Publikáció – Dr. Kozák Beatrix: Iskolai zaklatóból bűnelkövető?

Jogi publikáció

I. Bevezető

A fiatalkorúak által az egymás sérelmére megvalósított cselekmények leggyakoribb elkövetési helye az iskola, hiszen idejük nagy részét ott töltik. Ugyanakkor kevesen vannak tisztában azzal, hogy mindannak, amit az iskolában tesznek, nemcsak az intézmény falain belül lehet jogkövetkezménye. Talán sokan közülük azzal sem, hogy annak jogkövetkezménye is lehet.

Jelen tanulmányban az iskolai erőszak és az iskolai zaklatás általános bemutatásán túl, röviden kitérnék arra, hogy az egyes agresszív fellépések milyen, jogilag szankcionált cselekményeket valósíthatnak meg. Párhuzamot vonok az iskolai zaklatás szereplői és az egyes eljárási szereplők között, és végül konkrét jogeseti példákkal illusztrálnám, hogy hova tud fajulni az iskolai erőszak, zaklatás.

II. Erőszak és zaklatás az iskolában

1. Mit értünk iskolai erőszak és iskolai zaklatás alatt?

Dan Olweus kutató, – aki 70-es években Svédországban kezdte el vizsgálni a témát, majd vált szakértőjévé[1] – szerint: „agresszív magatartás az, amikor az elkövető saját testét, vagy valamilyen tárgyat (a fegyvert is ideérve) használ arra, hogy másnak sérülést vagy kellemetlenséget okozzon.[2]

Figula Erika, a téma hazai szakértőjének[3] definíciói szerint:

Az iskolai erőszak egyfajta agresszív viselkedés. „Olyan negatív cselekedet, mely a tanulók egymás közti, a tanulók tanárokkal vagy más iskolai alkalmazottakkal, a tanárok tanulókkal, (esetleg szülőkkel) szembeni erőszakos viselkedésében nyilvánul meg”. Megnyilvánulhat verbális, fizikai vagy pszichikai formában is.[4]

Az iskolai zaklatás szintén az agresszív viselkedés egyik fajtája, amelyben a diákot egy vagy több társa (illetve egy vagy több személy) hosszú időn keresztül és ismétlődően teszi ki negatív cselekedeteknek, szándékosan sérülést okoz vagy próbál okozni. A zaklatás lehet közvetlen, ahol az áldozatot nyílt negatív támadás éri, és lehet közvetett, ahol az áldozatot többnyire szándékosan kizárják a csoportból, kiközösítik.[5] Közvetlen zaklatásnál magának az áldozatnak jelen sem kell lennie, lényegében a zaklató és az áldozat között nincs közvetlen interakció.[6]

Olweus szerint: „a diákot zaklatás vagy elnyomás éri akkor, ha ismétlődően és hosszú időn keresztül negatív cselekedetnek teszi ki egy vagy több más diák.[7]

Mind a közvetlen és mind a közvetett zaklatás lehet verbális vagy nem verbális, fizikai. Direkt verbális zaklatás például a csúfolás, fenyegetés, zsarolás. Közvetlen fizikai zaklatás lehet a megütés, lökdösődés, bezárás, kinevetés, köpködés, valamire kényszerítés, tulajdon elvétele, megrongálása. Közvetett verbális zaklatás formái a pletykaterjesztés, kapcsolat szétrombolásával való fenyegetés, míg indirekt nem verbális zaklatás pl. a kiközösítés, hamis információk, kellemetlen manipulált képek terjesztése az interneten, levegőnek nézés, valaki által történő megveretés.[8] A modern technika jelensége az ún. elektronikus zaklatás, egyfajta közvetett zaklatás,[9] ami információs és kommunikációs technológiák felhasználásával valósul meg, leggyakrabban interneten, mobiltelefonon[10]. Álláspontom szerint erre tökéletesen alkalmasak a manapság egyre népszerűbb közösségi internetes oldalak.

