A sérelemdíj jogintézményének, igényérvényesítésének alakulása és gyakorlata a munkajog, valamint a polgári jog tükrében

(szakdolgozat)

szerző: dr. Markotán-Hugyecz Fernanda

lezárva: Kecskemét, 2024. május 14.

Tartalomjegyzék

• • I.        Bevezetés………………………………………………………………………………. 4
  • II…………………………………………………………………………………………. A személyiségi jogokról……………………………………………………………………. 5

II.1.         Személyhez fűződő jogokról…………………………………………… 6

II.2.         Személyiségi jogok az új kódexben…………………………………. 8

II.3.         Személyiségi jogok a munkajogban………………………………… 9

II.4.         A személyiségi jogok korlátozása………………………………….. 11

II.5.         A személyhez fűződő jogok sérelméről………………………….. 12

II.6.         Ami a személyiségi jogok megsértését illeti……………………. 14

• III…………………………………….. Betekintés a magyar kártérítési jog magánjogi fejlődésébe………………………………………………………………… 15
  • IV………………………………………………………………………………………… A sérelemdíj jogintézménye……………………………………………………………. 16

IV.1. A nem vagyoni kártérítés jogintézményének fejlődése röviden………………………………………………………………………………………………….. 16

IV.2.        A sérelemdíj fogalma……………………………………………………. 20

IV.3. A sérelemdíj jogintézményének alakulása az új Ptk. alapján. 22

IV.4.        A sérelemdíj jogintézménye a munkajog területén………… 23

• V………………………………………………………………………………………… Az igényérvényesítésről…………………………………………………………………… 25

V.1.         Az igényérvényesítés hatályos eljárásjogi irányvonalai….. 27

V.2.         A nem vagyoni kártérítési igény érvényesítése a polgári jogban az új Ptk. hatályba lépése előtt………………………………………… 29

V.3.         A sérelemdíj érvényesítése az új Ptk. szerint…………………. 33

V.4.         A sérelemdíj érvényesítése a munkajogban…………………… 35

V.4.1.          Sérelemdíj érvényesítése egyes nevesített személyiségi jogok sérelme esetén a joggyakorlatban………………………………………. 36

V.4.2.          Munkáltatói igényérvényesítés………………………………….. 41

V.4.3.          Igényérvényesítés a munkavállaló oldalán…………………. 42

• VI.        Következtetések összegzése………………………………………………….. 43
  • Irodalomjegyzék…………………………………………………………………. 45

I.Bevezetés

A sérelemdíj a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény vívmányaként létrehozott új, a személyiségi jogok védelmére hivatott magánjogi jogintézmény. Az újítás számos magánjogi jogterületen, úgy is mint a munkajog világában is hozott kihívásokat.

A magánszféra védelmének egyes aspektusai, az igényérvényesítés módja és a jogalkalmazás mind – folyamatosan – változáson megy keresztül.

A sérelemdíj, mint jogintézmény megismeréséhez, megítélésem szerint szükséges a személyiségi jogok polgári jogok megjelenésének, az egyes, jogszabályok által kiemelt személyiségi jogok megismerése, melyekre a dolgozat első felében térek ki. A személyiségi jogok megsértésével járó szankciók és az igények érvényesíthetőségének eszközeit ezt követően ismeretem.

Mind a személyhez fűződő jogok, mind a nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj fogalma, mind pedig az igényérvényesítés tekintetében is kitérek, az 1959. évi IV. törvény, azaz a régi Ptk., az új Ptk. és a munkajog tükrében.

A dolgozat célja a személyiségi jogok, a nem vagyoni kártérítés, sérelemdíj meghatározásával a személyiségi jogok megsértésének következményeinek ismertetése a polgári jog, különös tekintettel munkajog és azon belül a bírói gyakorlat alakulásának bemutatása.

Dolgozatomban a sérelemdíj jogintézményére és az igényérvényesítésre vonatkozóan igyekszem kifejteni a vonatkozó jogszabályokon keresztül a kialakult gyakorlatot a munkajogi jogalkalmazásra is kitekintve. Utóbbi vonatkozásában külön részletezem a munkáltató és a munkavállaló oldaláról a sérelemdíj iránti igény esetköreit és az igényérvényesítés gyakorlatát.

A célom a sérelemdíj tekintetében átfogó ismertetés nyújtása a jogintézmény bemutatásával az arra vonatkozó igények érvényre juttatásáig a polgári jogban, azonba belül munkajogi jogviszonyokban, kitekintve a munkáltatói és a munkavállalói oldalra, továbbá a bírói gyakorlatra.

II.            A személyiségi jogokról

A személyiségi jog először jogfilozófiai fogalomként jelentkezett Európában, majd később magánjogi kategóriaként is megkezdődött ’számontartása’.[1]

Ezeknek a jogoknak különösen a második világháborút követően lett nagyobb jelentősége, ami változásukat, fejlődésüket is elindította.[2]

A személyhez fűződő jogok meghatározását sokszínűség jellemzi, ezeknek a jogoknak a vagyoni értékelése szinte egyenlő a lehetetlennel, a jogsértések következményeinek bizonyíthatósága pedig jelentős kihívás a joggyakorlatban.[3]

A személyek polgári jogi védelme nem választható el az emberi jogok védelmétől. A személyek polgári jogi védelmének ezért egyben az emberi jogok védelmét is jelentenie kell.[4] A személyek polgári jogai az emberi jogok körébe tartoznak, olyan alapjogok, amiket mindenki köteles tiszteletben tartani és azok védelmét mindenki követelheti.

Az emberi jogok az egyénekre vetíthető alapvető jogok, amik társadalmi, jogi és erkölcsi vetületűek. Ezek a jogok valamennyi személyt megilletnek, az egyes társadalmi berendezkedésektől függetlenül. Így azok rendszerbeli normalizálása nemcsak államilag, hanem nemzetközi szinten megjelenik. A belső szabályozás mellett számos nemzetközi egyezmény is kiemelt jelentőséggel bír az emberi jogok érvényesítése körében.

Hazánkban a személyiségi jogok megjelenése a középkorra tehető. Ezt követően megtalálható volt Werbőczy Hármaskönyvében, a Magyarországon is hatályban volt 1852-es Osztrák Polgári Törvénykönyvben és számos jogi témájú műben.[5] Az 1960-as évekig e jogokra vonatkozó nézet, annak társadalmi értéke az aktuális politikai felfogáshoz idomult.[6] Ennek okán a személyiségi jogok védelme a fennálló államigazgatási rendszer elveihez igazodott, érvényesülése pedig legfőképpen egyéni elhatározáson alapult.

Kifejezetten a magyar polgári jogban, korhű szemléletű megjelenése az 1960-as évekre tehető, azaz a régi Polgári Törvénykönyv hatályba lépéséhez kötődik.

A régi Ptk. a személyhez fűződő jogok védelmét igyekezett kifejezésre juttatni, de annak haladóbb fejlődése az 1977-es módosítástól kezdődött.[7]

Mind a régi, mind a hatályos Polgári Törvénykönyv kiemeli szabályozásában a személyhez fűződő jogok védelmét, az ehhez kötődő társadalmi érdeket, ami mindkét törvény céljában is megjelenik. A Polgári Törvénykönyv mellett figyelemmel kell lenni az alkotmányos, valamint a nemzetközi szintű szabályozásra és egyezményekre is.

II.1.     Személyhez fűződő jogokról

A törvény akár személyhez fűződő jogoknak, akár személyiségi jogoknak nevezi az embert általánosan megillető, alanyi jogosítványokat, ezeknek katalógusa kimeríthetetlen. Ezek a jogok az emberi mivolthoz, az egyén személyéhez tapadnak, és adják a személyiséget.[8] Jellegüknél fogva e jogosultságokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A jogalkotó feladata így nem áll meg körülírásukban, védelmükről is gondoskodnia kell.

A személyiségi jogok védelme általános jellegű, ami mind a régi, mind az új Ptk-ban megmutatkozik. A régi Ptk. a IV. címe alatt szabályozta a személyhez fűződő jogok és a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok védelmét.[9] Ezekre a jogokra vonatkozó szabályokat az Alkotmány vonatkozó rendelkezéseinek szem előtt tartásával kell/kellett alkalmazni.[10]

Mint általános személyiségi jogként elismert emberi – méltósághoz való – jogból erednek az egyes személyiségi jogok. A régi Ptk. 76. §-a példálózó jelleggel rögzít egyes személyhez fűződő jogokat, úgy, mint az egyenlő bánásmód követelménye, a lelkiismereti és a személyes szabadság, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság.[11] A törvényben így, az Alkotmányból levezetett, különösen fontos védett jogok szerepelnek, a felsorolás azonban nem teljes, a törvényben nem szerepeltetett személyhez fűződő jogok, szintén törvényi oltalom alatt állnak.[12] Az általános jellegű törvényi rendelkezés a jogalkalmazás során nem kis fejtörést okoz és okozott, így ennek alakításához, értelmezéséhez és alkalmazásához gyűrűzött a joggyakorlat.

A személyhez fűződő jogok alapvetően a természetes személyek egyéni testi és lelki egységéhez kapcsolódnak. Vannak olyan jogok, amik az ember egyéni, szellemi értékéhez, szellemi produktumához kötődnek, ezek a szellemi alkotásokhoz fűződő jogok.[13] A szellemi alkotás egyedi és a személyiséget tükröző mű.

