Dr. Hársvölgyi Zsuzsanna: A fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható büntetések és intézkedések rendszere

Jogi publikáció

A fiatalkorú bűnözés mértéke Magyarországon és a világ egyéb országaiban is folyamatosan növekszik. Álláspontom szerint fontos foglalkozni ezzel a kérdéssel, tekintettel arra, hogy az a fiatalkorú generáció, amely most vagy javítóintézetben, vagy büntetés-végrehajtási intézetben tartózkodik, nem mindegy, hogy hogyan illeszkedik vissza szabadulása után a társadalomba, továbbá, hogy ezen fiatalok a későbbiekben a társadalom hasznos tagjává tudnak-e válni.

I. Történeti előzmények

A XIX. században az Amerikai Egyesült Államokban merült fel először annak szükségessége, hogy a fiatal bűnelkövetőkre – a felnőtt elkövetőkhöz képest – eltérő szabályozás kerüljön kialakításra. Az eltérő szabályozás kiemelten a felnőtt elkövetőktől különálló igazságszolgáltatási rendszer kiépítésével, továbbá a speciális prevenció és a nevelés előtérbe helyezésével valósult meg.

A XIX. században – a megelőzést és a javító célzatot fő szempontként előtérbe helyezve – fiatalkorúak részére intézmények kerültek felállításra, amelyek lassan tért hódítottak és átvették a fiatalkorú elítélteket fogva tartó börtönök szerepét.

Magyarországon kifejezetten a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket először a Csemegi-kódexben találunk:

83. § Aki a bűntett vagy vétség elkövetésekor életkorának még tizenkettedik évét meg nem haladta: bűnvád alá nem vonható.

  1. § Aki akkor, midőn a bűntettet vagy vétséget követett el, életkorának 12-ik évét már túlhaladta, de tizenhatodik évét még be nem töltötte, ha cselekménye bűnösségének felismerésére szükséges belátással nem bírt, azon cselekményekért büntetés alá nem vehető.

Az ilyen kiskorú azonban javító-intézetbe való elhelyezésre ítéltethetik, de abban életkora huszadik évén túl nem tartathatik.”[1]

A javítóintézetek felállításánál és kialakításánál felmerült azon gondolat, hogy esetleg érdemes lenne nyugati országok szabályozását átvenni, azonban az igazságügyi kormányzat elvetette ezt a felvetést, tekintettel arra, hogy az e vonatkozásban vizsgált országok (Svájc, Németország, Franciaország és Olaszország) szabályozását nem tartotta megfelelőnek.

Hazánkban az első javítóintézet felállítására 1884-ben Aszódon került sor. 1886-ban Kolozsváron, 1890-ben pedig Rákospalotán – leányok részére – alapítottak javítóintézeteket.

A XX. század elején több európai országban is alkottak fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó törvényeket.

Magyarországon az 1908. évi 36. törvénycikk (I. Büntetőnovella, a továbbiakban: I. Bn.) II. fejezete tartalmazta a fiatalkorúakra vonatkozó eltérő szabályozást, ezzel megteremtve a fiatalkorúak büntetőjogát. A Bn. tartalmazta a fiatalkorúakra vonatkozó anyagi jogi szabályozást, amelyet később kiegészített a fiatalkorúak bíróságáról szóló 1913. évi VII. törvénycikk.

A fent említett két törvénycikk merőben átalakította a Csemegi-kódex szerinti felelősségre vonás feltételeit és eseteit, továbbá a büntetési rendszert.

A fiatalkorúak vonatkozásában a büntethetőség feltételeként bevezetésre került a beszámíthatóság mellett a belátási képesség is, amely a fiatalkorú elkövető büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettségét jelentette. A fiatalkor a 18. életév betöltéséig tartott.

Az I. Bn. alapján a fiatalkorúak vonatkozásban a büntetés helyett a nevelés került előtérbe, így ennek a szemléletnek megfelelően került kialakításra a fiatalkorúak védelmére és nevelésére irányuló rendszer, amely kellő figyelemmel volt a fiatalkorú értelmi és erkölcsi fejlettségi fokára, továbbá egyéniségére és személyiségére.

Az I. Bn-ben kerültek az intézkedések bevezetésre, így a megfelelő értelmi és erkölcsi fejlettségű fiatalkorúakkal szemben dorgálást, próbára bocsátást, javító nevelést és utólagos javító nevelést lehetett alkalmazni, továbbá büntetésként fogház és államfogház volt kiszabható.

A felelősség megállapításához szükséges erkölcsi és értelmi fejlettséggel nem rendelkező, továbbá a 12 éven aluli, vagyis a büntethetőségi korhatárt el nem ért elkövetőknél – bírói intézkedésként – házi felügyeletet, házi fenyítést és iskolai fenyítést, valamint javítóintézetbe történő utalást tett lehetővé az I. Bn.

A 20. életév betöltéséig – átmeneti intézkedésként – még alkalmazhatóak voltak a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések.

1952. január 1. napján lépett hatályba az 1951. évi 34. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Ftvr.), amely az I. Büntetőnovellát, továbbá a fiatalkorúak bíróságáról szóló rendelkezéseket hatályon kívül helyezte, egyúttal új szabályokat léptetett életbe.

Az Ftvr. elvetette a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettségi követelményeket, azonban abban az esetben, ha a fiatalkorú elkövető – megfelelő értelmi fejlettsége hiányában – nem ismerhette fel cselekményének társadalomra veszélyességét, lehetővé tette a büntetőeljárás mellőzését, megszüntetését, továbbá a felmentő ítélet meghozatalát.

További újításként – az értelmi fogyatékos fiatalkorúak részére – az Ftvr. bevezette a gyógypedagógiai nevelést, a büntetések körében pedig – a Büntető Törvénykönyv Általános Részéről szóló 1950. évi II. törvény (a továbbiakban: Btá.) büntetési rendszerével összhangban a fogház és az államfogház helyébe a börtönt léptette.

Az Ftvr. módosítása során alkotott 1954. évi 23. tvr. alapján a 12-14 év közötti fiatalkorú elkövetőkkel szemben csak nevelő intézkedések alkalmazására volt mód, míg a 14-18 éves fiatalkorúak vonatkozásban elsősorban büntetést kellett kiszabni, nevelő intézkedést pedig csak kisegítő jelleggel lehetett elrendelni.

A fiatalkorú elkövetőket érintő következő jelentős jogszabályi változást a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény jelentette, amely az Ftvr-t hatályon kívül helyezte és a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket beépítette a törvénykönyv általános részének egyik fejezetébe. Ennek következményeként megszűnt a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjog önálló és átfogó szabályozása.

Az új Btk. fiatalkorúaknak a 14-18 év közötti elkövetőket tekintette. A törvényalkotó álláspontja szerint a fiatalkorú a 14. életévének betöltését követően tudja cselekményeit értékelni, és annak megfelelő magatartást tanúsítani, tehát a 14. életév betöltését megelőzően az ember nem rendelkezik büntetőjogi szempontból beszámítási képességgel.

A 14. életév betöltését követően viszont minden ember rendelkezik beszámítási képességgel, kivéve ha annak ellenkezője bizonyításra kerül.

Az Ftvr. hatályon kívül helyezését követően a fiatalkorúak büntetőjogával együtt, a fiatalkorúak büntetőeljárásának az önállósága is megszűnt. A büntetőeljárásról szóló 1962. évi 8. tvr. – összhangban az 1961. évi V. törvénnyel – a fiatalkorúakra vonatkozó eljárást külön eljárásként szabályozta, de az lényegét tekintve az alapeljárás szabályait követte. Az eljárási törvény kötelezővé tette a fiatalkorú elkövető büntető tárgyalásán az ügyész részvételét, továbbá a büntetőeljárás szereplője lett a törvényes képviselő, valamint a tvr. kimondta, hogy fiatalkorúval szemben indult eljárásban már a nyomozás során is kötelező a védelem.

A büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. tv. az 1962. évi 8. tvr. szabályozását követte, de jogszabályi rendelkezései a rendszerváltást követően módosultak. Többek között szabályozásra kerültek a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni előzetes letartóztatás elrendelésének és foganatosításának feltételei, valamint a felnőtt és a fiatalkorú elkövetők elkülönítésének követelménye is rögzítésre került.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. tv. kisebb változtatásokkal átvette a korábbi Btk. fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseit, amelyek a törvény hatályba lépését követően több alkalommal is módosításra kerültek. A Btk-ban a fiatalkorú elkövetőkre kiszabható szankciók elsődleges céljaként azok helyes irányba történő fejlődése került megjelölésre. Rögzítésre került az is, hogy az intézkedések elsőbbséget élveznek a büntetésekkel szemben, valamint az, hogy fiatalkorúval szemben szabadságvesztés büntetés csak kivételesen alkalmazható.

A büntetőeljárásról szóló – hatályos – 1998. évi XIX. törvény tovább szigorította a fiatalkorúakkal szembeni előzetes letartóztatás feltételeit és újabb elkülönítési szabályokat is életbe léptetett. További jelentős újításként vezette be a törvény, hogy fiatalkorúval szemben indult eljárásban a büntető tárgyaláson az egyik ülnöknek pedagógus végzettséggel kell rendelkeznie, valamint kötelezővé tette a pártfogó felügyelői környezettanulmány beszerzését is.

A fiatalkorú terhelt ügyében eljáró ügyész, illetve az ügyet tárgyaló bíró vonatkozásban azonban nem követelmény, hogy speciális szaktudással rendelkezzenek.[2]

2013. július 1. napján lépett hatályba a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), amelynek a XI. fejezete szabályozza a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezéseket.

2013. Fontosabb nemzetközi egyezmények

Az 1966-ban született Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában rögzítésre került, hogy a fiatalkorú személyek vonatkozásban a bírósági eljárásnak tekintettel kell lennie az életkorra és a rehabilitációra.

A fiatalkorúak igazságszolgáltatásában alkalmazandó általános minimumkövetelményekről szóló 1985. november 29. napján kelt ENSZ közgyűlési határozatban („Pekingi Szabályok”) foglaltak szerint elsődleges cél a prevenció. A Pekingi Szabályok kimondják azt is, hogy a „fiatalkorú személyes szabadságát csak gondos mérlegelés alapján lehet korlátozni és ennek a lehetséges minimumra kell szorítkoznia.”[3]

Az 1989. november 20. napján, New Yorkban kelt Egyezmény a Gyermekek jogairól Magyarországon 1991-ben került ratifikálásra. Az egyezmény a mai napig a legátfogóbban foglalja össze a gyermekeket megillető jogokat. A New York-i Egyezmény rögzíti azon elvet is, amely szerint a gyermekek érdeke mindenek felett áll.

Az 1990. december 14. napján elfogadott ENSZ közgyűlési határozat a szabadságuktól megfosztott fiatalkorúak védelmének szabályairól („Havannai Szabályok”) rögzíti, hogy fiatalkorúaknál szabadságvesztést csak végső eszközként és a lehető legrövidebb időtartamban lehet alkalmazni.

Az 1990. december 14. napján elfogadott ENSZ közgyűlési határozat a fiatalkori bűnözés megelőzéséről („Rijádi Iránymutatások”) kimondja, hogy a fiatalkori bűnözés kezelése érdekében a hangsúlyt a megelőzésre kell helyezni.

Az 1990-ben elfogadott ENSZ minimumszabályok a szabadságelvonással nem járó intézkedésekről („Tokiói Szabályok”) azon garanciális elvekről rendelkezik, amelyek a szabadságvesztés büntetéssel nem járó szankcióval sújtott fiatalkorúak védelmét szolgálja.[4]

III. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályozás

A hatályos Btk. – a korábbi szabályozástól eltérően – leszállította a büntethetőségi korhatárt, ennek megfelelően fiatalkorú az a személy, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét betöltötte, de a 18. életévét még nem.

A törvény 16. §-a, a tizennegyedik életévben határozta meg a büntethetőség korhatárát, de újdonság a törvényben, hogy az emberölés alap-és minősített esetének, az erős felindulásban elkövetett emberölés, az életveszélyt vagy halát okozó testi sértés esetének, a rablás alap-és minősített esetének, illetve a kifosztás minősített esetének elkövetésekor a büntethetőségi korhatárt tizenkettő évre szállította le a törvényalkotó, további feltételként írva elő, hogy az elkövetőnek rendelkeznie kell a bűncselekmény felismeréséhez szükséges belátással. A fiatalkor megállapítása a bűncselekmény idejének elkövetésétől függ.

A fentiek értelmében – főszabályként – a fiatalkor kezdete az elkövető tizennegyedik születésnapját követő nap, a törvényben meghatározott esetekben pedig a fiatalkor kezdete a tizenkettedik életév betöltését követő nap. A fiatalkor vége az elkövető tizennyolcadik születésnapját követő nappal kezdődik.

Az elkövető – amennyiben a bűncselekményt a tizennyolcadik születésnapján követi el – a cselekményért a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok szerint felel.[5]

Amennyiben az elkövető a bűncselekményt a tizennyolcadik születésnapját megelőzően követi el, de a cselekmény elbírálásakor már felnőtt korú, akkor vele szemben a fiatalkorúakra vonatkozó szabályok alkalmazandók.

Adódhat olyan eset, hogy a fiatalkorú több bűncselekményt követ el, amelyek egy részét még fiatalkorúként, míg más részét pedig már felnőttként valósította meg. Amennyiben ezeket a cselekményeket egy eljárásban bírálják el (bűnhalmazat), akkor a fiatalkorú a felnőtt elkövetőkre irányadó szabályok alapján vonható felelősségre.

A folytatólagosan elkövetett, valamint a tartós és az állapot-bűncselekmények esetében is a felnőttekre vonatkozó szabályok alapján felel az elkövető, ha az elkövetési idő a tizennyolcadik életév betöltését követő időszakra is átnyúlik.[6] Megjegyzendő, hogy a gyermekkorban elkövetett részcselekményekért a fiatalkorú elkövető felelősségre nem vonható.[7]

IV. Büntethetőségi korhatár Európában

Az Európai Unió tagállamaiban a büntethetőségi korhatár változatos képet mutat: Ausztriában, Olaszországban, Portugáliában, Írországban, Bulgáriában és Észtországban tizennégy év, míg Dániában, Franciaországban, Svédországban, Görögországban, Csehországban, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában tizenöt év a büntethetőségi korhatár.

A következő országok tizenhat éves korhatárt állapítottak meg a büntethetőség szempontjából: Nagy-Britannia, Luxemburg, Belgium, Hollandia, Finnország, Lettország és Litvánia. Cipruson a tizenhét, míg Máltán csak a tizennyolcadik életévüket betöltött elkövetők büntethetők.

Az Európai Unión kívül lévő több országban is (pl. Lichtenstein, Macedónia, Montenegró, Horvátország, Albánia, Bosznia-Hercegovina) a tizennegyedik életév betöltésétől büntethetőek az elkövetők.

Ettől eltérő a szabályozás Izlandon, ahol a tizenötödik, Törökországban pedig csak a tizennyolcadik életévüket betöltött személyek büntethetőek, míg Norvégiában, Svájcban, Andorrán, Fehéroroszországban, Oroszországban, Örményországban és Grúziában már a tizedik életévüket betöltött személyek is felelősségre vonhatóak büntetőjogilag.[8]

  1. A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható büntetések és intézkedések szabályai

A fiatalkorúak speciális fogvatartotti kategóriába tartoznak, így – az életkori sajátosságaik miatt – indokolt az általános (felnőtt korúakra vonatkozó) szabályoktól eltérő vonatkozó szabályozás.

A fiatalkorúaknál különösen érvényesül az „ultima ratio elv”, amely szerint szabadságvesztés fiatalkorúval szemben csak a legvégső esetben szabható ki.

Az általános szabályokhoz képest fontos eltérés, hogy fiatalkorúval szemben – szankcióként – elsődlegesen intézkedést kell alkalmazni, továbbá „szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”[9]

A Btk. az általános büntetési célokat a 79. §-ban fogalmazza meg, amely szerint a büntetés joghátrány alkalmazása, célja pedig a – társadalom védelme érdekében – mind az elkövetőnek, mind pedig másoknak a bűncselekményektől történő visszatartása.