Az iskolai zaklatás legfontosabb specifikuma az, hogy rendszeresen, hosszú időn keresztül ismétlődik. Bizonyos körülmények között egyetlen nagyobb incidens is megvalósíthatja, de nem jellemző.[11].

Magyarországon ismert még a csicskáztatás, mint az iskolai erőszak egyik formája. Ennek legfontosabb ismérve, hogy olyan agresszív, erőszakos magatartás, mely rendszeresen ismétlődik, és erőfölénnyel való visszaélést jelent: megalázó bánásmódot, lelki bántalmazást és fizikai erőszakot egyaránt magában foglal.[12]

2. Az iskolai zaklatás szereplői

 A szereplők között meg kell nevezni a zaklatókat, más néven basákat,[13] a zaklató áldozatokat, az áldozatokat és a szemtanúkat.

  • A zaklatók

A zaklatók általános jellemzője a kortársak ellen irányuló agresszív viselkedés, magas dominancia igény. Empátiájuk gyenge, fizikailag erősebbek. Nyelvi szinten is éretlenek, a magasabb verbális képességekkel rendelkező zaklatók a verbális, míg az alacsony verbális képességgel rendelkező zaklatók inkább a fizikai erőszakot részesítik előnyben. Törekszenek arra, hogy dominanciájuk mások előtt is kitűnjön, szociális intelligenciájuk magas, könnyen kiválasztják áldozataikat. Céljuk a magasabb szociális státusz elérése, mely serdülőkorban a legfontosabb. Népszerűségük általában átlag feletti, de középiskolás korra ez lecsökken átlag alattira.

Általában olyan családokból kerülnek ki, ahol következetlen a nevelés, kevés figyelmet kapnak, és a testi-lelki bántalmazás is előfordul.[14]

A zaklató áldozatok provokatív vagy agresszív áldozatok, akik hol zaklatók, hol maguk is áldozatok. Sokszor alkalmazkodási problémákkal küzdenek, nehézségeik vannak a társas készségek, képességek terén. Jellemezi őket a hiperaktivitás, teljesítményproblémáik is vannak. Kevésbé kedveltek, akár agresszívebbek is lehetnek, mint a zaklatók.[15]

  • Az áldozatok:

Az áldozatokat gyakran eltérő alkati jegyek alapján választják ki (szemüveges, kövér, alacsony, gyengébb fizikumú) zaklató társaik, de általában az áldozatokra az alacsony önértékelés, népszerűtlenség, elszigetelődés, csendes, visszahúzódó magatartás jellemző. Magányosak, nehézségeik vannak abban, hogy társaikkal egyenlőként szociális kapcsolatokat alakítsanak ki, bár vágynak erre. Gyakran eltérő értékrendű, túlóvó családban nőnek fel. Az iskolai bántalmazásnak a következményeit sokszor felnőtt korban is magukkal hordozzák, nem tudnak kilépni áldozati szerepükből.[16]

  • A szemtanúk

A zaklatásnál jelentősége van annak, hogy az tipikusan társas környezetben zajlik, többnyire szemlélődők, szemtanúk jelenlétében. E kívülállók is három csoportra oszthatók: a zaklatót támogatókra, az áldozatot védelmezőkre, és a tétlenekre. A zaklatót támogatók között vannak olyanok, akik fizikailag is segítik a zaklatót, míg mások támogató passzív szemtanúk, fizikailag nem bántalmaznak, de bátorítóan jelen vannak. Míg léteznek a passzív támogatók, akik ugyanazt a nézetet képviselik, mint a zaklató, elfogadják az erőszakot, de a zaklatásban nem vesznek részt.

Az áldozatot támogató szemtanúk is lehetnek aktívak, akik az áldozat védelmére kelnek fizikailag, és passzívak, akik fizikailag nem védik meg az áldozatot, mert tartanak a bosszútól, de elutasítják az erőszakot.

A tétlen szemlélődök úgy tesznek, mint aki észre sem veszi a zaklatást, szeretnének kimaradni az eseményekből, vagy előfordulhat, hogy valóban közömbös kívülállók[17].