Nyilvánvalóan vannak olyan jogok, amik jellegüknél fogva kizárólag magánszemélyekhez fűződhetnek. A régi Ptk. 75. § (2) bekezdése kimondja, hogy a személyhez fűződő jogok védelme a jogi személyeket is megilleti, ez pedig egyértelműen azoknak a jogoknak a védelmére értendő, melyek nem kizárólag magánszemélyek vonatkozásában értelmezhetőek, hanem jogi személyek által is gyakorolható jogok, mint például a névviseléshez való jog.

Kiemelendő és nyilvánvaló, hogy a személyiségi jogok rendeltetésszerű joggyakorlás mellett érvényesülhetnek. Ezeket a jogokat sértő valamennyi magatartás jogellenes, ami négy esetben zárható ki: a sértett beleegyezése, jogszabály felhatalmazása, jogos védelem és szükséghelyzet.

Hangsúlyozandó, hogy a jogellenesség kizárásának joghatása akkor állhat be, ha az nem sért, vagy veszélyeztet társadalmi érdeket. Fontos, hogy az egyének a személyhez fűződő jogaikkal nem rendelkezhetnek, ugyanis az azokat korlátozó, vagy kizáró jognyilatkozat semmis.[14]

A személyhez fűződő jogok magát az egyént illetik meg és e jogok védelme is saját érdekükből érvényesíthető.

Az emberi méltósághoz való joggal, mint – véleményem szerint – érzékeny személyhez fűződő joggal összefüggésben született a 8/1990. (IV. 23.) AB határozat. E határozat alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény következő, szakszervezetre vonatkozó rendelkezését: „A munkaviszonyt érintő kérdésekben a dolgozó érdekében – nevében és helyette – külön meghatalmazás nélkül is eljárhat”. Az akkor hatályos Mt. ezen szabálya alapján a szakszervezet meghatalmazás nélkül, akár a dolgozó helyett is eljárhatott, képviseleti joggal rendelkezett. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ez a szabály sérti a dolgozók általános személyiségi és emberi méltósághoz való jogukból fakadó (ön)rendelkezési jogát.[15]

A 8/1990. (IV. 23.) AB határozat kiemelt jelentőségű a személyhez fűződő jogok tekintetében. Ugyanis az emberi méltósághoz való jogot a személyiségi jogok gondolatbeli piramisának csúcsára helyezte. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy ebből a jogosultságból vezethetők le a személyiségi jogok sokszínű jellege miatt, annak kimeríthetetlen tárházába tartozó további személyhez fűződő jogok.[16]

Megállapítható, hogy a személyhez fűződő jogok általános alapjogok, amik az egyén autonómiáját hivatottak védeni. Ezek, rendkívül sokrétű és színes jogosultságokat foglalnak magukba, amik a társadalom folyamatos fejlődésével, a jogalkalmazás során egyre inkább újabb és újabb jogok létrejöttét eredményezik.

II.2.     Személyiségi jogok az új kódexben

Az új Ptk. a kodifikációja során hatályba lépéséig számos változtatáson ment át a személyhez fűződő jogok vonatkozásában (is). A törvénykönyv harmadik részéhez fűzött magyarázat szerzőjének megfogalmazása szerint, a kódex felvállalta a személyiségi jog kifejezést, a jog tárgyaként a személyiség védelmét megjelölve.[17]

A törvény a személyiségi jogok területén a szabályozás tárgyát, célját, a védelem alapvető elveit illetően nem változtatott. A régi szabályozást, azaz a személyhez fűződő jogok törvényi védelméről szóló általános klauzulát az új Ptk. megtartotta. A személyiségi jogok lényegét és rendeltetését is kifejező általános szabályt fogalmaz meg a törvény. A generálklauzula elfogadása mellett az új törvénykönyv a társadalmi, gazdasági viszonyokhoz igazodó, több dogmatikai változást is behozott. A változtatások jelentős része a korábbi szabályozás hiányosságait hivatott megoldani az egyértelmű rendelkezések, illetve új intézmények beillesztésével.[18]

A Ptk. azt az álláspontot követi, hogy a polgári jogi személyiségvédelem köre nem azonos az alapjogok katalógusával, viszont egyes alapjogok a személyiségi jogok részeivé (is) váltak.[19] Az új szabályozás nem kívánta a közjogi eszközzel is biztosítható alkotmányos szabadságokat, illetve a nemzetközi egyezményekbe foglalt emberi jogokat külön rögzíteni, mivel ezekre a polgári jogi eszközök nem vagy nem kielégítően alkalmasak.[20] A kódexben a személyiségi jogokra vonatkozó általános szabályokat a természetes személyekre vonatkozó könyv tartalmazza. Ahogy a régi Ptk. is rögzítette, ezek a jogi személyeket is megilletik, amit az új törvénykönyv utaló szabállyal tesz egyértelművé a Ptk. 3:1. § (3) bekezdésében. Egyértelműsíti azt is, hogy természetesen személyiségi jogok vonatkozásában kivételt képeznek – továbbra is – azok, amelyek jellegüknél fogva csak magánszemélyekhez köthetőek, mint például a testi épséghez való jog.

A személyiségi jogok érvényesítésének személyességével összefüggésben a kódexhez fűzött magyarázat megemlíti a közösségek, társadalmi szervezetek ilyen jogokhoz való viszonyát. Ennek kapcsán vita alakult ki, amihez az Alkotmánybíróság 96/2008. (VII. 3.) AB határozata kapcsolódik. Ebben kimondásra került az a tétel, hogy a közösség méltósága önálló alapjogként nem értelmezhető. Egyes magyarázat szerint az Alkotmánybíróság indokolása úgy helyén való, hogy a jogi személyeken kívüli közösségnek nincs személyiségi joga, mivel tevékenységüket nem a jog által értékelhető módon adták meg, azaz a jog által nem körülírhatóak.[21] Az ilyen közösség, társadalmi szervezet nem érvényesíthet személyiségi jogokat, azt annak tagja, mint az egyén teheti meg.[22]

A fenti generálklauzulával valamennyi személyiségi jog, így a nem nevesítettek is, törvényi védelem alatt állnak. A jövőben újabb személyiségi jogok keletkezhetnek, amelyekre az oltalom automatikusan kiterjed, így e rendelkezés alapján a nem nevesített személyiségi jogok esetén is mód nyílik a Ptk-ban szabályozott jogvédelmi eszközök igénybevételére.[23]

A jogellenességet kizáró okok azonosak, mint a régi törvénykönyvben. A régi Polgári Törvénykönyvhöz írt jogtár-kommentár kifejti, hogy a sértett beleegyezése továbbra sem értelmezhető kiterjesztően. A Ptk. 6:526. §-a rögzíti csak a felelősséget kizáró, vagy korlátozását kimondó magatartás semmisségét, mely életet, testi épséget vagy egészséget károsít. Az is érvényben maradt a továbbiakban is, hogy a hozzájárulás csak meghatározott személyhez szóló lehet és konkrét személyiségi jogra vonatkozhat.[24]

A kódex újításaként hozható fel, hogy nem vette át a régi Ptk. példálózó felsorolását a személyiségi jogok tekintetében. Ezzel emelte ki és helyezte elvi alapokra a személyiségi jogok általános védelmét, mint főszabályt.

II.3.     Személyiségi jogok a munkajogban

A régi Polgári Törvénykönyv hatálya alatt, 1968. január 01. napjától volt érvényben a munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény. E törvénykönyv a dolgozók jogainak védelmét és azok érvényre juttatását a szakszervezetekre bízta. A törvény a rendeltetésszerű joggyakorlás és a joggal való visszaélés tilalmának szabályát fogalmazta meg. A dolgozókat, egyéneket megillető alapvető személyhez fűződő jogokat külön nem rendezte, azokra az alkotmányos szabályozás mellett a korábbi Polgári Törvénykönyv rendelkezései voltak irányadók. Korábbi fejezetben említésre került, hogy a 8/1990. (IV. 23.) AB határozat a szakszervezetek képviseleti jogára vonatkozó munka törvénykönyve szerinti szabályozást alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette.

Az 1992. évi XXII. törvény, azaz a régi Mt. általános jogelveket fogalmazott meg a munkaviszony alanyaira és képviseleti szerveire vonatkozóan. Azonban nem tartalmazott a munkaviszonyra, a munkaszerződésre, valamint az egyéb munkajogi szerződésekre olyan általános jellegű szabályokat, mint a Ptk. Ennek oka, hogy a szabályozási körén kívüli vagyoni és személyi viszonyokra vonatkozó jogszabályokat – eltérő törvényi rendelkezés hiányában – a régi Ptk-val összhangban és rendelkezéseire figyelemmel kell(ett) értelmezni, alkalmazni.[25] Ezzel együtt az régi Mt. rögzítette a követelményt, mely szerint jóhiszeműen, a tisztesség követelményeinek megfelelően, a kölcsönösség elve alapján kell eljárni. Emellett a törvény a munkaviszony alanyainak egymás érdekeit figyelembe vevő együttműködését feltételezte, továbbá, hogy senki nem tanúsít olyan magatartást, amely mások alapvető érdekeit sértené. A jogalkotó ezzel kihangsúlyozta a régi Ptk. háttérszabályozó szerepét a munkaszerződések létrehozása, módosítása, és a kártérítések körében is.[26]

A régi Mt. 4. §-a rögzítette az általános jogelvet, ami szerint a jogok és kötelezettségek gyakorlása során a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének figyelembevétele mellett kell eljárni. Ez az elv a munkajogi rendelkezések alkalmazásakor, valamint a jogok és kötelezettségek gyakorlása során folyamatosan érvényesült, mivel a törvény egészét áthatotta.

