos kérdésekben – így gyermekek elhelyezésében, valamint a gyermektartás mértékében egyezséget kötöttek. A felperes gyermektartásdíj leszállítása érdekében 2013. március 23. napján keresetet nyújtott be. Ezen utóbbi peres eljárás megindítása idején, de pontosan meg nem határozható időpontban a felperest a testvére emlékeztette a III. r. alperes korábbi magatartására és DNS vizsgálat elvégzésének lehetőséget vetette fel, mert véleménye szerint nem biztos, hogy az I. és II. r. alperesek édesapja a felperes. A felperes – egyebek mellett – testvére jelzésére is figyelemmel 2013. szeptember 14. napján elvégeztette a DNS vizsgálatot, melynek eredményeként a 2013. szeptember 20. napján készült vizsgálati eredmény szerint az I. és a II. rendű alperes esetében a felperes apasága kizárt.

A felperes keresettel fordult az elsőfokú bírósághoz, amelyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az I. és II. rendű alpereseknek nem a felperes az édesapja. A kereseti kérelmét a 2013. szeptember 26. napján átvett DNS vizsgálati eredményre alapította. Keresetében előadta, hogy a testvére és a barátai korábban is utaltak rá, hogy esetleg az I. és a II. r. alperesek fogantatása a III. r. alperes házassági hűséget sértő magatartásának a következménye, ezen gyanúja a bontóper alatt is felmerült, de nem tartotta szükségesnek a gyanú tisztázását, mivel nem volt benne biztos. Előadta továbbá, hogy a keresetét a megtámadásra nyitva álló törvényi határidőn belül terjesztette elő, figyelemmel arra, hogy azon tényről, hogy az ő apasága az I. és a II. r. alperes vonatkozásában kizárt csak a DNS vizsgálat eredményéből szerzett tudomást, tehát az egyéves tudomásszerzési határidő 2013. szeptember 26. napján kezdődött.

Az I., II és III. rendű alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Érdemben nem vitatták a DNS teszt eredményét, azonban álláspontjuk szerint a felperes a törvényi jogvesztő határidőt elmulasztotta, mivel a gyermekek születésétől számított egy éves határidő már eltelt és a felperes keresete szerint arról, hogy esetlegesen nem ő a gyermekek vérszerinti apja, már a gyermektartásdíj leszállítására irányuló eljárás kezdetén – 2013. március – április hónapban – tudomással bírt, így a 2014. június 18. napján az apaság vélelmének megdöntésére irányuló kereset benyújtását megelőzően több mint egy évvel tudomása volt a megtámadási okról. Előadták továbbá, hogy a DNS vizsgálati eredmény álláspontjuk szerint megtámadás alapjául szolgáló ténynek nem minősíthető, csak bizonyítéka lehet a felperes állításának.

Az elsőfokon eljárt bíróság a felperes keretét elutasította.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az apaság vélelmének megdöntésére nyitva álló határidő akkor kezdődik, amikor a jogosult tudomást szerez a keresetindítás alapjául szolgáló tényről, mely időpont az elsőfokon eljáró bíróság álláspontja szerint független attól, hogy a tudomásszerzéskor a bizonyítékok rendelkezésre állnak-e vagy sem, mivel a megtámadásra nyitva álló egy éves határidő alatt a szükséges bizonyítékok beszerezhetőek. Mivel a felperes saját előadása szerint a III. r. alperessel fennálló házassági életközössége alatt is értesült már a III. r. alperes házassági hűséget sértő magatartásáról, továbbá a 2013 tavaszán a testvérével folytatott beszélgetése is megerősítette gyanúját, mely beszélgetésre a meghallgatott tanúk előadása, valamint a felperes nyilatkozata szerint 2013. május 23. napját megelőzően került sor. Azonban a fentiek ellenére a felperes csak 2014. június 18. napján nyújtotta be keresetét, így az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a jogvesztő határidőt elmulasztotta, ezért az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokai folytán helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat szerint a megtámadási határidő kezdete, az alapul szolgáló tényről való tudomásszerzés ideje és nem a bizonyítékok megszerzésének időpontja. Mindezek alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen állapította meg, hogy a megtámadási határidő kezdő időpontja a tényről való tudomásszerzés és a jogvesztő jellegű megtámadási határidő meghosszabbítására a bizonyítékok későbbi időpontban történő megszerzése okán nincs lehetőség. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a fenti esetben a felperes alanyi jogosultsága a határidő eredménytelen eltelte okán elenyészett az apaság vélelmének megtámadására, mely jogot az sem éleszthet fel, hogy a felperes a megtámadásra okot adó körülményre vonatkozó bizonyítékot szerzett be.

A másodfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperesi apa terjesztett elő felülvizsgálati kérelmét. Kérte a Kúriát, hogy a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően helyezze hatályon kívül, állapítsa meg, hogy I. és a II. rendű alperesnek nem a felperes a vér szerinti édesapja.

Kérelmében lényegileg megismételte a fellebbezésében előadottakat, kifejtette, hogy álláspontja szerint a vélelem megdöntésének alapjául szolgáló tényként a gyanút és a kételyt nem lehet értékelni, különös tekintettel arra is, hogy a házastársi hűséget sértő magtartás ténye nem jelenti automatikusan a gyermekek vonatkozásában az apaság vélelmének megingását. Kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a perindításra nyitva álló jogszabályi határidő kezdetét a DNS vizsgálattól kell számítani, az azt megelőzően rendelkezésére álló információk az apaság vélelmének megtámadására nem adtak kellő alapot. Véleménye szerint a csak a DNS teszt eredményeként került hitelt érdemlő tények birtokába.

