Rendkívül körültekintően kell eljárniuk a vállalkozásoknak, ha online platformjaikon valamely szolgáltatásuk ingyenességét szeretnék hirdetni és kihangsúlyozni.
Ezt támasztja alá az a tény, hogy rövid időn belül két giga vállalkozás, a Facebook és a Booking.com is kiugróan magas bírságot kapott a versenyhivataltól, az ”ingyenesség” kifejezés jogszerűtlen használata miatt. Cikkünkben a két korábbi jogeset bemutatásával és értékelésével kívánjuk felhívni a figyelmet a jogi buktatókra.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) 2020-ban 2,5 milliárd forintos, rekord összegű bírságot szabott ki a Booking.com online szállásfoglaló portál üzemeltetőjére, egyúttal eltiltotta a holland vállalatot az agresszív értékesítési módszereinek folytatásától. A versenyhatóság döntése értelmében a Booking.com B.V. tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott a fogyasztókkal szemben azzal, hogy többek között megtévesztően hirdette egyes szálláshelyeit ingyenes lemondási lehetőséggel, valamint agresszív, pszichés nyomással késztetett mihamarabbi foglalásra. Az esetet Dr. Bitai Zsófia reklámjogász elemzi.

A Versenyhivatal 2018-ban indított versenyfelügyeleti eljárásának eredményeként három vonatkozásban találta jogsértőnek a weboldalon folytatott kereskedelmi gyakorlatot.

Ingyenesség – csak ha valóban helytálló

A szolgáltatást hirdető reklámokban a vállalkozás különösen hangsúlyozta a szálláshelyek „ingyenes lemondhatóságát”. A fogyasztók valójában e lehetőséget számos szálláshely esetében csak időben korlátozottan vehették igénybe, továbbá magasabb árat is fizettek, mint ugyanazért a szállásért „ingyenes lemondás” nélkül, azaz az ingyenesség árát beépítették az érintett szállás díjába.

Az ilyen jellegű, ún. „akciós árazási” gyakorlatra kifejezetten jó szeme van már a hivatalnak, többek között a kereskedelmi láncok „1-et fizet 2-őt vihet” reklámjainak vizsgálata során már többször bebizonyosodott, hogy a reklámozók az akció előtt általában kétszeresére vitték fel az egységárat. Egy ilyen vizsgálat során a GVH általában az akciót megelőző legalább fél éves árazási gyakorlatát vizsgálja az adott cégnek – mondta el Dr. Bitai Zsófia, a Collegium Bitai&Partners alapító-vezetője.

Nyomásgyakorlás

Aggályosnak találta a hivatal azt is, hogy a Booking a szálláskeresési és – foglalási folyamat minden egyes lépésénél figyelemfelhívó (feltűnő színű, betűméretű vagy egyéb kiemeléssel megjelenített) sürgető tájékoztatásokat tett közzé (pl. „Még 32-en nézik”; „Egyvalaki épp azt fontolgatja, hogy ezen a szálláson foglal”, „Nagyon keresett! Az elmúlt 24 órában 17-szer foglaltak itt” stb.), amelyek azt a látszatot keltik a fogyasztó számára, hogy az általa is keresett szálláshely nagy népszerűségnek örvend, és korlátozottan elérhető. Ez a gyakorlat pszichés nyomásgyakorlásra alkalmas és megzavarja a fogyasztók döntéshozatali folyamatát, hiszen tudat alatt is olyan félelmeket válthat ki, hogy ha nem foglalják le minél hamarabb a szálláshelyet, akkor lemaradnak róla. Így a GVH döntésében agresszívnek minősitette azt. Az agresszív-, és a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat mind a tilalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közé tartoznak, előbbi azonban a versenykultúra fejlődésével napjainkban már egyre kevésbé jellemző, különösen a Booking.com-hoz hasonló méretű cégeknél – mondta el Dr. Bitai Zsófia.

Döntések torzítása

A vállalkozás nem az elvárható szakmai gondossággal járt el a magyarországi szállásadók ajánlatainak megjelenítésekor sem. Indokolatlan különbséget tesz azon üzleti partnerei, mint szállásadók hirdetései között, akik elfogadják a Széchenyi Pihenő Kártyát fizetőeszközként. A Booking által alkalmazott rendszer ugyanis valószínűsíthetően nem minden SZÉP kártyás fizetést elfogadó magyarországi szállásadó szállásajánlatainak hirdetése esetén teszi lehetővé, hogy a szállásadó feltüntesse a hirdetése főoldalán (a találati listában), illetve a szálláshely vagy hirdetés aloldalán azt a kiemelt információt, hogy „Ezen a szálláson SZÉP kártyával is foglalhat és fizethet”.

A GVH – figyelembe véve a vállalkozás jogsértéssel érintett, magyar foglalások utáni jutalékbevételét – 2,5 milliárdos összegű versenyfelügyeleti bírságot szabott ki. A bírság kiszabása mellett a GVH az első két vizsgált magatartás tekintetében, határidő kitűzésével el is tiltotta a vállalkozást a további jogsértéstől.