A 2012. évi I. törvény, azaz a hatályos Mt. az új polgári jogi kódex hatályba lépése előtti időszakot is érintette. Az új törvény külön címet szentelt a személyhez fűződő jogok védelmének szabályaira. A 2014-es módosításáig az Mt., a hatálya alá tartozó felek személyhez fűződő jogának tiszteletben tartása iránti kötelezettségét írta elő. A törvény 2014. március 15. napja előtti megfogalmazása kiemelte, hogy nem csupán a munkavállalókat érintően célja a személyhez fűződő jogok védelme, hanem generális jelleggel, minden, a hatálya alá tartozó jogalany tekintetében. Így védelmet kap a munkáltató, annak érdekképviseleti szervezete, az üzemi tanács és a szakszervezet is.[27]

Az új Ptk. hatálybalépésével összefüggő módosításával az Mt. csak a munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogáról rendelkezik és a személyiségi jogok védelmét a Ptk-ra utalja.

II.4.     A személyiségi jogok korlátozása

Mint a joggyakorlás során, a személyiségi jogok kapcsán is felmerül az azzal való rendelkezés kérdése, melynek korlátja a joggal visszaélés tilalma, amit alapelvként a korábbi és az új Ptk. is rögzít.

A személyiségi jog abszolút szerkezetű, negatív tartalmú jog, azaz, mindenkire kötelező, azt mindenki köteles tiszteletben tartani, jogviszony annak konkrét megsértéséből nem jöhet létre.

A régi Ptk. 75. § (3) bekezdés első mondata kimondja, hogy „a személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a jogosult hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért vagy veszélyeztet.” Ehhez képest az új Ptk. azt rögzíti, hogy az a magatartás nem sért személyiségi jogot, amihez az érintett hozzájárult.

A hozzájárulással összefüggésben a régi Polgári Törvénykönyvhöz írt Nagykommentár kiemelte, hogy azt nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni.[28]

A régi és az új Polgári Törvénykönyv is deklarálja, hogy a hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie és mindig meghatározott személyiségi jogra vonatkozhat. Maga a beleegyezés történhet írásban, szóban, vagy akár ráutaló magatartással is. Kiemelendő, hogy a beleegyezés nyilvánvalóan nem ütközhet sem az Alaptörvénybe, sem más jogszabályba, mivel, ha az tilalmazó rendelkezéssel ellentétes, úgy nem lehet jogszerű. A hozzájárulás bármilyen formában is született, jognyilatkozatnak kell tekinteni és aszerint kell elbírálni. Így vizsgálandó annak érvényessége, hatálya és tartalma egyaránt. Figyelemmel kell lenni például arra, hogy a beleegyezés megtételekor a nyilatkozattevő cselekvőképes volt-e, annak megtételéhez szükséges belátási képességgel bírt-e.[29]

A hatályos Mt. 9. § (2) bekezdésében rendelkezik a személyhez fűződő, majd – az új Ptk. hatályba lépésével hozott módosítás folytán – személyiségi jogok korlátozásáról. Ennek kettő és plusz egy feltételét fogalmazza meg: az a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. További feltétel az előzetes írásbeli tájékoztatás a személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételéről és várható időtartamáról. A 2019. évi XXXIV. törvény az Mt-t kiegészítette azzal, hogy az előzetes tájékoztatásnak a korlátozás szükségességét és arányosságát is alátámasztó körülményeket is tartalmaznia kell. A törvény kiemeli, hogy a személyiségi jog korlátozása a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból lehetséges. A munkaviszony rendeltetésére vonatkozóan azonban nincs szabályozás, ez a munkaviszonyból, munkaszerződésből vezethető le a kógens szabályok és a munkaviszony rendeltetésének személyiségi jog szempontjából szűk értelmezésének keretei között. Követelmény még, hogy a személyiségi jogról való munkavállalói rendelkezést írásba kell foglalni. Az valamennyi vonatkozó jogszabály alapján egyértelmű, és az Mt. is kifejezetten lefekteti, hogy személyiségi jogról általánosságban nem lehet előre lemondani.

Abban, hogy a hozzájárulás visszavonható-e, eltérőek a vélemények. Kialakult olyan álláspont, ami szerint az korlátozás nélkül visszavonható egyoldalúan. Olyan meggyőződés is van, hogy kizárólag fontos indok alapján lehetséges a hozzájárulás visszavonása.[30]

A személyiségi jog lényege a személyiség szabad érvényesítésének biztosítása és annak elhárítása, hogy érvényesítésében a személy gátolására sor kerüljön.[31]

A személyiségi jogok általános védelme érvényre jut a munkajog területén is, azok védelmére vonatkozóan részletes szabályokat a polgári jog adja. E jogok kiemelt jelentősége a munkajogi jogviszony alá-, fölérendeltsége miatt különösen hangsúlyos.

E jogok korlátozására szigorú törvényi előírások vonatkoznak, éppen annak érdekében, hogy az ezeket a jogokat védő generálklauzula minél szélesebb körben érvényre jusson, továbbá, hogy se társadalmi, se egyéni érdeksérelem ne következzen be.

II.5.     A személyhez fűződő jogok sérelméről

A régi Polgári Törvénykönyv a 76. §-ában kiemelte, hogy melyek a személyhez fűződő jogok megsértésének tipikus és természetes személyeket érintő esetei. Így a nem, faj, felekezet, vagy nemzetiség szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetés, a lelkiismereti szabadság sérelme, a személyes szabadság jogellenes korlátozása, továbbá a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

Azt többek között a BDT2000. 209. és a BDT2001. 349. számú döntés is kimondta, hogy a régi Ptk. 76. §-ában foglaltak, mindössze példázó jellegűek, így a törvényben nem nevesített esetben, vagy magatartás miatt is sérülhet a személyhez fűződő jog. Előbbi döntésben a bíróság megállapította, hogy a tudományos minőség megállapításához fűződő jog alanyi jog, általános személyiségi jog.[32] A másik jogesetben egy baleset következménye miatti haláleset miatti gyász, annak feldolgozása és több évet felölelő hatása a mindennapi életvitelre, mely miatt nem vagyoni kártérítést ítélt meg a bíróság.[33]

A régi Ptk-hoz írt Nagykommentár az „Egyes sérelmekkel kapcsolatos megjegyzések” cím alatt megemlíti, hogy a törvényben elsőként felhozott egyenlő bánásmód következményének megsértése számos esetet generálhat. Azt is hozzáteszi, hogy ez a szabály jelentősen hozzájárul az esélyegyenlőség követelményének érvényre jutásához.

A jóhírnév sérelmét okozta a BH2002. 305. számú eseti döntés alapján az alperesi munkáltató, amikor a rendkívüli felmondást valótlan tényekre alapítottan indokolta. Az esetben a folyószámlaosztály-vezető beosztású munkavállaló tévesen kétszeres jóváírást indított két jogalany számláján is. A munkáltató álláspontja belső vizsgálatot követően az volt, hogy a munkavállaló a belső ügykezelési szabályzatot nem tartotta be és beosztottjaival sem ismertette azt meg, ezért került sor a kettős jóváírásra. A munkáltató rendkívüli felmondással, azonnali hatállyal megszüntette a folyószámlaosztály-vezető dolgozó munkaviszonyát, mivel ő a munkaviszonyából eredő kötelezettségét súlyos gondatlansággal és jelentős mértékben megszegte. A Munkaügyi Bíróság szerint nem nyert bizonyosságot, hogy került sor kétszeres bizonylat kiállításra és az alapján dupla utalásra, így nem volt megállapítható, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségét súlyos gondatlanságból és jelentős mértékben megszegte. Azonban a rendkívüli felmondás ezen valótlan tényállítása a dolgozó későbbi elhelyezkedését jelentősen megnehezítette, a jóhírnevét sértette.[34]

A régi Polgári Törvénykönyvhöz fűzött Nagykommentár a törvénykönyvben felsorolt egyes személyiségi jogok megsértésének eseteihez megjegyzés formájában kifejti a sérelmek bekövetkezésének tartalmi elemeit. Ezeknek a jogoknak megsértéséhez számos eseti döntés kapcsolódik. Ezek rendkívül összetettek is lehetnek, például a személyes szabadság jogellenes korlátozása és a személyi szabadság megsértése, megjelenik a polgári és a büntető jogban is. De gondolhatunk még a levéltitok, magántitok megsértésére, melyek szintén megjelenhetnek mindkét jogterületen, akár a régi, akár az újabb törvénykönyvek alkalmazási körében.

II.6.     Ami a személyiségi jogok megsértését illeti

Az új Polgári Törvénykönyv a személyiségi jog kifejezéssel ezen jogok személyességét és abszolút védelmét is hivatott érzékeltetni. Utóbbit a törvény a 2:42. § címében ki is fejezi.