A Kúria döntésében a felülvizsgálati kérelemnek helyt adott. Határozatában arról kellett határoznia a Kúriának, hogy a felperes testvérével folytatott beszélgetése – melynek során felmerült a III r. alperes házastársi hűséget sértő magatartásának lehetősége – alapján szerzett-e olyan hitelt érdemlő többlet információt, amely az apaság vélelmének megdöntésére irányuló kereset alapjául szolgálhat. A Kúria akként foglalat állást, hogy a feleperes helyesen hivatkozott arra, hogy a gyanú és önmagában a pletykák nem jelenthetnek ténybeli megalapozottságot. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a vizsgált esetben a vélelmezett apának a III. r. alperes hűtlenségéről csak feltételezéseken alapuló, közvetett információi voltak, ezekkel összefüggésben a gyermekek esetleges származásáról csak utalás formájában értesült, hitelt érdemlő bizonyítékai nem voltak. A Kúria a hitelt érdemlő bizonyítékokat példálózó jelleggel sorolta fel ítéletében, mely szerint ilyen bizonyítéknak tekinthető a fényképfelvétel, telefonbeszélgetés, az anyának vagy partnerének beismerése, magánnyomozói vélemény stb. A Kúria álláspontja szerint a felperes a testvérével folyatott beszélgetése során olyan többlet információ birtokába nem jutott, amely a keresetindítást megalapozta volna, csupán a felperes szándékát erősítette a gyermekek származásának tisztázása érdekében. A felülvizsgálati eljárást lefolytató Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a felperestől nem volt elvárható, hogy keresetét az ismeretségi, rokoni körből szerzett közvetett értesülésekre, feltételezésekre alapítsa és annak megalapozottságát a perbeli bizonyítás eredményétől tegye függővé. Figyelemmel arra, hogy a felperes az eljárás során bizonyította, hogy azon tényről, hogy az I. és a II. r. alperesek vonatkozásában az apaságának lehetősége kizárt, a keresetének benyújtását megelőző egy éven belül szerzett tudomást DNS vizsgálat eredményeképpen, a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a felperes keresetét az apaság vélelmének megdöntésére nyitva álló határidőn belül nyújtotta be. Mindezek alapján a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének helyt adva az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az I. és II. r. alpereseknek nem a felperes a vérszerinti apja.[43]

A Kúria fenti ügyben hozott határozatából is jól látszik, hogy az apaság vélelmének megdöntésére – ugyan így a szülői jogállás rendezésére – irányuló eljárások során nagyon fontos, hogy az eljáró bíróság az ügy összes körülményét egyedileg mérlegelje és kellő gyakorlatiassággal kezelje a tényeket. Ezért is kiemelten fontos az eljáró bírák szakszerű – nem csupán jogszabályokra kiterjedő – képzése.

Az apaság vélelmének megdöntése iránti perben született ítélet – az anyasági perben született ítélettel egyezően – erge omnes hatályú, azaz mindenkire kiterjedő hatállyal rendelkezik. A vélelem megdöntésére irányuló pert az apának gyermek és anya ellen – kivéve, ha az anya meghalt – kell megindítania. Amennyiben a gyermek és az anya kívánt pert indítani a perben alperesként az apát kell megjelölni. Más jogosultnak a pert a gyermek, az apa ellen és – amennyiben életben van – az anya ellen kell megindítani. Abban az esetben, ha vélelem a Ptk. 4:99. § (3) bekezdésén alapul, a pert az anya korábbi férjével szemben is meg kell indítani. Amennyiben az a személy, aki ellen a keresetet meg kellene indítani ismeretlen helyen tartózkodik vagy már nem él, ezen tényre utalással a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani. [44]

Megjegyzendő, hogy a Kúria PK 102. számú – a 1/2014. PJE határozat 1. pontja alapján a Ptk. alkalmazása körében is irányadó – kollégiumi állásfoglalás alapján az anya házassága alapján vélelmezett apa az anya által vele szemben indított gyermektartási perben kifogásként nem hivatkozhat arra, hogy az érintett gyermek nem tőle származik. A házasságon alapuló apasági vélelmet csak a felperesi legitimációval rendelkező személy törvényi határidőn belül benyújtott kereste alapján jogerős bírósági határozattal lehet megdönteni.[45]

Tehát ahhoz, hogy az apa a gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége alól mentesüljön, az apaság vélelmének eredményes megtámadása szükséges. A bíróság által jogerősen megítélt tartásdíjat mindaddig köteles megfizetni az apa, amíg az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítélet meg nem születik. Azonban ez nem akadálya annak, hogy a vélelmezett apa azon tartásdíj vonatkozásában, amelyet a vélelem fennállta alatt teljesített, követeléssel éljen a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint az apai jogállást a vélelem megdőlését követően betöltő személytől.

4.     Az eredményes megtámadás joghatásai

Amennyiben az apaság vélelmét megdöntő ítélet jogerőre emelkedésének következményeként a gyermek apai jogállása betöltetlen lesz, esetlegesen lehetőség nyílik apaság megállapítása iránti per megindítására. A vélelmezett apának megszűnnek a szülői felügyelettel és a gyermekkel kapcsolatos jogai és kötelezettségei. A Ptk. lehetőséget ad arra, hogy a bíróság indokolt esetben – kérelemre – a feljogosítsa a gyermeket a családi nevének további viselésére (abban az esetben is, ha az apai jogállást már más személy tölti be). Továbbá figyelemmel arra, hogy a vélelmezett apaság fennállása alatt szoros családi kötelék alakulhat ki a vélelmezett apa és gyermek között –  amely független a vérségi származástól – a bíróság azon személyt, akinek az apai vélelme megdől –  ha hosszabb időn keresztül a családjában nevelte a gyermeket –  kérelmére feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.