III. Hova fajulhat az iskolai erőszak, zaklatás? Milyen jogilag szankcionált cselekményeket valósíthatnak meg és milyen szerepet tölthetnek be az egyes eljárásokban az iskolai erőszak, zaklatás résztvevői? Milyen következményekkel számolhatnak?

  1. A jogkövetkezményeket meghatározó jogszabályokról általában

Sokszor maguk a fiatalok nem tudják, hogy amit tesznek, az már bűncselekmény is lehet, vagy enyhébb esetben szabálysértést valósíthat meg, hogy a szemükben esetleg jónak tűnő iskolai balhénak, heccnek komoly és súlyos szankciója is lehet. Talán olyan következményekkel számolnak, hogy az iskolán belül fegyelmi eljárás keretében felelhetnek, tanáraik megróják őket, de ezen túl ritkán gondolják át cselekedeteiket.

A hatályos hazai szabályozás szerint a bűncselekményekről a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.), a szabálysértésekről a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló a 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs. tv.) rendelkezik.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény továbbiakban: Nkt.) az iskolai fegyelmi vétségekre vonatkozó legalapvetőbb szabályokat tartalmazza. A részletszabályok a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról szóló 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendeletben (továbbiakban: EMMI rendelet) jelennek meg.

  1. Az eljárási szereplők

Az iskolai erőszak, zaklatás szereplői, amennyiben ellenük bármelyik fenti eljárás megindul, eljárási szereplőkké válnak, leegyszerűsítve elkövetőkről és sértettekről beszélhetünk.

2.1. Az elkövetők. Az életkor jelentősége

Mind a büntetőjog, mind a szabálysértési jog az elkövetőket tettesekre és részesekre osztja.

Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállást megvalósítja,[18] önállóan cselekszik.

Ismert még a közvetett tettes és a társtettes is. Társtettesek a szándékos bűncselekmény törvényi tényállást közösen, egymás tevékenységéről tudva valósítják meg. A társtettesség esetén legkevesebb két személy cselekszik közösen, szándékegységben, tipikusan együtt is vannak jelen. A közvetett tettes, szintén önálló tettes, de a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását olyan személyen keresztül valósítja meg, aki emiatt nem büntethető pl. gyermekkorú, kórós elmeállapotú, kényszer vagy fenyegetés hatása alatt áll, vagy tévedésben van.[19]

Részes lehet a felbujtó, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, vagy a bűnsegéd, aki a bűncselekmény elkövetéséhez másnak szándékosan segítséget nyújt[20].

A bűnsegédek két alaptípusba oszthatók, lehetnek fizikai, illetve pszichikai bűnsegédek. A fizikai bűnsegéd valamilyen külső feltételét biztosítja a tettes bűncselekményének, a pszichikai bűnsegéd a tettesi alapbűncselekmény elkövetéséhez tanácsadással, buzdítással járul hozzá.[21]

Ugyanez vonatkozik az elkövetőkre a szabálysértési jogban is.[22]

Ha összehasonlítjuk a szereplőket, akkor az iskolai erőszak, zaklatás szereplői közül a zaklató nagy valószínűséggel tettes lesz, társtettesek, fizikai bűnsegédek lehetnek a zaklatót támogató szemtanúk – különösen, ha fizikailag is erősítik a zaklatót. Ha csupán jelenlétükkel, akkor pszichikai bűnsegédként, vagy felbujtóként vehetnek részt az elkövetésben.

A zaklató áldozatok könnyen lehetnek felbujtók, mivel gyakran provokatívan viselkednek, vagy bűnsegédek.

Az Nkt. szerint olyan tanulóról beszélhetünk, akivel szemben fegyelmi eljárást indítanak, azaz fegyelmi vétséget követett el, mert a köznevelési törvényben, házirendben szabályozott iskolai kötelezettségeit vétkesen és súlyosan megszegte.[23] A fegyelmi eljárásban tehát a zaklatóból, a zaklató áldozatból és a szemtanúkból kerülhetnek ki a fegyelmi vétséget elkövető tanulók.