A kódex a 2:43. § a)-g) pontjaiban kiemel egyes személyiségi jogokat, majd egyeseknek külön szakaszt is szentel.

Ezen jogok felsorolhatatlan volta miatt, egyes nem nevesített jogosultság megsértése miatti eljárásokban a bíróság bővítheti a személyhez fűződő jogosítványok körét.[35] E törvény hatályba lépését követően is születtek olyan eseti döntések, melyekben kimondta a bíróság, hogy a személyiségi jogok köre bővülhet. Így a BDT2019. 4041. számú eseti döntésben foglalt tényállás szerint sérült a fél az egészséghez, azon belül a lelki egészséghez fűződő joga. A bíróság ezügyben kimondta, hogy bár a Ptk. a 2:43. §-a felsorol néhány személyiségi jogot, de a bírói jogalkalmazás tágíthatja ezek körét, ha valamely személy alapvető tulajdonsága sérül, mely a törvénybeli jogok körébe nem tartozik.[36]

Ugyanakkor a személyiségi jogok köre sem végtelen, e körbe nem vonható be valamennyi alapvető jog. A BDT2017. 3674. számú ügyben a bíróság rögzítette, hogy a bírósághoz fordulás joga nem minősül személyiégi jognak, az nemzetközi egyezményen alapuló emberi jog és az Alaptörvénybe lefektetett alapvető jog. Az ügyben eljárt bíróság megállapította, hogy a bírósághoz fordulás joga nem személyiségi jog, mivel az nem foglal magában az ember fizikai, lelki és testi egységét nem érintő vonásokat.[37]

A sérelemdíj és annak igényérvényesítése kapcsán több szerző is a jogintézmény kiüresedésétől tartott, annak okán, hogy a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez elegendőnek látszik a sérelem bekövetkezése. Személyiségi jogsértés miatt indított perrel azonban más jogvita nem dönthető el. Ezt támasztja alá a 2016.9. számú polgári jogegységi határozat, mely kimondja, hogy a személyiségi per nem lehet alapja egyéb jogterületre vonatkozó vita elbírálásának, az ilyen peres eljárás nem szolgálhat másiknak rendes vagy rendkívüli jogorvoslataként.

Sérelemdíj iránti igény érvényesítése bármely személyiségi jog megsértése esetén biztosított. Az erre vonatkozó szabályozás és az eddig kialakult bírósági gyakorlat kifejtésére későbbi fejezetben kerül sor.

III.          Betekintés a magyar kártérítési jog magánjogi fejlődésébe

Mindenki a saját értékrendje alapján ítéli meg mások magatartását, hogy azt mennyiben tartja elfogadhatónak és tűrhetőnek. Ennek az alapja az egyén erkölcsi rendje és a közösségi normák. Előbbit az általános emberi tisztesség és a jóerkölcs jellemzi, utóbbit átfedi a jogi, politikai és gazdasági felelősség is.[38] Egyes szerzők az általános normák, vagy kötelmek megszegését jogi felelősségként jelölik meg. Többen ezt olyan értékviszonynak tartják, mely a jogsértés és a jogszabály szerinti társadalmi elvárás közötti negatív értékelés. A jogi felelősség körébe tartoznak azok a jogszabályok által jogellenessé nyilvánított cselekvések, amik olyan mértékben veszélyesek a társadalomra, hogy azokkal szemben államilag szükséges védekezni. Az állam általi védekezés megelőző-nevelő célzatú szankcióval történik. A felelősség alapjai pedig, a társadalomra veszélyesség, mint objektív tény, míg a jogellenesség, felróható, vétkes magatartás, melyek szubjektív elemek.[39]

A jogi felelősség a polgári és a büntetőjog tekintetében, egyértelműen azokon belül is eltérően alakult.

A magyar jogban a feudalizmus idején a kártérítési felelősség egyes esetei már megfogalmazódtak, és ismert volt a nem vagyoni kár fogalma is. Az ilyen kár megtérítéséért fájdalomdíj járt a károsultnak.[40]

Hazánkban a 20. századig a polgári jogi felelősség intézményes jelenléte aligha volt megfigyelhető. A századfordulóig inkább elméleti szinten beszélhetünk felelősségelméletről. Az elméletet több gondolkodó is fejtegette akkoriban, úgy, mint Grosschmid Béni, Marton Géza és Eörsi Gyula.[41]

A felelősségi rendszer általában a társadalmi berendezkedéshez igazodik. Funkcióját tekintve a társadalommal ellentétes magatartással szembeni jóvátétel, aminek elkövetését kerülni kell.[42]

A polgári jogi felelősség szerepe többrétű: megelőző-nevelő és helyreállító. Előbbi célja, hogy a károkozót a későbbi károkozástól tartsa vissza, amellett, hogy általános jelleggel másokat is arra ösztönözzön, hogy elkerüljék hasonló helyzetben annak lehetőségét, hogy kárt okozzanak. A helyreállító rendeltetése a felelősségnek a jóvátétel, azaz a károsult teljes kára megtérüljön számára. Objektivizált rendszer reparatív, a szubjektivizált preventív jellegű.[43]

A polgári jogi felelősség két fő területe a szerződéses, vagyis kontraktuális és a szerződésen kívüli, deliktuális felelősség. Az általános polgári jogi felelősségi tényállás: a jogellenesség, a kár és a kettő közötti okozati összefüggés.[44]

További vizsgálódási pontok a felróhatóság, vétkesség és a méltányosság körében merülnek fel. Nagy jelentősége van még a károsult közrehatásának, illetve a kármegosztásnak is.

A személyiségi jogok egyre inkább megfigyelhető fejlődésével és jelentőségük erősödésével a jogellenes magatartások tényállásai is szélesebb kört öleltek fel.

IV.          A sérelemdíj jogintézménye

A személyhez fűződő jogok megsértésének ellentételezéseként pénzben kifejezhető nem vagyoni kártérítés követelhető. A nem vagyoni kártérítés kiindulópontja a büntetőjogban fedezhető fel, ezt vette át a magánjogi gyakorlat a káresemények megtérítésének eszközéül.

A bírósági gyakorlatot kuszaság övezte, különösen a nem vagyoni kár tisztázatlansága miatt. Ezt igyekezett a jogalkotó fel-, illetve megoldani a sérelemdíj bevezetésével. A tanulmány a nem vagyoni kártérítés, majd a sérelemdíj jogintézménye kronologikus útját és a gyakorlatban való alkalmazását igyekszik röviden bemutatni néhány fejezeten keresztül. Mindezt a jogalkalmazás során felmerült eseteken keresztül igyekszem szemléltetni.

IV.1. A nem vagyoni kártérítés jogintézményének fejlődése röviden

Az 1800-as években a bűncselekménnyel okozott fájdalomért az elégtétel megadása a büntetőbíróságok feladata volt. Ennek az időszaknak a magánjogi gyakorlata nem alkalmazott kárpótlást vagy elégtételt „ideális” káreseményre. A Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezete már rendelkezett nem vagyoni kár megtérítéséről [45]. A sajtóról szóló 1914. évi XIV. törvénycikk alapján méltányossági alapon a sértett a nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhetett, a becsület védelméről 1914. évi XLI. törvénycikk pedig további tényállásokkal a nem vagyoni kár megtérítésének esetköreit bővítette.[46] A korabeli jogszabályok – a két világháború közötti időben is – a kártérítésnek ennek a módját a kár pénzbeli megtérítése mellett engedték.

A második világháború után, Legfelsőbb Bíróság 1953-ban hozott III. számú Polgári Elvi Döntése a nem vagyoni kártérítés igénybevételét kizárta. Ezt azzal indokolta, hogy az akkori társadalmi rendszerrel nem fért össze az a nézet, mely szerint a személyi sérelem nem pénzben kifejezhető.

Az 1960. május 01. napján hatályba lépett Polgári Törvénykönyv nem tartalmazott rendelkezést a nem vagyoni kárra vonatkozóan.[47]

A régi Ptk. következő novellájának előkészítésekor megfogalmazódott az igény arra vonatkozóan, hogy akit jogaiban megsértenek, az jogosult legyen pénzbeli elégtételre. A régi Ptk-ba, az 1977. évi IV. törvény iktatta be a 354. § beemelésével, ami megadta a lehetőséget a módosítás hatályba lépését követően okozott károk megtérítéséért nem vagyoni kár igénybevételére.

Ennek kiindulópontja abban állt, hogy a károkozás folytán a károsultat nem csupán vagyoni, azaz pénzben kifejezhető, hanem ennél még akár súlyosabb, nem vagyoni kár is érheti. Így a pénzbeli elégtétel valamelyest enyhítheti, vagy elősegítheti a károsult nem vagyoni sérelmének feldolgozását.[48] A régi Ptk. 354. § nem rögzítette a nem vagyoni kár definícióját, így az igény elbírálása során a bíróságok az addig szabályozott felelősségi szabályokat alkalmazták.

