Alább a dolgozat egyszerűsített, de tartalmilag teljes verziója olvasható. A nyomtatható .pdf formátumú dolgozat letöltéséhez kattintson ide.

Napjainkban a személyiségi jogok és azok megsértése központi témát jelentenek, hiszen a technika fejlődésével az úgynevezett írott sajtón túlmenően nemcsak a televíziós műsorsugárzás, hanem az internetes média is megjelent, ezáltal pedig az embereknek több felület „áll rendelkezésükre”, ha mások személyiségi jogainak a megsértéséről van szó. Másrészt az emberi társadalomban bekövetkezett változások is szerepet játszanak abban, hogy a személyiségi jogok és azok megsértése jobban a középpontban van, mint régebben.

De vajon mit is jelent az, hogy személyiségi jog? És a személyiségi jogok megsértésének milyen következményei vannak? Hogyan orvosolhatók a személyiségi jogi jogsértések, azaz a sértett fél milyen jogi eszközöket tud igénybe venni az őt ért sérelem megszüntetése, vagy a sérelem által bekövetkezett hátrányok, hatások csökkentése, enyhítése érdekében? Ezek az általam feldolgozott téma legfontosabb kérdései.

Ezekre a kérdésekre szeretnék választ adni tanulmányomban, ezáltal pedig a szükséges mértékben bemutatni a személyiségi jogok, valamint a személyiségi jogok megsértésének rendszerét és az elkövetett jogsértésekkel kapcsolatban rendelkezésre álló jogi eszközöket és azok jellemző eljárásjogi szabályait. A téma feldolgozása során a vonatkozó jogszabályi rendelkezések szükséges mértékű részletezése elengedhetetlen.

Célom azonban, hogy az olvasó a választott témámmal kapcsolatban ne csupán elméleti, hanem gyakorlati tudnivalókkal is gazdagodjon, ezért jogesetek elemzése útján is igyekszem rávilágítani a legfontosabb anyagi jogi és eljárásjogi szabályokra, egyúttal a „száraz” elméleti részt érdekesebbé, érthetőbbé tenni.

A személyiségi jogokról általában

A személyiségi jogok védelmének gyökereit a nemzetközi egyezményekben találhatjuk. Alaptörvényünk is deklarálja Szabadság és Felelősség című részének II. cikkében az emberi méltóság sérthetetlenségét, ezzel összefüggésben pedig az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette a személyiségi jog gyakorlati jelentőségét.[1] Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az általános személyiségi jog “anyajog”, vagyis egy olyan szubszidiárius alapjog, melyet mind az Alkotmánybíróság, mind pedig a bíróságok felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére akkor, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyikét sem lehet alkalmazni.[2]

Az úgynevezett személyiségi jogi sérelem pedig a sértett személyiségi joga ellen irányuló jogellenes tett vagy cselekedet által következhet be, ami az alanyi jog sérelmével jár.[3]

A személyiségi jogok több jogterületen is jelen vannak, így többek között a polgári jog, a büntetőjog és a médiajog is védi őket.

A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényben (a továbbiakban: Ptk.) már általános személyiségi jogként az emberi méltóság „anyajoga” szerepel.[4]

A személyiségi jogokkal kapcsolatos anyagi jogi szabályokat a Ptk. tartalmazza III. részében, XI. cím alatt.

A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése kimondja, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy személyiségét, így különösen a magán- és családiélet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és a jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és ebben őt senki ne gátolja. A Ptk. 2:42. § (2) bekezdéséből levezethetően a személyiségi jogok voltaképpen az emberi méltóságból erednek, ezért őket – ahogyan magát az emberi méltóságot is – mindenki köteles tiszteletben tartani

A Ptk. 2:42. § (3) bekezdéséből következően azonban a személyiségi jogok gyakorlása nem korlátlan, azokkal csak a törvény és mások jogainak korlátai között lehet élni. A Ptk. 2:42. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy az a magatartás, amelyhez az érintett hozzájárult nem sérti a személyiségijogokat. A személyhez fűződő jogok megsértését kizáró hozzájárulásnak azonban kifejezettnek kell lennie, és azt a jogosult terhére kiterjesztően nem lehet értelmezni.[5] A korlátokkal kapcsolatban ki kell emelni, hogy a jóhírnév védelme a szólás-és sajtószabadság megengedett korlátjának minősül.

Az általános személyiségi jogokon belül beszélhetünk az ún. nevesített személyiségi jogokról, melyek a következők:

1)        az élethez, a testi épséghez és az egészséghez való jog;

2)        a személyes szabadsághoz, a magánélethez, a magánlakáshoz való jog;

3)        a személy hátrányos megkülönböztetésének tilalma (lényegében az egyenlő bánásmód) 

4) a becsület és a jóhírnév;

5)        a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog;

6)        a névviseléshez való jog;

7)        a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog

Fontosnak tartom Az egyes személyiségi jogi jogsértések elkövetési magatartásait is kifejteni, tekintettel arra is, hogy a becsület és a jóhírnév megsértésének elhatárolása sokszor nem egyszerű feladat.

A Ptk. 2:45. § (1) bekezdése szerinta becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.

A Ptk. 2:45. § (2) bekezdése a jóhírnév megsértésével kapcsolatban rögzíti, hogy erről különösen akkor beszélünk, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.

A magántitokhoz való jogról a Ptk. 2:46. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: a magántitok védelme kiterjed különösen a levéltitok és hivatásbeli titok oltalmára. Így annak (2) bekezdése alapján a magántitok megsértését jelenti különösen a magántitok jogosulatlan megszerzése és felhasználása, nyilvánosságra hozatala vagy illetéktelen személlyel való közlése.

A Ptk. 2:48. § (1) bekezdése pedig kimondja, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges. A felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához hozzájárulásra a Ptk. 2:48. § (2) bekezdésében foglaltak szerint csak tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén nincs szükség.

A legtöbbször a személyiségi jogi jogsértések közül a becsület és a jó hírnév, továbbá a képmáshoz és hangfelvételhez való jog megsértése esetében kerül sor polgári peres eljárás, továbbá – ha ez valamilyen (akár a nyomtatott) sajtó által történik – sajtó-helyreigazítási per megindítására.

