A tanulmányom témájának a minimálbér-szabályozás foglalkoztatásra gyakorolt hatásainak bemutatását választottam munkajogi szemlélettel. E választás számomra egyértelmű volt, hiszen a minimálbér-szabályozás és az általa felvetett kérdések, hatásai a közgazdászok és jogászok között is örökzöld vitatémaként funkcionálnak.

A tanulmányban megjelenő táblázatok és ábrák – szemben a folyó szövegben megjelenő számadatokkal – főként a Covid19-világjárvány okozta válsághelyzet előtti időszakot mutatják be mintegy történeti áttekintésként azzal, hogy az abban foglalt megállapítások elvek a mai folyamatosakra is alkalmazhatók.

A közgazdászok és a jogászok köztudottan alapvetően megosztottak a minimálbér-szabályozás létjogosultságával kapcsolatos meggyőződésükben. Vannak, akik pozitívan az aránytalanul csekély alkuerejű dolgozórétegek kereseti hátrányának ellensúlyozására szolgáló eszközt látnak benne. Mások viszont negatívan, épp ellenkezőleg, olyan piactorzító tényezőt, amely – a jobban fizető szakszervezeti és a nem szakszervezeti vállalatok közötti – költség- és árversenyt korlátozó hatásával fékezi a szervezett és nem szervezett dolgozók közötti alkuerő-különbségeket kordában tartó piaci erők érvényesülését. A minimálbér-szabályozáshoz, mint a szegénység elleni küzdelem eszközéhez sokan elutasítóan viszonyulnak. Egyik fő aggályuk, hogy a legrosszabbul keresők jelentős része nem szegény; ennélfogva a minimálbér-szabályozás alacsony találati arányú eszköz. Másik tipikus aggályuk pedig, hogy ráadásul kétélű: a legalacsonyabb keresetek növelésével egyszersmind csökkenti a legrosszabbul fizetettek munkához és ezáltal munkajövedelemhez jutási esélyét.[1]

A tanulmány megírása során kiinduló hipotézisem a fent említett pozitív oldalt képviselve az volt, hogy a minimálbér-szabályozás általánosságban az alacsony jövedelmű munkavállalók helyzetének javításának, valamint a szegénység csökkentésének az igen népszerű és hatékony eszköze, amelynek számos munkajogi hatása fokozottan érezhető a munkáltatók és a munkavállalók vonatkozásában is. Ennek a kérdésnek az alapos megvizsgálásához ismernünk kell a minimálbér elméleti jogi hátterét, fogalmát, funkcióját, valamint valódi célját.

A tanulmányom tárgyalás részének első fejezete a korszerű piacgazdaságtan nélkülözhetetlen eleméről, a munkaerőpiacról ad egy átfogó képet, kitérve a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat relevánsabb kérdéseire. A második fejezet tárgya a minimálbér-szabályozás megértéséhez alapvetően szükséges gazdaságelméleti és munkajogi kérdések bemutatása, különösen a munkából származó bér, munkaerő maximalizálás, munkaerő-rugalmasságok kérdéseire térek ki. A harmadik fejezet a minimálbér hazai történetéről, jogi hátteréről, a szabályozási-rendszer jellemzőiről, funkciójáról, valamint a vizsgált témával kapcsolatos legfontosabb külföldi és hazai nézetek, legfontosabb megállapítások lényegéről ad áttekintést saját állásponttal kiegészítve. A negyedik fejezetben az empirikus és elméleti kutatások eredményeként megállapított hatásokat és megoldási javaslatokat sorakoztatok fel következtetések levonása mellett.

Tanulmányom elkészítéséhez szakirodalmi kutatások, jogszabályok, folyóiratok, statisztikai adatok, publikációk, valamint a már más szakértők, elméleti tudósok által elvégzett és tanulmányozott empirikus vizsgálódások és az ezekből levont logikai következtetések nyújtottak segítséget. A felhasznált szakirodalom mellett több esetben emelem ki saját álláspontomat, amire nagy hatással volt az általam feldolgozott és a dolgozat ismeretanyagává tett több szakértő által végzett empirikus kutatás.

II. Fejezet: A korszerű piacgazdaságtan nélkülözhetetlen eleme, a munkaerőpiac

1. Munkaerőpiac alapjai

Valamennyi társadalomnak meg kell hozni bizonyos elemi döntéseket a gazdagságától, kormányzati formájától, valamint gazdaságának szervezetétől függetlenül. Meg kell határoznia, hogy mit, mennyit, hogyan termeljen és ezt miként ossza el Ezekhez a döntésekhez figyelembe kell venni a fogyasztók kívánságait, a rendelkezésre álló termelési technológiákat, a dolgozók szakképzettségét, a termelés helyszínét és össze kell hangolni minden ilyen döntést, akként, hogy a legelszigeteltebb falu lakosai is meg tudják venni azokat az árucikkeket, amelyeket egy jobb infrastrukturális adottságokkal rendelkező település lakosai könnyedén beszerezhetnek. Az összehangolás folyamatához elengedhetetlen a megfelelő motivációs eszközök megteremtése, amelyek a megfelelő munkaerő és tőke alkalmazását biztosítják a megfelelő helyszínen és időben.[2]

Több millió nyereségre törekvő termelő követi figyelemmel az árakat, amelyeket több millió dolgozó hajlandó munkája fejében elfogadni. A piacon keletkező árjelzések révén születnek és hangolódnak össze a termelési, foglalkoztatási és fogyasztási döntések. A munkaerőpiac, tehát nem más, mint az a piac, amely a dolgozókat allokálja a munkahelyek között és összehangolja a foglalkoztatási döntéseket. A munkaerő szolgáltatásainak összes vásárlójából eladójából áll a munkaerőpiac, ahol a vásárlók a munkáltatók, az eladók pedig a dolgozók.[3]

A korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen alkotóeleme a munkaerőpiac. Állíthatjuk, hogy a munkaerőpiac a munkaerő adásvételével kapcsolatos viszonyokról szó. Ezen belül két fontos elkülönülő területet különböztethetünk meg, a munkaerő-keresletet és a munkaerő-kínálatot.[4]

2. Munkaerő-kereslet

Munkaerő-kereslet kifejezi, hogy a gazdaság közvetlen szereplői egy meghatározott időszakban mekkora létszámú és milyen összetételű munkaerőt szándékoznak foglalkoztatni. A piac vevői oldalát, azaz a munkaerő-keresletet a munkáltatók jelenítik meg. A munkaerő-keresletet igen nehéz meghatározni makrogazdasági szinten mind mennyiségileg, mind minőségileg. Mennyiségileg a probléma forrása az, hogy nehéz adott időszakra vonatkozóan megbízható módon felmérni és összesíteni a munkáltatók igényeit. A munkaerő-kereslet megegyezik az egyes időszakokban megjelenő, anyagilag is megalapozott munkaadói létszámfelvételi szándékokkal. A munkaerő-keresletet minőségileg makrogazdasági szinten még ennél is nehezebb pontosan megállapítani. Csak roppant hozzávetőleges információk állnak rendelkezésünkre arról, hogy a munkáltatók milyen szakmai végzettséggel rendelkező, milyen nemű és életkorú munkavállalókat keresnek. Ezzel ellentétben azonban, ha a munkaerő-keresletet az egyes konkrét esetekben a munkáltatóknál, azaz mikrogazdasági szinten kíséreljük meg értelmezni, már teljesen más eredményt kapunk. Az a gazdasági vezető vagy tulajdonos, aki munkavállalót kíván felvenni, az pontosan meg tudja határozni, hogy mekkora létszámú és milyen képzettségű munkaerőre van szüksége, továbbá őket milyen munkakörben kívánja foglalkoztatni és mennyi bért hajlandó fizetni az általuk végzett munkájukért a jövőben. A munkaerő-kereslet fogalma tehát a piac egyik főszereplője, tehát a vevő részéről minden egyes esetben mennyiségileg, valamint minőségileg is jól behatárolt.[5]

A vállalatok azért, hogy olyan javakat és szolgáltatásokat állítsanak elő, amelyeket aztán a termékpiacon értékesíthetnek, különböző termelési tényezőket egyesítenek. Az, hogy mennyi a kibocsátásuk három tényezőtől függ: a termék iránti kereslettől, az adott áron megszerezhető munkaerő és tőke mennyiségétől, valamint a rendelkezésre álló technológiák közötti választástól. A munkaerő-kereslet vizsgálatakor felfedjük, hogy hogyan befolyásolja a vállalat által foglalkoztatott dolgozók számát a fenti három tényező közül egynek vagy többnek a változása. Amennyiben változatlanul tudjuk tartani a rendelkezésre álló technológiát, a tőke kínálatának feltételeit, valamint a termékár és a termékkereslet közötti összefüggést, amellett, hogy a bérek emelkednek, akkor ez magasabb költségeket, magasabb termékárakat von maga után. A fogyasztók reakciója általában az, hogy kevesebbet vásárolnak, erre a munkáltatók úgy reagálnak, hogy csökkentik a kibocsátási szintjüket. Az alacsonyabb kibocsátási szint pedig alacsonyabb foglalkoztatási szintet alakít ki in ceteris paribus. A foglalkoztatás körében jelentkező ilyen jellemvonásokkal rendelkező csökkenés a mérethatás. Megállapítható továbbá, hogy a bérek emelkedése a munkáltatókat arra is ösztönözheti, hogy költségeiket csökkentsék, amit olyan technológiák bevezetésével tudnak elérni, amik több tőkére és kevesebb munkaerőre alapozódnak. A bérek emelkedése mellett a tőkeigényesebb termelési módszer pedig a helyettesítési hatás.[6]

Amennyiben a technológia s azok a feltételek, amelyek mellett az ágazat munkaerőhöz juthat nem változnak, de a termék iránt a kereslet növekszik, úgy a kibocsátási szint emelkedik, és növekszik a munkaerő-kereslet is. Szintén megegyező véghatása van annak a változásnak is, ha csökkennek a tőkeárak, akkor csökkennek a termelési költségek, amik ösztönzik a termelést, és ezzel emelik a foglalkoztatottsági szintet. In ceteris paribus a tőkeár esése a munkáltatókat arra is ösztönözheti, hogy olyan technológiákba fektetnek, amelyek jelentős munkaerőt váltanak ki, amelynek az lesz a hatása, hogy csökkenti a foglalkoztatottsági szintet. Egy adott munkaerő iránti kereslet három különböző szinten elemezhető: Az első szint a vállalati, ahol példával szemléltetve azt kell vizsgálni, hogy a gépszerelők bérének emelkedése hogyan befolyásolná egy bizonyos személygépkocsi gyártó részéről történő foglalkoztatásukat. A második szint az ágazati, ahol azt a hatást vizsgáljuk, amit a béremelkedés a gépszerelők foglalkoztatására kifejt, a személygépkocsi ipar egészére kiterjedően. A harmadik szinten azt vizsgáljuk, hogy miként hatna a béremelkedés a gépszerelők teljes munkaerőpiacára, mindazokat az ágazatokat figyelembe véve, ahol alkalmazzák őket.[7]