A rendelkezés a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség II. címe alatt, az egyes felelősségi alakzatok között került elhelyezésre. A nem vagyoni kártérítés feltétele a jogszabály szerint az élet tartós vagy súlyos megnehezülésének fennállását követeli meg, amit a Legfelsőbb Bíróság 16. számú irányelve konjunktív feltételként rögzített.[49] A régi Ptk-ba beiktatott 354. §-ban foglaltakkal összefüggésben a EBH2002. 694. számú elvi döntés rögzítette, hogy a munkáltató 1978. március 1-je előtti károkozásával felmerült nem vagyoni kártérítésre vonatkozó igényekre az nem érvényesíthető. Ez az elvi döntés alperesi munkáltató 1975-ben történt károkozásával kapcsolatban felmerült, felperesi munkavállaló egészségromlásából eredő nem vagyoni kárigénye érvényesítésével összefüggésben született.

Ujváriné Antal Edit a már hivatkozott jegyzetében utalt rá, hogy az 1967. évi II. törvény végrehajtására kiadott 48/1979. (XII.1.) MT sz. rendelet (a továbbiakban: Mt.V.) 83. § (5) bekezdése megadta a lehetőséget a dolgozó részére nem vagyoni kár megtérítésére, ha a károkozás a dolgozó társadalmi életben való részvételét vagy egyébként életét tartósan, vagy súlyosan megnehezíti. A nem vagyoni kár megtérítését ekkor a dolgozó hasonlóan a polgári jogi szabállyal, a rendeletben rögzített feltételek mellett érvényesíthette. Emellett a fegyveres erők, a fegyveres testületek és a rendészeti szervek kártérítési felelősségét is hasonlóképpen rendezte a felelősségükre vonatkozó HM rendelet.[50]

1981-ben a Legfelsőbb Bíróság az ítélkezési gyakorlat egységesítése érdekében megalkotta a 16. számú irányelvet. Rögzítette, hogy a bármilyen kártérítési felelősségi alakzat fennállása esetén igényelhető nem vagyoni kárpótlás, emellett általános kártérítésnek is lehet helye, járadékként is ítélhető, valamint, hogy az igény nem örökölhető. Az elsődlegesen a testi sértés, egészségromlás kár miatti nem vagyoni károk esetére íródott, azt a 21. számú irányelv hatályon kívül helyezte.

Az Alkotmánybíróság a 34/1992. (VI.1.) AB határozat megsemmisítette a régi Ptk. 354. §-ának felelősséget korlátozó részét. Az eszmei kár diszkriminatív feltételének megsemmisítésével a régi törvénykönyv is kifejezte a személyhez fűződő jogok egyenlő védelmét a vagyoni jogokkal. Ennek a jogalkalmazásban a kár mértékének meghatározásakor van jelentősége.[51] Az AB határozat utáni gyakorlat egységes volt abban, hogy a kártérítés, mint vagyonjogi elégtétel jellege megmaradt abban az esetben is, ha azt személyiségi jog megsértése miatt igényelték. Kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy azonosak a feltételei az egyéb károkozás miatti kártérítési igénynek és a személyhez fűződő jogok megsértése esetén. Abban is egységesség mutatkozott, hogy nem vagyoni kártérítéshez olyan hátránynak kell bekövetkeznie, mely okozati összefüggésben áll a jogellenes magatartással, valamint az egyéb törvényi feltételek is fennállnak. Az így, a jogellenes magatartással összefüggésben keletkezett hátrány pénzben kifejezhető. Az ítélkezési gyakorlat abban viszont nem volt egyező, hogy milyen bizonyítási eszközök szükségesek a kár bekövetkezése, mértéke és annak orvoslása igazolására. Az egyik nézet szerint felesleges a nem vagyoni hátrány bizonyítása, mivel ez kvázi nem bizonyítható tényállások kreálását vonja maga után. A másik szempont alapján a bíróság feladata, hogy mérlegelje a jogsértő magatartást, hatását és eredményét, a felróhatóság súlyát, továbbá a sértett esetleges közrehatását, amikor a nem vagyoni hátrány és annak mértéke tekintetében.[52]

A régi Ptk. 354. § értelmezésével összefüggésben vita bontakozott ki, ugyanis a jogszabályhely szövege több pontja fejtörést okozott a jogalkalmazóknak. A nem vagyoni kár feltételeként szabályozott, társadalmi életben való részvétel, illetve az élet tartós vagy súlyos megnehezülése olyan kitételek, amelyeket később az Alkotmánybíróság megsemmisített.

A korábbi Ptk. az 1993. évi XCII. törvény általi módosításával állást foglalt amellett, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésének jogkövetkezménye a nem vagyoni kártérítés. Így a törvényszöveg jelentősen megváltozott, kikerültek a nem vagyoni kár megítélésének feltételei, azok alakítását a gyakorlatra bízta a jogalkotó. Több ítélet továbbra is a 16. számú irányelvet követte, hiába az ellentétes Alkotmánybírósági állásfoglalás. Mások szerint a jogsérelem kellő jogalap a kártérítéshez, a jogsérelemnek és a jogsértésnek az összegszerűségnél van jelentősége. A BH1997. 435. számú eseti döntés ezzel kapcsolatban kimondta, hogy a személyiségi jogsérelem esetén a nem vagyoni kártérítés megítéléséhez azt is bizonyítani kell, hogy olyan hátrányt szenvedett az igénylő, mely a kárpótláshoz elég indok.[53]

A régi Ptk. 354. §-a 1993. november 01. napjától hatálytalan, a nem vagyoni kárra vonatkozó szabályok a 355. § (1) bekezdésbe kerültek. A fogalomra, alkalmazására vonatkozóan a régi Ptk. egyebekben nem tartalmazott iránymutatást.

Többek a nem vagyoni kártérítést erkölcsi kártérítésnek nevezték. A nem vagyoni kár fogalmáról 1993. november 01. napjáig a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 354. §-a szerint: A károkozó köteles megtéríteni a károsult nem vagyoni kárát, ha a károkozás a károsultnak a társadalmi életben való részvételét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti, illetőleg a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. Marton Géza az esetkörökre vonatkozóan példálózva hozta a testi sérülést, lelki szenvedést, a becsület megsértését.[54]

A nem vagyoni kárra vonatkozó rendelkezések átkerültek a régi Ptk. 355. § (1) bekezdésébe. Az igényérvényesítés alapja a régi Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja, ennek a dogmatikai elhelyezése kifejezésre juttatta, hogy akit személyhez fűződő jogaiban megsértenek jogosult kártérítésre. A szabályozás alapján ez a kompenzáció azonos a vagyoni viszonyokban bekövetkező sérelmekre adhatóval. A törvényben a nem vagyoni kárra vonatkozó szabályok a szerződésen kívüli károkért való felelősségre vonatkozó rendelkezések között kerültek elhelyezésre. Ezzel is szemléltetve, hogy a személyiségi jogsértés a vagyoni károkkal egyezően, kártérítést ’érdemel’. Kiss Tibor a már hivatkozott cikkében kiemelte, hogy a nem vagyoni kártérítés törvényi szabályozása körében is irányadó régi Ptk. 339. § (2) bekezdés szerinti, a károkozóra vonatkozó méltányossági szabályozás. Megfogalmazta, hogy a személyhez fűződő jogok megsértése miatti nem vagyoni kártérítésre is vonatkoznak a mentesülés, részbeni kimentési lehetőségek. A nem vagyoni károkért való felelősségi szabályokat azonos módon rögzítette a jogalkotó a vagyoni kártérítésével, azaz nem alkotott speciális szabályokat. A hivatkozott cikk szerzője mégis felteszi a kérdést, hogy az általános kártérítési szabályok teljes egészében irányadóak a nem vagyoni kártérítés körében, avagy azokat a jogintézmény specialitására figyelemmel kell alkalmazhatónak tekinteni.[55]

Konkrét tartalmú fogalom, illetve a kialakult definíció rendezetlensége miatt a bírói gyakorlat kuszán alakult. Ennek oka volt még az az alapvetés, hogy kár bekövetkezése esetén jár kártérítés, mely összegszerűen meghatározható. Ezzel szemben a nem vagyoni kár tekintetében a nem vagyoni kártérítés helytelen meghatározásnak mutatkozott, mivel a nem vagyoni sérelem pénzben kompenzálható, de az valójában nem kártérítés. A bíróságok előtt – egyebek mellett – a sértetti oldalról a hátrány bizonyítására vonatkozóan ellentmondásos gyakorlat volt megfigyelhető.

IV.2.    A sérelemdíj fogalma

A nem vagyoni kártérítést övező viták, nehézségek feloldását célozta meg a Ptk. Koncepciója. A jogalkotó szándéka a korábbi, fogalmi ellentmondások, valamint a bírói gyakorlat ’kiegyenesítése’ volt, figyelemmel a nem vagyoni kár definíciója körüli ellentétekre.

A fogalom módosításának az okaként az is megjelölhető, hogy a nem vagyoni sérelmek összegszerűen nem határozhatók meg, pénzben nem fejezhetők ki és nem mérhetőek. A sérelem kompenzálása mégis pénzben történik.

A változtatást indokolta még a bírói gyakorlatban a kártérítési jog ezen területén kialakult – fentebb is említett – dogmatikai kuszaság. A jogalkalmazás során megfigyelhető volt a személyiségi jogsérelem és a magánjogi kárfogalom folyamatos ütközése.