A hazai iskolarendszerben tipikusan 18 éves korukig vesznek részt a tanulók, ez az általános iskolai és a középiskolai, szakmai tanulmányokat foglalja magában.

Mint közismert, mind a büntetőjogban, mind a szabálysértési jogban van egy korhatár, amit az elkövetőnek be kell tölteni, hogy büntetőjog vagy a szabálysértési jog szabályai szerint feleljen a törvénybe ütköző cselekedeteiért.

A büntetőjog ezt az életkori minimum küszöböt átlépő elkövetőt fiatalkorúnak nevezi, és ezt a fogalmát a felnőtt korúaktól való megkülönböztetésre használja.[24] Ugyanakkor a fiatalkor a büntetőjogi dogmatikában a gyermekkort követi.

A Btk. 105. §-a alapján fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. Az elkövető büntethetőséget kizáró ok a gyermekkor, mely a 14. életév betöltésével zárul.

A hatályos Btk. a legsúlyosabb bűncselekményeknek – az emberölés alap és minősített eseteinek, az erős felindulásban elkövetett emberölésnek, az életveszélyt és a halált okozó testi sértésnek, a rablásnak (kivéve az előkészületet) és a kifosztásnak – már a 12. életévet betöltött elkövetőjét is büntetni rendeli, feltéve, hogy az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással (Btk. 16. §).

Összegezve tehát a 14. (fenti hat bűncselekmény esetén 12.) születésnap utáni naptól kezdve az elkövető büntethető, illetve 18. születésnaptól már nem vonatkoznak rá a fiatalkorúakra irányadó speciális szabályok.[25]

A Szabs. tv. 27. §-a alapján fiatalkorú az aki, a szabálysértés elkövetésekor 14. életévét betöltötte, de 18. életévét még nem, és e törvény szerint sem vonható felelősségre a gyermekkorú személy.[26]

Az Nkt. 58. § (5) bekezdése szerint tíz év alatt tanulóval szemben nem indítható fegyelmi eljárás.

Az elkövetők életkorának két fontos okból van jelentősége mind a büntetőjogban, mind a szabálysértési jogban: egyrészt a fiatalkorúakkal szemben érvénysül a „más elbánás” elve a felelősségre vonásuk során mind az anyagi, mind az eljárási szabályok számos többletelemet tartalmaznak, hiszen, nem szabad elfelejteni azt, amire fentebb utaltam: gyakran nem is értik, tudják, milyen szituációba kerülnek. Úgy gondolom, ez érvényes az iskolai fegyelmi eljárásra is.

Másik nagyon fontos különbség, hogy velük szemben kiszabható szankciók jóval enyhébbek, mint a felnőttekre alkalmazhatók, hiszen itt elsődleges cél a fiatalkorú nevelése, visszaillesztése a társadalomba. A köznevelési törvény pedig a fegyelmi vétséget elkövető tanköteles tanulók szankcionálását korlátozza: A tanköteles tanuló nem tiltható el az adott tanév folytatásától, kizárólag rendkívüli vagy ismétlődő fegyelmi vétség elkövetése esetén zárható ki az iskolából, de csak abban az esetben, ha van másik iskola, mely egyidejűleg befogadja.[27]

  • A sértettek

A büntetőjogi szabályozásban a sértett fogalmát az eljárásjog tartalmazza, mely szerint sértett az, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette.[28] A Btk. különös részi tényállásaiban legtöbbször ő a „más”.

A Szabs. tv. 54. §-a alapján sértett az, akinek a szabálysértés sértette vagy veszélyeztette a jogát vagy a jogos érdekét.

Az EMMI rendelet sérelmet elszenvedő felet említ, aki lehet kiskorú is. A fogalom nincs meghatározva, de a jogszabály szövegéből következik, hogy a tanuló kötelességszegése folytán szenved sérelmet e fél.