A törvény által meghatározott büntetési célok érvényesítése a bíróság feladata azzal, hogy az ítélkezés során – a lehetséges büntetési tételkeretek között – adott bűncselekmény kapcsán olyan joghátrányt alkalmazzon, amely figyelembe veszi az elkövető személyiségét és egyben kifejezi a társadalmi megítélést is.[10]

A fentiekben kifejtettek szerinti nevelési célt és védelmet a fiatalkorú elkövetőkkel szemben – az egész eljárás során – vagyis mind a szankciók alkalmazása, mind pedig azok végrehajtása során szem előtt kell tartani. A büntetőeljárás során vizsgálni kell, hogy a fiatalkorúval szemben van-e helye – szabadságelvonással nem járó intézkedés – vagyis megrovás, próbára bocsátás, vagy jóvátételi munka alkalmazásának.

Fiatalkorúval szemben büntetés kiszabása akkor indokolt, ha a vele szemben lefolytatott eljárás során a bíróság arra a döntésre jut, hogy más módon nem érhető el a fiatalkorú helyes irányba történő fejlődése és az, hogy a társadalom hasznos tagjává váljon.

A fiatalkorú elkövetőknél a büntetőjog elsődlegesen a nevelést hivatott szolgálni és ez különösen igaz a 12-14 éves közötti korosztályra, hiszen a Btk. is egyértelműen kimondja, hogy a tizennegyedik életévüket be nem töltött elkövetőkkel szemben – szankcióként – csak intézkedés alkalmazható. Továbbá fontos kitétel, hogy a szabadságelvonással nem járó intézkedés prioritást élvez a szabadságelvonással járó intézkedéssel szemben.

A bíróságnak a szankció kiszabása körében több tényezőt is értékelnie kell, mint pl. az enyhítő és súlyosító körülmények, a fiatalkorú személyi és családi körülményeinek a vizsgálata, tanulmányi eredményei, a törvényes képviselő által a fiatalkorú életvitelére vonatkozó nyilatkozata. A bíróság ezen körülmények együttes és külön-külön történő vizsgálata és értékelése után lesz abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozzon arról, hogy adott ügyben milyen szankció alkalmazása szükséges és elegendő.

Ha a bíróság álláspontja szerint büntetés célja csak büntetés kiszabásával érhető el, akkor is vizsgálat tárgyát képezi az, hogy adott esetben van-e helye szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabásának.

Amennyiben a bíróság úgy ítéli meg, hogy szabadságelvonással nem járó büntetés kiszabása nem lehetséges, akkor kerülhet sor – mint szabadságelvonással járó intézkedésre – javítóintézeti nevelésre továbbá, ha erre nincs mód, akkor fiatalkorúak fogháza, illetve fiatalkorúak börtöne büntetés kiszabására.

A törvény szerint az alábbi szankciók kiszabására van lehetőség:

1.) szabadságelvonással nem járó intézkedés;

2.) szabadságelvonással nem járó büntetés;

3.) szabadságelvonással járó intézkedés;

4.) szabadságelvonással járó büntetés.

VI. A fiatalkorúakkal szemben kiszabható intézkedések

A felnőtt korú elkövetőkkel szemben is kiszabható intézkedések közül – az általános szabályokhoz képest – a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és a pártfogó felügyelet szabályai tartalmaznak a fiatalkorúkra vonatkozó speciális szabályokat. A megrovás, az elkobzás, a vagyonelkobzás és a kényszergyógykezelés szabályai megegyeznek a felnőtt korúkra vonatkozó szabályokkal.

A fentiek alapján először azt kell vizsgálni, hogy adott esetben kiszabható-e a fiatalkorúval szemben szabadságelvonással nem járó intézkedés, amelyek az alábbiak lehetnek:

Fiatalkorúval szemben kiszabható intézkedés a bármely bűncselekmény esetén alkalmazható próbára bocsátás lehet. Amennyiben a bíróság próbára bocsátást alkalmaz, úgy megállapítja az elkövető büntetőjogi felelősségét, de a büntetés kiszabását próbaidőre elhalasztja. A próbaidő egy évtől két évig terjedhet, ezen időtartamon belül a próbaidőt években és hónapokban lehet meghatározni. Amennyiben a fiatalkorú elkövetővel szemben a bíróság próbára bocsátást alkalmaz, akkor az elkövető – minden esetben – pártfogó felügyelet alatt áll, amely intézmény megfelelően segítheti a fiatalkorú társadalomba történő beilleszkedését. Abban az esetben, ha a fiatalkorú elítélt a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, ha a próbaidő alatt bűncselekményt követ el, valamint ha a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt történő elítélés esetén a próbára bocsátás megszüntetésének és büntetés kiszabásának van helye. [11]

A hatályos Btk. új intézkedésként vezette be az ún. jóvátételi munkát, amelynek kiszabására kisebb tárgyi súlyú, illetve a társadalomra kevésbé veszélyes bűncselekmények esetén kerülhet sor. Fiatalkorú elkövetővel szemben jóvátételi munka intézkedés akkor alkalmazható, ha a fiatalkorú az ítélet meghozatalakor a tizenhatodik életévét betöltötte.[12] Általánosságban a jóvátételi munka jellemzője, hogy az elkövető ellenszolgáltatás nélkül végez hasznos tevékenységet, a büntethetőség megszűnése pedig a munkavégzés egy éven belüli igazolásához kötött.

Javítóintézeti nevelés mint intézkedés – csak fiatalkorú elkövetőkkel szemben alkalmazható. Javítóintézeti nevelés elrendelése esetén elsődlegesen azt kell vizsgálni, hogy a fiatalkorú családi környezete alkalmas-e az „erkölcsi, szellemi, testi fejlődésének a biztosítására”[13]

A törvény kizárja a javítóintézeti nevelés mellett szabadságvesztés, elzárás, vagy közérdekű munka kiszabását.

A Btk. 106. § (3) bekezdésben rögzítettek szerint szabadságelvonással járó intézkedést kiszabni csak akkor lehet, ha a büntetési-nevelési célok más módon nem érhetőek el. Amennyiben a bíróság a fiatalkorú elkövetővel szemben javítóintézeti nevelés alkalmazását tartja célravezetőnek, úgy gondosan vizsgálnia kell az elkövető személyi körülményeit, ide értve a környezettanulmányt, a pártfogói véleményt, valamint az iskola, vagy a munkahely adta jellemzéseket. A bíróság a javítóintézeti nevelés időtartamát években és hónapokban állapítja meg. Mivel a javítóintézeti nevelés leghosszabb időtartama négy év lehet, azt a személyt, aki a 21. életévét betöltötte, el kell bocsátani az intézetből. Továbbá a törvényi rendelkezés kimondja azt is, hogy javítóintézeti nevelés nem rendelhető el azzal az elkövetővel szemben, aki az ítélet meghozatalkor a 20. életévét már betöltötte.

Javítóintézeti nevelésből történő ideiglenes elbocsátásról akkor beszélünk, ha alaposan feltehető, hogy a fiatalkorúval szemben a nevelő jellegű intézkedés célja a továbbiakban intézeten kívül, pártfogó felügyelő részvételével is elérhető. Az ideiglenes elbocsátásnak azonban további két feltétele is van, mégpedig az, hogy a fiatalkorú a javítóintézeti nevelés fele részét, de legalább egy évet töltsön ki az intézetben. A Btk. 119. § (1) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy a javítóintézeti nevelésből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú – az elbocsátás időtartamára – pártfogó felügyelet alatt áll.

A törvény az ideiglenes elbocsátás megszüntetésének mind a kötelező, mind pedig a mérlegelésen alapuló eseteit nevesíti.