Itt szeretnék kitérni arra is, hogy mai korunkban a modernizációnak köszönhetően egyre inkább előfordul, hogy a jogsértést az online, internetes média világában követik el. Ennek veszélye, hogy arról több, meghatározhatatlan számú ember is tudomást szerezhet, az visszakereshető és hiába törlik egy adott felületről, az nem tűnik el nyomtalanul.[6]

 A személyiségi jogok megsértésének következményei

Milyen lehetőségek állnak a sértett fél rendelkezésére akkor, ha személyiségi jogait megsértik?

Erre a kérdésre a választ szintén a Ptk.-ban találhatjuk meg. A személyiségi jogok megsértése ugyanis szankciót von maga után. Annak szankcióit a Ptk. XII. címe alatt sorolja fel, 2:51-2:53. §-aiban. Eszerint személyiségi jogi jogsértés esetén objektív jogkövetkezmények igénybevételére van lehetőség, ami azt jelenti, hogy ebben az esetben nem releváns, hogy a személyiségi jog megsértése a jogsértő személy részéről felróható volt-e vagy sem, csakis az számít, hogy a személyiségi jogi jogsértés megállapítható legyen, továbbá, hogy a sérelem és a jogsértő magatartás között ok-okozati összefüggés álljon fenn. Ezért a személyiségi jogi jogsértések szankcióit felróhatóságtól független szankcióknak is nevezhetjük.[7]

A Ptk. 2:51. §-a szerint a felróhatóságtól független szankciók a következők:

1. a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása,
2. a jogsértés abbahagyása és a jogsértő eltiltása a további jogsértéstől,
3. a jogsértő részéről megfelelő elégtétel adása, és ennek saját költségén megfelelő nyilvánosság biztosítása,
4. a sérelmes helyzet megszüntetése, a jogsértést megelőző állapot helyreállítása és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítése vagy jogsértő mivoltától való megfosztása,
5. a jogsértő vagy jogutódja részéről a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedése a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.

A személyiségi jogok megsértésének van egy speciális, pénzügyi jellegű következménye is, a sérelemdíj követelésének lehetősége, melyről a Ptk. 2:52. §-a rendelkezik. Ennek alapján az a személy, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. Annak mértékét a bíróság az eset összes körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel határozza meg, mégpedig egy összegben. Egyébként a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – így a sérelemdíjra köteles személy meghatározására, valamint a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal az eltéréssel, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.

A Ptk. 2:53. §-ának rendelkezése szerint az, aki személyiségi jogainak megsértéséből eredően kárt szenved, a jogellenesen okozott károkért való felelősség szabályai szerint követelheti a jogsértőtől kárának megtérítését.

Azt ki kell azonban emelni, hogy sajtó-helyreigazítást csak és kizárólag a jóhírnév megsértését jelentő tényállások estén lehet kérni. A képmáshoz való jog kapcsán pedig azt kell megjegyezni, hogy annak megsértése esetén a sértett fél választása szerint indíthat a képmáshoz való jog érvényesítése iránt is pert a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. Törvény (a továbbiakban: Pp.) 502. §-a szerint, mely eljárásnak gyorsabb és kedvezőbb szabályai vannak, mint az általános személyiségvédelmi eszközök közül a képmáshoz való jog megsértése miatt indított pernek.

A Ptk. 2:54. §-a azt is kiemeli, hogy a személyiségi jogokat személyesen lehet érvényesíteni, így többek között kimondja azt is, hogy a korlátozottan cselekvőképes kiskorú és a cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy önállóan is felléphet a személyiségi jogai védelmében. Ugyanakkor a cselekvőképtelen fél személyiségi jogainak védelmében törvényes képviselője léphet fel. Az ismeretlen helyen, távollévő fél személyiségi jogának védelmében pedig a hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel.

Kivételes esetnek minősül az, ha a személyiségi jog megsértése közérdekbe ütközik, mert ilyenkor a jogosult hozzájárulásával az ügyész indíthat keresetet és ő is érvényesítheti a jogsértés felróhatóságtól független szankcióit, ekkor az ügyész keresete alapján a jogsértéssel elért vagyoni előnyt közérdekű célra kell átengedni. Ugyanígy kivételes esetnek minősül az is, ha a közösség bármely tagja jogosult a személyisége lényeges vonásának minősülő, a magyar nemzethez, illetve valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösséghez tartozásával összefüggésben a közösséget nagy nyilvánosság előtt súlyosan sértő vagy kifejezésmódjában indokolatlanul bántó jogsérelem esetén a jogsértés megtörténtétől számított harmincnapos jogvesztő határidőn belül személyiségi jogát érvényesíteni. Ebben az esetben a közösség bármely tagja a jogsértéssel elért vagyoni előny átengedésének kivételével a személyiségi jogok megsértésének valamennyi szankcióját érvényesítheti, ilyenkor az ügyész a jogosult hozzájárulása nélkül is keresetet indíthat, de csak az elévülési időn belül.[8]

A személyiségi jogokat viszont mindenkinek tiszteletben kell tartania, az a médiának is kötelezettsége. A személyiségi jogok azonban korlátját képezik a sajtószabadságnak, amely egy normatív fogalom. Ez a fogalom szükségszerűen valamilyen meghatározható tartalommal kell, hogy bírjon másrészt viszont annak tartalmát az értelmezésláncolata alakítja ki.[9]

Amennyiben a személyiségi jogok betartása, védelme iránti kötelezettségének valaki – akár magánszemély, akár jogi személy vagy éppen a média – nem tesz eleget, akkor a személyiségi jogok érvényesítése iránt lehetőség van arra, hogy a sérelmet szenvedett fél adott esetben pert indíthasson.

Fontos azonban kiemelni, hogy a sajtó-helyreigazítás iránti igényt és a személyhez fűződő jogok megsértésével összefüggő igényt egy peres eljárásban összekapcsolni nem lehet, azokat külön kell megindítani. A külön eljárásban pedig a sérelemdíj követelése mellett érdemes kérni a jogsértéstől való eltiltást és a sérelmes helyzet megszüntetését is az online tartalom végleges törlése érdekében.[10]

Sajtó-helyreigazítás iránti per

A sajtó-helyreigazítás iránti per szabályait a Pp. 495.-501. §-ai tartalmazzák. Hogy mi is az a sajtó-helyreigazítás? Erről megoszlanak a vélemények.