Mindhárom esetben a sértett akkor kiskorú a polgári jog szabályai[29] szerint, ha a 18. életévét, nem töltötte be. Ez alól kivétel, ha a 16. életévét betöltött kiskorú érvényes házasságot köt.[30]

3. Jogesetek és a következményeik

Az alábbiakban jogerősen elbírált jogeseteket mutatnék be, melyek iskolai konfliktusokkal kezdődtek. Elemezném, hogy a bűncselekmény szereplőiben hogyan ismerhetjük fel az iskolai erőszak, zaklatás résztvevőit, s nem utolsó sorban azt, hogy mivel szankcionálta a jogalkalmazó ezen fiatal elkövetőket.

Az első esetben a helyi bíróság zsarolás bűntettének kísérlete miatt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte azt a fiatalkorú elkövetőt, aki gyermekkorú unokatestvérével az iskolából jövet ugyanabban az iskolában tanuló kiskorú sértettet, az osztálytársát próbálta megzsarolni.

A tényállás szerint elkövető és unokatestvére az utcán, szintén kiskorú barátjára várakozó  kiskorú sértetthez léptek, kerékpárjára támaszkodtak, és a sértettet arról leszállították.

Az elkövető azzal fenyegette meg a sértettet, ha nem visz neki másnapra ezer forintot, akkor bántalmazni fogják. A sértett e követelésre nem reagált. Ekkor az elkövető megragadta a sértett tarkóját és magával vonszolta kb. tíz méteren át az utca túloldalára. A sértett nem mert ellenkezni a nála erősebb elkövetővel, csak kérte, hogy engedje el. A vonszolás közben az elkövető és unokatestvére többször szóban is megfenyegették a sértettet, hogy másnapra vigye a pénzt, különben baj lesz! Az elkövető végül azzal is megfenyegette a sértettet, hogy megölik, ha bárkinek szól minderről, és elrettentésül két pofont is adott neki, majd lökdöste és elgáncsolta. Miután a sértett a hátára esett, az elkövető egyszer a földön fekvő sértett jobb lábszárába rúgott. A sértett továbbra sem ellenkezett és segítséget sem mert kérni jelen lévő barátjától, mindvégig félt az erőfölényben lévő elkövetőtől és unokatestvérétől. A sértett bántalmazásának az egyik házban lakó felnőtt vetett véget.

A szereplők osztálytársak voltak a helyi általános iskolában, az elkövető túlkoros volt 15 évesen 7. osztályos. A vallomásokból kiderült, hogy ennek az esetnek voltak már előzményei: az elkövető és unokatestvére legtöbbször az iskolai testnevelési órákon, szünetekben focizás közben szóltak be a sértettnek, gyakran megalázták, sokszor cigarettát hozattak vele.

Nem meglepő, hogy az elkövetővel szemben már az intézményben is volt fegyelmi eljárás „önbíráskodás” miatt.

Megállapítható tehát, hogy a zsarolás bűncselekmény elkövetése nem volt minden előzmény nélküli, hirtelen cselekedet, hanem iskolai zaklatás előzte meg: az elkövető már hosszabb-rövidebb ideje a zaklató szerepében lépett fel az iskolában, unokatestvérével együtt a sértettet kiszemelték áldozatnak. A zaklatót támogató szemtanú, az elkövető unokatestvére, büntetőjogilag nem volt felelősségre vonható, mint gyermekkorú szereplő, de gyakorlatilag társtettesként részt vett a cselekményben.

A sértett barátja, mint szemlélő szemtanú volt jelen, aki fizikailag nem kelt ugyan az áldozat védelmére, de nem hagyta cserben. Ez is azt magyarázhatja, hogy a zaklatót már ismerték, bosszújától más is félt.

Érdekes momentum az is, hogy a zaklató igyekezett a sértett szerepét növelni, őt zaklató áldozatnak beállítani: többször állította ugyanis, hogy a sértett tartozott neki cigarettával, csak azt akarta visszaszerezni, és azt is, hogy korábban a sértett fenyegette meg, hogy bátyjával megvereti.