A Btk. kötelező jelleggel állapítja meg az ideiglenes elbocsátás megszüntetését abban az esetben, ha a fiatalkorút az ideiglenes elbocsátás alatt szabadságvesztésre ítélik, vagy javítóintézeti nevelését rendelik el. Megszüntethető az ideiglenes elbocsátás, ha a fiatalkorúval szemben a bíróság más intézkedést alkalmaz, vagy más büntetést szab ki, továbbá ha a fiatalkorú a pártfogó felügyelet magatartási szabályait megszegi.[14]

A Bkv. 60. számú vélemény szerint a javítóintézeti nevelés alatt álló fiatalkorúval szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása nem célravezető. Helyette ismételt szabadságelvonással járó intézkedés (javítóintézeti nevelés) alkalmazása lehet indokolt. Ha a fiatalkorú a végrehajtásban felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatt újabb bűncselekményt követ el, nincs akadálya annak, hogy a bíróság – az összes körülmény mérlegelése alapján – a fiatalkorú javítóintézeti nevelését rendelje el. [15]

A törvény egyértelműen kimondja, hogy az ideiglenes elbocsátás megszüntetése esetén az ideiglenes elbocsátáson töltött időtartam nem számít bele a javítóintézeti nevelésbe.[16]

Abban az esetben, ha a fiatalkorú a javítóintézeti nevelésre ítélése után ismét bűncselekményt követ el, és emiatt – a javítóintézeti nevelés vagy az ideiglenes elbocsátás alatt – végrehajtandó szabadságvesztésre ítélik, akkor a törvény szabadságvesztés végrehajtását rendeli el. Ilyen esetben a javítóintézeti nevelés helyébe szabadságvesztés lép. A javítóintézeti nevelésből hátralévő időtartamot úgy kell átváltoztatni, hogy kétnapi javítóintézeti nevelésnek egy napi szabadságvesztés felel meg.[17]

Amennyiben a fiatalkorúval szemben több javítóintézeti nevelést rendelnek el, akkor a jogerősen elrendelt javítóintézeti nevelések helyébe az egységes intézkedés lép. Az egységes intézkedés feltételeit a Btk. 124. § rögzíti, amely szerint: azon a jogerősen elrendelt javítóintézeti nevelések foglalhatóak egységes intézkedésbe, amelyeket az egységes intézkedéskor még nem hajtottak végre, vagy a végrehajtásuk folyamatos. Az egységes intézkedés folytán elrendelt javítóintézeti nevelés tartama nem lehet rövidebb a leghosszabb tartamú javítóintézeti nevelésnél, de nem haladhatja meg az elrendelt javítóintézeti nevelések együttes tartamát, illetve a négy évet.[18]

A fiatalkorú az alábbi esetekben áll pártfogó felügyelet alatt:

1.) a szabadságvesztés végrehajtásából feltételesen szabadságra bocsátott fiatalkorú, a feltételes szabadság tartama alatt;

2.) a felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt;

3.) a próbára bocsátott fiatalkorú, a próbára bocsátás próbaideje alatt;

4.) a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátott fiatalkorú, az ideiglenes elbocsátás tartama alatt;

5.) a vádemelés elhalasztásának tartama alatt az fiatalkorú, akivel szemben a vádemelést elhalasztották;

6.) az a fiatalkorú, akivel szemben jóvátételi munkavégzés intézkedést szabtak ki.[19]

A fiatalkorú elkövetőknél – a felnőttkorú elkövetőkre vonatkozó szabályozástól eltérően – a pártfogó felügyelet alkalmazása kötelező. A pártfogó felügyelet időtartama azon büntetéshez vagy intézkedéshez igazodik, amely mellett a pártfogó felügyeletet elrendelték, maximális tartama legfeljebb öt év lehet.[20]

A pártfogó felügyelet célja az, hogy a fiatalkorú elkövető folyamatos ellenőrzésével és irányításával újabb bűncselekmény elkövetését előzze meg, továbbá a fiatalkorú társadalmi beilleszkedést megfelelően elősegítse. A pártfogó felügyelet járulékos szankció, mind büntetés, mind pedig intézkedés mellett alkalmazható.

A pártfogoltnak a pártfogóval szemben fennálló kötelezettsége alapján köteles a pártfogóval rendszeresen tartani a kapcsolatot, a megjelölt időpontokban a pártfogónál jelentkezni, részére minden esetben a személyi körülményei vonatkozásában felmerült változásról (pl. lakcím, vagy tartózkodási hely, munkahely, iskola, családi körülmények tekintetében történt változások) a szükséges tájékoztatást megadni.[21]

A pártfogó szabályok súlyos megszegésének minősül, ha a pártfogolt a jelentkezési, vagy tájékoztatási kötelezettségét megszegi, továbbá ha a pártfogó felügyelet alatt szándékosan bűncselekményt követ el.

A külön magatartási szabályok körében csak olyan meghatározása célszerű, amelyek fiatalkorútól a társadalmi körülményekhez képest is elvárhatóak, betarthatóságuk ellenőrizhető, ugyanakkor nem sértik a fiatalkorú személyhez fűződő jogait.”[22]

VII. Fiatalkorúakkal szemben kiszabható büntetések

Abban az esetben, ha a fiatalkorúval szemben bűncselekmény elkövetése miatt korábban már intézkedést alkalmaztak – és az kellő visszatartó hatással nem bírt, vagy pedig kiemelkedő tárgyú súlyú bűncselekményt követett el, büntetés kiszabása lehet indokolt.

A Btk. a fiatalkorúakkal szemben az alábbi büntetések kiszabását teszi lehetővé: a szabadságvesztést, az elzárást, a közérdekű munkát, a pénzbüntetést, a foglalkozástól eltiltást, a járművezetéstől eltiltást, a kitiltást, a sportrendezvények látogatásától való eltiltást, a kiutasítást és a közügyektől eltiltást.

A törvény a fiatalkorúakkal szemben kiszabható büntetések közül a szabadságvesztésre, az elzárásra, a közérdekű munkára, a pénzbüntetésre, a kitiltásra és a kiutasításra az általánostól eltérő, speciális szabályokat tartalmaz, míg a foglalkozástól eltiltásra, a járművezetéstől eltiltásra és a sportrendezvények látogatásától való eltiltásra vonatkozó szabályok megegyeznek az általános törvényi szabályozással.

Fiatalkorúval szemben szabadságvesztés kiszabására csak végső soron kerülhet sor, amelyre csak akkor van lehetőség, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el. Fiatalkorúval szemben életfogytig tartó szabadságvesztés nem szabható ki.

Fiatalkorúval szemben kiszabható határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb tartama bármely bűncselekmény esetén egy hónap.

A büntetési tételkeret felső határa függ attól, hogy a fiatalkorú a bűncselekmény elkövetésekor a tizenhatodik életévét betöltötte-e, továbbá attól, hogy a Btk. Különös Részében szabályozott büntetési tételkeret felső határát a törvény hány évben határozta meg.

A fentiek értelmében amennyiben a fiatalkorú a bűncselekmény elkövetésekor a 16. életévét még nem töltötte be, úgy a rá kiszabható szabadságvesztés leghosszabb időtartama

  1. a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,
  2. b) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év.

Arra a fiatalkorúra pedig, aki a cselekmény elkövetésekor a 16. életévét betöltötte, a kiszabható leghosszabb tartamú szabadságvesztés időtartama

  1. a) életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmény elkövetése esetén tizenöt év,
  2. b) tíz évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén tíz év,
  3. c) öt évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén öt év. [23]

A büntethetőség elévülésének szabályai alapján megállapítható, „hogy életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetett bűncselekmény elkövetése esetén, ha a fiatalkorú az elkövetéskor a tizenhatodik életévét betöltötte, a büntethetőség tizenöt év elteltével, míg a tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú esetében tíz év elteltével évül el. A többi bűncselekmény elévülése esetén sem a különös részi tételkeret felső határa az irányadó, hanem a törvény 109. § (2)-(3) bekezdéseiben írt tételkeretek.[24]

A visszaesőkre vonatkozó általános rendelkezések a Btk. 109. § (4) bekezdésében rögzített eltéréssel a fiatalkorúakra is irányadóak, vagyis a különös és többszörös visszaeső fiatalkorú esetében a szabadságvesztés felső határa – a Btk. 109. § (1)-(3) bekezdésekben megjelölt tartamak alapulvételével – a felével emelkedik.

A fiatalkorú elkövetővel szemben kiszabott szabadságvesztést a fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetében kell végrehajtani, amelynek a végrehajtási fokozata fogház, vagy börtön lehet, tehát fiatalkorúval szemben fegyház fokozat nem alkalmazható.

A jogszabály rendelkezése szerint fiatalkorúak börtönében kell végrehajtani a szabadságvesztést, ha a fiatalkorút bűntett miatt kétévi, vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélik, továbbá, ha az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorú visszaeső, valamint, ha az egyévi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztésre ítélt fiatalkorút a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőző három éven belül szándékos bűncselekmény miatt javítóintézeti nevelésre ítélték.