Kisbán Tamás a sajtó-helyreigazítási jogosultságot elsősorban személyiségvédelmi eszköznek tekinti, míg Koltay András szerint a jogintézményt ugyan a személyiség hatékonyabb védelme hívta életre, mára azonban alkalmazásával sokkal inkább a közönség megfelelő tájékoztatásához való joga kerül előtérbe.[11] Az előzetes eljárásról fentebb már volt szó. Az előzetes eljárás tehát azt jelenti, hogy a pert egy, a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárásnak kell megelőznie. Ennek megfelelően a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) szerinti helyreigazító közlemény közzétételét a Pp. 495. § (1) bekezdése szerint az érintett személy vagy szervezet az általa vitatott közlemény közzétételétől számított harminc napos határidőn belül írásban kérheti a sajtószervtől, mely határidő jogvesztő. A kérelemben meg kell jelölni a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállításokat és ha a sértett fél ezek közzétételét is igényli – a valós tényeket. A fenti jogvesztő határidőn belül írásban érkezett helyreigazítás közzétételét a Pp. 495. § (2) bekezdése alapján csak kivételes esetekben lehet megtagadni, így csak akkor, ha a helyreigazítást nem az arra jogosult kérte vagy a kérelem nem tartalmazza az (1) bekezdésben meghatározottakat, esetleg a kérelemben előadottak valósága nyomban megcáfolható. Perindításra abban az esetben kerülhet sor, ha a helyreigazítás közzétételére irányuló kötelezettségét a sajtószerv nem, nem határidőben vagy nem a helyreigazítási kérelemnek megfelelően teljesíti. Ekkor ugyanis a helyreigazítást igénylő sértett fél pert indíthat a sajtószervvel szemben a helyreigazító közlemény közzététele iránt. Az előzetes eljárás lefolytatásának kötelezettsége olyannyira komoly kötelezettség, hogy amennyiben a perindítást nem előzte meg a sajtószerv előtti kötelező előzetes eljárás, akkor a bíróság a Pp. 496. § (1) bekezdése alapján a keresetlevelet visszautasítja, és ezzel egyidejűleg tájékoztatja a felperest az előzetes eljárás feltételeiről.

A Pp. 496. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a perre annak a törvényszéknek van hatásköre és kizárólagos illetékessége, amelynek területén az alperes székhelye, illetve lakóhelye található.

A sajtó-helyreigazítási per kapcsán a bíróságnak – a joghatósági, hatásköri és illetékességi kérdések mellett – azt is vizsgálnia kell, hogy azt az arra jogosult terjesztette-e elő, valamint, hogy a kérelem határidőben érkezett-e. Az igényérvényesítési jogosultság megállapításához és a kérelem határidőben történő érkezésének megállapításához a PK 13. számú állásfoglalás ad iránymutatást. Ez az állásfoglalás az úgynevezett kereshetőségi jog szempontjából fontos, azt pontosította. Ennek értelmében az kérhet sajtó-helyreigazítást, akinek személyére a sajtóközlemény utal, vagy akinek személye annak tartalmából felismerhető. Tehát a kérelem akkor tekinthető az arra jogosult személytől származónak, ha a közlés annak a személyére vonatkozik, aki a kérelmet előterjesztette. Ha pedig a sajtó-helyreigazítás iránti perben részt vevő feleket nézzük az alperesi oldalon meg kell jegyezni, hogy a perben a Pp. 496. § (2) bekezdése szerint a sajtószerv félként jár el akkor is, ha egyébként nem rendelkezik perbeli jogképességgel. Itt szükséges kitérni arra, hogy az internetes sajtótermék esetében a szerkesztői felelősség kérdése nem elhanyagolható jelentőségű kérdés. Az internetes újságok, hírportálok esetében a közvetlenül elérhető tartalomért a sajtótermék szerkesztősége tartozik felelősséggel. A szerkesztőségnek szerkesztői, a kiadónak pedig jogi felelőssége van..[12] A keresetlevél benyújtása határidőhöz van kötve, azt a Pp. 496. § (3) bekezdése szerint a közlési kötelezettség utolsó napjától számított tizenöt napon belül kell benyújtani, azzal, hogy a határidő elmulasztása esetén igazolási kérelmet lehet előterjeszteni a Pp. 496. § (3) bekezdése értelmében.

Megjegyzendő azonban, hogy a bírói gyakorlat szerint szabályosnak tekintendő a postán érkezett kérelmeken kívül az is, ha a kérelem fax vagy e-mail útján érkezik. Azonban az elektronikus levél útján érkezett helyreigazítási kérelem csak akkor tekinthető joghatályosnak, ha azt úgynevezett biztonsági elektronikus aláírással látják el.[13]