Az új kódex a személyiségi jogsértés nem vagyoni szankcióját kiemelte a kártérítésre vonatkozó szabályok közül. A kialakult eltérő elméleti megközelítés is épp abból adódott, hogy a nem vagyoni kár, illetve sérelem kompenzálásául a nem vagyoni kártérítés szolgál. Viszont ezek a definíciók egymással negálnak, a vagyoni jellegből adódóan.

A személyiségi jogsértések pénzbeli ellensúlyozását az új törvény tehát a személyiségi jogok megsértésének jogkövetkezményei közé helyezte. Ez a törvényi megoldás a személyiségi jog megsértésével okozott következményeket a személyiségi jogok sajátosságaihoz igyekezett igazítani, a jogsértés felróhatóságától függően. A sérelemdíj a személyiségi jogsérelem kompenzációja, ami a hasonló jogsértések megelőzésére szolgáló egyfajta magánjogi büntetés. Ezzel kifejezi a törvény, hogy a személyiség megsértésével okozott következmények pénzbeli ellentételezése a nem kártérítés.

A Ptk. 2:52. § (1) bekezdésének nyelvtani értelmezésével nem a jogsértés eredményére, hanem maga a törvényileg védett személyiségi jog megsértésére, mint jogellenes magatartásra helyeződött hangsúly.[56] Az adott helyzetben elvárható magatartás, azaz a felróhatóság hiánya nem akadálya a sérelemdíj alkalmazásának. De emellett nem zárja ki a törvény a jogsértővel szembeni további vagyoni követeléseket sem.[57] A sérelemdíj emblematikus összeg, amelynek mértékét a jogsértés, az eset körülményei és a sértettet ért hátrány is befolyásol.

A sérelemdíj kétféle szerepet tölt be: egyrészt a személyiségi jogsérelem kompenzációja, másrészt magánjogi szankció. Utóbbi funkcióját nézve a BH2019.268. számú eseti döntés úgy fogalmaz, hogy magánjogi büntetés a hasonló jogsértések megelőzése érdekében. Ily módon tehát olyan magánjogi büntetésként is felfogható, melynek célja a személyiségi jogsértések elkövetésének prevenciója. A sérelemdíj büntető jellegét a bírói gyakorlat is akceptálta, melyet többek között a BDT2002. 692. számú eseti döntés, a PJD2016. 8. számú ítélet is példáz.

A Ptk. 2:52. § (3) bekezdése a sérelemdíj mértékének meghatározása során a bíróságok által mérlegelendő szempontok körét tartalmazza. Ezeket nem büntetőjogi kártérítési elemekként javasolt figyelembe venni, ezek a szempontok jogsértés vagyoni kompenzációjának meghatározásánál segítenek, azonban mégis egyfajta magánjogi büntetőjogi elemként viselkednek. A sérelemdíj mértékének meghatározásánál a törvényben példálózóan rögzített szempontok a jogsértés súlya, ismétlődő jellege, a felróhatóság mértéke és a jogsértés sértettre és a környezetre gyakorolt hatása.

IV.3. A sérelemdíj jogintézményének alakulása az új Ptk. alapján

A nem vagyoni kártérítés helyett a személyiségi jogok megsértésének szankciójaként bevezetett sérelemdíj hatályba léptetésével a jogalkotó szándéka és célja a fogalmi és a bírói gyakorlatban felmerült ellentmondások, valamint a bagatell ügyek kiszűrése.[58]

A sérelemdíj kártérítési jogból való kiemelésével történt bevezetésekor úgy tűnt egyértelmű, hogy a hátrány bizonyítási kötelezettsége nélkül a jogsértés tényének megállapítása folytán jár a sérelemdíj.[59] A nagykommentár a bevezetett sérelemdíj iránti igények kapcsán rámutat, hogy azok a megváltozott bizonyítási kötelezettségek miatt számos nehézséget okoztak. Így például a bíróságok számára nem könnyítette meg a ’sérelemdíj hajhász’ ügyek kiszűrését. A jogalkalmazók az ilyen igények számának jelentős növekedésétől tartottak, mivel az új szabályozás szerint a sérelemdíj megfizetésére való kötelezéshez elegendő a jogsértés ténye, tehát nem feltétel, hogy a sértett az őt ért hátrányt bizonyítsa. Ez további ítélkezési koherenciát generált: az egyik megoldás a régi gyakorlatot folytatta, azaz, a hátrány egyértelmű bizonyítottsága hiányában az igényt elutasították, a másik nézetet vallók körében a jogsértés tényének megállapításával együtt valamennyi sérelemdíj is megítélésre került. A Fővárosi Ítélőtábla Polgári Kollégiumának 1/2013. (VI. 17.) kollégiumi véleménye szerint „a Ptk.-ban a sérelem bekövetkezését a jogalkotó a jogsértés megvalósulásával vélelmezi, ezért azt bizonyítani nem kell”. Ennek nyomán mondta ki a bíróság a PJD2016. 8. számú ítéletében a sérelemdíj szankció jellege mellett, hogy nem szükséges a joghátrány bizonyítása, ugyanakkor a sérelemdíj mértéke során számításba kell venni a felróhatóságot, a jó- és rosszhiszeműséget. Az ítéletben azt a következtetést vonta le a bíróság, hogy a jogsértés olyan hátrány bekövetkezését vonja maga után, melyet valamilyen módon kompenzálni szükséges. A gyakorlatban több olyan ítélet is született, amik úgy rendelkeztek, hogy a jogsértés kimondásával nem lehet automatikusan sérelemdíjat is megállapítani. Ezekben a döntésekben a bíróságok a jogsértés elkövetőjét nem kötelezték sérelemdíj fizetésére, mivel bár a személyiségi jog megsértése megvalósult, azonban nem vagyoni sérelem nem következett be.

Nézetem szerint némely nézőpont szélsőségesnek tűnik, és ahogyan a törvény is rögzíti, az eset körülményeit mindig alaposan mérlegelni szükséges. Emellett a jogszabály szó szerinti értelmezése helyett, figyelemmel kell lenni a jogalkotónak a szabályozással elérni kívánt céljára is.

A sérelemdíjra vonatkozó rendelkezés alkalmazása máig felvet számos nehézséget nem csak annak újszerűsége, hanem az esetek gyakran bonyolult sajátossága miatt is.

IV.4.    A sérelemdíj jogintézménye a munkajog területén

A sérelemdíj jogintézménye a magánjog bármely területét érintheti, hiszen személyiségi jogában bárkit érhet sérelem és szenvedhet emiatt nem vagyoni hátrányt (is). Ezeknek az alanyi jogoknak a sérelme bármely (jog)területen felmerülhetnek a mindennapi életben, így bármely polgári jogi természetű jogviszonyban, úgy a családjog, mint a kötelmi jellegű kapcsolatokban is. Ez a munka világában is igaz, mégis véleményem szerint a munkáltató és munkavállaló viszonylatában ez még inkább érzékenyen érintheti a feleket. Ennek oka különösen a munkaadó és a dolgozó alá-, fölérendeltségéből adódhat. Mit köteles eltűrni mind az egyik, mind a másik fél egymástól? Mi az a határ, amit túllépve valamelyik fél személyiségi joga sérül a ’munkás’ mindennapokban? Mindez nyilvánvalóan több tényező függvénye, úgy, mint a munkaviszony jellege, a munkavégzés helye, vagy módja.

Ahogyan korábban említésre került, az Mt. generális jelleggel védi a hatálya alá tartozó valamennyi jogalany személyiségi jogait, úgy, hogy e védelmet a Ptk. vonatkozó szabályaira utalja. Ezeknek lehetnek korlátai, hiszen e jogok védelme nem abszolút jellegű. A munkáltató a megfelelő működése érdekében számos belső szabályzatot alkothat, amik a munkavállaló személyiségi jogait érinthetik. [60]

A munka törvénykönyvének 9. §-hoz írt Nagykommentár rögzíti, hogy a személyiségi jogok sérelme mindenki tekintetében érvényesül általában a munkajogi jogviszonyokban. Ehhez, valamint a munkaviszonybeli alá- és fölérendeltségi viszonyok kapcsán kiemeli a Ptk. 2:42. § (3) bekezdésében foglaltak jelentőségét, mely szerint az a magatartás nem sért személyiségi jogot, amihez a másik fél hozzájárul. Hangsúlyozza a Nagykommentár és a törvényhez fűzött indokolás szerzője is, hogy az egyes személyiségi jogok védelméről le lehet mondani, kivéve az érinthetetlen emberi méltóságot, annak megsértéséhez nem lehet hozzájárulni.

A sérelemdíjra a Polgári Törvénykönyv rendelkezései irányadók a munkaviszony alanyainak tekintetében is. Azaz a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire a munkajogi kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül nem szükséges további hátrány bekövetkeztének bizonyítása.

Munkaviszonyban a személyiségi jogokkal, azok esetleges megsértésével és mindennek jogkövetkezményeivel kapcsolatban a munka törvénykönyve mellett a Polgári Törvénykönyv vonatkozó rendelkezései és az adott jogviszonyra vonatkozó szabályok is alkalmazandók.