5.     Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban

A nemperes eljárások legfontosabb sajátosságai az alábbiak szerint összegezhetőek „… a törvényalkotó általában azért utal egyes ügyfajtákat nemperes útra, mert ezáltal – részletes szabályozottsága folytán gyakran nehézkes peres eljárásnál rugalmasabb és egyszerűbb eljárási forma igénybevételével egyebek mellett – lehetővé válik az eljárás gyors befejezése, a bíróság és a felek idejével és anyagi erejével való takarékoskodás, akkor is, ha az eljárás nem fejeződik be napok alatt.„[46]

Az apaság vélelmének megdöntése, valamint a szülői jogállás rendezése bírósági hatáskörbe tartozó kérdés. Az Ptk. újítása a Csjt.-hez képest, hogy nem minden esetben szükséges az apaság megdöntéséhez bírósági peres eljárás lefolytatása. A társadalmi igényeknek megfelelően a jogalkotó lehetőséget biztosított arra, hogy bizonyos feltételek fennállása esetén bírósági nemperes eljárás keretében is rendezhető legyen az apai jogállás. A Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez szerint „Erre különösen akkor mutatkozott igény, ha az anya házassága már valóban csak puszta kötelékként áll fenn, a házastársak életközössége pedig legalább 300 napja megszűnt és a gyermek vér szerinti apja – jellemzően, de nem kizárólag az anya élettársa – szeretné a gyermeket elismerni.”[47]

Hatályos szabályozásunk szerint az apaság vélelmének megdöntésére bírósági polgári nemperes eljárásban akkor van lehetőség, ha az apaság vélelme házasság alapján áll fenn és a házastársi életközösség legalább háromszáz napja megszűnt, és a gyermek biológiai apja gyermeket magáénak kívánja elismerni teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal. Fenti feltételek fennállása esetén a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal elismerni kívánó férfi, a gyermek anyja és a vélelmezett apa együtt kérhetik a bíróságtól, hogy nemperes eljárásban állapítsa meg, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja, feltéve, hogy az apai jogállást ugyanezen eljárásban a bíróság előtt megtett teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal rendezik. Ezen polgári nemperes eljárás során az apaság vélelmének megdöntésére irányuló határidőket nem lehet alkalmazni.[48]

Véleményem szerint az apaság nem peres eljárásban történő eredményes megdöntéséhez szükséges azon feltétele, hogy házastársi életközösség legalább háromszáz napja megszűnt nem a kérelem benyújtásának időpontjától nézve vizsgálandó, hanem a házastársak életközösségének megszűnése és a gyermek megszületése viszonylatában hiszen, ha a kérelem benyújtásától vizsgálnánk a 300 nap elteltét, ad absurdum az a helyzet is elő állhatna, hogy a házastársak életközösségének a megszűnésekor már nagykorú gyermek vonatkozásában is helye lenne az életközösség megszűnése után 300 nappal a nem peres eljárás eredményes lefolytatásának.

A Ptk. 4:114. (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy annak a férfinak az oldaláról kell, hogy fennálljon a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételének szándéka, akitől a gyermek ténylegesen származik. Álláspontom szerint – figyelemmel arra, hogy a nemperes eljárás során a bíróság csupán azt vizsgálhatja, hogy a kérelmezők és azok a személyek, akiknek a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételéhez a hozzájárulása szükséges jelen vannak-e és az apaság vélelmének megdöntéséhez és az teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat megtételéhez szükséges feltételek fennállnak-e[49] – a Ptk. 4:114. § (1) bekezdése szerint háromszáznapos határidőt nem a kérelem benyújtásától, hanem a gyermek megszületésétől kell számítani. Ezt támasztja alá az Alaptörvény 28. cikk utolsó mondata is, mely szerint „az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.”[50]

Tekintettel arra, hogy a gyermek vélelmezett fogantatási ideje a születéstől „visszafelé számított száznyolcvankettedik és háromszázadik nap között eltelt idő, mind a két határnap hozzászámításával”[51] álláspontom szerint a jogalkotói szándék az apaság megdöntésére irányuló nemperes eljárás bevezetésével az olyan helyezetek rendezésére szolgált, amikor biztos, hogy a gyermek apja nem az anya férje vagy volt férje, csupán a házassági vélelem alapján került apai jogállásba. Abban az esetben, ha háromszáz nap nem a gyermek megszületéséig telik el, hanem csupán a kérelem benyújtásáig, az apa személye kérdéses, így álláspontom szerint ez esetben nincs mód az apaság vélelmének megdöntésre polgári nemperes eljárásban.

Az eljárás során „a bíróság mindenekelőtt formai szempontból vizsgálja az eljáráshoz szükséges feltételeket az írásbeliség talaján, továbbá arra figyelemmel, hogy a személyes nyilatkozatokon túl kizárólag az okirati bizonyítás megengedett.”[52]

A Ptk. 4.114. § (2) bekezdése értelmében a bíróság a jogosultak közös kérelmére megállapítja, hogy a gyermek nem az anya férje vagy volt férje az apja, viszont az apaság kérdését ugyanabban az eljárásban teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal rendezni kell. A bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (a továbbiakban: Nptv.) 18.§ (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy az eljárás során tett apai elismerő nyilatkozat hatálytalan, ha az apaság vélelmének megdöntését megállapító végzés nem emelkedik jogerőre. A hatályos szabályozás azon esetre nem tartalmaz rendelkezést, hogy mi történik, ha az apaság vélelmének megállapító végzés jogerőre emelkedését követően, az a férfi, akitől a gyermek ténylegesen származik akként nyilatkozik, hogy még sem kíván apai elismerő nyilatkozatot tenni. Véleményem szerint ebben az esetben a bíróságnak az apaság vélelmét megdöntő végzését saját hatáskörben szükséges hatályon kívül helyeznie és a kérelmet külön végzéssel elutasítani, mert az apaság vélelmének megdöntésére irányuló nemperes eljárás feltételei a tényleges apa – utóbb megtett – nyilatkozatára tekintettel nem állnak fenn és a Ptk. 4:114. § (2) bekezdés – álláspontom szerint – az apaság vélelmének nemperes eljárásban történő megdöntéséhez feltételül szabja azt is, hogy azonos eljárásban az apaság kérdése teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal rendezve legyen. Amennyiben a vélelmet megdöntő határozatot a bíróság a fenti esetben nem helyezné hatályon kívül, a nyilvánvaló jogalkotói akarattal szemben lehetőséget adna esetlegesen az apaság vélelmének megdöntésére nyitva álló peres határidő kikerülésére.