3. Munkaerő-kínálat

A munkaerő-kínálatot, azok a munkavállalók teszik ki, akik belátható időn belül szeretnének elhelyezkedni a munkaerő-piacon, tehát itt az eladói oldal jelenik meg. A munkaerő-kínálat mennyiségét és minőségét makrogazdasági szinten ugyancsak körülményes mérni a munkaerőpiacon. Ez abból adódik, hogy az emberek jelentős részénél hiányzik a munkavállalás közvetlen gazdasági kényszere. Minden esetben a munkavállalás szándéka sem jelenik meg. Abból következően, hogy egy munkavállaló többféle munkát képes ellátni a munkaerő-kínálat minőségi összetételét is körülményes meghatározni. A munkaerő-kínálat azonban a munkavállaló szemszögéből is igen képlékeny fogalom, hiszen az, hogy a munkavállaló milyen munkát szeretne vállalni és végül milyen munkakört vállal, csak a munkaerő-piaci egyezség megkötésekor dől el. Megállapítható, hogy egységnyi mennyiségű és összetételű munkaerő-kereslet találkozik meghatározott mennyiségű és összetételű munkaerő-kínálattal a munkaerőpiacon. Azonban túlkeresletes munkaerőpiac keletkezik, ha a munkaerő-kereslet meghaladja a kínálatot. A túlkeresletes munkaerőpiac, olyan munkaerőhiányt idéz elő, amely gátolja a nemzetgazdaság fejlődését. A munkavállalók számára ez pozitív, javítja a pozíciójukat, lehetőséget ad számukra, hogy válogathassanak a rendelkezésükre álló ajánlatokból, segít a megfelelő bérek és körülmények kialakításában. Ezzel szöges ellentétben áll, ha a kínálat haladja meg a keresletet, ekkor túlkínálatos munkaerőpiacról van szó, amely a munkáltatóknak kedvez. Ez lehetővé teszi, hogy a munkáltatók válogathassanak a munkára jelentkező munkavállalók közül igényeik szerint, ennek köszönhetően a konkurencia inkább a munkavállalók között jön létre. Ez megmutatja rámutat a gazdaságban rendelkezésre álló munkaerő– kapacitás egy részének kihasználatlanságát és a munkabérek leszorításával is jár. A munkanélküliség a túlkínálatos munkaerőpiacon várható és kiszámítható jelenség.[8]

A munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat akár rövidebb időtartamra megegyezik, munkaerő-piaci egyensúlyról beszélünk. Tekintettel arra, hogy a munkaerő-keresletet és a munkaerő-kínálatot nehéz pontosan értelmezni, arra a következtetésre juthatunk, hogy tökéletes munkaerő-piaci egyensúly szinte sehol sem létezik. Rövid ideig előfordulhat ez a lehetőség, de hosszabb időszakra nézve ez csak elméleti lehetőség. A munkaerő-piaci egyensúly mérése, mérhetősége rendkívül nehéz, mert kisebb eltérések az egyensúlyt illetően általában elfogadottnak számítanak. A fentiekre tekintettel tehát a munkaerő-piaci egyensúlyt nem a kereslet és a kínálat pontos mennyiségi megfelelésének fogjuk fel, hanem inkább aszerint határozzuk meg, hogy a keresleti és kínálati folyamatok mennyire közelítenek, vagy távolodnak egymástól. Ha a kereslet és a kínálat nem egyezőek, de közelítenek egyensúlyhoz közeli állapotról beszélhetünk.[9]

Az egész piac vonatkozásában a munkaerő-kínálatot vizsgálva, ha feltételezzük, hogy egy középiskola 100 végzős tanulója előtt ott áll a lehetőség, hogy pénzügyi tanácsadó, vagy adatrögzítő legyen, akkor a pénzügyi tanácsadó fizetések megemelkedett összegének ellenére lesznek olyan tanulók, akik az adatrögzítő állás szeretete miatt az alacsonyabb fizetés ellenére ezt fogják választani. Továbbá lesznek olyan tanulók is, akik a pénzügyi tanácsadó szakmát választanák, abban az esetben is, ha a pénzügyi tanácsadó bérek nem emelkednének meg a többi munkabérhez képest. Sokan azonban úgy fogják gondolni, hogy bármelyik munkakört szívesen betöltenék, számukra az egyes foglalkozásokban elérhető javadalmazás lesz a döntés fő tényezője. Ha a pénzügyi tanácsadókat jobban fizetik, mint az adatrögzítőket, akkor többen akarnak majd pénzügyi tanácsadó lenni. Ha az adatrögzítőket fizetik meg jobban, mint a pénzügyi tanácsadókat, akkor többen akarnak majd adatrögzítők lenni. Persze nevetségesen alacsony pénzügyi tanácsadó fizetések mellett senki sem akar majd pénzügyi tanácsadó lenni. Így tehát láthatjuk, hogy egy adott piacon a munkaerő-kínálat pozitív összefüggésben áll a piacon fennálló bértétellel, a máshol fizetett bérek változatlansága mellett. A vállalat felé irányuló kínálat tekintetében megállapítható, hogy ha minden munkáltató nagyjából ugyanolyan pénzügyi tanácsadói állást ajánl, a javadalmazáson fog múlni a választás. Ha bármely munkavállaló azzal próbálkozik, hogy alacsonyabb bért kínál a munkavállalóinak, akkor azt fogja tapasztalni, hogy nem sikerül egyáltalán munkavállalókat találnia. Ez igaz fordítva is, a megemelt béreket kínáló munkáltató könnyedén, nagy számú munkavállalót tud találni. Ha csökkennek pénzügyi tanácsadói bérek, ez nem jár közvetlenül azzal, hogy minden pénzügyi tanácsadó munkavállaló kivonul erről a piacról, mert pénzügyi tanácsadó és az adatrögzítő munkaköre nem helyettesítője egymásnak egyesek bércsökkenés után is pénzügyi tanácsadók maradnak.[10]

III. Fejezet: A munkából származó bér és hatásai a foglalkoztatásra

1. A bér

A különböző munkaerő fajták allokálását és ármegállapítását a munkaerőpiacon működő vásárlók és eladók lépései egyidejűleg szolgálják. Ezek az árak motivációként, előremozdítós tényezőként hatnak az allokációs folyamatban, amely folyamat elsősorban egyéni és önkéntes döntéseken alapul. A munkaerő árának nagy jelentősége van a jövedelem és ennélfogva a vásárlóerő megállapításában. Ezen érték összehasonlításához elengedhetetlen ismerni a fogyasztók által különböző években fizetett árak összehasonlítására a fogyasztói árindexet, melyet úgy határozunk meg, hogy a fogyasztói szolgáltatások egy kosarának a bázisidőszakban 100 egységnek vett értékéhez arányítva határozzák meg az összes többi évre vonatkozó indexeket. Az 1. számú ábra második oszlopában láthatjuk, hogy az előző évi fogyasztóiár-indexhez arányosítva lett meghatározva a következő évi érték, így megállapítható, hogy a 2014. évben 100 %-nak tekintett bázisértéknek minősülő élelmiszerekre vonatkozó fogyasztóiár-indexhez képest ez a kosár 2015. évben 0,9%-kal többe kerül, amiből az következik, hogy az élelmiszerárak 0,9 %-kal emelkedtek egy év leforgása alatt. Másként megfogalmazva a 2015. évi forintból 99,1%-át lehet megvásárolni annak az élelmiszernek, amit 2014. évi forintból lehetett megvenni. A táblázat segítségével a reálbérek meghatározása is lehetséges, amennyiben még rendelkezésünkre áll a dolgozók nominálbére, tehát az az összeg, amit a dolgozók folyó forintban óránként kapnak. Ha a nominálbért elosztjuk a fogyasztóiár-indexszel és megszorozzuk százzal, akkor megkapjuk a reálbér nagyságát. Konkrét adatokkal szemléltetve, a 2015. év bruttó minimálbér órabérértékét, azaz 604,- Ft-ot[11] osztjuk el a 2015. évben megállapított 100,9-as értékű fogyasztóiár-indexszel, majd szorozzuk százzal, akkor megállapíthatjuk, hogy a bruttó minimálbér órabér reálbér értéke 598,61,- Ft.[12]

1.ábra A fogyasztóiár-index (2013-2017), (előző év = 100,0%)
év	élelmiszer	szeszes italok, dohányáruk
2013	102,8	110,9
2014	99,6	106,2
2015	100,9	103,1
2016	102,7	102,3
2017	102,8	104,8

(Forrás: KSH, Táblák (STADAT) 3.6.1. számú tábla[13], szerkesztve a szerző által)

Vita zajlik azonban arról, hogy a fogyasztóiár-indexen alapuló reálbérszámítások pontosan mutatják-e az átlag munkavállaló egy munkaórájának vásárlóerejében bekövetkezett változást. A fogyasztók az árak változásaira reagálnak részben, tehát változtatnak az általuk ténylegesen megvásárolt jószág- és szolgáltatáskosáron, ezért az ármegállapítás céljára használt kosarat időről időre aktualizálni kell. A másik tényező a javak és szolgáltatások minőségéhez kapcsolódik, amikor nem a forint vásárlóerejének csökkenése tükröződik egy szolgáltatás megnövekedett árában, hanem az új szolgáltatás hozzáférhetővé válása.[14]

A bért a munkaerőpiacon nagymértékben befolyásolják a kereslet és a kínálat erői, attól függetlenül, hogy e piacon szerepet játszik-e szakszervezet. A bérek emelkedés két változást hoz magával. Először is, több munkavállaló lép a piacra, munkahelyet keres, másodszor pedig a növekvő bérek miatt a munkáltatók kevesebb munkavállalókra tartanak igényt. Ha a bérek egy olyan szintre emelkednek, ahol a kínálat meghaladja a keresletet, a munkáltatók a rendelkezésre álló munkavállalók létszámánál kevesebb munkavállalókra tartanának igényt, és nem minden foglalkoztatást igénylő munkavállaló lenne képes állást találni, aminek az eredményeként munkavállalói többlet keletkezne. Ha a bér erről a szintről leljebb süllyedne, még úgy is rengeteg munkavállaló jelentkezne a munkára, a munkáltató nagyobb munkavállalói létszámot tudna foglalkoztatni, azzal, hogy más munkavállalók pedig a csökkentett bérre való tekintettel felmondanának, tehát a kereslet és a kínálat kiegyenlítettebbé válna. Az a bértétel, ahol ez a kereslet és kínálati érték egyenlő mértékűvé válik az a piaci egyensúlyi bér. A piactisztító bér tehát folyamatosan változik, a piac alakítja, nem maradhat túl magas mértékű, és nem maradhat túl alacsony mértékű sem huzamosabb ideig. Annak ellenére, hogy elméletben beszélünk piactisztító bérről, még nem jelenti azt, hogy ez a gyakorlatban mindig ki is alakul, hiszen a munkaerőpiac olyan erők hatásának van kitéve, amelyek akadályozzák a bérek, a foglalkoztatottság alkalmazkodását a keresletben, vagy a kínálatban fellépő változásokhoz. Az alkalmazkodás korlátai megjelennek piacon kívüli tényezőkben is. Ezek jogszabályok, szokások, intézmények, amelyek korlátozzák az egyének és a vállalatok választási lehetőségeit. A minimálbértörvények és a szakszervezetek jó példák azokra a befolyásoló tényezőkre, amelyek rendeltetése az, hogy a béreket a munkavállalók és a munkáltatók korlátozatlan választási lehetőségei által meghatározott szint fölé emeljék.[15]