Több szakirodalom is ütközteti a munkáltató ellenőrzési jogkörében hozott intézkedéseit a munkavállaló személyes adatok védelméhez fűződő jogával. Az magától értetődik, hogy szükségszerű a munkáltatónak, hogy tudomása legyen számos személyes adatról. Az is egyértelmű, hogy a munkavégzés során ne a magánjellegű, ’ügyes-bajos’ dolgok töltésével teljen a munkaidő. Ezen a ponton ütköznek mindkét fél jogosítványai és érdekei, így a munkáltatói érdekkörben gyakorolható jogkörök és a munkavállaló személyiségi jogai, például a magánélethez való joga.

A BH2020. 48. számú, elvi jelentőségű eseti döntés meghatározza a gyakorlatban addig rendezetlen adatkezelési kérdések és a munkáltatói belső szabályzatok kapcsolatát. Az ítélet a megfelelő adatkezelés és adatvédelem érdekében olyan iránymutatásokat ad a munkáltatónak, melyek mentén ezeket tiszteletben tartva jogszerűen járhat el. [61]

A fent hivatkozott személyiségi jogok mellett természetesen bármely, akár a Polgári Törvénykönyvben nevesített, akár a nem nevesítettek is sérülhetnek. Gondoljunk az egyre inkább elterjedt otthoni munkavégzésre, amikor a munkavállaló adott esetben a munkavégzéshez szükséges, munkáltató által biztosított eszközzel otthonában végzi munkáját. Ebben az esetben a magánélethez, magánlakáshoz fűződő jog kerülhet szembe a munkáltató ellenőrzési jogával. De ismert a munkaközi szünetek igénybevételének ellenőrzése, vagy a mobiltelefon munkahelyi használatának korlátozása.

Számos, a mindennapi munkavégzés során előforduló helyzetben sérülhet bármelyik fél, akár a munkáltató, akár a munkavállaló személyiségi joga oly módon, hogy az elszenvedett jogsérelem kompenzálása érdekében alappal léphet fel.

V.            Az igényérvényesítésről

A személyiségi jogok védelmi eszközeit a sérelmet szenvedett veheti igénybe. Az ő jogosultsága, annak eldöntése, hogy él-e a bírósághoz fordulás jogával, az igényérvényesítés lehetőségeivel. A jogsértés súlya, a jogsértő és a károsult személy kapcsolatától is függhet, annak megfontolása, hogy a jogsértés komoly következményeket vonjon maga után.

A károsultnak mérlegelnie kell, hogy sérelmét rendezni tudja-e a károkozóval egymás között, peren kívül, vagy annak békés úton történő rendezése nem eredményes és olyan mértékű a nem vagyoni kára, hogy azt peres útra tereli.

Amennyiben a sértett perben kívánja érvényesíteni igényét, úgy azt csak személyesen teheti meg. A személyesség körében kiemelendő, hogy személyiségi joga sérelme esetén korlátozottan cselekvőképes kiskorú, valamint cselekvőképességében részleges korlátozott személy saját maga is eljárhat. 

Megfontolás tárgyává kell tennie az eljárás megindítását a sértettnek azért is, mert a kárigény feltételeinek bizonyítása az ő terhe. E bizonyítási kötelezettséget több eseti döntés is rögzít, például a BH2000. 207., a BH1996. 304. és a BH1995. 521. számúak. Személyiségi jogsérelem esetén a nem vagyoni kár igénylésének feltételei azonosak a ’rendes’ kártérítésével, azaz: jogellenesség, kár, és az ezek közötti okozati összefüggés.

A felróhatóság a felelősség megállapításánál és az igényérvényesítésnél kiemelt jelentőségű. A fogalom azt a társadalomban elvárt magatartást jelenti, ami az adott helyzetben általában elvárható, melyet számos körülmény befolyásol. Az egyes foglalkozásokat illetően más és más az adott helyzetben elvárható magatartás, így egy orvos, vagy egy vagyonkezelői tevékenységet folytató esetén. Egyes foglalkozásokra külön szakmai előírások, szabályok vonatkoznak. Az egyes foglalkozásokhoz kapcsolódó jogszabályok a különböző szakmákra vonatkozóan további objektív magatartási szabályokat adnak. Mindezek tovább befolyásolják az általában elvárható emberi magatartás mércéjét, ami nagy jelentőséggel bír a gyakorlatban a sérelemdíj mértékének megállapítása körében. A hatályos törvény a felróhatóság súlyára és arányára is nagyobb hangsúlyt fektet.[62]

Fontos továbbá a károkozó magatartás szubjektív oldalának, azaz a vétkességnek a figyelembevétele. Sok esetben, a szándékosság, gondatlanság kérdése a felelősség megállapításánál különös jelentőséggel bír, mivel előfordul olyan károkozó magatartás, mely gondatlanság esetén kizárja a felelősséget. Ezen kívül a kontraktuális és a deliktuális felelősség megkülönböztetésében is mankót nyújt.[63]

A vétkesség nem azonos a cselekvőképesség fogalmával. A vétkesség alapja a belátási képesség, ennek hiánya vétőképtelenség megállapítását vonhatja maga után. A gyakorlatban az életkor a vétőképesség mércéje, aminek beálltát általában 12. életévben határozták meg.

A károsult mérlegelheti, hogy milyen személyiségvédelmi eszközt vesz igénybe. Az igénybe vehető szankciók köre nem csupán vagyoni jellegű, mindinkább erkölcsi elégtételt adnak, úgy, mint a jogsértés bírósági megállapítása, mellyel sok esetben a károsultak megelégednek. Ezek azonban kizárólag a jogsértővel szemben alkalmazhatók. Hogy melyik eszközök voltak a károkozóval szemben igénybevehetők, nem volt egyértelmű a régi Ptk. szabályrendszerében.[64]

A megtérítés módja körében a bíróságnak mérlegelnie kell, a károsult érdekeit, a kártérítés célját, a nem vagyoni kár csökkenését. A Legf.B.Pfv.III.22955/94. számú döntés rögzíti, hogy számolni kell a sérelmet szenvedett fél személyi körülményeire, társadalmi helyzetére, vel? valamint összefüggésében szükséges nézni a káresemény és a károsult közötti kapcsolatot is.[65]

A bizonyítási teher miatt is átgondolandó a kárigény bírósági úton történő érvényesítése. A sértettet terheli a bizonyítás a sértő magatartás és a kár és e kettő tényező közötti okozati összefüggés. Egyes szerzők úgy fogalmaznak, hogy a sértettnek kell bizonyítania, hogy a károkozó magatartása a kár bekövetkezésének időpontjában az általános élettapasztalat alapján ok-okozati összefüggésben állnak. Így a jogsértőnek előre kellett látnia, hogy magatartása következményeként kár keletkezik, tehát cselekménye és a kár között az okozatot is látnia kellett.[66] A károkozás általános tilalmára tekintettel a törvény vélelmezi a károkozás jogellenességét és a jogsértő magatartás felróhatóságát. Ennek ellenkezőjének bizonyítása a károkozó terhe, így azt kell igazolnia, hogy a magatartása nem volt jogellenes, vagy az volt, de neki nem felróható, illetve jogellenességet kizáró ok állt fenn a kár beálltakor.[67]

Az anyagi jogi nehézségek mellett az eljárásjogi szabályok miatt sincs könnyű dolga a sérelmet szenvedő félnek, annak eldöntésében, hogy megindítja-e a peres eljárást a károkozóval szemben. Az állampolgárok általában tartanak a perektől, pláne jellemző ez a kárt szenvedőkre. Okozhat dilemmát a még mindig változó bírói gyakorlat, vagy a bizonyítási eljárás kihívásai, mindezek mellett gyakori az eljárások elhúzódása miatti aggodalom.

V.1.     Az igényérvényesítés hatályos eljárásjogi irányvonalai

Ha a sérelmet szenvedett elhatározza magát a perindítás mellett, az nem egyszerűen úgy történik, hogy tollat ragad és leírja a történteket. Át kell gondolnia, hogy milyen személyiségi jogi védelmi eszközt vesz igénybe, valamint milyen szankciót gondol az ellenszenvedett jogsértés miatt. A kérelem előterjesztésekor nagy körültekintéssel kell lennie, hiszen az általa előadott igényhez a bíróság kötve van. A fél előadását a bíróság nem értelmezheti kiterjesztően a kérelemhez kötöttség elve miatt. A hatályos eljárási törvény a per menetét körülhatárolja, rögzíti a bíróság eljárásbeli feladat- és hatásköreit. A perbíróság a perkoncentráció elvének mentén ’tereli’ a feleket az eljárás során eljárási kötelezettségeik teljesítése érdekében.

Az eljárás megfelelő mederben tartása céljából a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) bevezette az ’anyagi pervezetés’ intézményét. Ennek alapján a bíróság a jogvita kereteinek meghatározása érdekében a felekhez kérdéseket intézhet és figyelemfelhívást tehet, de nem adhat anyagi jogi tájékoztatást. Mindennek a felek rendelkezési jogának érvényesülése mellett van helye.[68] A jogintézmény meghatározása és alkalmazása is nehézkes, mely külön tanulmányt érdemel.