„Az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásban is érvényesülnie kell a korábbi bírói gyakorlatban kikristályosodott azon elvnek, hogy ha a családi jogállás rendezése a kiskorú gyermek érdekében áll, akkor a bíróságnak a főhangsúlyt erre kell helyeznie a származás kiderítésével szemben.”[53]

Fenti megállapítással a tekintetben nem értek egyet, bár az kétségtelen, hogy amennyiben a családi jogállás rendezése a gyermek érdekében áll, akkor ez hangsúlyos szerepet kap, de mindazonáltal álláspontom szerint a bíróságnak az irányadó jogszabályokat – az alaptörvénynek megfelelően – a józan észnek és közjónak megfelelően kell értelmezni. A bíróság csupán azért, mert a családi jogállás rendezése a gyermek érdekében áll nem értelmezheti a fentiektől eltérően a jogszabályokat például – véleményem szerint, a korábban kifejtetteknek megfelelően – hiába áll a családi jogállás rendezése a kiskorú érdekében, abban az esetben sincs helye az apaság vélelmének megdöntésének nem peres eljárásban, ha a gyermek születése és a házassági életközösség megszűnése között háromszáz nap nem telt el.

Kun Annamária a témában született értekezésében akként foglal állást, hogy kitűzött meghallgatáson „ a vér szerinti apától és az édesanyától szükséges azt is megkérdezni, hogy az eljárással érintette gyermek tervezett, várt gyermek volt-e, a vér szerinti apa részt vett-e a terhes-gondozásban, a gyermeket annak megszületése óta együtt nevelik-e, a szülők és a gyermekkel egy háztartásban élnek-e.” [54]

Véleményem szerint az hatályos szabályozás az irányadó háromszáznapos határidő fentiek szerinti figyelembevételén túl a bíróságnak nem ad arra lehetőséget nem peres eljárásban, hogy a gyermek tényleges származására bármilyen bizonyítást folytasson le, így fentiek tisztázást követően – függetlenül a felek nyilatkozatától – jogszabályi feltételek fennállása esetén a bíróságnak meg kell állapítania, hogy a gyermeknek nem az anya férje vagy volt férje az apja és ugyan ezen eljárás keretében az apaságot teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal kell rendezni, a bíróságnak ez esetben mérlegelési köre nincs.

Továbbá a joggal való visszaélés hatékonyabb megakadályozása érdekében teljes mértékben egyetértek dr. Simaházi- Balogh Renáta azon megállapításával, hogy „célszerű lenne jogszabályi szinten szabályozni, hogy amennyiben a bíróság mögöttes, akár jogellenes szándékot vélelmez az eljárás során, akár a bíróságot terhelő az ügyészség részére történő tájékoztatási kötelezettség előírását.”[55]

Bírósági titkárként munkám során találkoztam olyan esettel, amikor a felek kérelme elutasításra került figyelemmel arra, hogy a házastársak életközössége és a gyermek születése között háromszáz nap nem telt el. Azonban a határozat jogerőre emelkedését követően a felek kérelmüket – akként módosítva, hogy a házastársi életközösség megszakadásának idejét a korábbi kérelmükben foglaltakkal ellentétben régebbi időpontban jelölték meg – ismételten benyújtották, melyre tekintettel a bíróságnak – figyelemmel arra, hogy a többi feltétel is fennállt – jogszabályon alapuló kötelezettsége volt a felek kérelmének megfelelően határozni.

 III.          Eljárási szabályok

Hatályos szabályozásunk során maradéktalanul érvényesűl az Alkotmány Bíróság 57/1991. (XI. 8.) AB számú határozatban tett azon megállapítása mely szerint „…az „általános személyiségi jog” részét képezi az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog is. Az önazonossághoz és önrendelkezéshez való jog pedig azt is magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga vérségi származását kideríteni, vérségi jogállását kétségbevonni vagy felkutatni, illetőleg az, hogy vérségi származását – a vérségi kapcsolatban közvetlenül érintettek körén kívül – senki ne tegye vitássá.”[56]

A származási perek vonatkozásában a korábban tárgyalt Ptk.-ban fellelhető eljárási szabályokon túlmenően a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) különleges eljárásként a XXXV. fejezetben szabályozza.

A Pp. a származási per fogalmi körében kezeli az anyaság megállapítása, az apaság megállapítása, valamint az apaság vélelmének megdöntésére irányuló peres eljárásokat.[57]

Az apaság megállapítása iránti perek vonatkozásában kiemelendő, hogy „ha az apai státus betöltött, ugyanazon gyermekre nézve más férfi apaságának megállapítása iránt nem indítható per”.[58]

Kiemelendő, hogy a hatályos szabályozás az apaság megállapítása iránti perek vonatkozásában megszüntette a korábban érvényeben lévő szabályozás által megengedett ún. „többférfis” ügyek eljárási megoldását. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény „. 300. §-a arra az esetre állapít meg szabályokat, amikor az anya a fogamzási időben több férfivel is tartott fenn nemi kapcsolatot, így a gyermek bármelyiküktől származhat.”[59]  Mely szerint a pert az egyik lehetséges apa ellen kellet megindítani, a többi apa „jelölt” az eljárásban tanúként vett részt, akiket bizonyos szinten a fél jogai illettek meg. A jelenleg hatályos szabályozás szerint, abban az esetben, ha a perbeli férfi apasága nem állapítható meg, a keresetet el kell utasítani és a másik lehetséges apa vonatkozásában külön eljárást kell indítani.

Amennyiben a gyermek törvényes képviselőjeként a gyermek anyja nem kíván eljárni vagy nem járhat el apaság megállapítására és apaság vélelmének megdöntésére irányuló peres eljárásban a gyámhatóság a gyermek hatékony képviseletének érdekében a törvényes képviselet ellátásra eseti gyámot rendel ki a gyermek részére.