2. A nyereségmaximalizálás elméleti kérdései

Ebben a fejezetben azt vizsgálom, hogy mi határozza meg a foglalkoztatás bérváltozásokra való reagálásának mértékét. Másként megfogalmazva arra a kérdésre keresem a választ, hogy adott bérnövekedés bekövetkezésekor miért lehet a kereslet csökkenése bizonyos esetekben nagy, más esetekben pedig elhanyagolható. A vállalatok a arra törekednek, hogy a nyereségüket maximalizálják, ennek érdekében olyan változókat módosíthatnak, amelyek ellenőrzési körükbe esnek. Ilyen változók körébe sorolható az, hogy növeljék, vagy csökkentsék a kibocsátást, illetve mindezt hogyan valósítsák meg. A vállalat akkor növeli a kibocsátást egy egységgel, ha ennek az egységnek az értékesítésével járó növekedés a bevételben meghaladja az előállításának pótlólagos költségét. Amíg ez a határbevétel meghaladja a határköltséget, addig a vállalat tovább bővíti a kibocsátását. Amennyiben a határköltség meghaladja a határbevételt, akkor a vállalat csökkenti a kibocsátást. Kiemelendő, hogy akkor lesz maximális a nyereség, ha a kibocsátási szint olyan, amelynél a határbevétel egyenlő a határköltséggel. A vállalat a ráfordítások felhasználásának változtatásával tudja bővíteni, vagy szűkíteni a kibocsátást.[16]

3. Munkaerő-keresleti rugalmasságok

1995. évben a közgazdászok és a politikusok között arról tört ki vita, hogy a minimálbértörvényeknek milyen hatása van a foglalkoztatásra. A fentiekben bemutatott elméletek szerint, ha a béreket a piaci szintjük fölé emeljük akkor a foglalkoztatási lehetőségek csökkennek. 1995. évben két jeles munkagazdász könyvében írt arról, hogy az eddigi elméleti anyagok és saját kutatások összevetése alapján megállapítható, hogy a minimálbér mértékének növelése és a foglalkoztatás csökkenése között nem áll fenn szabályszerű összefüggés.[17]

Ez a könyv egy igen régi kérdésről robbantott ki vitát, amely arról szólt, hogy a foglalkoztatási kereslet milyen mértékben reagál a bérek változására. Nem kérdőjelezhető meg az, hogy munkahelyek szűnnek meg, ha a béremelés mértéke kirívó, azonban ha ez a szám nem annyira tetemes, akkor a kérdés, hogy hány munkahely vész el. Ebben a fejezetben tehát a bér változásának a munkaerő-keresletben bekövetkezett változására gyakorolt hatásával foglalkozom a minimálbértörvények által előidézett hatások megértéséhez szükséges mértékben. Egy százaléknyi bérváltozással előidézett százalékos munkaerő-keresletben bekövetkezett változást rugalmasságnak nevezzük. A továbbiakban a sajátbér-rugalmasságra térek ki.[18]

A kereslet sajátbér-rugalmassága az adott munkaerő-kategória foglalkoztatásának az erre a kategóriára vonatkozó bér egy százaléknyi változása során bekövetkezett százalékos változása. Mint ahogy a korábbi fejezetekben leírtam a bértétel növekedés a csökkenését okozza, ezért a kereslet sajátbér-rugalmassága negatív szám. Mértékéből leolvasható, hogy minél nagyobb az abszolút értéke, annál nagyobb lesz a bérek százalékban bekövetkezett változásával együtt járó foglalkoztatás százalékban bekövetkezett változása. Amennyiben a kereslet saját-bér rugalmasságának abszolút értéke 1-nél nagyobb, akkor rugalmas, ha 1-nél kisebb akkor rugalmatlan keresleti görbéről beszélhetünk.

A sajátbér-rugalmasságot befolyásoló tényezők a származékos kereslet Hicks-Marshall-féle törvényeiben foglalhatók össze, amelyet kettő brit közgazdászról, John Hicksről[19] és Alfred Marshallról neveztek el.[20]

Ezen törvények szerint in ceteris paribus a kerestlet sajátbér-rugalmassága egy adott foglalkozási kategória négy esetben magas. Elsőként említhető az a feltétel, ha az előállított termék iránt meghatározott kereslet árrugalmassága magas, másodikként kiemelhető ha az adott foglalkozás kategória könnyedén helyettesíthető más termelési eszközökkel, harmadikként határozható meg, amikor a többi termelési tényező kínálata nagyon rugalmas, negyedikként pedig megállapítható, ha az adott foglalkozási kategória költsége a termelés összköltségének jelentős hányada. Ez a négy törvény a már korábbi fejezetekben kifejtett méret –és helyettesítési hatáson alapul.[21]

IV. Fejezet: A minimálbér jellemzői

1. A minimálbér története

Magyarországon a mindenkire kötelező, országosan egységes minimálbér közvetlenül a rendszerváltást megelőzően, 1989. évben került bevezetésre. 2007. évig a szabályozás a túlóra-, műszak- és egyéb pótlékoktól, valamint jutalmaktól és prémiumoktól megtisztított bruttó havi keresetre vonatkozott, és jogilag kötelező érvényű volt, valamennyi munkaadóra és teljes munkaidőben alkalmazott foglalkoztatottra kiterjedt. Ezt követően minimális heti, napi és órakeresetet vezettek be, valamint a munka képzettségigényétől és a munkában eltöltött időtől függő, differenciált minimálbért. A szakképzett pályakezdők külön bérminimuma 2009-ben megszűnt. 1998 előtt és 2002 után a minimálbérben az Országos Érdekegyeztető Tanács oldalai állapodtak meg, és az ennek nyomán, a kormány javaslatára került be a költségvetésbe. 1998–2002-ben a minimálbért a kormány állapította meg, és ez jelenleg is így történik kormányrendelet formájában.[22]

A magyar minimálbér a kormány által kormányrendeletben megállapított kötelező legkisebb munkabér, amit a munkáltató köteles fizetni az alkalmazottja részére. A mindenkori bruttó minimálbér a teljes munkaidős, azaz nyolc órás foglalkoztatottságra irányadó, azaz részmunkaidő, vagyis hat vagy négy óra esetén a munkaidő arányában kell alkalmazni az előírt minimálbért. A teljes munkaidőre vonatkozó minimálbér összegének hetvenöt százalékát kell hat órás, ötven százalékát pedig négy órás munkaidő esetén figyelembe venni minimálbérként. 2019. év január 1. napjától a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére meghatározott alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése havibér alkalmazása esetén 149.000 forint, hetibér alkalmazása esetén 34 260 forint, napibér alkalmazása esetén 6860 forint, órabér alkalmazása esetén 857 forint.[23]

A 2. számú ábrán megfigyelhető, hogy a magyar minimálbér 1992. év és 2018. év között meredeken növekszik. 1992. évben megállapított havi 8 ezerről 2018. évre 138 ezerre, majd 2019. évben 149 ezerre emelkedett. Megállapítható, hogy ezen időszak alatt a minimálbér összege több, mint tizennyolcszorosára emelkedett.[24]

2. ábra Minimálbér (1992-2018) Havi bruttó összeg, Ft

(Forrás: KSH, Táblák (STADAT) 2.1.52. számú[25], szerkesztve a szerző által)

2023. év január 1. napjától a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére meghatározott alapbér kötelező legkisebb összege (minimálbér) a teljes munkaidő teljesítése havibér alkalmazása esetén 232.000 forint, hetibér alkalmazása esetén 53.340 forint, napibér alkalmazása esetén 10.670 forint, órabér alkalmazása esetén 1.334 forint. Továbbá a 2023. év január 1. napjától a legalább középiskolai végzettséget igénylő munkakörben, teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére meghatározott alapbér kötelező legkisebb összege (garantált bérminimum) a teljes munkaidő teljesítése havibér alkalmazása esetén 296.400 forint, hetibér alkalmazása esetén 68.140 forint, napibér alkalmazása esetén 13.630 forint, órabér alkalmazása esetén 1.704 forint.[26]

Bár a fenti ábrába a tanulmány céljára tekintettel a 2023. évi adatok nem kerültek bele, megállapítható, hogy 1992. év óta a minimálbér több mint húszszorosára emelkedett 2023. évre.

2. Minimálbér-szabályozási rendszer jellemzői

A magyar minimálbér-szabályozási rendszer európai összehasonlításban alig észrevehető mértékben mutat említésre méltó sajátosságot. Szinte minden egyes jellemzőjében vagy az európai országok döntő többségének, vagy legalább valamely kisebb-nagyobb csoportjuknak minimálbér-szabályozási rendszerével egyezik meg. Legfontosabb jellemzőit mutatom be. A szabályozási rendszerünk a nagy többséggel osztozik, először is abban, hogy a kormánynak meghatározó szerepe van a minimálbér-meghatározásában. Amint az az európai országokban megfigyelhető, nálunk is az érdekképviseletek közti egyezkedés, illetőleg a velük való egyeztetés eredményét többé-kevésbé (1998–2002 között és mostanában nálunk inkább kevésbé) szem előtt tartva születik a mindenkori minimálbérről döntés. A minimálbér-kiigazítások rendszerességében és gyakoriságában is hasonlít szabályozásunk a többi országéhoz. Az európai országok nagy többségében, akárcsak nálunk, jellemzően éves rendszerességgel kerül sor a korrekciókra – néhány országban fél-, másfél- vagy a körülményektől függően egy-kétévenként.[27]

A minimálbér-korrekciókban alapul vett kritériumok tekintetében a hazai szabályozás leginkább a tárgyaló felek által kölcsönösen irányadónak elfogadott stabil, valamint egyértelmű kiigazítási kritériumok hiányával jellemezhető. Ez azonban sem bajnak, sem hibának nem feltétlenül tekintendő. A kritériumok ugyanis, amelyekre a minimálbér-kiigazításokban másutt alapozni szoktak, leginkább meg azzal jellemezhetők, hogy szinte országról országra különbözőek – lehetnek múltbeli statisztikák vagy előrejelzések, amelyek vonatkozhatnak a fogyasztóiár-indexre vagy a nominálkereset-alakulásra vagy a munkanélküliség alakulására. –, amiből arra következtethetünk, hogy máshol sem találtak rá az üdvözítő korrekciós kritériumokra. A minimálbér-szabályozás hatálya alá tartozó foglalkoztatotti kör Magyarországon az országok döntő többségéhez hasonlóan terjed ki valamennyi munkavállalóra, azzal, hogy ahogyan az országok nagy többségében, nálunk is munkaügyi felügyelőségi hatáskör a minimálbér-előírás betartásának ellenőrzése és megszegőinek megbírságolása. Megállapítható továbbá, hogy minimálbér-szabályozásunknak az a jellemzője, hogy a minimálbéren foglalkoztatott dolgozók után nem jár a munkáltatói közterhekből automatikus kedvezmény.[28]

Kiemelendő adat még, hogy a garantált szakmai bérminimumok 2006. évi bevezetésével és 2007-től kötelezővé tételével a magyar minimálbér-szabályozás is csatlakozott a differenciálást alkalmazó európai országok többségéhez. Azonban egyedülálló sajátossága ugyanakkor, hogy nem lefelé – iskolázatlan pályakezdők, csökkent munkaképességűek stb. szűk csoportjaira – differenciál, hanem felfelé, mégpedig viszonylag nagy mértékben és a munkavállalók széles körére kiterjedően.[29]

Ahhoz, hogy a minimálbér-szabályozás hatásait megérthessük érdemes ismernünk az azokra ható tényezőket, amelyek közül kiemelném a politikai, szakszervezeti és költségvetési tényezők befolyásoló hatásait, melyekről az alábbiakban írok röviden. A motívumok elsősorban politikaiak. Annak ellenére, hogy a medián szavazót a minimálbér-szabályozás nem érinti (a medián foglalkoztatott az elmúlt években többet keresett a minimálbér kétszeresénél), a népesség nagy része támogatja azt.[30] Ebben minden bizonnyal a méltányossággal, a munka megbecsülésével kapcsolatos elvárások fejeződnek ki, amelyekre nem gyakorolnak erős hatást a minimálbér-szabályozás kudarcai, egyrészt mert ezek kevéssé ismertek, másrészt mert a vesztesek köre nehezen azonosítható, sőt maga a veszteség is többnyire elmaradt előnyök formáját ölti.[31]