A zaklató végül, hogy az áldozatot saját akarata szerint cselekvésre kényszerítse, jelen esetben, hogy pénzt szerezzen tőle, a közvetlen verbális zaklatás (az áldozat cikizése, csicskáztatása) után eljutott a közvetlen fizikai zaklatásig (erőszakkal földre lökte, vontatta, pofon ütötte, belerúgott), amiért a bíróság zsarolás bűntette miatt elítélte. A bíróság a cselekményt olyan súlyúnak ítélte meg, hogy a büntetlen előéletű fiatalkorú elkövetőt felfüggesztett szabadságvesztéssel szankcionálta.

A második eset elkövetési helyszíne az általános iskola folyosója, időpontja egyik tanítási szünet.  A fiatalkorú fiú szóváltást provokált egyik kk. lány iskolatársával, majd szidalmazni kezdte a lány édesanyját. A lány ezt megelégelve felszólította, hogy ezt hagyja abba. Az elkövető válaszul közepes erővel, ököllel megütötte a mellkasa és a nyaka között a lányt, majd a bal vállán, és falhoz szorította. A lány védekezésül egyszer visszaütött. A testnevelő tanár lépett közbe, akadályozta meg a további bántalmazást. Az eseményt több iskolás is látta.

A fiatalkorú elkövetőt a bíróság garázdaság és könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül közérdekű munkára ítélte, az ügyészi indítvánnyal egyezően. Az ügyész súlyosító körülményként nevezte meg azt, hogy az eset az iskolában történt.

Az intézményben köztudomású volt, hogy az elkövető agresszív, nemcsak diáktársainak, hanem tanárainak is rendszeresen beszólogat, a bántalmazástól sem riad vissza. A sértett lányról nem állt rendelkezésre pedagógiai elemzés, a vallomásokból nem derült ki, hogy voltak-e ennek az incidensnek iskolai előzményei.

Az iskolai zaklatás körébe nem tartoznak azok az események, ahol az erőszakoskodás adok-kapok alapon működik, pl. ha két egyformán erős gyerek verekszik.[31] Ugyanakkor az iskolai zaklatás „olyan esemény, aminek nincs valódi indítóoka”,[32] gyakran egyetlen magyarázata az, hogy az áldozatot kiszemelik erre a szerepre.[33]

Úgy gondolom, a fenti esetben iskolai erőszak mindenképp megvalósult, de akár az is történhetett, hogy a zaklató fiú éppen kiszemelte áldozatát. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján azonban nem volt adat arra vonatkozóan, hogy a lány volt-e már más esetékben is áldozata iskolai erőszaknak vagy zaklatásnak.

Az iskolai zaklatásnak gyakran nemcsak maguk az áldozatok az elszenvedői, hanem sok esetben az családjukra, hozzátartozóikra is kihat, közvetve vagy közvetlenül. Ez történt abban az esetben, amikor a középiskolás fiút a nálánál jóval erősebb osztálytársai hosszú időn keresztül azzal zsarolták, hogy közös hírhedt ismerősük megveri őt és családtagjait is, a házukat felgyújtatják, hacsak a védelemért cserébe nem fizet nekik. A zsarolók száma végül már háromra nőtt, fenyegették iskolai szünetekben, telefonon, szabadidejében. Az áldozat ezek hatására félelmében apránként ellopta nagyszülei összegyűjtött, pár millió forintját és abból folyamatosan fizette zaklatóit, akik egyre többet követeltek és egyre súlyosabb dolgokkal fenyegetőztek. Közben több társuknak is dicsekedtek az iskolában, mi mindet vásároltak az áldozat pénzéből.

A fiú a nyomozás során gyakran változtatta meg vallomását, mivel ezen időszak alatt is folyamatosan fenyegették, hiszen nem került ki az iskolai közegből. A szakértői vizsgálat alapján kiderült róla, hogy sodorható, befolyásolható, aki a saját akaratát nehezen tudja érvényesíteni, a mentális kontroll nála az átlagosnál elmaradottabb volt, inadekvát megoldásokat talált egyes helyzetekre, azaz tipikusan alkalmas volt az áldozat szerepre, aki komolyan félt és elhitte, hogy mindaz a rossz be fog következni, amit zsarolói állítottak. Ugyanakkor e bűncselekmény sértettei a nagyszülők voltak.