Abban az esetben, ha az anya az apaság megállapítására, illetőleg az apaság vélelmének megdöntésére irányuló peres eljárásban félként nem szerepel, beavatkozóként bármely peres félhez csatlakozhat. A törvény előírja továbbá, hogy a keresetlevél megküldésével az anyát a perindításról akkor is értesíteni kell, ha nem tekinthető peres félnek. Az értesítéssel egyidejűleg figyelmeztetni kell a gyermek anyját arra, hogy az eljárásba bármely peres fél oldalán beavatkozhat.

Ha a peres eljárást jogszabály alapján a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell megindítani, az egyenesági rokon szintén bármely peres fél oldalán beavatkozhat. Ez esetben a bíróság az ügygondok kirendeléséről értesíti a gyámhatóságot és ezzel egyidejűleg értesíti az ismert lakóhellyel rendelkező egyeneségi rokonokat a beavatkozás lehetőségéről.

Az általános eljárási szabályoktól eltérő rendelkezés továbbá, hogy amennyiben a per alperese az eljárás során elhalálozik, a pert a bíróság által kirendelt ügygondnok ellen kell folytatni.[60] Ezen rendelkezés – továbbá a származási perekre vonatkozó további speciális rendelkezések – a jogalkotónak egyértelműen azon célját jeleníti meg, hogy a származással kapcsolatos pereket viszonylag egyszerűen lehessen intézni. Továbbá az érintettek minél szélesebb körének ad lehetőséget a jogalkotó a beavatkozásra különös tekintettel arra, hogy ezen eljárások tárgya szorosan személyes jellegű, határozottan a szűk magánéletet érinti.

A beavatkozás vonatkozásában álláspontom szerint kérdéses, hogy a perben nem érintett hozzátartozók eljárásba történő beavatkozására milyen gyakran fog sor kerülni.

Fenti szabályozás vonatkozásában megjegyzendő, hogy a „Ptk. a Csjt. korábbi szabályaitól alapvetően eltérő szemlélettel közelít az anya eljárásban betöltött pozíciójához. A korábbi szabályok semmilyen körülmények között sem tették lehetővé, hogy az anya apasági per felperese lehessen, alperes is csak a vélelem megdöntése iránti perben lehetett. A Ptk. apasági perben peres féllé teszi az anyát, és lehetővé teszi, hogy gyermekét a perben képviselhesse, ezzel elkerülhetővé válik az eseti gyám általi perindítás.”[61] Véleményem szerint az irányadó szabályozás ez irányú változása is szintén azt támasztja alá, hogy kiemelt jogalkotói cél volt, a családi életben való szükségtelen beavatkozástól való tartózkodás, így az is, hogy a peres eljárásba a lehető legvégsőbb esetben kelljen csak „külsős” személyt (pl. ügygondnok) bevonni.

Az eljárás megindítására lehetőség van a gyermek megszületése előtt is, azonban ítélet csak a gyermek megszületését követően hozható.[62]  Amennyiben az eljárás megindítására a gyermek megszületését megelőzően kerül sor, a bírói gyakorlat szerint a keresetlevélhez csatolni kell a terhességről szóló orvosi igazolást is kötelező mellékletként.

A Pp. – a törvényi feltételek fennállása esetén lehetőséget biztosít arra is, hogy a per folyamatban léte alatt a gyermeket teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal a perben álló férfi elismerje. „A jogalkotó azért biztosít erre lehetőséget a per folyamán is, mivel a gyermek jogállásnak ilyen módon történő rendezése valamennyi érintett esetében kedvezőbb megoldás, mint a bírói ítélet, ilyen esetben nagyobb a valószínűsége annak, hogy az eljárást követően tényleges kapcsolat alakul ki a gyermek és az apa között.”[63]

Tehát amennyiben az apai elismerő nyilatkozat megételének jogszabályi feltételei fennállnak, akkora az erre jogosult felet a bíróság a perfelvételi tárgyaláson, valamint a bizonyítási eljárás lefolytatását követően ezen lehetőségére figyelmezteti.

Az apai elismerő nyilatkozatot, valamint a jelenlevő jogosultak hozzájárulását a tárgyaláson szóban is elő lehet adni. Az apai elismerő nyilatkozatot, valamint az érdekeltek hozzájáruló nyilatkozatát külön írásbeli jegyzőkönyvbe kell foglalni mely jegyzőkönyvet a nyilatkozatot tevő felek is aláírnak. A bíróság köteles tájékoztatni az apai elismerő nyilatkozatot tevő felet, valamint a hozzájárulást adó érdekelteket a nyilatkozataik következményeiről, mely tájékoztatást jegyzőkönyvbe kell foglalni. Amennyiben a tárgyaláson nincs jelen minden érdekelt, akinek a hozzájárulása az apai elismerő nyilatkozat megtételéhez szükséges, a bíróság a jogosultakat megfelelő határidő tűzésével felhívja, hogy nyilatkozatukat a bíróság által meghatározott alakban mutassák be, vagy a bíróságon mondják jegyzőkönyvbe.

Peres eljárás során tett elismerő nyilatkozat esetén is szükséges, hogy legalább 16 év korkülönbség legyen a nyilatkozatot tevő apa és a gyermek között. Ezen korkülönbség igazolására a bírósága nyilatkozatot tevő apát felhívja, továbbá szükség esetén a bíróság hivatalból megkeresi a gyámhatóságot a szükséges hozzájárulásról, vagy megerősítésről szóló nyilatkozat érdekében.  Az elismerő nyilatkozat megtételét követően a bíróság a peres eljárást felfüggeszti és az elismerő nyilatkozatot tartalmazó jegyzőkönyvet az esetlegesen beszerzett okiratokkal kiegészítve átteszi az illetékességgel rendelkező anyakönyvvezetőhöz. Ha az anyakönyvvezető eljárása alapján az apát az anyakönyvbe bejegyzik, a bíróság az eljárást megszünteti, amennyiben viszont az apa anyakönyvbe történtő bejegyzésére nem kerül sor és a bejegyzés elmaradásának okául szolgáló hiány nem pótolható, a bíróság az eljárás felfüggesztését megszünteti és a tárgyalást folytatja.[64]

Az irányadó szabályozásból is egyértelműen kitűnik, hogy a jogalkotó akként kívánta szabályozni az apai jogállás rendezését, hogy a bírósági „erővel” történő beavatkozás csupán az utolsó lehetőség legyen, amennyiben a felek megegyezésével is rendezhető az apaság kérdése – pl. teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal – a jogalkotói akartnak megfelelően a bíróság igyekszik a feleket segíteni, tájékoztatással, nyilatkozatok jegyzőkönyvbe foglalásával, illetőleg okiratok beszerzésével.