Minden más esetben a fiatalkorúval szemben kiszabott szabadságvesztést fiatalkorúak fogházában kell végrehajtani.[25]

A fiatalkorúakra vonatkozó feltételes szabadságra bocsátás feltétele és időpontja, továbbá az azt kizáró okok köre az általános szabályokkal megegyezik.

Az elzárás – mint új büntetési nem – került a Btk-ban szabályozásra. Fiatalkorúak vonatkozásában a törvény az elzárás legrövidebb tartamát három napban, míg a leghosszabb tartamát egy hónapban állapítja meg. Az elzárást büntetés-végrehajtási intézetben kell végrehajtani.[26]

Fiatalkorú elkövetővel szemben közérdekű munka kiszabásának akkor lehet helye, ha a fiatalkorú a határozat meghozatalakor a 16. életévét betöltötte.[27] Ezen rendelkezéssel összhangban van a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 34. § (2) bekezdése, mely akként rendelkezik, hogy munkavállaló az a személy lehet, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. [28]

Ha a fiatalkorú a fellebbviteli eljárás során tölti be a 16. életévét, akkor a másodfokú bíróság is jogosult közérdekű munka büntetést kiszabni vele szemben. Ez a lehetőség fennáll a rendkívüli perorvoslatokban eljáró bíróság részére is.

Amennyiben a fiatalkorú a vele szemben büntetésként kiszabott közérdekű munkát önhibájából nem teljesíti, úgy a közérdekű munkát (vagy annak hátralévő részét) fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

Pénzbüntetés kiszabása esetén a bíróság a bűncselekmény elkövetőjét kívánja vagyoni hátránnyal sújtani, tehát pénzbüntetés csak akkor szabható ki fiatalkorúval szemben, amennyiben önálló keresettel, jövedelemmel, vagy megfelelő vagyonnal rendelkezik.[29] Akkor beszélhetünk megfelelő jövedelemről, ha az elkövető a rá kiszabott pénzbüntetést képes megfizetni. Ennek alapján

– „önálló kereset az állandó munkaviszonyból vagy olyan folyamatos alkalmi munkából származó rendszeres pénzbeli juttatás, amely lehetővé teszi, hogy a fiatalkorú saját forrásból legyen képes a büntetés kifizetésére;

 – önálló jövedelem pl. ösztöndíjból, jogügyletből származó rendszeres bevétel, de általában nem vonhatók e körbe a fiatalkorút vagy a gondozóját megillető szociális juttatások;

 – megfelelő vagyon olyan ingó vagy ingatlan tárgy, amely kizárólag a fiatalkorú tulajdonában áll, értéket képvisel és végrehajtás alá vonható”.[30]

A pénzbüntetés gyakoribb kiszabását hivatott segíteni, hogy a Btk. a fiatalkorúak vonatkozásában mind az egy napi tétel legalacsonyabb és legmagasabb összegét, mind pedig a napi tétel felső határát is alacsonyabban határozza meg. Ezek alapján fiatalkorúakkal szemben pénzbüntetésként legalább hétezer-ötszáz, legfeljebb pedig tizenkétmillió-ötszázezer forint szabható ki. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén először meg kell kísérelni a pénzbüntetés végrehajtását, amennyiben az behajthatatlan, úgy azt közérdekű munkára, vagy szabadságvesztésre átváltoztatni. [31]

Az a fiatalkorú, aki Magyarországon legalább tíz éve jogszerűen tartózkodik, továbbá a családi élet tiszteletben tartásához való joga sérülne, csak akkor utasítható ki az ország területéről, ha vele szemben legalább tízévi, vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztést szabtak ki. A kiutasítás további követelménye, hogy az elkövető az országban a közbiztonságot jelentősen veszélyeztesse.[32]

Fiatalkorúval szemben közügyektől eltiltásnak akkor van helye, ha a fiatalkorú a bűncselekményt szándékosan követte el, őt ezért egy évnél hosszabb tartamú végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték és méltatlan a közügyek gyakorlására.[33]

Fiatalkorúval szemben – azon településről, amelyben családja él – kitiltásnak csak akkor van helye, ha a családi környezete nem megfelelő.[34]

A javítóintézeti nevelés szabadságelvonással járó intézkedés, amelybe az előzetes fogva tartás és a házi őrizet idejét is maradéktalanul be kell számítani. Az nem bír jelentőséggel, hogy az előzetes letartóztatást javítóintézetben, vagy büntetés-végrehajtási intézetben hajtották-e végre. Egynapi javítóintézeti nevelés egynapi előzetes fogvatartásnak, valamint három napi házi őrizetnek felel meg.[35]

A Btk. 107. §-a szerinti jogszabályhely a fiatalkorúak esetében a vétségek vonatkozásában és az ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban nem büntetendő bűntettekre is kiterjeszti a büntethetőséget megszüntető tevékeny megbánást, lehetővé azt, hogy a tevékeny megbánást tanúsító fiatalkorú büntethetősége megszűnjön.[36]

VIII. Fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetei

A fogvatartottak nevelésének részletes szabályait a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárásról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.), továbbá a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló 16/2014. (XII.19.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza.

A szabadságvesztés-büntetés célja a fogvatartottak sikeres reszociaizációja, továbbá „a szabadságvesztés végrehajtásának célja az ítéletben meghatározott joghátrány érvényesítése, valamint a végrehajtás alatti reintegrációs tevékenység eredményeként annak elősegítése, hogy az elítélt szabadulása után a társadalomba sikeresen visszailleszkedjen és a társadalom jogkövető tagjává váljon.” [37]

Dr. Fliegauf Gergely börtönpszichológus meghatározása szerint a reszocializáció a társadalomba történő visszavezetést és az oda való beilleszkedést jelenti.

A büntetés-végrehajtási jogban a „fogvatartott” elnevezést a szabadságvesztésre ítélt – vagyis elítélt – és az előzetesen letartóztatott személyek összefoglaló megnevezéseként használják.

A törvény kimondja, hogy a fiatalkorú elítéltek szabadságvesztés büntetését a felnőtt korú elkövetőktől külön intézetben kell végrehajtani.[38]

Az Európai Börtönszabályokban is rögzítésre került, hogy tizennyolcadik életévüket még be nem töltött kiskorú személyek nem tarthatóak fogva a felnőttek büntetés-végrehajtási intézeteiben, őket kifejezetten az erre a célra kialakított létesítményekben kell elhelyezni.[39]

Magyarországon négy olyan büntetés-végrehajtási intézet található, ahol a fiatalkorú elkövetők a szabadságvesztés büntetésüket letölthetik, ezek az alábbiak:

Fiatalkorúak Regionális Büntetés-végrehajtási Intézete Kecskeméten, Pécsett és Szirmabesenyőn, továbbá a Tökölön található Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete.

IX. Javítóintézetek

A javítóintézetben fiatalkorú elkövetők nevelése zajlik, méghozzá jogerős bírósági határozat alapján. A javítóintézeti nevelés keretein belül kiemelkedő szerepet játszik a fiatalkorú elkövetők egyéni és csoportos fejlesztése, korrekciós foglalkoztatása.

A növendékek oktatására, felzárkóztatására, szakképzésére, kulturális szintjének emelésére és munkafoglalkoztatására az intézeteknek külön figyelmet kell szentelniük, továbbá elő kell segíteniük a fiatalok társadalomba történő visszairányítását és beilleszkedését. A növendékek kiemelt szükségleteinek (mentálhigiénés és egészségügyi, szociális, valamint nevelési-oktatási) kielégítése az intézmény feladata. Ezen szükségletek kielégítésével növekedik a szocializáltsági szint, továbbá nőnek a társadalomba történő beilleszkedési esélyek.