A tartalom vizsgálata szempontjából a PK 12. számú állásfoglalásban írtak az irányadók. Eszerint a sajtóközleményt a maga egészében kell vizsgálni, az abban foglalt kifejezéseket pedig valóságos tartalmuk szerint kell értelmezni. El kell dönteni azt is, hogy a sérelmezett közlés tényállítást vagy véleményt tartalmaz-e. Ha ugyanis a sérelmezett közleményben véleményről vagy következtetésről van szó, akkor a vizsgálat részévé kell tenni azt is, hogy azokból a következtetéseket, melyekre véleményét alapította a szöveg írója megalapozottan vonta-e le vagy sem. Tényállítás esetén pedig azt kell vizsgálni, hogy a szöveg írója tényállítását megfelelő bizonyítékokkal alátámasztotta-e, valamint, hogy az adott tényállítás köztudomásúnak minősül-e. Valótlan tényállítás esetén az vizsgálandó, hogy a közölt tény olyan kisebb tévedésnek vagy pontatlanságnak tekinthető-e, amely nem befolyásolja a kérelmező társadalmi megítélését. Ha a közzétett és sérelmezett közleményben valós tényt tüntetnek fel hamis színben, akkor azt kell vizsgálni. hogy a szöveg egészéből az átlagolvasó levonhat-e a sértett félre nézve ilyen következtetést. A PK 12. számú állásfoglalás rögzíti továbbá, hogy a véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai, tudományos, valamint a művészeti vita önmagában még nem képezheti sajtó-helyreigazítás alapját. A közéleti szereplőkkel kapcsolatos sajtó-helyreigazítás során figyelembe veendő szabályokat sem szabad elfelejtenünk, ezzel kapcsolatban a Ptk. 2:44. § (1) bekezdése rögzíti, hogy a közügyek szabad vitatását biztosító alapjogok gyakorlása a közéleti szereplő személyiségi jogainak védelmét szükséges és arányos mértékben, ugyanakkor az emberi méltóság sérelme nélkül korlátozhatja, ez azonban nem járhat a közéleti szereplő magán- és családi életének, valamint otthonának sérelmével. A Ptk. 2:44. § (2) bekezdése kimondja, hogy a közéleti szereplőt a közügyek szabad vitatásának körén kívül eső közléssel, magatartással szemben a nem közéleti szereplővel azonos védelem illeti meg. Ezzel kapcsolatban a Ptk. 2:44. § (3) bekezdése kifejti, hogy nem minősül közügynek az a tevékenység vagy adat, mely a közéleti szereplő magán- vagy családi életével kapcsolatos. Igaz ugyan, hogy a bizonyítási eljárásra tartozó kérdéseket taglal, viszont a tartalmi résznél is meg kell említeni a PK 14. számú állásfoglalást. Ez az állásfoglalás ugyanis rögzíti, amennyiben a sajtószerv valamely büntető-vagy egyéb hatósági eljárásról tudósít, akkor meg kell vizsgálni, hogy az általa megjelentetett közlése beletartozik-e a PK 14. számú állásfoglalás által meghatározott eljárásokról szóló tudósítások körébe. Abban az esetben, ha a sajtószerv egy büntető eljárás jogerős befejezése előtt a valóságnak megfelelően tájékoztatja olvasóit a vádirat tartalmáról, a nyilvános tárgyalásról vagy a nem jogerős büntető bírósági ítéletről, nincs helye sajtó-helyreigazításnak. A sajtó-helyreigazítási perben azonban csak és kizárólag a jóhírnév megsértését tartalmazó szövegrészek vehetők figyelembe, így sajtó-helyreigazításnak csak és kizárólag abban az esetben van helye, ha valakiről egy adott sajtótermékben valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy való tényt hamis színben tüntetnek fel. Hiszen, amint azt a PK 12. számú állásfoglalás is tartalmazza a véleménynyilvánítás, bírálat és értékelés önmagában nem képezheti a sajtó-helyreigazítás tárgyát. Ha a sajtó-helyreigazítás iránti per alapjául szolgáló tényállásokat vizsgáljuk akkor el kell mondani, hogy a jóhírnév sérelmét kizárólag a valóságnak nem megfelelő tényközlések valósíthatják meg, annak eldöntése pedig, hogy a jóhírnév megsértése megvalósult-e nem a sértett fél egyéni érzékenységétől függ, hanem a társadalomban kialakult közfelfogástól. Ha az adott tényállítás alkalmas arra, hogy a sértett fél társadalmi megítélését a közfelfogás szerint hátrányosan befolyásolja, akkor a jóhírnév megsértése megvalósul.[14] Az, hogy a sértett félnek a valóságban milyen híre van nem releváns, mivel a jóhírnév védelme mindenkit megillet, így még azt is, akinek a társadalomban negatív értelemben vett híre van. Megállapítható, hogy amennyiben a szöveg írója tényállításait megfelelő bizonyítékokkal nem támasztotta alá, azok nem minősülnek köztudomásúnak, a közölt tény pedig nem tekinthető olyan kisebb tévedésnek vagy pontatlanságnak, amely nem befolyásolja a kérelmező társadalmi megítélését. Ha a valós tény hamis színben történő feltüntetését nézzük a szöveg egészéből az átlagolvasó a sértett félre nézve azt a következtetést vonhatja le, amit a cikk írója sugall. A véleménynyilvánítási jog közszereplők esetében sem korlátlan, hiszen a közszereplőkről alkotott és közölt értékítélet is megvalósíthatja ugyanis a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogsérelmet, abban az esetben, ha az az ember méltóságát, becsületét akár tartalmában, akár kifejezésmódjában indokolatlanul sérti.[15]

A PK 15. számú állásfoglalás is megemlítendő ennél a résznél, hiszen ez határolja be a helyreigazító közlemény megfogalmazását, tartalmát. Az abban foglaltak szerint a közleményből ki kell tűnnie annak, hogy a sérelmezett fél álláspontja szerint az adott cikk mely tényállítása valótlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és annak is, hogy ezzel szemben melyek a való tények. Az állásfoglalás tartalmazza ugyanakkor azt is, hogy a közlemény szövegét nem lehet úgy alakítani, hogy annak tartalma elveszítse helyreigazító jellegét. A sajtó-helyreigazítás iránti per speciális jellegét mutatja, hogy a keresetlevélnek a Pp. 496. § (4) bekezdése értelmében az általános tartalmi elemeken – Pp. 170. § – túlmenően úgynevezett többlet-tartalmi elemeket is tartalmaznia kell, így a határozott tartalommal az igényelt helyreigazító közleményt, a sérelmezett közleményt, a valótlan, illetve hamis színben feltüntetett tényállításokat és – feltéve, hogy a felperes ezek közzétételét is igényli – a valós tények megjelölését, továbbá az arra vonatkozó tények előadását, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte-e az alperestől. A keresetlevélhez a Pp. 496. § (5) bekezdése alapján az általánosan csatolandó mellékleteken túlmenően – Pp. 171. §-csatolni kell az arra vonatkozó igazolást is, hogy a felperes a helyreigazítást törvényes határidőben igényelte az alperestől, valamint csatolni szükséges a kifogásolt közleményt tartalmazó sajtóterméket is, amennyiben az rendelkezésre áll. A Pp. 496. § (6) bekezdése szerint a sajtó-helyreigazításra irányuló keresetet más keresettel összekapcsolni vagy egyesíteni nem lehet. A Pp. 500. §-ából következően pedig a bíróság a per minden szakaszában – ideértve a felülvizsgálati eljárást is – soron kívül jár el. A perben fő szabály szerint sem igazolásnak, sem viszontkeresetnek, a felek megegyezésén alapuló szünetelésnek, felfüggesztésnek, bírósági meghagyás kibocsátásának, keresetkiterjesztésnek, kereset- és ellenkérelem-változtatásnak, és beavatkozásnak sincs helye. Az eljárás szünetelésével kapcsolatban a Pp. 500. § (3) bekezdése a Pp. 121. § (1) bekezdés c)-f) pontjaira utal vissza, ezek szerint az eljárás akkor szünetel, ha fél a megadott címen nem elérhető, és a másik fél bírósági felhívásra nem jelöl meg másik elérhetőségi címet, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, a fél nyilatkozatának a bírósággal történő közlésétől, ennek hiányában a bíróság felhívásában megadott határidő eredménytelen elteltét követő naptól, vagy amennyiben a 63. § (2) bekezdése szerinti esetben ügygondnoki díj előlegezésének lenne helye és a fél ezt bírósági felhívás ellenére nem teljesíti, a bíróság felhívásában megadott határidő eredménytelen elteltét követő naptól, ha pedig a felperes a bizonyítással nem összefüggő fordítás, illetve külföldi kézbesítés költségét a bíróság felhívása ellenére nem előlegezi, a bíróság felhívásában megadott határidő eredménytelen elteltét követő naptól, vagy amennyiben hirdetményi, illetve e törvény alapján végrehajtói kézbesítésnek volna helye, és azt a fél nem kéri vagy ha mindkettőnek a feltételei fennállnak egyiket sem kéri, illetve az eljárás lefolytatásához szükséges díjat nem előlegezi, a fél nyilatkozatának a bírósággal történő közlésétől, ennek hiányában a bíróság felhívásában megadott határidő eredménytelen elteltét követő naptól számítottan legfeljebb egy hónap időtartamban.