Végül, de nem utolsósorban, álláspontom szerint tulajdon elleni szabálysértésért miatt felelhetnek azok a zaklatók, akik kisebb tárgyi súlyú cselekményeket hajtanak végre: a sértett ruházatát összepiszkítják, iskolai eszközeit a WC-én lehúzzák, uzsonnáját, ebédjét elveszik.[34]

IV. Összefoglalás, zárszó

A fentiekben arra kívántam rámutatni, hogy gyakran az iskolai agresszorok nem állnak meg a jogilag szankcionálható cselekmények elkövetéséig, bűncselekmények elkövetésétől sem riadnak vissza.

A büntetőjogban vagy a szabálysértési jogban az eljárás célja elsődlegesen a történeti tényállás felderítése, nem minden esetben lehet a rendelkezésre álló bizonyítékokból kiszűrni, hogy a cselekmények áldozatai (sértettjei) iskolai zaklatás áldozatai is egyben.

Egyetértek azokkal, akik az iskolai erőszak és az iskolai zaklatás visszaszorítása, megelőzése érdekében hazánkban is hivatalos, szervezeti szintű fellépést javasolnak, és fontosnak tartják a tanulók, tanárok, szülők felvilágosítását, tájékoztatását, képzését.[35]

Úgy gondolom, a hatóságoknak, a bíróságnak is be kell kapcsolódnia ebbe, tájékoztatást nyújtani az iskolákban és alapvető jogi ismeretek oktatás keresztül felhívni a figyelmet arra, hogy egy-egy ilyen agresszív fellépésnek komoly szankciói lehetnek. A fentiekhez hasonló konkrét jogesetekben az eljáró hatóságoknak érdemes feltárniuk a körülményeket, akkor is, ha azok látszólag a tényállás megítélése szempontjából nem releváns információkhoz vezetnek.

Megfelelő jelzésekkel a hatóságok és az iskola között talán megállítható vagy visszaszorítható lehet az iskolai erőszak, zaklatás, az, hogy a zaklatók bűnelkövetőkké váljanak.

A pedagógusoknak, oktatásban részt vevő szakembereknek szintén fel kell vállalniuk, hogy következetesen reagáljanak: tájékoztassák a szülőket, hozzátartozókat, kérjék a gyermekvédelmi és más társhatóságok segítségét, folytassák le a fegyelmi eljárást, ha indokolt, tegyenek feljelentést.

Pár hónapja az Aszódi Javítóintézetben való látogatás során hangzott el talán az egyik legfontosabb nevelési elv, amely követendő példa lehet: Arra kell törekednünk, hogy megtanítsuk az itt lévő srácoknak, hogy bármit tesznek, annak következménye van.

Felhasznált irodalomjegyzék

Felhasznált jogszabályok jegyzéke

  • évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
  • évi CXC. törvény a nemzeti köznevelésről
  • évi II. törvény a szabálysértésekről,a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről
  • évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
  • évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről
  • 20/2012. (VIII.31.) EMMI rendelet a nevelési-oktatási intézmények működéséről és a köznevelési intézmények névhasználatáról

[1]     Buda Mariann: Iskolai erőszak, iskolai zaklatás  (Letöltés ideje: 2017. 03. 27.)

[2]   Gyurkó Szilvia: Nemzetközi jó gyakorlatok az iskolai erőszak kezelésében a gyermekvédelmi és az oktatási ágazat együttműködésével, Család Gyermek Ifjúság XIX. évfolyam 2010/5. szám, 44. o.

[3]     Ld: http://www.figulaerika.eoldal.hu/

[4]    Figula Erika: Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában   (letöltés ideje: 2017.03.27.)

[5]    Figula Erika: Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában   ideje: 2017. 03.27.)

[6]    Buda Mariann: Iskolai erőszak, iskolai zaklatás   (Letöltés ideje: 2017. 03. 27.)

[7]  Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[8]   Buda Mariann: Iskolai erőszak, iskolai zaklatás   (Letöltés ideje: 2017. 03. 27.)