Az intézet pedagógiai feladatai körében az alábbi tevékenységek kiemelkedő szerepet játszanak a növendékeknél:

  • a kulturáltsági szint emelése, amely elsődlegesen az oktatáson keresztül érvényesül, valamint a növendékek életmódjának módosításával érhető el.
  • A szocializációs folyamat hiányosságainak pótlása, illetve korrigálása elsősorban az életmód ki- és átalakításán keresztül a csoportokban, az oktatási és munkacsoportok bevonásának segítségével történik.
  • A munkavégzéshez szükséges készségek és képességek fejlesztése a szakmai oktatás és szakképzés keretében, továbbá a munkafoglalkoztatással és a tolerancia növelésével történik.
  • A viselkedés formálása különféle terápiákkal és tréningekkel, a naponta megtartott változatos programokkal és a környezet bevonásával lehetséges.
  • Az érzelmi élet fejlesztésére „a szorongások (fel)oldásával, a reális énkép kialakításával, a szabadidő hasznos kihasználásával, valamint a nevelőkkel, oktatókkal és a többi növendékekkel kialakított érzelmi kapcsolatokon keresztül kerül sor.
  • Az erkölcsi fejlődést a különböző tevékenységek rendszeres ellenőrzésével és értékelésével segítik elő.
  • A testi nevelés és az egészséges életmód kialakítása pedig az életmód megfelelő formálásával, továbbá a rendszeres testnevelés és sport által valósítható meg.[40]

Magyarországon öt olyan javítóintézet működik, ahol a fiatalkorúak jogerős ítélet alapján elrendelt javítóintézeti nevelésüket tölthetik. Ezek az alábbiak:

EMMI Budapesti Javítóintézete, amely az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorú számára biztosít elhelyezést.[41]

Az EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthonban előzetes letartóztatott fiatalkorú nők, javítóintézeti nevelésben részesülők és speciális gyermekotthonba kerülő fiatalkorú lányok elhelyezése biztosított. Az intézet elsődleges célja a javítóintézeti nevelésre ítélt és az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak reszocializációja. Az intézet országos intézmény, az egész ország területéről érkeznek fiatalok.[42]

A Pauler Tivadar igazságügyi miniszter által 1884-ben alapított Aszódi Javítóintézet Magyarországon a legrégebbi, Közép-Európában pedig az első javítóintézet. Az intézetbe csak és kizárólag jogerősen elítélt férfiak kerülnek, főleg vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt. Az intézet célja – többek között – a növendékek egyéni és kis csoportokban történő fejlesztése, nevelése, oktatása és munkafoglalkoztatása, kriminalizálódásuk csökkentése, a társadalomba történő beilleszkedésük elősegítse, valamint utógondozása.[43]

Az EMMI Debreceni Javítóintézete elkülönített részeiben oktatás, képzés, munkafoglalkoztatás folyik. Szakértői és mentálhigiénés csoport az intézet több helyiségében működik, amely lehetőséget biztosít a terápiás tevékenységekhez. Az intézményen belül különböző sporttevékenységek gyakorlása biztosított. Az intézet lehetőséget biztosít drámaszakkör és a saját könyvtára látogatására is.[44]

Az EMMI Nagykanizsai Javítóintézet 2015-ben került átadásra és azóta ad otthont az előzetes letartóztatottak és a javítóintézeti nevelésüket töltő fiatalok részére. [45]

A javítóintézetek működését a javítóintézetek rendtartásáról szóló 1/2015. (I.14.) EMMI rendelet szabályozza.

X. Összegzés

A fentiek fényében elgondolkodtató, hogy mitől és miért válik egy fiatalkorú bűnözővé. Mi késztet(het) egy fiatalt arra, hogy bűncselekményt kövessen el. Úgy gondolom, hogy különbséget kell tenni a családon belüli és a családon kívüli okok között.  A családi háttér nagyon fontos szerepet játszik egy gyermek személyiségének a formálásában. A családi környezet formálja, alakítja a fiatal értékvilágát, normarendszerét.

Általánosságban elmondható, hogy mind a javítóintézetbe, mind pedig a büntetés-végrehajtási intézetbe jogerős ítélet alapján bekerült fiatalok mélyszegénységből jöttek, lakáskörülményeik az átlagostól jóval elmaradnak. Az elítéltek családi háttere instabil, a családokban meglehetősen gyakoriak a konfliktusok. A családok jövedelme gyakran csak a gyermekek után járó és más szociális támogatásokból, továbbá segélyekből áll. Amennyiben lehetőség van rá, akkor alkalmi munkákat tudnak vállalni, azonban ezek a munkák időszakosak és az ebből származó jövedelem nem állandó és nem kiszámítható.

További befolyásoló tényező lehet a család elszigeteltsége, valamint negatív befolyásoló erővel bír családon belül az elhagyatottság érzése, az elhanyagoltság, esetlegesen a tettlegességig fajuló családi viták, nézeteltérések, az egyes családokon belül előforduló szexuális visszaélések. Negatív hatással bírhat továbbá a gyermekek fejlődésére a szülői nevelés elhanyagolása, a csonka családokban új szülő (mostohaszülő) felbukkanása.

Családon kívüli tényező lehet a fiatalkorú rosszul megválasztott baráti köre vagy az iskolatársak által negatív irányba történő befolyásolás (pl. alkoholizálás, kábítószerfogyasztás, iskolakerülés). A fiatalok gyakran folytatnak egészségkárosító életmódot (dohányzás, alkoholizmus, különféle drogok fogyasztása). Egészségi állapotuk gyakran nem megfelelő, sem lehetőségük, sem igényük nincs a normál higiéniás szokások elsajátítására és gyakorlására.

Az elítéltek iskolai végzettsége kifejezetten alacsony – funkcionális, vagy teljes – analfabétizmussal többen küzdenek, és ez jellemző családi hátterükre is. Jellemző, hogy ahol a családban jelen van a kriminalitás, ott jóval nagyobb esélye van annak, hogy a családban nevelkedő fiatalok is bűnelkövetés útjára lépnek.

A fiatalok gyakran követnek el vagyon elleni bűncselekményeket – elsősorban – haszonszerzési céllal. Gyakoriak a más személyek ráhatására, vagy a társakkal elkövetett bűncselekmények is.

Meglepő, de a bűnügyi statisztikai adatok szerint a fiatalkorú elkövetők gyakran olyan családokból kerülnek ki, ahol mind a két szülő együttesen neveli a gyermeket. Ez irányadó mind a gyermekkorú, mind pedig a fiatalkorú elkövetőkre is.[46]

Szabadulásukat követően nagyfokú visszaesés jellemző, amely akár 50-70% is lehet. A büntetés-végrehajtási intézetből szabadultakhoz képest a javítóintézetből szabadultaknál jelentősen kisebb visszaesés figyelhető meg.

Szabadulás után a fiataloknak gyakran a saját létfenntartásuk is gondot okoz nekik, hiszen alacsony iskolai és szakképzettségükkel nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni, továbbá gondot okozhat az erkölcsi bizonyítvány hiánya is.

A börtön nem igazán készít fel a szabadulásra érdemben, hiszen önállóságra nem tanít, továbbá a nevelők nem igazán tudnak személyre szabottan foglalkozni az egyes fogvatartottakkal. Példának okáért a tököli büntetés-végrehajtási intézetben 70-72 főnyi fiatalkorú fogvatartottra jut egy nevelő. A szabadultaknak a társadalomba történő visszailleszkedés nehezen, vagy egyáltalán nem megy, a társadalom is nehezen fogadja be őket, a büntetett előélet pedig megbélyegzi őket.

A zárt intézeti nevelés összességében negatív kihatással van az elítéltekre, ugyanis új szabályokat, új rendet kell megismerniük, azokhoz igazodni és alkalmazkodniuk kell, továbbá megismerik a börtöntársadalom sajátos működését, a külvilágtól pedig szinte teljesen elszigetelődnek. A közvetlen környezetük meglehetősen ingerszegény, a napok lassan, unalmasan telnek, de igazából ez egyfajta biztonságot is jelent előbb-utóbb az elítéltek számára. Mivel döntéseket nem hozhatnak, így felelősségük sincs, hiszen a döntéseket helyettük és nélkülük hozzák meg és ez egy idő után rendkívül kényelemes életmóddá válik.

Minél több időt töltenek az elítéltek zárt intézetben, annál jobban romlanak a beilleszkedési esélyeik, a családi, baráti kötelékek pedig meggyengülnek vagy fel is bomlanak.