Adatainkkal fizetünk a Facebook szolgáltatásaiért

A másik hasonló eset egy évvel korábbra nyúlik vissza. A versenyhivatal 2016-ban indított versenyfelügyeleti eljárást a Facebook szolgáltatást az európai lakosok részére biztosító, Írországban nyilvántartásba vett Facebook Ireland Ltd.-vel szemben fogyasztókkal szembeni feltételezett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tárgyában. Megállapította, hogy a Facebook Ireland Ltd. jogsértő magatartást tanúsított azzal, hogy szolgáltatását éveken át ingyenesen hirdette. Bár a fogyasztóknak a szó szoros értelmében nem kell díjat fizetniük a szolgáltatás igénybevételéért, azonban megadott és felhasználói aktivitásukból nyert adataik jelentős üzleti hasznot generálnak a vállalkozás számára, tehát tulajdonképpen adatainkkal fizetünk a szolgáltatásért. A GVH végül rekordméretű, 1.2 milliárd Ft összegű bírságot szabott ki a Facebook-ra.

„Ingyenes, és az is marad”

„Ingyenes, és az is marad”, valamint korábban „Ingyenes, és bárki csatlakozhat” – ezt a két, a magyar Facebook nyitóoldalán és Súgóközpontjában éveken át felvillanó állítást vizsgálta a GVH. Az eljárás során áttekintette az érintett termék és piac jellemzőit, és azt a következtetést vonta le, hogy a Facebook kétoldalú felületet üzemeltet. Az egyik oldalon fogyasztóknak nyújt díjazás nélküli szolgáltatást, míg a másik oldalon vállalkozásoknak biztosít reklámozási és más marketing lehetőségeket. A Facebook tehát az ún. „zéró áras” üzleti modellt követi, mely a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ingyenesen regisztráló felhasználók követései, kedvelései, megosztásai alapján adatokat gyűjt róluk. Ezen adatok segítségével célzott reklámozási lehetőséget biztosít a hirdetőknek és látható helyen, a postok között helyezi el a hirdetéseket.

A GVH az eljárás során részletesen értékelte az ingyenesség ígéretét. Először azt vizsgálta, hogy a Facebook gyakorlata a jogszabály szerinti „feketelistás” gyakorlatnak minősül-e, vagy „csupán” megtévesztő állításnak. Arra a következtetésre jutott, hogy a szolgáltatás természete és egyéb jellemzői miatt kétséges a mindenképpen tiltott kereskedelmi gyakorlat megállapíthatósága. A hatóság álláspontja szerint tehát a Facebook gyakorlata az árra vonatkozó megtévesztő állítást alkalmazott. A kérdés már csak az maradt, hogy ez a magatartás alkalmas volt-e a felhasználók döntéseinek torzítására. A joggyakorlat értelmében az ingyenesség hirdetése különösen alkalmas a befolyásolásra. Az ingyenesség erős hívószó, az érdeklődést már önmagában felkelti, vonzóvá teszi a szolgáltatást az emberek számára, de az átlagos felhasználó ezen egyoldalú juttatást, ajándékozást ért. Tény, hogy a Facebook szolgáltatásáért pénzösszeget nem kell fizetni.

Mind a közgondolkodás, mind pedig a szakirodalom egyetért azonban abban, hogy a XXI. században az adat – és különösen a személyes adat – lett az egyik legjobban piacosítható „nyersanyag” kvázi az új olaj. A Facebook pedig adataink megadása nélkül egyrészt közel sem nyújt teljes felhasználói élményt, másrészt éppen azzal válik egyre érdekesebbé a felhasználó számára, hogy ő, a barátai, a családtagjai és az összes ismerőse aktívan használja – egyre több adatot és információt generálva ezzel a Facebook számára.

 A GVH tehát összességében arra jutott, hogy a felhasználók aktivitásának követéséből, rögzítéséből és felhasználásából azt a következtetést vonhatjuk le, hogy ezen adatok összessége értékes a vállalkozás számára, az érték pedig akkor mutatkozik meg pénzben, amikor hirdetési felületeit eladja. A felhasználó azzal, hogy az adatait megadja a Facebooknak és aktívan használja a felületet, adataival „fizet” a nyújtott szolgáltatásokért, így az ingyenesség szlogenje nem állja meg a helyét.

Hogyan tovább?

Összegzésképpen tehát a Gazdasági Versenyhivatal azt állapította meg, hogy a Facebook gyakorlata megtévesztő volt az ár vonatkozásában, hiszen az ingyenesként reklámozott szolgáltatásért valójában súlyos árat fizetünk azzal, hogy személyes adataink a Facebook szinte bármely hirdetőjének birtokába kerülhetnek. A legtöbb felhasználó ezzel nincs tisztában, a vállalkozás pedig korábban épp ennek az ellenkezőjét hangsúlyozta. A hatóság megjegyezte, hogy számos más európai országban és az Egyesült Államokban is születtek hasonló döntések az elmúlt időszakban, ráadásul az Európai Bizottság és az európai fogyasztóvédelmi hatóságok együtt léptek fel 2019 áprilisában a Facebook felhasználási feltételeinek megváltoztatása iránt, melyet a vállalkozás a hatóságok nyomására meg is tett. Elképzelhető, hogy jó úton indultunk el egy pozitív gyakorlat kialakításához, a magyar hatóság pedig ehhez mind döntésével, mind a kiszabott rekordösszegű bírsággal hozzájárul. A Facebooknak hazánkban nem sok mozgástere maradt, hiszen európai uniós rendelet szabályozza végrehajtásban illetékes nemzeti hatóságok együttműködését is, így tehát a NAV, amely a bírságok behajtásáért felel jogsegélyt is kérhet az ír adóhatóságtól bírság behajtására. Tudomásunk szerint az ilyen jogsegélyek jól működnek az EU-n belül.