Az eljárás sajtó-helyreigazítási per esetén is két szakaszra tagolódik: a pervételi szakaszra és az érdemi tárgyalás szakaszára.[16]

Úgy gondolom speciális jellege okán a sajtó-helyreigazítás iránti per fentebb részletezett szabályainak bemutatása mindenképpen szükséges volt. A továbbiakban viszont nézzük meg mi jellemzi a témával kapcsolatos bírói gyakorlatot.

Kapcsolódó jogesetek

Az általam választott első ügyben a Kúria a PK 12. és PK 14. számú állásfoglalásokkal foglalkozott, ezen belül a közéleti szereplők fokozottabb tűrési kötelezettségével, a jóhírnév megsértésének megállapításával és az egyes eljárásokkal kapcsolatos tudósításokra vonatkozó elvárásokat taglalta. A jogerős ítélet által megállapított tényállás értelmében az alkotmánybíró felperes, valamint egy történész között volt polgári per folyamatban. A perben felülvizsgálati kérelem folytán eljáró Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát és kártérítés megfizetésére kötelezte. Az alperes és pertársa ezt követően az Emberi Jogok Európai Bíróságához (a továbbiakban: EJEB) fordult. Az eljárásban az EJEB 2013. november 05. napján hozott ítéletet, amelyben megállapította az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkének megsértését. Az ítélet megjelenését követően a jelen per alperese által szerkesztett internetes újságban 2013. december 03. napján cikk jelent meg az alábbi tartalommal:„.. pert nyert Strasbourgban” címmel, mely a következőket tartalmazta: „Ma kihirdetett ítéletében .. történésznek és az írását közlő .. kiadójának adott igazat a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB). A testülethez .. és az .. fordult, mivel 2010-ben a Legfelsőbb Bíróságon is elvesztették azt a kártérítési pert, amit .. alkotmánybíró indított ellenük. Cikkében .. arról írt, hogy a pártállam idején .. a .. egyetemen az állambiztonságnak dolgozott. Kutatásai alapján azt állította, hogy a jelenlegi alkotmánybíró a 80-as évek elején a .. egyetem párttitkár-helyetteseként besúgó, a pártállami állambiztonság „hivatalos kapcsolata” volt a 80-as évek diákmozgalma, a ..-csoport felszámolásának ügyében. .. több pert is indított a cikk miatt. A rágalmazás, becsületsértés miatti magánvádas büntetőpert jogerősen elveszítette, ám a kártérítési pert megnyerte: ..t és a kiadót 3.000.000 forintos kártérítés megfizetésére kötelezték. .. fizettek, de Strasbourgtól kértek jogorvoslatot. .. az LB ítéletét értékelve az ..nek akkor úgy nyilatkozott, hogy egyre kevesebben fognak merni a jelen kor-történet rázósabb részeivel foglalkozni, mert nem tudják viselni ennek anyagi kockázatait és ha nem hinne Strasbourgban és az igazában, fel kéne hagynia a szakmájával. ..ről pedig ezt mondta: „Őt nem kellett beszervezni, megzsarolni: ami rosszabb, ő önként, kényszer nélkül, a besúgóknál sokkal magasabb pozícióban döntött emberi sorsokról. Sem, sem a bíróság nem vitatta, hogy leszedetett .. plakátokat, vagy felszólalt a .. jelölt ellen, akit KISZ-titkárnak akartak választani. Az volt a feladata, hogy a hallgatói információs csatornákat ellenőrizze és pártvonalon hangulatjelentéseket írogasson.” Az EJEB úgy ítélte meg, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítélete megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10., a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló cikkét: ..nak történészként joga volt a kutatásokkal megalapozott szakmai vélemények közléséhez. A bíróság a korábbi perköltségek és a kártérítési összegek és azok kamatai fejében járó vagyoni kár megtérítése mellett a felperesek nem vagyoni kárának megtérítésére kötelezte a Magyar Államot. .. az ..nek megnyugtatónak nevezte a strasbourgi döntést, és mint mondta, kíváncsian várja, hogy .. milyen etikai következtetéseket von le az ügyből. .. kedd este közleményt adott ki, egyben reagált is az ítéletre: „Az ügyből azt a következtetést vonom le, mint amit az Emberi Jogok Európai Bírósága: .. kifejezései „túlmentek a zsurnalizmus, a tudományos kutatás és közéleti vita határain”. Az etikai következtetést ..nak, mint tudományos kutatónak kell levonnia, mert az ügynökvád Strasbourgban is jogerősen megbukott!” Az alperes által működtetett  internetes oldalon 2014. április 28. napján újabb közlemény jelent meg „.. visszautalta a magánadományokat” címmel. Eszerint: „.. visszautalta támogatóinak a pénzt, amivel kisegítették, miután hárommilliós kártérítést kellett fizetnie ..alkotmánybírónak. .. írta meg ..ről, hogy