A származási perek vonatkozásában a hatályos szabályozás előírja a bíróság számára, hogy a közreműködőkkel szembeni kényszerítő eszközt alkalmazzon abban az esetben, ha a felet a bíróság személyes megjelenési kötelezettséggel idézte, de nem jelent meg, továbbá, ha a fél a bíróság felhívására nem tett nyilatkozatot.

Ezen túlmenően a bíróságnak amennyiben a gyermek anyját, ha a perben félként vagy beavatkozóként nem vesz részt, meg kell hallgatnia tanúként. A meghallgatást a bíróság csak abban az esetben mellőzheti, hogy a gyermek anyja cselekvőképtelen vagy a meghallgatásának elháríthatatlan akadálya van. A bíróság az álltanos szabályoktól eltérően nem szüntetheti meg az eljárást azon az alapon, hogy a felperes számára kirendelt eseti gyám nem jelenik meg a tárgyaláson. Ilyen esetben a bíróságnak fel kell hívnia a gyámhatóságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket.[65]

„Az anya vallomásának, nyilatkozatának a származás megállapítása iránti perben még jelenleg is súlya van, amikor az orvosszakértői vélemény álltalában „mindent eldönt”.”[66]

Fenti szabályozásból látható, hogy a jogalkotói szándék jelentős hangsúlyt fektet a felek személyes meghallgatására. A Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (továbbiakban: CKOT) is leszögezte, hogy a felek személyes meghallgatásának garanciális jelentősége van, hiszen a bíróságnak közvetlenül kell meggyőződnie arról, hogy például a házastársak bontási szándéka végleges, komoly, befolyástól mentes és nincs mód a felek kibékítésére, vagy hogy a gondnokság alá helyezendő személy valóban nem rendelkezik azzal a belátási képességgel, tájékozottsággal, amely a mindennapi életben való önálló eljárásához szükséges, illetve arról, hogy egy származási perben a felek hogyan nyilatkoznak a közöttük fennállt kapcsolatról.”[67]

A bizonyítási eljárás vonatkozásában speciális szabály, hogy amennyiben a bíróság orvosszakértői vizsgálatot rendel el, annak tűrésére bármelyik felet kötelezheti. Amennyiben a vizsgálatra kötelezett nem jelenik meg, illetőleg a vizsgálatot nem engedi meg, a bíróság a közreműködőkkel szembeni kényszerítő eszközök közül nem mindet alkalmazhatja, csupán az okozott költségek megtérítésére kötelezheti vagy pénzbírsággal sújthatja a közreműködésre kötelezett fele, de az elővezetés elrendelésének nincs helye.  A hatályos szabályozás alapján előzetes bizonyítás lefolytatásának az általános feltételek fennállásának hiányában is helye van. [68]

Álláspontom szerint a hatályos szabályozás szerinti előzetes bizonyítás lefolytatásának eredményét kérdésessé teszi, hogy az irányadó rendelkezések alapján a bíróság a kényszerítő eszközök közül csupán az okozott költség megtérítésrére való kötelezést, valamint a pénzbírságot alkalmazhatja, tapasztalataim szerint a származással és a gyermektartással kapcsolatos eljárások során a pénzbeli kényszerítő eszközök alkalmazása elenyésző súllyal bír, így az előzetes bizonyítás lefolytatása iránti kérelemmel – a jogalkotói céllal ellentétben – nem a peres eljárás elkerülését, illetőleg mihamarabbi befejezését segíti elő a fél, hanem épp ellenkezőleg egy „eljárási szakkal”, az eredménytelen előzetes bizonyítási eljárással hosszabb lesz a felek közötti jogvita.

A hatályos szabályozásunk elvi éllel mondja ki, hogy ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermek vonatkozásában az apai jogállás teljes hatályú apai elismerő nyilatkozattal vagy jogerős bírói ítélettel rendezték az apaság vélelmének megdöntő rendelkezés vonatkozásában perújításnak, valamint felülvizsgálatnak nincs helye. [69] Mely rendelkezés célja, hogy „ne lehessen vitássá tenni utólag az apaság vélelmét megdöntő jogerős ítéletet, ha az apai státusz időközben teljes hatályú apai elismerés útján vagy apaságot megállapító jogerős ítélet következtében betöltést nyert.”[70]

 IV.           Összegzés

Véleményem szerint a szülői jogállás rendezése vonatkozásában megállapítható, hogy a jogalkotó a hatályos szabályozás megalkotásával korunk kihívásainak megfelelő rendelkezésekkel szabályozta a jogvitákat. Álláspontom szerint a hatályos szabályozás vonatkozásában szükséges némi „finomhangolás” az előzetes bizonyítás, valamint az apaság vélelmének nemperes eljárásban történő megdöntése vonatkozásban, de ezen anomáliák pótlása a bíró gyakorlat kialakulása útján orvosolható.