Második befolyásoló hatás, a szakszervezetek már a 2001. és a 2002. évi emelések idején is iskolázottság szerint differenciált bérminimumok bevezetése mellett szálltak síkra, melynek eredményeként a tarifális szabályozásra irányuló törekvést 2006-ban siker koronázta, és a minimálbér emelésének követelése ettől kezdve a teljes bérskála feljebb tornázásának eszközévé vált. A felerősödött szakszervezeti aktivitás azóta is jelen van.[32]

A harmadik kiemelendő tényező a költségvetési megfontolások köre, ahol kétségkívül elterjedt a szürkebérezés, ami 2007-ig elsősorban a minimálbéren történő bejelentés gyakorlatában öltött testet. A minimálbér fiskális eszközként való felhasználása azonban költségekkel jár és még ha ezektől eltekintünk, szerény hozammal kecsegtet. A minimálbéremelések általában csökkentették a munkaerő-keresletet és hasonló hatással járt a szürkebért fizető vállalkozásokra nézve a dupla járulékteher bevezetése is. számításai szerint a gazdaság teljes kifehérítésétől várható nyereség még akkor sem haladná meg a GDP 1,3 százalékát, ha azt feltételeznénk, hogy kivétel nélkül valamennyi minimálbéres csaló, valódi keresete azonos a hasonló megfigyelhető jegyekkel rendelkező munkavállalókéval, a valódi bér bevallása költségmentesen kikényszeríthető, és a munkaköltség emelésének nincs hatása a munkaerő-keresletre.[33]

3. Minimálbér funkciói

A minimálbér mellett és ellen elhangzó érvek álláspontom szerint legalább három kérdés köré rendezhetők: hogyan áll összhangban a minimálbér a méltányossággal, hogyan reagál a társadalmi egyenlőtlenségre, és milyen hatást gyakorol a foglalkoztatásra? A méltányossággal kapcsolatos kérdés megválaszolása a legegyszerűbb. A minimálbér bevezetése vagy annak jelentős emelése az esetek nagy részében mérsékli a kereseti egyenlőtlenségeket, azonban ez a fejlett piacgazdaságokban kevésbé hat a jövedelmi különbségekre. Sokkal nehezebb és vitatottabb az első és a harmadik kérdés megválaszolása, melyek egymással igen szorosan összefüggnek. A minimálbért méltányossági megfontolásból szorgalmazó érvelés a munkáltató és a munkavállaló egyenlőtlen helyzetéből indul ki, azzal, hogy a munkáltatói erőfölény csökkentését javasolja, és éppen ennek a kiindulópontnak az érvényességétől függ a foglalkoztatási hatás iránya és ereje is.[34]

A minimálbér bevezetése más hatást fejt ki tiszta versenygazdaságban és mást monopszónia esetében. Az előbbiben a minimálbér bevezetése, vagy felemelése munkanélküliséget idéz elő. Az érintett munkáltatók/cégek csődbe mennek, létszámukat csökkentik, vagy képzettebb munkát és több tőkét alkalmazó technológiákra térnek át. Amennyiben ez történik, a méltányosság is sérül tekintettel arra, hogy a megsegíteni szándékozott munkásréteg rosszabb helyzetbe kerülhet, mint a minimálbér bevezetése előtt volt. Más a helyzet, azonban ha a vállalatnak monopszónhatalma van, vagy azért, mert egyetlen vásárló egy földrajzi és/vagy szakmai részpiacon, vagy tagja egy együttműködő, összességében monopszóniumként viselkedő csoportnak. Ebben az esetben a vállalat a számára nulla profitot biztosító mértéknél alacsonyabban állapíthatja meg a bért. Ebben az esetben a minimálbér mérsékelt emelése akár növelheti is a foglalkoztatást, miközben a monopszónjáradék csökkenéséből kifolyólag a jövedelemelosztás is igazságosabbá válik.[35]

A minimálbér bevezetésének vagy emelésének hatásai eltérnek a tiszta versenygazdaság modelljében várttól abban az esetben is, ha annak a munkavállalókra vonatkozó feltevései térnek el a modellben felvázoltaktól. Ha nem igaz, hogy a munkáltató semmiféle alkuerővel nem rendelkező, költségmentesen felvehető és elbocsátható munkavállalókkal áll szemben, akiket ráadásul könnyűszerrel helyettesíthet tőkével vagy képzettebb munkaerővel, ha a létszám csökkentése költséges és sok konfliktussal jár, az erőforrás-helyettesítés pedig időigényes és drága, akkor egy alsó bérküszöb bevezetése a vállalatot nagy valószínűséggel arra ösztönözheti, hogy képzés útján emelje a munkavállalók termelékenységét. Ebben az egyensúly foglalkoztatási veszteség nélkül, az ezt megelőzőnél magasabb bérszinten áll helyre, egyszerre szolgálva a gazdasági fejlődést, valamint a közjót. Eltérnek az ortodox előrejelzéstől azoknak a modelleknek a becslései is, amelyek figyelembe veszik a piaci súrlódásokat, a munkaszerződés elkerülhetetlen tökéletlenségeit és a kollektív alkudozást. Rengeteg egymásnak ellentmondó, egyenként logikailag kifogástalan absztrakt érvelésről olvashatunk, azonban nehéz megítélni, hogy melyek írják jobban a valóságot, ez empirikus kérdés, az empirikus eredmények pedig sokfélék lehetnek.[36]

Az elméleti jóslatoktól mennyiben kaphatunk a minimálbér foglalkoztatási hatását illetően tájékoztatást? Mi sem egyértelműbb, mint megnézni, hogyan alakul a foglalkoztatás olyankor, amikor megnövelték a minimálbért, és ebből kikövetkeztetni, milyen irányú és mértékű lehetett a foglalkoztatási hatás. Csakhogy az igazság a részletekben van. Először is, mennyi idő elteltével s kiknek hogyan alakult a foglalkoztatása? Országos összesítésben hogyan alakul ez a szám? Esetleg a dolgozók olyan csoportjaié, amelyeket az átlagosnál relevánsan nagyobb mértékben érint a minimálbér-szabályozás? Vagy csak azoké a dolgozóké, akik a minimálbér-emelést megelőzően az új minimálbér alatt voltak keresők? Vagy azoké a vállalatoké-szektoroké, amelyek munkavállalóinak kisebb-nagyobb része az új minimálbér alatt keresett? Egyáltalán, min mérjük a foglalkoztatás mértékének alakulását? A foglalkoztatottak létszámának alakulásán, vagy vegyük figyelembe, ha módosult a munkaidő, amelyben foglalkoztatjuk a munkavállalókat? De ami a legrelevánsabb: nyilvánvalóan nem elég azt tudnunk, hogyan alakult minimálbéremelést követően a foglalkoztatás; azt is tudnunk kellene, hogyan alakult volna nélküle ugyanez a szám. Tipikus buktatója ez a kétszeres vak próba típusú kontrollált kísérlet lehetőségétől megfosztott közgazdasági vizsgálódásnak, amely e „mi lett volna, ha” kérdésre kénytelen közelítő és bizonytalan válasszal beérni, megoldásként.[37]

Külön figyelmet érdemel, egyrészt, a minimálbér-kiigazítások ún. endogenitásából fakadó becslési bizonytalanság – a minimálbér- és foglalkoztatás alakulása hosszabb idősoraiból leszűrt becslési eredményeknek az a potenciális hibaforrása, hogy az e becslésekben független oknak feltételezett minimálbér-emelések mértéke és időzítése valójában aligha független az okozatnak tekintett foglalkoztatás, illetve munkanélküliség-alakulástól –, illetőleg az abból fakadó becslési bizonytalanság, hogy a minimálbér-emelések már csak emiatt sem feltétlenül vannak meglepetésszerű hatással: a rájuk való reagálásra, kisebb-nagyobb részben hatályba lépésüket megelőzően sor kerülhet. Másrészt, a munkaerő-piaci politikák hatásvizsgálatában különös előszeretettel alkalmazott ún. természetes kísérlet esetében, amelyben a minimálbér foglalkoztatási hatására rendszerint a minimálbér-megnövelését megelőzően az új minimálbér alatt és valamivel a fölött keresők foglalkoztatás megváltozásának különbségéből következtetnek, kétséges lehet, hogy e különbség valóban csak a minimálbér-emelés hatásának tulajdonítható-e, vagy sem.[38]

Kiemelendő, hogy, ahogy az elméleti, úgy az empirikus vizsgálódások nemzetközi irodalmából sem kapunk a minimálbér foglalkoztatási hatását illetően egyértelmű eligazítást. Az 1990-es évek elejéig a – jellemzően idősor-elemzési módszereket alkalmazó – empirikus vizsgálódások, a versenyzői munkaerőpiac modelljének jóslatával összhangban, viszonylag egybehangzóan negatív foglalkoztatási hatást mutattak ki. E jelenségnek (a foglalkoztatás minimálbér-rugalmasságának) a mértéke volt csak vitatott, de ez természetes a közgazdaságtanban. Ez a mérték körüli nézetkülönbség is heves vitákat szokott gerjeszteni – és nyilván gerjesztett a minimálbér esetében is. Ez teljesen érthető, hiszen a minimálbér meghatározása szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy kereseti hátrányuk mérséklődéséért mekkora árat kell fizetniük az érintetteknek állásbiztonságuk, illetve munkához jutási esélyük csökkenése érdekében.[39]

A leggyakrabban hivatkozott empirikus tanulmány a 1990-es évek elején[40], amely New Jersey és Pennsylvania határán működő gyorséttermek vonatkozásában mutatott ki pozitív foglalkoztatási hatást. Ezen gyorséttermek körében végzett – a minimálbérvitákban emblematikussá vált – vizsgálatuk (természetes kísérlet) alapján, ahol az egyik helyszínen, meglepetésszerűen, számottevő – 20 százalék körüli – mértékben megemelték, míg a másikban változatlanul hagyták a minimálbért, azzal az eredménnyel álltak elő, hogy a dolgozók viszonylag nagy hányadát érintő minimálbér-emelés – annak ellenére, hogy nem vezetett sem béren kívüli juttatásaiknak, sem pedig a minimálbér felett keresők béremelési ütemének lefaragásához – nemhogy csökkentette volna, inkább (a monopszonisztikus munkaerőpiac-modellek jóslatával összhangban) valamelyest növelte a foglalkoztatást. Ez az eredmény valójában sokkolta az akadémiai közgazdászokat. Ezt követően az Egyesült Államokban és máshol, részben hasonló, részben eltérő módszerekkel végzett vizsgálatok is hoztak ehhez hasonló eredményt[41], viszont a többségi reagálást továbbra sem a nem negatív foglalkoztatási hatás eshetőségének tudomásulvétele írja le, hanem részben az alkalmazott vizsgálati módszerek fogyatékosságainak kimutatására, részint a vizsgálati eredményeknek a versenyzői munkaerőpiac-modell áldozatszerepbe való belekényszerítésére irányuló erőfeszítés.[42]