Dr. Hegedűs Judit a tapasztalatok alapján úgy látta,[47] hogy azon elítélt, aki 8 évet, vagy annál többet tartózkodik büntetés-végrehajtási intézetben, az „rászocializálódik” a börtönre, vagyis ott, abban a közegben érzi magát biztonságban. Amikor ezen fogvatartottak szabadulnak, a szabad környezetben nem tudnak a társadalomba beilleszkedni, képtelenek önálló életvitelt folytatni és felelősségteljes döntéseket hozni, majd előbb-utóbb – újabb bűncselekmény elkövetése miatt – visszakerülnek a börtönbe.

Dr. Fliegauf Gergely börtönpszichológus szerint a fiatalkorú elítélteknél az erő és annak fitogtatása számít. A fiatalkorúaknál ún. erőszakkultusz van, az erőszak átjár mindent, mivel elképzelésük szerint csak az erő és agresszió útján lehet érvényesülni. A zárt intézetben mindig a leggyengébbekből lesz áldozat. Ezzel szemben a felnőtt korú elítéltek között sokkal ritkábban kerül sor tettlegességre.[48]

A fiatalkorúaknak még kialakulatlan a személyiségük, nem működnek a belső gátak és a konfliktuskezelő képességük sem alakult még ki.

Dr. Kerezsi Klára kriminológus kifejtette, hogy az agy- és genetikai kutatások alapján azok a mentális struktúrák, amelyek az ember felelős döntésének az alapját képezik, 25 éves korra alakulnak ki.[49]

A probléma nem akkor kezdődik, amikor az elítélt elköveti az első bűncselekményét. Ezt megelőzi már egy hosszabb folyamat. A fiatal hátrányos helyzetű családban él, a család több generációja is munkanélküli, alacsony iskolázottságú. Gyakran a család valamely, vagy akár több tagja is börtönbüntetését tölti. A fiatal nem látja, nem tapasztalja azt a hagyományos családi modellt, amely szerint az apa – mint családfenntartó – dolgozik, az anya vagy otthon a háztartást vezeti és a gyerekeket neveli, vagy dolgozik, a fiatalok pedig iskolába járnak.

A két intézmény összehasonlítása eredményeként jogosan merül fel a kérdés, hogy a javítóintézeti, vagy a büntetés-végrehajtási intézetben történő nevelés eredményesebb-e a fiatalkorúak társadalomba történő visszailleszkedését és a további bűnmegelőzést illetően.

Álláspontom szerint a kérdésre egyértelmű válasz nem adható, ennek ellenére úgy gondolom, hogy a javítóintézeti nevelés során alkalmazott megoldások talán célravezetőbbek lehetnek. A javítóintézeti nevelésüket kitöltött fiatalok kevésbé tekintenek „büntetésként” az intézetben eltöltött időre, továbbá onnan kikerülve jelentős részük próbál meg visszailleszkedni a társadalomba és közülük sokaknak ez sikerül is.

Véleményem szerint a fiatalok reszocializációs nevelése, valamint a társadalomba történő visszailleszkedésének elősegítése leginkább a különféle foglalkozásokon, szakkörökön, képzéseken, munkáltatásban és a szabadidő hasznos eltöltésével valósulhat meg. Fontos, hogy a fiatalkorú megtapasztalja, hogy mit jelent a tanulás és a munka, ezen belül megtapasztalja, hogy érdemes dolgozni, hiszen a munkája után bért kap, vagy, hogy érdemes tanulni, mert adott végzettséggel el tud helyezkedni és pénzt tud keresni.

Fontos különbség még, hogy a javítóintézetekben 10-12 növendékre jut egy nevelő, míg a büntetés-végrehajtási intézetekben egy nevelőre nagyságrendileg 70 fogvatartott jut. Véleményem szerint nagyban elősegítené a sikeresebb reszocializációt, ha az egy nevelőre jutó fogvatartottak száma nagymértékben csökkenne és egyénorientáltan tudnának foglalkozni a fiatalokkal. Fontos lenne még a megfelelő motiválás is, ami a különböző jutalmazási módokon keresztül lehetne sikeresebb.

A civil szervezetek – amelyek feladatul tűzték ki a bűnmegelőzés, a drog- és alkoholprevenciós és reszocializációs tevékenységek támogatását – is fontos szerepet játszanak, hiszen az ő segítségükkel a szabadultaknak nagyobb esélye van a társadalomba történő beilleszkedésre.

Véleményem szerint – Dr. Lévay Miklós kriminológushoz hasonló álláspontot képviselve[50] – a fiatalkorúakkal szemben alkalmazható szankciórendszert a különböző elkövetői csoportokhoz kellene igazítani és alakítani.

Lévay szerint a fiatalkorú elkövetőket három különböző csoportba lehet besorolni. Az első csoportba a jelentéktelenebb bűncselekményeket elkövetők kerülnek, a második csoportot képezik a súlyosabb bűncselekményeket elkövetők, továbbá azon személyek, akik az első csoport szerinti bűncselekményt követtek el, azonban esetükben jelentős személyiségfejlődési zavarok állapíthatóak meg. A harmadik csoportot azon elkövetők alkotnák, akik kiemelkedő súlyú, szándékos bűncselekményt követnek el.

Lévay Miklós a szabadságelvonással járó szankciókat az alábbiak szerint tenné lehetővé:

az erőszakos és kiemelt tárgyi súlyú bűncselekményeknél lehetne szabadságvesztést kiszabni visszaeső fiatalkorúakkal szemben.

Intézkedésként lehetne alkalmazni a javítóintézetben történő nevelést és az ún. fegyelmi elzárást. Ezen utóbbi intézkedés (pl. hétvégére történő elzárás) eredményesebben tudná elősegíteni a fiatalkorú társadalomba történő visszailleszkedését, azáltal, hogy a fiatal elkövető maradhatna a saját közösségében.

Szabadságelvonással nem járó szankciók lehetnének a javító-nevelő jellegű intézkedések, mint pl. a megrovás, közösségi szolgálat, próbára bocsátás pártfogó felügyelettel, illetve anélkül, továbbá az anyagi jellegű szankciók, mint a jóvátétel, adott esetben pedig pénzbüntetés.

Zárszóként fontosnak tartom kiemelni, hogy minden gyermekre a legjelentősebb hatással a család van. A családban látottak, hallottak, tapasztaltak jórészt meghatározzák a gyermek fejlődését és befolyással vannak a fiatal további életére. A család rendkívül fontos feladata, hogy a társadalmi normákat és követelményeket közvetíti a fiatal felé. Továbbá szűrő szerepet is el kell látnia a kívülről érkező negatív és káros hatások kiküszöbölése végett.

Tehát a gyermek fejlődését kétféle tényező befolyásolja: egyik maga a család, amely az általa közvetített tényezőkkel formálja, alakítja a gyermek személyiségét, továbbá maga a fiatal, aki a saját módján, személyiségének megfelelően éli meg a család által a részére közvetített élményeket, történéseket.

A jól működő család – általánosságban – pozitív hatással van a gyermek értelmi, erkölcsi és fizikai fejlődésére, míg a nem klasszikus értelemben működő családokban (mélyszegénység, munkanélküliség, alkoholizmus, bűnözés, iskolázatlanság, stb.) a negatív hatások érvényesülnek inkább, ezek hatnak a gyermek fejlődésére és személyiségére, ez lesz számára megszokott és általános, hiszen ilyen körülmények között éli mindennapjait, így előbb-utóbb természetes lesz számára a bűnelkövetés útjára lépni.

Ezért lenne fontos szempont, hogy a probléma megoldását már magában a „család működésében” kellene kezdeni, mivel adott fiatalkorú – a szabadságelvonás kitöltését követően – ha a korábbi környezetébe kerül vissza, akkor nagy valószínűséggel a társadalomba történő beilleszkedése nem lesz sikeres és rövid időn belül ismét a bűnelkövetés útjára lép, tehát nem tud kilépni az ördögi körből.