párttitkár-helyettesként tevékenysége gyakorlatilag kimerítette az ügynöki munka fogalmát (hivatalosan nem volt ügynök, de, amit tett, megfeleltethető az állambiztonság operatív intézkedési tervének). Ezért itthon jogerősen kártérítés megfizetésére kötelezték, de decemberben a strasbourgi bíróság neki adott igazat. Azért most utalja vissza a pénzt, mert hétfő reggel érkezett meg számlájára a pénz, amit végül az Emberi Jogok Európai Bírósága ítélt meg neki. „Mindenkinek hálásan köszönöm, hogy segített, ez nekem és másoknak is visszaadta hitét a civil társadalom önszerveződésének erejében! Aki borban kérte, az vegye fel a kapcsolatot, mert nekik nem utaltam”. -írta. A történész elmondta, hogy az összegnek csak 70 %-át ítélte meg neki a strasbourgi bíróság, azért, mert miután jogerősen elítélték Magyarországon, nem tanúsított jogkövető magatartást, hiszen az ítélettel eltérő véleményét nyilvánosan hangoztatta  .. szerint érthetetlen, hogy .. ezek után újra perrel fenyegette nyilvánosság előtt, bár hivatalos értesítést erről azóta sem kapott. .. ezért a 3.000 forint feletti támogatások 70 %-át utalja vissza.”A Kúria az üggyel kapcsolatban ítéletében többek között kifejtette, hogy az állandó bírói gyakorlat az általános személyiségi jogi perekben is következetesen alkalmazza a Legfelsőbb Bíróság által eredetileg a sajtó-helyreigazítási eljárásokra nézve kidolgozott kollégiumi állásfoglalásokban rögzített vizsgálati szempontokat, így a PK 12. számú állásfoglalás II. pontját is. Ennek alapján a bíróságnak a vizsgálata során nem az egyén szubjektív sértettség-érzéséből kell kiindulnia, hanem külső objektív szemléletet kell alkalmaznia. Kifejtette továbbá, hogy a felperes alkotmánybíróként egyértelműen politikai közszereplőnek minősül. Következetes A bírói gyakorlat abban, hogy ezért az átlagosnál jobban kell tűrnie a személyét érintő kritikai észrevételeket. Kitért a PK 14. számú állásfoglalásra is, melynek alapján kialakult bírói gyakorlat szerint a sajtószerv a valóságnak megfelelően beszámolhat bármely hatósági vagy bírósági eljárás aktuális állásáról, de a tudósításnak összhangban kell lennie az adott eljárás aktuális állásával, és nem fejezhet ki előzetes ítéletmondást, nem sértheti az ártatlanság vélelmének alkotmányos alapelvét. Ez az alapelv az Emberi Jogok Európai Bíróságának határozataira is vonatkozik. Formailag a strasbourgi döntés nem minősül jogorvoslati döntésnek, így az a Legfelsőbb Bíróság döntését nem írta felül. A Kúriának tehát a cikkekesetében azt kellett vizsgálnia, hogy azok mennyiben helytállóan adták vissza a strasbourgi bíróság döntésének lényegét. A Kúria álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy a 2013. decemberi cikkösszefüggéseit tekintve alapvetően helytállóan interpretálja a strasbourgi ítélet lényegi tartalmát, ezért a felperes megalapozatlanul hivatkozott arra, hogy a „vádak” megismétlése valótlan híresztelésnek minősül, mert a tudósításnak szükségszerűen része az, hogy abban az adott eljárás tárgyát ismertessék. A Kúria tehát megállapította, hogy az első cikkben a valóságnak megfelelően közölték a strasbourgi ítélet lényegét, emellett lehetőséget adtak az érintetteknek arra, hogy a saját álláspontjukat röviden kifejtsék. Az első cikk tehát a valóságot hamis színben nem tüntette fel. Ugyanakkor a a második, 2014. áprilisi cikk vonatkozásában a Kúria fenntartotta azon álláspontját, miszerint önmagában az a körülmény, hogy a cikk a strasbourgi bíróság eljárását a magyarországi perek „folytatásaként” tünteti fel, nem jelenti a való tények hamis színben való feltüntetését és a második cikk elején sem számít jogsértőnek a jogeset rövid leírása. A második cikk befejező része, illetve alcíme („Tényleg .. volt a hivatalos kapcsolat”) azonban nem felel meg az EJEB döntés objektív ismertetésének, nincs összhangban az adott határozat tényleges tartalmával. A cikk ezen része pontatlanul, félreértésekre alapot adó módon ismertette az EJEB ezzel kapcsolatos döntését. Az alkalmas volt olyan hamis látszat keltésére, mintha a strasbourgi ítéletben az ott eljárt bíróság azt állapította volna meg, hogy valósnak találta a felperesre vonatkozó közléseket. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. Annak tényként való állítása, hogy a felperes besúgó vagy „hivatalos kapcsolat” lett volna, már nincs összhangban az EJEB ítéletével, ezért az sérti a felperes jóhírnév védelméhez fűződő személyiségi jogát.[17]