[9]  Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[10]Gyurkó Szilvia: Nemzetközi jó gyakorlatok az iskolai erőszak kezelésében a gyermekvédelmi és az oktatási ágazat együttműködésével, Család Gyermek Ifjúság XIX. évfolyam 2010/5. szám, 45. o.

[11]  Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[12] Gyurkó Szilvia: Nemzetközi jó gyakorlatok az iskolai erőszak kezelésében a gyermekvédelmi és az oktatási ágazat együttműködésével, Család Gyermek Ifjúság XIX. évfolyam 2010/5. szám, 45. o.

[13]  Boross Ottilia: Basák az iskolában  (letöltés: 2017. 03.27.)

[14]  Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[15] Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[16]  Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[17]  Nagy Ildikó, Körmendi Attila és Pataki Nóra: A zaklatás és az osztálylégkör kapcsolata  (Letöltés ideje: 2017.03.24.)

[18]  Btk. 12. §, és A büntetőjogi felelősség rendszere az új Btk.-ban http://buntetojog.info/altalanos-resz/a-buntetojogi-felelosseg-rendszere-az-uj-btk-ban/ (letöltés ideje: 2017. 03.28.)

[19] Btk: 13. §, és A büntetőjogi felelősség rendszere az új Btk.-ban http://buntetojog.info/altalanos-resz/a-buntetojogi-felelosseg-rendszere-az-uj-btk-ban/ (letöltés ideje: 2017. 03.28.)

[20] Btk: 14. §, és A büntetőjogi felelősség rendszere az új Btk.-ban http://buntetojog.info/altalanos-resz/a-buntetojogi-felelosseg-rendszere-az-uj-btk-ban/ (letöltés ideje: 2017. 03.28.)

[21] A büntetőjogi felelősség rendszere az új Btk.-ban http://buntetojog.info/altalanos-resz/a-buntetojogi-felelosseg-rendszere-az-uj-btk-ban/ (letöltés ideje: 2017. 03.28.)

[22]   Szabs. tv. 29. § (1) bekezdés c)-d) pont, 52. § (1) bekezdés

[23]   Nkt. 58. § (3) bekezdés

[24]  Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály:Büntetőjog I. Általános rész; A 2012. évi C. törvény alapján, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Digitális Tankönyvtár,  2014,  (letöltés ideje: 2017. 03.24.)

[25] Halász Beáta: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás specialitásai.  Belügyi Szemle, 2014/12.  60. o

[26]

[27]

[28]

[29]

[30]

[31]

[32]

[33]

[34]

[35]

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettének történeti fejlődése, valamint a hatályos német és francia szabályozás (2016.)

„ A jó nevelő a rossztól csupán az elkövetett hibák számában, az elkövetett igazságtalanságok mennyiségében különbözik. Van olyan hiba, amelyet a jó nevelő csak egyszer követ el, majd ha kritikusan meggondolja, sohasem ismétli meg.(…) A rossz nevelő a saját hibáiért a gyermeket teszi felelőssé.”[1] I. Bevezetés A gyermekkorúak sérelmére 2012-ben …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettével kapcsolatos büntetéskiszabási és egyéb eljárásjogi kérdések, javaslatok (2016.)

A bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő, melynek tételkerete 1-5 évig terjed. A büntetéskiszabás tekintetében az általános rész rendelkezései irányadóak azzal, hogy amennyiben az elkövető fiatalkorú, figyelemmel kell lenni a rá vonatkozó speciális anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekre (ld. 56. Bkv.). A bírónak a vádirati tényállás vizsgálatakor különös figyelemmel kell lennie az 1978. …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése (Btk. 208. §) (2016.)

A tényállás törvényen belüli elhelyezéséből következtethetünk a védendő jogtárgyak körére, azaz arra az absztrakt értékre, melynek védelme társadalmi érdek. Ezt támadja a jogellenes cselekmény, ezt védi az „alkotmányos büntetőjog” [1] eszméinek megfelelően „végső szankciós zárkőként” [2] a büntetőjog. A jogalkotó a Btk. XX. Fejezetében, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények címszó …