XI. Irodalomjegyzék

  • november 29. napján kelt 40/33-as ENSZ közgyűlési határozat
  • Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója
  • A Magyar Helsinki Bizottság véleménye a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló előterjesztésről
  • Büntetőjog; Általános rész; 5. hatályosított kiadás, Belovics Ervin, Békés Imre, Busch Béla, Domokos Andrea, Gellér Balázs, Margitán Éva, Molnár Gábor, Sinku Pál (2014), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.
  • Büntethető gyerekek – hogy van ez Európában? Szerző: Árendás Péter, 2011.
  • Ambrus István – Fantoly Zsanett – Gácsi Anett – Juhász Zsuzsanna: Bevezetés a büntetőeljárási és büntetés-végrehajtási jogba. Pólay Elemér Alapítvány, Szeged, 2011.
  • A büntetőjog nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2007.
  • Balogh Ágnes, Hornyák Szabolcs, Makai Lajos: Az új Büntető Törvénykönyv magyarázata Kommentár a 2012. évi C. törvényhez Budapest, 2014.
  • A Btk. magyarázata Complex, Budapest, 2009.
  • Új Btk. Kommentár 2. kötet, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013.
  • Sárga Falak, 2005.
  • EMMI Budapesti Javítóintézet honlapja
  • EMMI Debreceni Javítóintézet honlapja
  • EMMI Nagykanizsai Javítóintézet honlapja
  • Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat honlapja
  • Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézete Tököl, Házirend
  • Kriminológiai közlemények 64. Kriminológiai társaság Budapest, 2007. Fiatalkori bűnözés és demográfia
  • Kékfény, 2010. I.
  • A fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben kiszabható büntető szankciók reformja. Magyar Jog, 1994.

XII. Jogforrások jegyzéke

  • 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és vétségekről
  • 1908. évi XXXVI. törvénycikk a büntetőtörvénykönyvek és a bűnvádi perrendtartás kiegészítéséről és módosításáról
  • 1913. évi VII. törvénycikk a fiatalkorúak bíróságáról
  • 1951. évi 34. tvr. a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi és büntető eljárási rendelkezésekről
  • 1954. évi 23. tvr. a fiatalkorúakra vonatkozó büntetőjogi rendelkezések módosításáról
  • 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
  • 1962. évi 8. tvr. a büntetőeljárásról
  • 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról
  • 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről
  • 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről
  • 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
  • 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
  • 2013. évi CCXL. törvény a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról
  • 16/2014.(XII.19.) IM rendelet a szabadságvesztés, az elzárás, az előzetes letartóztatás és a rendbírság helyébe lépő elzárás végrehajtásának részletes szabályairól
  • 1/2015. (I.14.) EMMI rendelet a javítóintézetek rendtartásáról
  • A Miniszteri Bizottság Európai Börtönszabályokról szóló R/2006/2 ajánlása a tagállamok számára
  • 2012. évi I. törvény a Munka Törvénykönyvéről
  • BH. 1987.26
  • BH. 1981.272
  • BKV. 60. számú vélemény

[1] 1878. évi V. törvénycikk

[2] Dr. Ligeti Katalin: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója

www.matarka.hu/cikk_list.php?fusz=22054 (2015.05.12.)

[3] 40/33-as ENSZ közgyűlési határozat [17.1. cikk (b) pont]

[4] A Magyar Helsinki Bizottság véleménye a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló előterjesztésről

 helsinki.hu/wp-content/uploads/velemeny_helsinki_bizottsag.pdf (2015.05.12.)

[5] BH.1987.26

[6] BH. 1981.272

[7] Büntetőjog; Általános rész; 5. hatályosított kiadás, Belovics Ervin, Békés Imre, Busch Béla, Domokos Andrea, Gellér Balázs, Margitán Éva, Molnár Gábor, Sinku Pál (2014.), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

www.tankonyvtar.hu › Könyvek › Társadalomtudomány › Jog. Jogtudomány (2015.05.17.)

[8] Árendás Péter: Büntethető gyerekek – hogy van ez Európában?

mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/buntetheto-gyerekek-hogy-van…europaban-/…/1976 (2015.05.17.)

[9] Btk. 106. § (3) bekezdése

[10] A büntetőjog nagy kézikönyve, Complex, Budapest, 2007.

[11] Btk. 116. §

[12] Btk.117. §

[13] A Btk. magyarázata Complex, 2009. 344. oldal

[14] Btk. 121. § (1)-(3) bekezdése

[15] 60. BK vélemény a felfüggesztett szabadságvesztés és a javítóintézeti nevelés együttes alkalmazásáról

[16] Btk. 121. § (4) bekezdése

[17] Btk. 122. §

[18] Btk. 124. §

[19] Btk. 119. § (1) bekezdése

[20] Btk. 70. § (1) bekezdése

[21] Btk. 71. § (1) bekezdése

[22] A Btk. magyarázata Complex, 2009. 350. oldal

[23] Btk. 109. §

[24] Új Btk. Kommentár 2. kötet, Nemzeti Közszolgálati és Tankönyv Kiadó, Budapest, 2013. 196. oldal

[25] Btk. 110. §

[26] Btk. 111. §

[27] Btk. 112. §

[28] Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 34. § (2) bekezdése

[29] A Btk. magyarázata Complex, 2009. 327. oldal

[30] A Btk. magyarázata Complex, 2009. 337. oldal

[31] Btk. 113. § (2) és (3) bekezdése

[32] Btk. 114. §

[33] Btk. 115. §

[34] Btk. 118. §

[35] Btk. 125. §

[36] Btk. 107. §

[37] Bv. tv. 83. § (1) bekezdése

[38] Bv. tv. 192. § (2) bekezdése

[39] Európai Börtönszabályok 11.1. pontja

[40] Sárga Falak, 2005. www.aszod-afi.hu/pdf/sargafalak.pdf (2015.06.02.)

[41] EMMI Budapesti Javítóintézet honlapja: www.bpjavito.hu/

[42] 2015. április 22. napján az EMMI Rákospalotai Javítóintézet és Speciális Gyermekotthonban végzett kutatás alapján. Az információkat Seller Ágnes nevelő és utógondozó bocsátotta rendelkezésemre

[43] 2015. április 22. napján az EMMI Aszódi Javítóintézetben végzett kutatás alapján. Az információkat Puskás Péter igazgatóhelyettes úr bocsátotta rendelkezésemre

[44] EMMI Debreceni Javítóintézet honlapja: www.dji.hu

[45] EMMI Nagykanizsai Javítóintézete honlapja: www.dji.hu/nkji

[46] Kriminológiai közlemények 64. Kriminológiai társaság Budapest, 2007. Papp Gábor: Fiatalkori bűnözés és demográfia   http://kriminologia.hu/sites/kriminologia.hu/files/papp_gabor.pdf (2015.05.15.)

[47] 2015. május 8. napján végzett kutatás alapján, az információkat Dr. Hegedűs Judit egyetemi docens – az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetének oktatója és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar Közrendészeti és Alkalmazott Vezetéstudományi Intézet Magatartástudományi Tanszékének vezetője – bocsátotta a rendelkezésemre

[48] Kékfény, 2010. I.

[49] Kékfény, 2010. I.

[50] A fiatalkorú bűnelkövetőkkel szemben kiszabható büntető szankciók reformja. Magyar Jog, 1994. 6. 340-346. oldal

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettének történeti fejlődése, valamint a hatályos német és francia szabályozás (2016.)

„ A jó nevelő a rossztól csupán az elkövetett hibák számában, az elkövetett igazságtalanságok mennyiségében különbözik. Van olyan hiba, amelyet a jó nevelő csak egyszer követ el, majd ha kritikusan meggondolja, sohasem ismétli meg.(…) A rossz nevelő a saját hibáiért a gyermeket teszi felelőssé.”[1] I. Bevezetés A gyermekkorúak sérelmére 2012-ben …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettével kapcsolatos büntetéskiszabási és egyéb eljárásjogi kérdések, javaslatok (2016.)

A bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő, melynek tételkerete 1-5 évig terjed. A büntetéskiszabás tekintetében az általános rész rendelkezései irányadóak azzal, hogy amennyiben az elkövető fiatalkorú, figyelemmel kell lenni a rá vonatkozó speciális anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekre (ld. 56. Bkv.). A bírónak a vádirati tényállás vizsgálatakor különös figyelemmel kell lennie az 1978. …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése (Btk. 208. §) (2016.)

A tényállás törvényen belüli elhelyezéséből következtethetünk a védendő jogtárgyak körére, azaz arra az absztrakt értékre, melynek védelme társadalmi érdek. Ezt támadja a jogellenes cselekmény, ezt védi az „alkotmányos büntetőjog” [1] eszméinek megfelelően „végső szankciós zárkőként” [2] a büntetőjog. A jogalkotó a Btk. XX. Fejezetében, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények címszó …