Egy másik jogesetben a Kúria a Pk 12. és Pk 13. állásfoglalásokban foglalt tartalmi elemeket értelmezte, elemezte.

Az ügy tényállása szerint az alperes az általa szerkesztett internetes hírportálon 2019. január 20-án „Rejtőzködő .. milliomosok – az .. család” címmel az I. rendű felperes és családja, valamint a II. rendű felperes vagyoni helyzetével, vagyonosodásának körülményeivel foglalkozó, azt taglaló cikket jelentetett meg. A cikk arról is beszámolt, hogy az I. rendű felperes és családja a termőföldek és az állattartás következtében jelentős állami támogatásokhoz jut, emellett a gazdálkodásuk 100 milliós eredményeket ért el. A szerző azt is közölte, hogy 2017. évben csak a családfőnek „behullott” több mint 113 millió forintnyi nettó árbevétel kettő, a cikkben meg is nevezett vállalkozása után. Az alperes cikke kitért arra is, hogy az I. rendű felperes agrárszakemberként korábban az állami tulajdonú, majd magánkézbe került .. Zrt. vezérigazgatója volt az 1992. év végétől egészen a 2004. évig irányította azt. A szerző a cikkben kifejtette, hogy a .. viharos, még ma is közérdeklődésre számot tartó privatizációjának számtalan vásárhelyi gazdálkodó és munkavállaló látta kárát, az I. rendű felperes és a családja viszont egyértelműen a magánosítási folyamat győzteseinek számítanak. Közölte a szerző, hogy ezt nem is rejtette véka alá a família feje, aki 2005-ben azt mondta a .., hogy „a cég privatizációját (…) ennyi idő elteltével is előnyösnek tartja”. A munkájukat, egzisztenciájukat elbukó, padlót fogott veszteseknek pedig csak annyit üzent, „a változások elkerülhetetlenek voltak”, és „állami tulajdonban működve sem lettek volna képesek megtartani a teljes dolgozói gárdát”. A cikk arról is tájékoztatást nyújtott, hogy az I. rendű felperes 2007-től az uniós fejlesztési források elosztásában is részt vett, a „.. tagjaként az I. rendű felperes döntött a Leader-programban .. és térségének fejlesztésére szánt EU-támogatás sorságról. A cikk szerint a közösség balos pénzosztóműhely volt, amely pályázatokat írt ki, bírált el és pénzeket osztogatott.” A cikk az alábbiakról is beszámolt: .. megyei földosztások legnagyobb kedvezményezettjei között említi a II. rendű felperest, az I. rendű felperes egyik fiát. Felidézte, hogy az .. jelentés úgy ír erről: a vendéglátó profilú .. társtulajdonosai, így a megvásárolt területet bérlő .. volt vezérigazgatójának, I. rendű felperesnek a fia, a II. rendű felperes, illetve két másik személy 263 hektárral csippentette meg a szépen csillogó bronzérmet.” A felperesek a fentebb bemutatott közlések miatt helyreigazítási kérelmet terjesztettek elő. Az alperes két pont tekintetében helyt is adott a kérelemnek és ezek kapcsán helyreigazítást tett közzé. A Kúria ítéletében többek között kifejtette, hogy az Smtv. 12. § (1) bekezdése szerint, ha valakiről bármely médiatartalomban valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy vele kapcsolatban való tényeket hamis színben tüntetnek fel, követelheti olyan helyreigazító közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlés mely tényállítása valótlan, illetve megalapozatlan, mely tényeket tüntet fel hamis színben és ehhez képest melyek a valós tények, valamint, hivatkozott a PK 12. számú állásfoglalás rendelkezéseire. Álláspontja szerint a negyedik közlés miatt helyreigazítás valótlan tényállítás hiányában az Smtv. 12. § (1) bekezdése alapján nem rendelhető el. A Kúria hivatkozott arra is, hogy a PK 13. számú állásfoglalás értelmében nem sérti az abban foglaltakat a jogerős ítélet azáltal, hogy a helyreigazítás szövegében más személy is szerepel, mint aki a pert megindította. Nem korlátozza a jogosult helyreigazítási igényét az sem, hogy a kifogásolt valótlan állítás helyreigazítása a közös érintettségre tekintettel a perben nem álló személyre vonatkozó közlést is érint.[18]

Az általam kiválasztott ügyekben tehát a Kúria a sajtó-helyreigazítás kapcsán a perindítási jogosultsággal, a jóhírnév megsértését megalapozó és sajtó-helyreigazítás esetében figyelembe vehető tényállítással, híreszteléssel, továbbá az egyes eljárásokkal kapcsolatos tudósításokkal szemben támasztott követelményekkel foglalkozott részleteiben.

Látható a fentebb bemutatott jogesetekből, hogy a sajtó-helyreigazítás iránti keresetnek történő helyt adáshoz szükséges formai, tartalmi és jogosultsági feltételek vizsgálata ugyanúgy történik mind a hagyományos értelemben vett, mind pedig az internetes sajtótermékek esetében.

A bírói gyakorlat tehát egységes és következetes a sajtó-helyreigazítás iránti kereset elbírálásánál alkalmazott Pk állásfoglalások (Pk 12.; Pk.13.; Pk.14. és Pk.15. számú állásfoglalás) értelmezésében. Ugyanakkor az internetes sajtótermékek által megvalósított és sajtó-helyreigazításra okot adó tényállásokkal kapcsolatos perekkel összefüggésben probléma a helyreigazító közlemény kérdése.

A helyreigazítás módját a következő módon határozták meg: „a helyreigazítás kezdőoldal legelején a helyreigazításra sérelmezett cikk címével azonos módon, betűmérettel és betűtípussal a helyreigazítás közzétételével egyidejűleg 24 órán keresztül jelenítődjön meg oly módon, hogy arra kattintva a teljes helyreigazító szöveg elérhetővé váljék.”

Így tehát internetes sajtótermék esetében meg kell határozni a helyreigazítás módját és azon belül a megjelenítés időtartamát is, valamint a helyreigazító közlemény elérhetőségét is biztosítani kell annak időtartama alatt.

Ahogyan arra korábban már kitértem ez azért is fontos, mert az internetnek alapvető tulajdonsága, hogy onnan az egyes tartalmak törölhetők, eltüntethetők akár egyetlen kattintással is. A helyreigazítás fentebb olvasható módjának meghatározásával azonban a helyreigazítás, illetve a helyreigazító közlemény elérheti a célját.[19]