Azonban számtalan empirikus kutatás mutatott ki zérus közeli vagy igen gyenge negatív hatást: Card (1992a),[43] az Egyesült Államokban,[44] és Európában. A „minimálbér új gazdaságtanának” megszületése után is rengeteg tanulmány mutatott ki esetenként igen erős negatív foglalkoztatási hatást.[45] A modellezés szerint a minimálbéren foglalkoztatottak esetében várhatóan nem kisebb a képzés valószínűsége, mint más munkavállalóknál. Sem az elméleti modellek, sem a nemzetközi empirikus irodalom nincs segítségünkre annak előzetes megállapításában, hogy a magyar minimálbér-szabályozás milyen mértékben szolgálja a méltányosságot, hogyan hat az egyenlőségre, valamint hogyan befolyásolja a foglalkoztatást. Ennek a kérdésnek a megítélésében csak a hazai kutatásokra hagyatkozhatunk, és arra a kutatók számára szerencsés körülményre, hogy az elmúlt két évtizedben a magyar kormányok jelentős minimálbér-szabályozási kísérleteket folytattak.[46]

V. Fejezet: Minimálbér hatásai, különösen a munkajogban

1. Az empirikus vizsgálódások tapasztalatai a foglalkoztatás tükrében

A minimálbér bevezetésre kerülésekor, az első évben az országos átlagbér 34,6 százalékát tette ki. Ez az érték jóval az Európai Unió országainak a kilencvenes évek közepi átlaga alatt maradt – jóllehet az EU-országok hasonló adatainak sávjához közel, kicsivel Spanyolország adatai fölött – helyezkedett el. Az átmenet éveiben a minimálbér relatív szintje szinte folyamatosan csökkent: 2000. évre az országos átlagbérnek már csak 29,1 százalékát tette ki. Ez azonban nem azt jelentette, hogy a minimálbér vesztett volna effektivitásából. A minimálbér közeli béren fizettetek aránya 1989-ben 1 százaléknál, 1997-ben 3 százaléknál is alacsonyabb volt, 2000-ben azonban már elérte az 5 százalékot. Az, hogy a minimálbér–átlagbér aránya 1991 és 2000 között egyenletesen csökkent, miközben a minimálbér körül fizetett dolgozók részaránya egyenletesen emelkedett, egy számarányában egyre inkább növekvő alacsony bérű népesség létrejöttét predesztrinálta.[47]

A minimálbér–átlagbér arány 2001. évre 29 százalékról 39 százalékra, majd 2002. évre 43 százalékra emelkedett. Még a 2002. évi arány is alatta maradt az OECD-országok átlagának, de már meghaladta az angol, amerikai, portugál, valamint a spanyol szintet. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a minimálbér közelében foglalkoztatottak részaránya már a 2001. évi emeléssel kiugrott az OECD-országok adatainak sávjából, amikor a 2000. év 5 százalék körüli értékéről 2001 re 10 százalék fölé emelkedett, 2002. évre pedig 17 százalékos, az OECD-ben példa nélkül álló arány alakult ki. A minimálbér-emelés által kiváltott bérsokk mértékéről önmagában nem sokat mond magának a minimumnak az emelkedése, a hatása tovagyűrűző hatásoktól függ relevánsan. Összességében azt a következtetést állapíthatjuk meg, hogy a minimálbér-emelés 2001. évi első hulláma effektív volt, és mértékénél fogva súlyos megrázkódtatást jelentett a munkaerőpiac szereplői számára.[48]

Ami megállapítható a magyarországi vizsgálódások körében, a 2001-ben végrehajtott kiemelkedően drasztikus minimálbéremelés előzetes értékelése, a munkaerő-kereslet iskolázottsági csoportonkénti saját- és keresztbérrugalmasság-becsléseire alapozva, a maximum szakmunkás végzettségű munkaválallók körében kiemelkedő foglalkoztatás-visszaesést valószínűsített, amely várhatóan nem munkahelyük azonnali tömeges elvesztésével, hanem inkább elhelyezkedési esélyük romlásán keresztül, fokozatosan fog bekövetkezni. Ezt az előbb leírt versenyzői piaci modellre alapozott előrejelzést megerősítette az utólagos vizsgálódás is, amely a 2001. évi minimálbér-emelés „bérsokkjának” hatásaként e munkavállalói csoportban a foglalkoztatás összességében 3-4 százalékos, a 2002. évi újabb minimálbéremelés hatásaként pedig ettől eltérően nagyjából feleekkora arányú további – az alacsonyabb bérszintű és nagyobb munkanélküliségű, elmaradott régiók községeire e mértékeket jelentősen meghaladó – csökkenését s mindkét emelés hatására az alacsony bérű állásvesztők elhelyezkedési esélyének romlása volt kimutatható.[49]

Az a körülmény, hogy a minimálbér radikális megnövelésének elindulása közvetlenül a munkanélküli-támogatások rendszerének átalakítása után fogalmazódott meg (2000 januárjában szigorították a biztosítási segélyt, és májusban vezették be a közmunka-kötelezettséggel kombinált rendszeres szociális segélyt, ami a tartós munkanélküliek támogatásának releváns formáját jelenti napjainkig) arra utal, hogy a kormányzat céljainak tengelyében a „segélyek és bérek közötti távolság megnövelése” állhatott.[50]

A minimálbér/átlagbér arány a 2001–2002-es nagy emelésekkel 29 százalékról 39 százalékra, majd 41 százalékra emelkedett, amely még így is alatta maradt az OECD-országok átlagának, de már meghaladta az angol, amerikai, portugál és spanyol szintet. Ugyanakkor kiemelendő, hogy a minimálbér közelében foglalkoztatottak részaránya már a 2001. évi emeléssel kiugrott az OECD-országok adatainak sávjából, amikor a 2000. év 5 százalék körüli értékéről 2001-re 10 százalék fölé, 2002-re pedig 17 százalékra, az OECD-ben példa nélkül álló szintre emelkedett.[51]

A fenti versenyzői piaci elmélettel egybecsengő magyarországi vizsgálati eredmények természetesen, tekintettel a vizsgált minimálbér-emelések nemzetközileg kiemelkedő mértékére, a minimálbér foglalkoztatási hatása körüli vitákban nem lehetnek perdöntőek, hiszen nem zárják ki, hogy mértékletes emelések nem negatív, illetőleg nem jelzésértékű hatásúnak mutatkoztak volna. A 2006. évben bevezetett bevezetésének évében a minimálbért 15, 2007. évtől pedig 20 százalékkal meghaladó szakmai bérminimum foglalkoztatási hatására pedig álláspontom szerint nem folyt hasonlóan alapos és körültekintő vizsgálat, jóllehet 2009-re e bérminimum a 2001- 2002. évi minimálbér-emelésekéhez fogható hatásúvá vált a keresetek eloszlására.[52]

2. A minimálbér-szabályozás hatásai vizsgálatának eredményei, annak munkajogi aspektusai

A fent bemutatott eredményekből és tapasztalatokból megállapítható legáltalánosabb tanulság, hogy a minimálbér, ha az erősen vitatott is, hogy lehet-e vagy sem pozitív foglalkoztatási hatású, amennyiben túl magasan állapítják meg, annyiban bizonyosan csökkenti a foglalkoztatást. Ebben az állításban legalább minden közgazdász és jogész egyetért. Ezen felül minden más tanulság és következtetés, amelyet a magyarországi minimálbér-politikára és minimálbér-szabályozási rendszerre az alábbiakban megállapítok, ezen és a magyar minimálbér-szabályozásra vonatkozó statisztikai és egyéb tényinformációkon túl, szubjektív vélekedésszerű megfontolásokra is támaszkodik.[53]

Alapvetően fontos kérdés, hogy egyáltalán szükség van-e Magyarországon (a törvényi minimálbér-előírás értelmében vett) minimálbér-szabályozásra. Ezalatt Anglia és Írország az 1990-es években belépett a minimálbér-szabályozást alkalmazó országok körébe, Európa országai közül nincs törvényileg előírt minimálbér, és sem az ottani kormányok, sem a társadalmi partnerek, sem a szakértők nem szorgalmazzák a szektorális–ágazati minimálbérek bevett és beváltnak értékelt a törvényi minimálbér-előírásra való áttérést. Ezzel együtt, nyilvánvaló előnyeivel szemben, a szektorális minimálbérek kollektív érdekegyeztetéses meghatározása Magyarország számára a minimálbér törvényi előírásának nem reális alternatívája, hiszen ez az álláspont elsősorban a minimálbér-szabályozást alkalmazó fejlett piacgazdaságú és poszt-szocialista és a kollektív érdekegyeztetéses minimálbér-megszabást alapvetően alkalmazó országok munkavállalóinak szakszervezeti szervezettségében, kollektív érdekegyeztetési rendszerében, valamint kollektív szerződésekkel való lefedettségében fennálló különbségekkel, másodsorban pedig azzal a releváns ténnyel való józan számvetésből táplálkozik, hogy másutt sem lehet találni a minimálbér-meghatározási rendszer ilyen irányú átalakítására példát. Ami az előbbit indokolja: a törvényi minimálbér-előírást be nem vezető európai országok átlagos szakszervezeti tagsűrűsége csaknem duplája a törvényi minimálbér előírást alkalmazó fejlett s csaknem háromszorosa a poszt-szocialista országokénak, a kollektív szerződéssel lefedett munkavállalók részaránya pedig Európa fejlett piacgazdaságaiban átlagosan majd háromszor akkora, mint az egyöntetűen törvényi minimálbér-előírást alkalmazó posztszocialista országokban. S ami talán a legfontosabb, hogy amíg az érdekegyeztetéses minimálbérmegszabást alkalmazó országokban a kollektív egyezkedéseknek és szerződéskötéseknek szignifikánsan jellemzően az ágazat a domináns színtere, addig a poszt-szocialista országok mindegyikében a vállalat, illetve az üzem az. Tehát innentől a minimálbér törvényi meghatározást, mint intézményi keretet általánosnak tekintem, és ennek megfelelően vonom le a következtetéseimet az alábbiakban.[54]

Egyik tanulság, hogy a minimálbér-kiigazításokat nem ajánlott szorosan az átlagos kereset alakulásához kapcsolni, hiszen minél kisebb a foglalkoztatottság, illetőleg minél magasabb a munkanélküliség, annál alacsonyabb az a minimálbér/átlagbér arány, amelynél még nem kell komolyan tartani a foglalkoztatást csökkentő, munkanélküliséget növelő hatásától. Ugyanakkor mérvadó szakmai körökben a 2001-2002. évi drasztikus minimálbér-emelések a maguk idejében is már, részben éppen az alacsony foglalkoztatásra, valamint a magas munkanélküliségre hivatkozva, elhibázottnak minősültek, a mai napig sem nyert a minimálbér-kiigazítások körül alkukban polgárjogot az a felismerés, hogy e kiigazításoknak tekintettel kell lenniük a foglalkoztatás és munkanélküliség szintjére és alakulására. Emiatt érdemes lehet megfontolni, hogy hasonló intézményt hozzunk létre, mint az Egyesült Királyságban felállított Alacsony Bér Bizottság, amely elhúzódónak ígérkező gazdasági dekonjunktúra közepette feltehetőleg a minimálbér/átlagbér arány csökkentése vagy akár a minimálbér egy-két évre szóló befagyasztása mellett foglalna állást. Az évi rendszerességű kiigazítás a minimálbér-szabályozás nemzetközi gyakorlatának jellemző, azonban nem általánosan jellemző eleme. Tehát minél kisebb a foglalkoztatottság, illetőleg minél magasabb a munkanélküliség, annál alacsonyabb az az említett minimálbér/átlagbér arány, amelynél még nem kell komolyan tartani a foglalkoztatást csökkentő, munkanélküliséget növelő hatásától, azonban ugyanilyen alapon nyomós érvek hozhatók fel országon belül az országrészek foglalkoztatottsági-munkanélküliségi helyzetétől függően differenciált minimálbér megállapítása mellett.[55]

Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a minimálbér foglalkoztatási hatása szempontjából döntő jelentősége annak van, hogy mennyire drágítja meg a munkáltatók számára a munkaerőt, valamint, hogy értelemszerűen nagyobb drágulást okoz az alacsonyabb kereseti szintű és nagyobb munkanélküliségű térségekben, minderre tekintettel indokolt lehet, a minimálbér területi differenciálásának kézenfekvőbb és kivihetőbbnek tűnő alternatívájaként, a minimálbéren foglalkoztatottak utáni munkáltatói közteher (lehetőleg normatív) területi differenciálása is. Álminimálbéres foglalkoztatást ösztönző mellékhatásán túl minimálbér-emelési nyomást fokozó mellékhatása miatt is elvetendő a munkáltatói közteher ilyen módú differenciálása. Emellett azért is, mert a minimálbéren foglalkoztatottak jó részét a munkáltatók minimálbér-előírás hiányában is ekkora bérért alkalmaznák. Az olyan munkavállalói rétegek (például tartós munkanélküliek) foglalkoztatása, amelyek tagjainak minimálbér-előírás hiányában, alacsony termelékenységüknél fogva, ennél kisebb bérrel kellene beérniük, célzott adó- és járulékkedvezménnyel és/vagy bértámogatással eredményesebben és olcsóbban mozdítható elő. A differenciálás nem csak területi, hanem a munkaerőpiacra belépő munkavállalók életkorának megoszlása alapján is történhet, melynél fő jelentősége a munkaerőpiacra frissen belépő munkavállalókra van kiemelkedően, hiszen későbbi munkaerő-piaci életpályájuk alakulásában meghatározó szerepet játszhat, hogy sikerül-e vagy sem pályakezdőként munkalehetőséghez jutniuk. Ennek az a célja, hogy a teljes minimálbér megfizetése alóli átmeneti mentesítéssel mérsékelje azt a negatív hatást, amelyet a minimálbér az ő munkalehetőséghez jutási esélyeikre gyakorol.[56]

A garantált bérminimumok 2006. évi bevezetésével a minimálbér-szabályozásunk is differenciál, azonban fordított logikával, hiszen a minimálbérhez képest nem lefelé, hanem felfelé, aminek szakszervezeti szorgalmazása vélhetően alapvetően a munkaerőpiac szabályozó erői iránti bizalmatlansággal, kormányzati felkarolása az álminimálbéres foglalkoztatás szűkítésének szándékával magyarázhatóak. E fordított logikájú differenciálás oda vezetett, hogy kivételből lett szabály: a de jure minimálbér helyett ennél automatikusan 20 százalékkal magasabb bérküszöb lett a szabályozás által érintett munkavállalói kör döntő többségére érvényes minimálbér.[57]

A megélhetési költségekre hivatkozó minimálbér-emelési törekvésekkel szemben alapvetően célszerű lenne a felvilágosítás eszközével is fellépni. Érdemes lenne tudatosítani a közvéleményben, hogy a minimálbér körül keresők többsége nem szegény, és a szegények többsége nem a minimálbér körül keresők közül kerül ki.[58] A minimálbér nem a szegénység elleni küzdelem eszköze, hanem a csekély munkaerő-piaci alkuerejük folytán legkiszolgáltatottabb munkavállalók kereseti hátrányának mérséklésére szolgáló eszköz, és ebben sem mindenható: bármekkora a törvényes minimálbér, az effektív minimálbér mindig nulla – épp ekkora bérre számíthat az, akinek nem sikerül munkát találnia. Hogy a szegénység ellen a kormánynak eltérő eszközökkel kell küzdenie: részint célzott jövedelemtámogatásokkal, részint a hátrányos munkaerő-piaci helyzetük miatt szegények foglalkoztatáshoz segítésével.[59]

Sokáig nem volt napirenden ez a kérdés az Európai Unión belül (a minimálbér-szabályozást alkalmazó régi EU-tagállamok körében legnagyobb hévvel a különösen magas tagsűrűséget és lefedettséget felmutató belga szakszervezetek által szorgalmazott), csupán egységesítési kezdeményezések voltak, amelyek szerint minimálbérüket a tagországoknak a mainál magasabban, átlagkereseti szintjük 50 vagy akár 60 százalékában kellene megszabniuk és következetesebben betartatniuk. E kezdeményezés mögött a gazdagabb régi tagállamok kormányainak és szakszervezeteinek félelme állhat a később csatlakozott szegényebb tagállamokból beözönlő dolgozók bérdömpingjétől és saját dolgozóikat kiszorító munkaerő-piaci hatásától. Elképzelhető, hogy e kezdeményezés megvalósulásától reményeik szerint egyszerre gyengülhetne a később csatlakozott tagállamok iskolázatlan-szakképzetlen dolgozóinak érdekeltsége országuk elhagyásában s a gazdagabb országok munkáltatóinak érdekeltsége is az alkalmazásukban. Vagy – ami a szakképzett dolgozók szakszervezeti tagságon belül túlsúlyát figyelembe véve még valószínűbb – a szakképzett dolgozók bevándorlásától tartanak inkább, s alappal bízhatnak abban, hogy a potenciális kibocsátó országok magas minimálbére ezt fékezheti azáltal, hogy a szakképzetlen iskolázatlan dolgozók foglalkoztatásának rovására növelheti a szakképzettek iránti ottani keresletet.[60]

A ma hatályos az Európai Unióban alkalmazandó megfelelő minimálbérekről szóló (EU) 2022/2041 irányelv célja a munka- és életkörülmények javítása az Európai Unióban (EU) azzal, hogy keretet hoz létre a jogszabályban meghatározott minimálbér megfelelősége; a bérmegállapításra irányuló kollektív tárgyalások előmozdítása; a munkavállalóknak a minimálbér által nyújtott védelemhez való jogokhoz történő hatékony hozzáférésének javítása körében, amennyiben e védelmet a nemzeti jog és/vagy kollektív szerződések előírják. Ez az irányelv csupán iránymutatás a tagállamoknak, de annak implementálására a tagállamok 2024. november 15. napjáig kötelesek és a cél elérése érdekében az alábbi kötelezettségeket írja elő számukra:

olyan kritériumokat használni, amelyek legalább a következő elemeket tartalmazzák:

a jogszabályban meghatározott minimálbérek vásárlóereje, figyelembe véve a megélhetési költségeket, a bérek általános szintje, növekedési rátája és eloszlása, a nemzeti termelékenység hosszú távú szintjei és alakulása;

indikatív referenciaértékeket használni a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségére vonatkozó értékelésükhöz; a tagállamok használhatnak automatikus indexálási kiigazításokat is, amennyiben az nem vezet a jogszabályban meghatározott minimálbér csökkenéséhez;
legalább kétévente (vagy automatikus indexálási mechanizmust használó tagállamok esetében legalább négyévente) aktualizálni a jogszabályban meghatározott minimálbérüket;
egy vagy több konzultatív szervet kijelölni vagy létrehozni, amelyek feladata a tanácsadás;
a szociális partnereket bevonni a jogszabályban meghatározott minimálbérek megállapításába és aktualizálásába;
a szociális partnerek bevonásával megtenni a következő intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a munkavállalók hatékony hozzáférését a jogszabályban meghatározott minimálbérek által nyújtott védelemhez: hatékony, arányos és megkülönböztetésmentes vizsgálatok és helyszíni ellenőrzések; elegendő erőforrás, képzés és iránymutatás a végrehajtó hatóságok számára, hogy megcélozzák és felelősségre vonják a szabályokat be nem tartó munkáltatókat. [61]

Végül, de nem utolsósorban nagyon körültekintően kell eljárni a magyar minimálbér/átlagkereset arány nemzetközi összehasonlításra alapozott értékelésében. Nemzetközi viszonylatban a mai magyar minimálbér e mutatón mérve, sem nem kiugróan magas, sem nem kirívóan alacsony. Figyelemmel azonban, egyrészt, a legkevésbé iskolázottak (legfeljebb szakmunkásképzőt-szakiskolát végzettek) foglalkoztatottságában mutatkozó elmaradásunkra a fejlett országoktól, másrészt a minimálbérnek e munkavállalói körben – a 2001-2002. évi minimálbér-emelések kapcsán kimutatottan – egyértelmű foglalkoztatás csökkentő hatására, a kívánt értéknél valószínűleg, a garantált szakmai bérminimumon mérve pedig egészen biztosan magasabb. Ilyen körülmények között a minimálbér soron lévő – lehetőség szerint visszafogott – emelésének a garantált szakmai bérminimum eltörléséhez kötésével (esetleg, kompromisszumos megoldásként, ajánlott bérminimummá való visszaminősítésével) és egyidejűleg az álminimálbéres foglalkoztatás elleni fokozott fellépéssel járhatnánk el a legideálisabban.[62]

Kinek is jó a minimálbér emelése? Kétségtelen, hogy nagyobb minimálbérhez nagyobb átlagbér tartozik, de egyúttal alacsonyabb foglalkoztatás és alacsonyabb fogyasztás. A minimálbér növelése megemeli a képzetlenek és az idős szakképzettek bérét, viszont csökkenti a fiatal szakképzettek bérét, ezáltal munkapiaci feszültségeket is generál. A foglalkoztatás csökkenése elsősorban a szakképzetlenek körére jellemző nagyon, hiszen az ezek iránti kereslet rugalmas, különösen a másik két csoportéhoz képest. A magasabb bér miatti jólétet a bérnövekedésnél is magasabb árak lerontják, a fogyasztás alacsonyabb, összességében a munkavállalók tehát veszítenek, csak azok nyernek, akiknek bére jobban nő, mint az átlagos infláció, azonban ezek a munkavállalók kisebbségben vannak. Kiemelendő, hogy a költségvetésnek sem jó a minimálbér emelése. Ugyan igaz, hogy az adóbevételek nagyobbak lesznek, de nőnek a kiadások is, általában romlik az egyenleg. Ha az adóelkerülés mértékére irreálisan alacsony feltevéssel vagy nagyon magas feltevéssel élünk, csak ezekben az esetekben történik az, amit sokan feltételeznek, hogy a minimálbér emelése javítja a költségvetés pozícióját. Nem lehet azonban ebből arra is következtetni, hogy ez együtt jár a gazdasági szereplők adóelkerülési hajlandóságának csökkenésével is, hiszen az adóterhelés emelésével az adózók reakciója között szerepel az adóelkerülési magatartás változása is. [63]

A minimálbér emelése számos olyan kifejezetten munkajogi kérdést vet fel, amelyek vizsgálata minden emelést követően releváns feladatokat állít a munka világának szereplői elé. Ezek között elsőként a meglévő munkakörök felülvizsgálatát emelem ki. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) szerint a munkaszerződés elengedhetetlen tartalmi eleme az alapbér[64], amelynek minimum a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összegét kell elérnie. Ellenkező esetben ugyanis az alapbér szerinti megállapodás érvénytelen lesz. Fontos kiemelni e körben, hogy mely munkakörökben irányadó a kötelező legkisebb munkabér összege, valamint mely munkakörökben jogosult a munkavállaló a garantált bérminimum összegére. A következő kiemelendő hatás a munkaszerződés-módosítása[65] azon munkavállalók módosítása, akiknek az alapbére megegyezik a minimálbér, illetve a garantált bérminimum összegével. Az aláírás megvalósulgat papíralapon, vagy elektronikus úton is, amely távmunka alkalmazása esetén kényelmesebb megoldást jelenthet a felek számára.[66]