    V.          Irodalomjegyzék

  • Barzó Tímea: A magyar család jogi rendje Patrocínium Kiadó Budapest, 2017
  • Barzó Tímea: A rokonság. In.: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapocslódó jogszabályok magyarázata II. kötet (Családjog) Szerk.: Osztovics András. Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014. 143. o.
  • Bodor Bálint, Lőrinczi László, Pákozdi Alexandra, Takács Lilliána: Az apai jogállás,  Quot capita, tot sententiae – A Batthyány Lajos Szakkollégium Tanulmánykötete I., 2010, Batthyány Lajos Szakkollégium, Győr, ISSN: 2061-7895 83. o.
  • Boros Zsuzsa: Az apai elismerő nyilatkozat akarathiba címen való megtámadhatósága, In: Polgári Jog 2016. 3. szám 
  • Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása 2018. május 3.
  • Csepeli Ágota: Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat (Ptk. 4:98. §, 4:101- 4:103. §) Közigazgatási jogtár, uj.jogtar.hu megnyitva: 2020. február 2.
  • dr. bedő Sarolta: Az apaság vélelmének megdöntése iránti eljárások az M. Járásbíróság gyakorlatában, különös tekintettel az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásokra, Jogi Fórum Publikáció

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/bedo_sarolta__az_apasag_velelmenek_megdontese_nemperes_eljarasban%5Bjogi_forum%5D.pdf (letöltve: 2020. 04. 15.)

  • dr. Fülöp Judit Az apai jogállás és az ehhez kapcsolódó perek szabályozásának változásai az új Ptk. hatálybalépése után, Jogi Fórum Publikáció

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/fulop_judit__az_apai_jogallas_uj_ptk%5bjogi_forum%5d.pdf

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/simahazi_balogh_renata__apasag_velelmenek_megdontese%5bjogi_forum%5d.pdf (letöltve: 2020. 04. 15.)

  • FROMM TÜNDE: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban – a Ptk. új jogintézménye a joggyakorlat tükrében. – In: Családi jog, ISSN 1589-7516, 2017. (15. évf.),
  • Gyimesi-Nagy Zita Katalin: Az apaság megállapítása iránti per és a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat összefüggése  In: Polgári Jog 2016. 7-8. szám
  • Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest 2010
  • Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez – Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter
  • KUN ANNAMÁRIA: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban. – In: Családi jog, ISSN 1589-7516, 2018. (16. évf.), 1. sz.,
  • Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Dialóg Campus Kiadó 2012
  • HEGEDŰS Andrea: Polgári Jog. Családjog. R.I.M.Á.K Kiadó Szeged, 2018. 193.
  • Németh János: A polgári nemperes eljárások fogalma és jogi természete In: A bírósági nemperes eljárások magyarázata szerk. Németh János, Kiss Daisy, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2002
  • PK 97. számú állásfoglalás
  • PK 102. számú állásfoglalása
  • PK 179. számú állásfoglalás
  • Polgári eljárásjog Kommentár a gyakorlat számára – Szerkesztette: Petrik Ferenc / Gelencsér Dániel Harmadik kiadás HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó  Kft., Budapest 2017.
  • NAVRATYIL Zoltán: Az apai jogállás egyes kérdései a Ptk.-ban (In: Polgári Jog 2016. 6. szám 

Felhasznált jogszabályok

  • a Bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény
  • a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény
  • A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény indokolása
  • a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény
  • a Polgári Törvénykönyvről 2013. évi V. törvény indokolása
  • Alaptörvény
  • Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény

Eseti döntések

  • 57/1991. (XI. 8.) AB határozat –
  • A Kúria Pf. 20.936/2016/3. számú ítélete
  • A Kúria Kfv. VI. 37.036/2018/9. számú határozata
  • a Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 22.699/2001/3. számú ítélete
  • BH1998.234.
  • BH2002. 231.
  • BH2018. 194.

 


[1] Ptk. 4:115. § (1) bekezdés

[2] Ptk. 4:115. § (4) bekezdés

[3] HEGEDŰS Andrea: Polgári Jog. Családjog. R.I.M.Á.K Kiadó Szeged, 2018. 193.

[4] Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Osiris Kiadó, Budapest 2010, 291. oldal

[5]  Lábady Tamás: A magyar magánjog (polgári jog) általános része, Dialóg Campus Kiadó 2012, 183. oldal

[6] Bodor Bálint, Lőrinczi László, Pákozdi Alexandra, Takács Lilliána: Az apai jogállás,  Quot capita, tot sententiae – A Batthyány Lajos Szakkollégium Tanulmánykötete I., 2010, Batthyány Lajos Szakkollégium, Győr, ISSN: 2061-7895 83. o. (továbbiakban: Bodor, Lőrinczi, Pákozdi, Takács)

[7] a Polgári Törvénykönyvről 2013. évi V. törvény indokolása – X. cím IX. fejezet.

[8] Ptk: 4:99. § (1)-(3) bekezdés.

[9] A Legfelsőbb Bíróság PK 97. számú állásfoglalása

[10] Barzó Tímea: A magyar család jogi rendje Patrocínium Kiadó Budapest, 2017, 283. oldal

[11] Ptk. 4:100 § (1) – (3) bekezdés

[12] Eütv. 167. § (1) bekezdés

[13] vö. Ptk. 4:100. § (1) bekezdés

[14] NAVRATYIL Zoltán: Az apai jogállás egyes kérdései a Ptk.-ban (továbbiakban: NAVRATYIL) In: Polgári Jog 2016. 6. szám  [9] bekezdés

[15] Ptk. 4:101. § (1) – (6) bekezdés

[16] Ptk: 4:102. § (2) bekezdés

[17] Csepeli Ágota: Teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat (Ptk. 4:98. §, 4:101- 4:103. §) In: Közigazgatási jogtár, módszertani anyag, uj.jogtar.hu,

[18] A Kúria Kfv. VI. 37.036/2018/9. számú határozatának indokolásának [21] bekezdése

[19]Gyimesi-Nagy Zita Katalin: Az apaság megállapítása iránti per és a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat összefüggése, In: Polgári Jog 2016. 7-8. szám 4. o.

[20] Ptk. 4:103. (1) – (2) bekezdése

[21] Barzó Tímea: A rokonság. In.: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény és a kapocslódó jogszabályok magyarázata II. kötet (Családjog) Szerk.: Osztovics András. Opten Informatikai Kft., Budapest, 2014. 143. o.