A bírói gyakorlatnál mindenképpen fontosnak tartom még kiemelni Dr. Pribula László habilitációs értekezését, melyben számos jogeset elemzése alapján a bírói gyakorlatot vizsgálta a sajtó-helyreigazítás tekintetében és fontos alapvetéseket tett. Ennek kapcsán kijelenthetőnek találta, hogy a sajtó-helyreigazítás kapcsán megfogalmazott értelmezési szempontok a bíróságok részére olyan mérlegelési jogkört biztosítanak, amelyek megfelelő alkalmazásával megakadályozható, hogy a sajtó-helyreigazítást a rendeltetésével ellentétes célokra használják, és emellett kellően biztosítható, hogy megvalósítsa valódi célját, a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogok megsértésének gyors korrigálását. A bírói gyakorlat szerint a jogvita alapja a sajtótermékben megjelent közlemény, amit a maga egészében kell vizsgálni, és a kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, a sajtóközlemény egymással összetartozó részeit összefüggésükben kell értékelni, az értékelésnél pedig tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. Igaz, hogy az adott sajtótermékben különböző jellegű közlemények jelenhetnek meg, nincs azonban jelentősége annak, hogy a közleménynek mi a műfaja, ahogyan annak sem, hogy akár jellegénél fogva általában tényszerű megállapításokat közöl-e, vagy sajátossága az elvont, általános jellegű közlés. A sérelmet szenvedett félnek pedig műfajtól függetlenül bármilyen olyan közleményben megjelent tényállítás korrigálására lehetőséget kell adni, amit a sajtószerv jelentett meg. Még akkor is, ha az adott közlemény tartalmának a meghatározására a sajtószervnek semmilyen ráhatása nincs, így például akár a sajtóban megjelent reklámban vagy éppen novellában közzétett valótlan tartalmú állítás helyreigazítása is kérhető. A szerző a bírói gyakorlat egyik fontos feladatának találja az abban való állásfoglalást, hogy a sajtó felelőssége azon közleményekben megjelent közlésekért is fennáll-e, amely tartalmára nincs ráhatása. (Például olvasói levelek, a műsorhoz telefonon hozzászóló, az internetes honlapon a fórumban író által tett közlések.) Értekezésében arra jutott, hogy megfigyelhető, hogy ebben a bírói gyakorlat ugyan következetes, amely szerint a sajtó lehetősége és felelőssége annak az eldöntése, hogy mennyiben enged teret az úgynevezett külső személyek közlései megjelentetésének, az ezzel kapcsolatos könnyelműség következményeit pedig az érintettre nem háríthatja át – azonban, akkor, amikor a helyreigazítás alóli kivételek körét tágítja, figyelemmel van a sajtó tényleges feladataira is. A bírói gyakorlat azzal szab határt a jogintézmény alkalmazási körének, hogy kiterjesztő értelmezéssel kizárja a véleménynyilvánításnak minősülő közlések helyreigazítását. Az utóbbi időszakban a bírói gyakorlat egyik fő sajátossága a kivételek kiterjesztő értelmezése volt, melyek közül az egyik az úgynevezett lényegtelen tévedés, a másik pedig a büntetőeljárásról történő tudósítás. Az értekezésben végül arra a következtetésre jut a szerző, hogy a sajtó-helyreigazítás egy olyan különleges intézmény, amelynek egyensúlyoznia kell egyrészt a sajtószabadság érvényesülése, másrészt pedig a személyiségi jogok védelme között. A sajtó-helyreigazítási eljárás pedig csak akkor tud ennek a feladatának eleget tenni, ha a jogszabályok csak az intézmény keretei határozzák meg, és tág teret engednek a jogalkalmazás jogfejlesztő értelmezésének.[20]

Összegzés

Mindent összevetve azt gondolom, hogy az internetes oldalakra és általában az online médiára vonatkozó sajtó-helyreigazítás jelenlegi szabályozása nem sokban tér el az egyéb médiumokra vonatkozó szabályozástól. Az eltérést az online média speciális jellemzői teszik szükségessé és indokolttá. Az internetes jogsértésekkel kapcsolatban a bírói gyakorlat igyekszik a szabályozást a speciális jellemzőkhöz igazítani, kiforrott szabályozásról azonban jelenleg még nem beszélhetünk. Ugyanakkor véleményem szerint fontos lenne ennek a területnek is az átfogó, mindenre kiterjedő, pontos szabályozása, tekintettel arra, hogy az online „tér” napjainkban egyre nagyobb jelentőséghez jut. Ezáltal pedig egyre növekvő tendenciát mutat az internetes-oldalakon megvalósuló, sajtó-helyreigazítást igénylő esetek száma is.

---

[1] Dr. Dobáné Dr. Madarász Arabella: Sajtó-helyreigazítás az interneten megvalósuló személyiségi jogi jogsértések esetében című szakdolgozat, 2020.

[2] 8/1990. (IV.23.) AB határozat

[3] Jogi fórum munkatársa (nincs megnevezve): Online sértett személyiség – A sérelemdíj és a sajtó-helyreigazítás jogintézménye, Jogi Fórum, 2019.11.25. (https://www.jogiforum.hu/hirek/41139 2020. 03. 30. 13:58) 

[4]Koltay András: „Az általános személyiségi jog” azonosítása felé, Alkotmányjogi, magánjogi és büntetőjogi vizsgálódás, Sajtószabadság és médiajog a 21. század elején 4. 2017. 282. oldal (real.mtak.hu, 2020. 03.30. 14:05)

[5] BH2002. 7.

[6] Dr. Dobáné Dr. Madarász Arabella: Sajtó-helyreigazítás az interneten megvalósuló személyiségi jogi jogsértések esetében című szakdolgozat, 2020.

[7] Vékás Lajos/Gárdos Péter, In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, 2:51. § (Jogtár)

[8] Vékás Lajos/Gárdos Péter, In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, 2:54. § (Jogtár)

[9] Szigeti Tamás: Sajtó. Szabadság? A médiahatározat alapjairól az írott sajtó szabályozásának tükrében, Fundamentum, 2012. 1. szám, 77. oldal

[10]Dr. Bihary Ákos, Dr. Pulay Flóra: Online jogsértés sajtó-helyreigazítás során, 2019.06.06 (https://www.jogado.hu/online-jogsertes-sajto-helyreigazitas-soran, 2020. 03. 23. 23:58)

[11] Kisbán Tamás: A sajtó-helyreigazítás ‘újrakodifikálásának’ kritikája, In Medias Res 2014/210, 377. oldal

[12]Koltay András, Mayer Annamária, Nyakas Levente, Pogácsás Anett (A Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóság Médiatanácsa és annak Médiatudományi Intézete): A médiaszolgáltatás és a sajtótermék fogalma az új magyar médiaszabályozásban, NMHH honlap, 2017. http://nmhh.hu/dokumentum/162242/tajekoztato02.pdf 2020. 05. 18. 12:20

[13] Bodolai László: Ítélkezés a szöveg felett, Védekező jogi érvelés a sajtó-és személyhez fűződő jogi perekben, Iustum Aequum Salutare, XIII. 2017. 2. 146. oldal

[14] Vékás Lajos/Gárdos Péter, In: A Polgári Törvénykönyv magyarázata, 2:45. § (Jogtár)

[15] Pf.III.20.120/2008.

[16] Dr. Dobáné Dr. Madarász Arabella: Sajtó-helyreigazítás az interneten megvalósuló személyiségi jogi jogsértések esetében című szakdolgozat, 2020.

[17] Pfv.IV.21.779/2015/4.szám

[18] Pfv.IV.21.209/2019/5.

[19] Dr. Dobáné Dr. Madarász Arabella: Sajtó-helyreigazítás az interneten megvalósuló személyiségi jogi jogsértések esetében című szakdolgozat, 2020.

[20] Dr. Pribula László: Habilitációs értekezés tézisei, A sajtó-helyreigazítás bírósági gyakorlata, Debreceni Egyetem Marton Géza Állam-és Jogtudományi Doktori Iskola, Debrecen, 2012. 10-14. oldal