A minimálbér változása felvethet megfontolandó HR kérdéseket is, amelyeket az alábbi három csoportba sorolhatunk: vezető állású munkavállalók, távmunkában foglalkoztatott munkavállalók és kiküldött munkavállalók. A vezető állású munkavállalók körében az Mt. megkülönbözteti a törvény erejénél fogva vezető állású munkavállalót és a felek megállapodása szerint vezetőnek minősülő munkavállalókat. E körben lehetőség van tehát arra, hogy a felek a munkaszerződésben határozzák meg a vezetői státuszt, amennyiben a munkavállaló a munkáltató működése vonatkozásában kiemelkedő jelentőségű, illetve fokozottan bizalmi jellegű munkakört tölt be; valamint alapbére eléri a kötelező legkisebb munkabér hétszeresét (azaz 2023-ban az 1.624.000 Ft-ot). A fentiek alapján megállapítható, hogy 2023-ban a munkáltató azon munkavállalókkal állapodhat meg a vezetőre vonatkozó rendelkezések alkalmazásáról, akiknek alapbére eléri a havi bruttó 1.624.000 Ft-ot. A korábban megkötött szerződésekkel kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem egységes annak a kérdésnek a megítélése, hogy szabályszerű-e alkalmazni a vezetőre vonatkozó rendelkezéseket abban az esetben, amennyiben a munkavállaló alapbére a munkaszerződés megkötésekor elérte ugyan a minimálbér hétszeresét, azonban a Korm. rendelet rendelkezései alapján pedig már nem felel meg e szabályoknak. A távmunkával foglalkoztatottak körében kiemelendő, hogy az 573/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet hatására 2023-ban emelkedett az igazolás nélkül elszámolható költségtérítés összege távmunka esetén.

Ugyanis a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3. melléklet II. részének 11. pontja szerint a felek megállapodása alapján a távmunkát végző munkavállaló igazolás nélkül elszámolható költségtérítésre lehet jogosult, amelynek összege maximum a minimálbér összegének 10 százaléka. A minimálbér emelkedésével így az igazolás nélkül elszámolható költségtérítés összege is emelkedett, 2023-ban havi 23.200 Ft-ra. Végezetül a kiküldetési Irányelv szerint[67] a tagállamok kötelesek a kiküldött munkavállalóknak biztosítani olyan meghatározott minimális foglalkoztatási feltételeket, amelyek megilletik a fogadó ország helyi munkavállalóit. Ide tartoznak például a munkavégzés helyén általános irányadó díjazás összegére vonatkozó szabályok. Megállapítható, hogy a Munka Törvénykönyve a Kiküldetési Irányelv szabályait akként implementálta, hogy ezek a rendelkezések nemcsak az EU-n belüli, hanem a harmadik országokból származó kiküldetésekre is vonatkoznak. Kiemelendő továbbá, hogy a fogadó munkáltatónak kötelessége írásban tájékoztatni a küldő munkáltatót a helyi jogszabályok alapján irányadó munkafeltételekről. Ez azt jelenti tehát, hogy ha magyar munkáltatónál kiküldetés keretében végeznek munkát a munkavállalók, akkor a küldő munkáltatót írásban tájékoztatni szükséges a minimálbér emelkedéséről. Ez azért is kiemelkedően fontos, mert ha a fogadó munkáltató nem ad információt a helyi munkajogi szabályok alapján irányadó követelményekről, akkor teljes anyagi felelősséggel tartozik a munkavállaló követeléseiért az Mt. szerint.[68]

VI. Fejezet: Összegzés

A Bevezetésben felállított hipotézisem, – amely szerint a minimálbér-szabályozás általánosságban az alacsony jövedelmű munkavállalók helyzetének javításának, valamint a szegénység csökkentésének az igen népszerű és hatékony eszköze – dolgozat megállapításai alapján megdőlt.

A minimálbér nem a szegénység elleni küzdelem potenciális eszköze, hanem az igen alacsony munkaerő-piaci alkuerejük folytán legkiszolgáltatottabb munkavállalók kereseti hátrányának mérséklésére szolgáló eszköz, és ebben sem mindenható: bármekkora a törvényes minimálbér, az effektív minimálbér mindig nulla – épp ekkora bérre számíthat az, akinek nem sikerül munkát találnia. Megállapítható, hogy a szegénység ellen a mindenkori kormánynak eltérő eszközökkel kell küzdenie: részint célzott jövedelemtámogatásokkal, részint a hátrányos munkaerő-piaci helyzetük miatt szegények foglalkoztatáshoz segítésével.[69]

Amennyiben mégis a minimálbér-szabályozás marad az alacsony jövedelmű munkavállalók helyzetének javítását célzó eszköz, úgy a minimálbér-szabályozási rendszer jellemző vonásainak átalakítására van szükség, ahhoz, hogy a kellő hatást el tudja érni. Ez megvalósulhat életkor, vagy területi alapú differenciált minimálbér-szabályozással, vagy a szabályozás olyan alapelveinek átalakításával, amelyek hatására már a rendszer figyelemmel lesz a foglalkoztatás és a munkanélküliség szintjének alakulására is, hiszen ha a minimálbér magas, akkor megdrágítja a munkáltatók munkavállalók vonatkozásában keletkező kiadások nagyságát, ezáltal általános hatásként csökkent a foglalkoztatás.[70] A fentiek mellett továbbá érdemes lenne tudatosítani a közvéleményben, hogy a minimálbér körül keresők többsége nem szegény, és a szegények többsége nem a minimálbér körül keresők közül kerül ki.[71]

A dolgozatban az is megállapíthatóvá vált, hogy a minimálbér-módosítás számos terhet ró a munkáltatók számára, munkajogi vetületei hazai és az Európi Unió jogalkotás terén is kiemelt szerepet töltenek be, amelyek a folyamatosan változó szabályozásban is testet öltenek.

Álláspontom szerint a minimálbér-szabályozás fenti funkciója a jövőben kétféle út előtt áll. Az egyik lehetőség szerint annak átalakításával hatékonyan betöltheti a számára kitűzött feladatot. A másik esetben, érdemes más alternatív megoldási lehetőségeket igénybe venni, pl. célzott jövedelemtámogatások.

VII. Felhasznált Irodalom

Acemoglu, D., & Pishcke, J. S. (1999). Minimum wages and on-the-job training. NBER Working Paper Series, Working Paper , 7184.

Card, D. (1992). Using Regional Variation in Wages to Measure the Effects of the Federal Minimum. Industrial and Labor Relations Review, Vol. 46. , 22-37.

Card, D., & Krueger, A. B. (1994). Minimum wages and employment: a case study of the fast food industry. American Economic Review , 772–793.

Card, D., & Krueger, A. B. (Princeton). The New Economics of the Minimum Wage. 1995: Princeton University Press.

Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft.

Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest.

Gábor, I. R. (2010.). A minimálbér-szabályozás dilemmájának különös jelentőségéről a volt szocialista országokban –egy összehasonlító nemzetközi kutatás apropóján. Közgazdasági Szemle LVI. évf. , 1065-1071.

Gábos, A. (2000. június). Elemzések a gazdasági és társadalompolitikai döntések előkészítéséhez 13. Budapest.

Hajós, L., Magda, S., & Dolmány, F. (1998). A munkaerő gazdaságtana. Budapest: Dinasztia Kiadó.

Halpern, L., Kertesi, G., Koren, M., Köllő, J., Kőrösi, G., & Vincze, J. (2004). Letöltés dátuma: 2019. február 2, forrás: https://docplayer.hu/3943645-A-minimalber-koltsegvetesi-hatasai.html

Hicks, J. R. (1966). The Theory of Wages . New York: St Martin’s Press.

Katz, L. F., & Krueger, A. B. (1992). The effect of the minimum wage on the fast-food industry. Industrial and Labor Relations Review , 6–21.

Kertesi, G., & Köllő, J. (2004. ). A 2001. évi minimálbér-emelés foglalkoztatási következményei . Közgazdasági Szemle LI. évfolyam , 293-324.

Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf

Machin, & S., M. (1994). The effects of minimum wages on wage dispersion and employment: Evidence from the UK Wages Councils. Industrial and Labor Relations Review , 319–329.

Marshall, A. (1923). Principles of Economics. London: Macmillan.

Scharle, Á., & Váradi, B. (2009. október 21). A területileg differenciált minimálbérindokoltságának vizsgálata. Budapest.

Szabó, A. P. (2007). A 2000–2001. évi minimálbér-emelés hatása a jövedelemeloszlásra. Közgazdasági Szemle , 397-414.

https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/jog/articles/minimalber-emelkedesevel-osszefuggo-munkajogi-megfontolasok.html, Letöltve: 2023. augusztus 21.

VIII. Felhasznált Jogszabályok

A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum 2019. évi megállapításáról szóló (324/2018. (XII. 30.) Korm. rendelet

A kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum 2023. évi megállapításáról szóló 573/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény

(EU) 2022/2041 irányelv az Európai Unióban alkalmazandó megfelelő minimálbérekről, https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/minimum-wages-in-the-eu.html, Letöltve: 2023. augusztus 21.

IX. Mellékletek

1.ábra A fogyasztóiár-index (2013-2017), (előző év = 100,0%)
év	élelmiszer	szeszes italok, dohányáruk
2013	102,8	110,9
2014	99,6	106,2
2015	100,9	103,1
2016	102,7	102,3
2017	102,8	104,8

(Forrás: KSH, Táblák (STADAT) 3.6.1. számú, http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qsf001.html, Letöltve: 2019.január 7 , szerkesztve a szerző által)

2. ábra Minimálbér (1992-2018) Havi bruttó összeg, Ft

(Forrás: KSH, Táblák (STADAT) 2.1.52. számú, http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli041.html, Letöltve: 2019. január 14. napon, Szerkesztve a szerző által)

[1] Gábor, I. R. (2010.). A minimálbér-szabályozás dilemmájának különös jelentőségéről a volt szocialista országokban –egy összehasonlító nemzetközi kutatás apropóján. Közgazdasági Szemle LVI. évf. , 1065-1071.

[2] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 44-45.

[3] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 44-46.

[4] Hajós, L., Magda, S., & Dolmány, F. (1998). A munkaerő gazdaságtana. Budapest: Dinasztia Kiadó., 44-49.

[5] Hajós, L., Magda, S., & Dolmány, F. (1998). A munkaerő gazdaságtana. Budapest: Dinasztia Kiadó. 44-50.

[6] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 51-55.

[7] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 51-56.

[8] Hajós, L., Magda, S., & Dolmány, F. (1998). A munkaerő gazdaságtana. Budapest: Dinasztia Kiadó, 22.

[9] Hajós, L., Magda, S., & Dolmány, F. (1998). A munkaerő gazdaságtana. Budapest: Dinasztia Kiadó, 22-23.

[10] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 60-63.

[11] (https://officina.hu/gazdasag/93-minimalber-2015, Letöltve: 2019. január 7.)

[12] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 63-68.

[13] http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qsf001.html, Letöltve: 2019.január 7.

[14] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 63-68.

[15] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 60-68.

[16] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 63-68.

[17] Card, D., & Krueger, A. B. (Princeton). The New Economics of the Minimum Wage. 1995: Princeton University Press. 10-12.