[22] Ptk. 4:103. (4) – (5) bekezdése

[23] Kúria Pfv. 20.936/2016/3. – Polgári ügyben hozott határozat

[24] Ptk. 4:115. (2) – (4) bekezdése

[25] Ptk. 4:116. §

[26] Ptk. 4:117. § (1) – (3) bekezdés

[27] Ptk. 4:118. § (1) – (6) bekezdés

[28] PK 179. számú állásfoglalás

[29] dr. Fülöp Judit Az apai jogállás és az ehhez kapcsolódó perek szabályozásának változásai az új Ptk. hatálybalépése után, Jogi Fórum Publikáció

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/fulop_judit__az_apai_jogallas_uj_ptk%5bjogi_forum%5d.pdf (letöltve: 2020. 04. 15.) 14. o.

[30] Ptk. 4:107. (1) – (2) bekezdés

[31] Boros Zsuzsa: Az apai elismerő nyilatkozat akarathiba címen való megtámadhatósága, In: Polgári Jog 2016. 3. szám  [12] bekezdés

[32] Ptk. 4:107. (3) bekezdés

[33] BH2018. 194.

[34] Eütv. 166. § (1) bekezdés

[35] Eütv. 168. § (4) bekezdés első mondata

[36] Navratyil [12] bekezdés

[37] dr. bedő Sarolta Az apaság vélelmének megdöntése iránti eljárások az M. Járásbíróság gyakorlatában, különös tekintettel az apaság vélelmének megdöntése iránti nemperes eljárásokra, Jogi Fórum Publikáció

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/bedo_sarolta__az_apasag_velelmenek_megdontese_nemperes_eljarasban%5Bjogi_forum%5D.pdf (letöltve: 2020. 04. 15.) 4. o.

[38] Ptk. 4:109. § (4) bekezdés

[39] Ptk. 4:109. § (5) bekezdés

[40] Ptk. 4:110. § (1) – (4) bekezdés

[41] A Legfelsőbb Bíróság Pfv. II. 22.699/2001/3. számú ítéletének indokolás 23. bekezdés

[42] Ptk. 4:111. § (1) – (4)

[43] Kúria Pfv. 20.936/2016/3. – Polgári ügyben hozott határozata

[44] Ptk. 4:112. § (1) – (4) bekezdés

[45] Kúria PK 102. számú állásfoglalása

[46] Németh János: A polgári nemperes eljárások fogalma és jogi természete In: A bírósági nemperes eljárások magyarázata szerk. Németh János, Kiss Daisy, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2002, 35.

[47] Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez – Szerkesztette: Vékás Lajos / Gárdos Péter (továbbiakban: kommentár)4:114. §-hoz fűzött kommentár uj.jogtar.hu

[48] Ptk. 4:114. § (1) – (3) bekezdés

[49] a bírósági polgári nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról, valamint egyes bírósági nemperes eljárásokról szóló 2017. évi CXVIII. törvény (továbbiakban: Nptv.) 17. § (1) bekezdés a) és b) pont

[50] Alaptörvény 28. cikk utolsó mondat

[51] Ptk. 4:99. § (2) bekezdés

[52] dr. Pongrácz Zoltán Tamás: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban, Jogi Fórum Publikáció

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/pongracz_zoltan__apasag_velelmenek_megdontese_nemperes_eljarasban%5bjogi_forum%5d.pdf (letöltve: 2020. 04. 15.) 32. o.

[53]FROMM TÜNDE: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban – a Ptk. új jogintézménye a joggyakorlat tükrében. – In: Családi jog, ISSN 1589-7516, 2017. (15. évf.), 1. sz., 31. o.

[54] KUN ANNAMÁRIA: Az apaság vélelmének megdöntése nemperes eljárásban. – In: Családi jog, ISSN 1589-7516, 2018. (16. évf.), 1. sz., 40.

[55] dr. Simaházi-Balogh Renáta: Apaság vélelmének megdöntése, különös tekintettel a nemperes eljárásra, Jogi Fórum Publikáció

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/simahazi_balogh_renata__apasag_velelmenek_megdontese%5bjogi_forum%5d.pdf (letöltve: 2020. 04. 15.) 31. o.

[56] 57/1991. (XI. 8.) AB határozat –

[57] a Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban. Pp.) 465. §

[58] BH2002. 231.

[59] A Polgári Perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 470 §.- hoz indokolása (a továbbiakban: Pp. indokolás)

[60] Pp. 466. § (1) – (4) bekezdés

[61] Pp. 466-467. §-hoz fűzött indokolás

[62] Pp. 467. § (1) bekezdés

[63] Polgári eljárásjog Kommentár a gyakorlat számára – Szerkesztette: Petrik Ferenc / Gelencsér Dániel (továbbiakban: Pp. kommentár) Harmadik kiadás HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó  Kft., Budapest 2017. 1005. oldal

[64] Pp. 468.§ (1) – (6) bekezdés

[65] Pp. 469. § (1) – (3) bekezdés

[66] Pp. Kommentár 1008. oldal

[67] Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Tanácskozása (továbbiakban: CKOT) 2018. május 3. 2. számú állásfoglalás)

[68] Pp. 470. § (1) – (3) bekezdés

[69] Pp. 471. §

[70] Pp. Kommentár 1012. oldal

Egyéb
Könyvajánló: Salát Gergely: A kínai alkotmány (szerk.)

Salát Gergely (szerk.): A kínai alkotmány Budapest, Typotex Kiadó, 2015. 213 oldal, ISBN 978-963-279-859-2 Noha manapság a Kínai Népköztársaságról rengeteget írnak, az ország jogrendszeréről és működési sajátosságairól viszonylag keveset tudunk. A jogi sinológia az európai és az amerikai jogtudományban ugyanis csak a kilencvenes években látott hozzá a kínai jogrendszer szisztematikus feldolgozásához. …