[18] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 122-125.

[19] Hicks, J. R. (1966). The Theory of Wages . New York: St Martin’s Press. 2-5.

[20] Marshall, A. (1923). Principles of Economics. London: Macmillan. 20-23.

[21] Ehrenberg, R. G., & Smith, R. (2008). Korszerű munkagazdaságtan-Elmélet és közpolitika. Budapest: Panem Kft., 122-125.

[22] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-145.

[23] 324/2018. (XII. 30.) Korm. rendelet

[24] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-150.

[25] http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli041.html, Letöltve: 2019. január 14. napján

[26] 573/2022. (XII. 23.) Korm. rendelet

[27] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest.,https://www.researchgate.net/publication/295563252_A_magyar_minimalber-szabalyozas_es_hatasa_a_foglalkoztatasra_kulonosen_2000-tol_napjainkig_Minimum-wage_regulation_in_Hungary_and_its_impact_on_employment_with_particular_respect_to_the_2000%27s, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[28] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest.,https://www.researchgate.net/publication/295563252_A_magyar_minimalber-szabalyozas_es_hatasa_a_foglalkoztatasra_kulonosen_2000-tol_napjainkig_Minimum-wage_regulation_in_Hungary_and_its_impact_on_employment_with_particular_respect_to_the_2000%27s, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[29] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest.,https://www.researchgate.net/publication/295563252_A_magyar_minimalber-szabalyozas_es_hatasa_a_foglalkoztatasra_kulonosen_2000-tol_napjainkig_Minimum-wage_regulation_in_Hungary_and_its_impact_on_employment_with_particular_respect_to_the_2000%27s, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[30] Gábos, A. (2000. június). Elemzések a gazdasági és társadalompolitikai döntések előkészítéséhez 13. Budapest., https://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/a020.pdf, Letöltve: 203. augusztus 20.

[31] Scharle, Á., & Váradi, B. (2009. október 21). A területileg differenciált minimálbérindokoltságának vizsgálata. Budapest., http://www.budapestinstitute.eu/uploads/BI_NFU_regiosminber_091021.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[32] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-150.

[33] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-150.

[34] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 144-150.

[35] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 140-150.

[36] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-150.

[37] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[38] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[39] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[40] Card, D., & Krueger, A. B. (1994). Minimum wages and employment: a case study of the fast food industry. American Economic Review , 772–793.

[41] Machin, & S., M. (1994). The effects of minimum wages on wage dispersion and employment: Evidence from the UK Wages Councils. Industrial and Labor Relations Review , 319–329.

[42] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[43] Card, D., & Krueger, A. B. (1994). Minimum wages and employment: a case study of the fast food industry. American Economic Review , 772–793.

[44] Machin, & S., M. (1994). The effects of minimum wages on wage dispersion and employment: Evidence from the UK Wages Councils. Industrial and Labor Relations Review , 319–329.

[45] Acemoglu, D., & Pishcke, J. S. (1999). Minimum wages and on-the-job training. NBER Working Paper Series, Working Paper , 7184

[46] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-150.

[47] Kertesi, G., & Köllő, J. (2004. ). A 2001. évi minimálbér-emelés foglalkoztatási következményei . Közgazdasági Szemle LI. évfolyam , 293-324.

[48] Kertesi, G., & Köllő, J. (2004. ). A 2001. évi minimálbér-emelés foglalkoztatási következményei . Közgazdasági Szemle LI. évfolyam , 293-324.

[49] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[50] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 143-150.

[51] Köllő, J. (2010). Budapestinstitute. Letöltés dátuma: 2019. január 13, forrás: http://www.budapestinstitute.eu/uploads/foglpol20_4_3minimalber.pdf, 146-150.

[52] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[53] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[54] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[55] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[56] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[57] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[58] Szabó, A. P. (2007). A 2000–2001. évi minimálbér-emelés hatása a jövedelemeloszlásra. Közgazdasági Szemle , 397-414.

[59] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[60] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[61] (EU) 2022/2041 irányelv az Európai Unióban alkalmazandó megfelelő minimálbérekről, https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/minimum-wages-in-the-eu.html, Letöltve: 2023. augusztus 21.

[62] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[63] Halpern, L., Kertesi, G., Koren, M., Köllő, J., Kőrösi, G., & Vincze, J. (2004). Letöltés dátuma: 2019. február 2, forrás: https://docplayer.hu/3943645-A-minimalber-koltsegvetesi-hatasai.html

[64] Az Mt. 45. § (1) bekezdése szerint a munkaszerződésben a feleknek meg kell állapodniuk a munkavállaló alapbérében és munkakörében.

[65] Az Mt. 58. § (1) bekezdése értelmében a felek a munkaszerződést közös megegyezéssel módosíthatják. A munkaszerződés módosítására a megkötésére vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

[66] https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/jog/articles/minimalber-emelkedesevel-osszefuggo-munkajogi-megfontolasok.html, Letöltve: 2023. augusztus 21.

[67] 96/71/EK irányelv a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről, https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/stepping-up-the-enforcement-of-eu-legislation-on-the-posting-of-workers.html, Letöltve: 2023. augusztus 21.

[68] https://www2.deloitte.com/hu/hu/pages/jog/articles/minimalber-emelkedesevel-osszefuggo-munkajogi-megfontolasok.html, Letöltve: 2023. augusztus 21.

[69] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[70] Gábor, I. R. (2011. október 14). A magyar minimálbér-szabályozás és foglalkoztatási hatása, különös. Budapest., https://unipub.lib.uni-corvinus.hu/524/1/kg2012n1p123.pdf, Letöltve: 2023. augusztus 20.

[71] Szabó, A. P. (2007). A 2000–2001. évi minimálbér-emelés hatása a jövedelemeloszlásra. Közgazdasági Szemle , 397-414.

HASONLÓ BEJEGYZÉSEK

Jogi publikáció

Jogi publikáció – Dr. Kui Gábor: Fogyasztóvédelem és a jogérvényesítés lehetőségei a használt gépjárművek piacán – autónepperektől a márkakereskedésig

Készítette: Dr. Kui Gábor Lezárva: Kisújszállás, 2023. május 22. I. Bevezető A vizsgált téma kissé elcsépeltnek tűnik, sokan, sokféleképpen feldolgozhatták már, hiszen a társadalom nagy részét érinti az autóvásárlás, azon belül is a használtautó vásárlás. Ne feledjük, 2022. év végén 4 094 129 db személygépjármű volt forgalomban Magyarországon[1], nyilvánvalóan ezek egy részét …

Jogi publikáció

Jogi publikáció – dr. Farkas Mihály: Biometrikus adatok és a mesterséges intelligencia

I. Bevezetés. 3 II. Biometrikus adat 3 2. Biometrikus azonosítás. 4 2.1. Biometrikus azonosítás leggyakoribb fajtái 4 III. Siófoki térfigyelő kamerák (NAIH-963-10/2022.) 6 3. A Hatósági eljárás. 7 3.1. A NAIH eljárása. 7 3.2. A NAIH döntése. 12 IV. Mesterséges intelligencia. 14 V. Budapest Bank Zrt. adatkezelése (NAIH-85-3/2022) 16 4. …

Jogi publikáció

Jogi Publikáció – dr. Farkas Mihály: Az adatvédelmi bírság kiszabásának szempontjai a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság gyakorlatának tükrében

I. Bevezetés. 3 II. Jogszabályi háttér 3 III. A NAIH gyakorlata. 6 1. NAIH/2019/769. 6 2. NAIH/2019/1590. 9 3. NAIH-85-3/2022. 10 4. NAIH/963-10/2022. 15 5. NAIH-1006-3/2022. 17 IV. Megállapítások. 21 V. Felhasznált források. 22 I. Bevezetés A természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok …

Jogi hírek

Életbe lépett az online tér biztonságát fokozó EU-jogszabály
by Adó Online on 2024-12-10 at 17:30
Életbe lépett kedden a kiberrezilienciáról szóló európai uniós jogszabály (CRA), amelynek célja az online tér biztonságosabbá tétele […]
Önvezető járművek: egyre jelentősebbé válik a jog szerepe
by Adó Online on 2024-12-10 at 10:48
Az európai járműgyártás élt már meg szebb napokat. Romló üzleti hangulatról, a gazdasági környezet bizonytalanságairól szólnak a […]
Deloitte: szervezeti átalakulást hoz az AI
by Adó Online on 2024-12-10 at 10:41
A robotgazdaság exponenciális térnyerése és a technológiai fejlődés újabb lehetőséget jelent, de egyben kihívásokat is tartogat a […]
Jön a TEÁOR’25 és az ÖVTJ’25 – a társas és az egyéni...
by timeavaci on 2024-12-10 at 08:00
A TEÁOR-váltással kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat a KSH tájékoztatója ismerteti. A KSH 2025. január 1-jei hatállyal minden […]
Sötét mintázatok az európai és hazai fogyasztóvédelem és...
by annafulop on 2024-12-10 at 06:30
Az alábbi cikkünk betekintést ad a Fogyasztóvédelmi Jog online folyóiratban megjelent tanulmányba, mely bemutatja, mit jelentenek a sötét […]

Jogi publikáció – Dr. Samu Tamás: A minimálbér-szabályozás hatásai a foglalkoztatásra, különösen azok munkajogi vetületére

I. Fejezet: Bevezetés

II. Fejezet: A korszerű piacgazdaságtan nélkülözhetetlen eleme, a munkaerőpiac

1. Munkaerőpiac alapjai

2. Munkaerő-kereslet

3. Munkaerő-kínálat

III. Fejezet: A munkából származó bér és hatásai a foglalkoztatásra

1. A bér

2. A nyereségmaximalizálás elméleti kérdései

3. Munkaerő-keresleti rugalmasságok

IV. Fejezet: A minimálbér jellemzői

1. A minimálbér története

2. Minimálbér-szabályozási rendszer jellemzői

3. Minimálbér funkciói

V. Fejezet: Minimálbér hatásai, különösen a munkajogban

1. Az empirikus vizsgálódások tapasztalatai a foglalkoztatás tükrében

2. A minimálbér-szabályozás hatásai vizsgálatának eredményei, annak munkajogi aspektusai

VI. Fejezet: Összegzés

VII. Felhasznált Irodalom

VIII. Felhasznált Jogszabályok

IX. Mellékletek

HASONLÓ BEJEGYZÉSEK

Jogi publikáció – Dr. Kui Gábor: Fogyasztóvédelem és a jogérvényesítés lehetőségei a használt gépjárművek piacán – autónepperektől a márkakereskedésig

Jogi publikáció – dr. Farkas Mihály: Biometrikus adatok és a mesterséges intelligencia

Jogi Publikáció – dr. Farkas Mihály: Az adatvédelmi bírság kiszabásának szempontjai a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság gyakorlatának tükrében

Közjegyzőjelölt / jogi előadó álláslehetőség

Dr. Samu Tamás: Az amerikai vádalku és az 1998. évi XIX. törvény szerinti lemondás a tárgyalásról összehasonlítása kitekintéssel a jelenleg hatályos eljárási törvény rendelkezéseire

Jogi publikáció – Dr. Kui Gábor: Fogyasztóvédelem és a jogérvényesítés lehetőségei a használt gépjárművek piacán – autónepperektől a márkakereskedésig

Jogi publikáció – Dr. Samu Tamás: A minimálbér-szabályozás hatásai a foglalkoztatásra, különösen azok munkajogi vetületére

Ügyvédjelölt állás – Dr. Mester Csaba Ügyvédi Iroda