A peres eljárás megindítása keresetlevél benyújtásával kezdeményezhető, amire a bíróságon tartott hivatalos ügyfélfogadási időben tartott panasznapon, illetve új megnevezése szerint ügyfélsegítő napon is van lehetőség. A bíróság a fél kérelmét a régebbi szabályozás szerint jegyzőkönyvbe foglalta, míg a Pp. hatályba lépésével járó további jogszabály-módosítások alapján azt az arra rendszeresített formanyomtatványon rögzíti. Korábban a bírósági dolgozó panasznapi eljárása nem szorult keretek közé, azonban arra 2018. január 01. napját követően, az ügyfélsegítő napra szigorúbb előírások vonatkoznak. A jogalkotó meghatározta, hogy ügyfélsegítő napon nincs helye jogi tanácsadásnak, a bíróság dolgozója csak az eljárási jogokról és kötelezettségekről adhat tájékoztatást.

A perindításnak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt kell történnie. A Pp. a hatáskör, valamint az illetékesség körébe tartozó adatok megadását a kereseti kérelem záró részébe helyezi.

A bíróságok illetékességét a 2010. évi CLXXXIV. törvény határozza meg, az eljárási szabályok mellett. Az általános illetékességi szabály az alperesi lakó-, vagy tartózkodási helye. A kártérítési perek tekintetében a régi és az új Pp. vagylagos illetékességi okként a károkozás helyének megjelölését is lehetővé teszi. Az eljárási törvény törvényszéki hatáskörbe utalja a személyiségi jogsértés miatti sérelemdíj iránti igények elbírálását. Személyiségi jogsértés esetén, ha kizárólag kárigény, vagy együtt sérelemdíj és kárigény is érvényesítésre kerül, úgy a pertárgy értéke alapján határozható meg, hogy az ügyben járásbíróság vagy törvényszék fog-e eljárni. Abban az esetben, ha az igény nemcsak szubjektív jogkövetkezmény alkalmazására, hanem objektív szankcióra, azaz felróhatóságtól függetlenül megállapíthatóra irányul, úgy az eljárás lefolytatása a törvényszék hatáskörébe tartozik.

A kérelemnek tartalmaznia kell az érvényesíteni kívánt jogot, a felek közötti jogviszonyt és az abból fakadó jogcímet. A BH2001. 586. számú eseti döntésben a bíróság kimondta, hogy minden olyan jogviszony lehet a kereset tárgya, amiből a kialakult jogvita polgári perben eldönthető. Kiemelendő, hogy nem érvényesül a jogcímhez kötöttség elve. Így a BDT2007. 1580. számú döntésben foglaltak alapján, ha a fél a kérelmében nem az abban előadottakkal szinkronban álló jogi minősítést adja meg, a bíróságnak a tényekből kell kiindulnia. A keresetlevélben a helytelen jogi minősítés, illetve a jogcím hibás meghatározása nem köti a bíróságot. A bíróság a vonatkozó jogszabályt a kérelemben, a perben előadott tények és a lefolytatott bizonyítás alapján alkalmazza.[69]

Ki kell térni a kérelemben azokra a tényekre, melyek az érvényesítendő jogot igazolják. A tényelőadásba a jogilag releváns és lényeges tényeket kell előadni. Ezeknek alá kell támasztaniuk az igényelt jogot, kitérve annak létrejöttének körülményeire, fennállására, továbbá, a jogvédelem szükségességére is. A kereset jellegétől függ, hogy mennyiben indokolt a felperesi tényelőadás, illetve, hogy az mire térjen ki alaposabban. Eltérő mindez megállapítási, vagy marasztalási kereseti kérelem esetén.[70]

A kereset jogi érvelésében kell alátámasztani, hogy a tényelőadásban foglaltak mennyiben és hogyan alapozzák meg a kérelmezett jogvédelmet. Ezáltal vezethető le az előadott tényekből az érvényesítendő jog. Tulajdonképpen az összefüggéseket kell kibogozni a jogállítás, tényállítás és a kereset között. A petítumtól függ, hogy milyen tartalommal, távlatokkal igényli a jogi érvelés levezetését.[71]

A bizonyítási indítványok körében azokra kell törekedni, amelyek aggályosak, illetve amiket az ellenérdekű fél vitat, azaz nem az összes keresetben leírt tényt. Az új eljárási törvény konkrétan rögzíti, hogy az egyes bizonyítékokat, bizonyítási eszközöket, hogyan kell megjelölni, úgy, hogy kiderüljön, melyik bizonyíték, mely tényállítást igazolja. A – Pp. által bevezetett – perkoncentráció elvét követve az eképp megadott adatok előrevetítik az eljárás irányvonalát és így talán elkerülhető, hogy az ellenérdekű fél alapos ok nélkül vitasson valamely állítást. [72]

V.2.     A nem vagyoni kártérítési igény érvényesítése a polgári jogban az új Ptk. hatályba lépése előtt

A nem vagyoni kár definíciójának tartalmi kitöltése a jogalkalmazásra hárult. Mindennek okán felmerült a kérdés, hogy milyen érdeksérelmekre hivatkozva nyújtható be kárigény. Említésre került, hogy nem kizárólag a törvényben példaként felhozott esetben van mód a nem vagyoni kártérítés iránti igény benyújtására. Ilyen érdeksérelem lehet a túlzott várakozási idő, időkiesés.[73] Van olyan példa, mely szerint jogorvoslat igénybevételének hiánya miatt került sor személyhez fűződő jog sérelme miatt eljárás megindításra. Azt is megállapította több eseti döntés, hogy nem vagyoni kártérítés iránt az igényérvényesítés köre nem végtelen, ahhoz a kártérítés törvényi feltételeinek megléte mellett személyiségi jog megsértéséhez kell kötődnie.

A nagy jelentőséggel bíró 34/1992. (VI.1.) AB határozat rögzítette, hogy a kártérítési rendszernek egységesnek kell lennie, nem kerülhet a károsult akár előnyösebb, akár hátrányosabb helyzetbe. A társadalmi életben való részvétel és az élet tartós vagy súlyos megnehezülése törvényi feltételek az Alkotmánybíróság szerint olyan szubjektív jellegűek, ezek nem lehetnek alapkövei a nem vagyoni hátrány létének, illetve hiányának sem. Azt is rögzítette a fenti határozat, hogy alkotmányellenes az a szabály, mely szerint utólag kell bizonyítania a becsületében megsértett vagy rágalmazott károsultnak, a társadalmi életben való részvétele, vagy az élete elnehezülését. Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy a nem vagyoni kártérítés megállapításának feltételeit a bírói gyakorlat feladata kialakítani.[74]

A felelősség megállapításának négy feltétele van: a jogellenes magatartás, kár bekövetkezése, a jogellenes cselekmény és a kár beállta közötti okozati összefüggés, valamint a felróhatóság.

Az igény érvényesítőjének, a jogellenesség, a kár és e kettő közötti okozati összefüggés körében elő kell adni a vonatkozó körülményeket. Tartalmi követelmények tekintetében a régi Ptk. alapján indított perekben e három előfeltétel mellett a hátrány bekövetkezését is igazolni kellett, oly módon, hogy a hátránynak okozati összefüggésben kellett állnia a jogsértéssel.

A jogellenes magatartás a jogalkalmazók számára a nem vagyoni elégtétel iránti igény elbírálásánál összefüggéseiben nehezen bizonyítható. Ezért egyes szerzők a nem vagyoni kártérítés központi elemének a jogellenes magatartást tartják. Ezt támasztja alá az is, hogy nem bekövetkezett hátrány, hanem a jogsértés alapozza meg a kárigényt.[75]

Az általános kártérítési szabályokhoz képest a kár tekintetében eltérés van a nem vagyoni kártérítés vonatkozásában. A gyakorlat ezt úgy jelölte, hogy az „a társadalmi életben bekövetkezett károsulti ellehetetlenülés, az emberi személyiség testi vagy lelki életminőségének hátrányos megváltozása”. Van, aki szerint az irányadó, hogy a jogellenes magatartás a személyes életminőséget hogyan és mennyiben érintette negatív irányba.[76]

Okozati összefüggés fennállása is elengedhetetlen a – nem vagyoni – kártérítéshez. Az okozati összefüggésnek a jogellenes magatartás és a negatív hátrány között kell megállíthatónak lennie.

Abban egyetértett a gyakorlat, hogy a nem vagyoni kár, mint a kár egy fajtájának elengedhetetlen feltétele a felróhatóság és a jogellenesség. A felróhatóság, mely az általában elvárható magatartástól eltérő cselekvést jelenti a károkozó részéről. Ez a felróható cselekmény és a jogellenesség közötti kapcsolat. A jogellenesség objektív, míg a felróhatóság némileg szubjektívebb feltétele a kártérítés megállapításának. A felróhatóság nemcsak a felelősség megállapításához szükséges, de jelentősége van a kártérítés mértékének meghatározásánál is. A felróhatóság a jogsértő személy tudati állapotához kapcsolódó jogi kategória. Abban az esetben, ha a kár szükségszerű volt, a bíróság megállapítja a felróhatóság hiányát és így a kár megtérítése alóli mentesülését. Van olyan álláspont, mely a felróhatóság vizsgálata körében az egyedi és speciális helyzetek mérlegelését is kiemeli. Kizárólag a kárra összpontosítva, az objektív feltételek alapján történő eljárás esetén a kártérítés jogintézménye személytelen, magánjogi célzatú lenne. Ezért szükséges szubjektív elemek vizsgálatának megléte a kárigény elbírálása során.[77] A felróhatóság tulajdonképpen a társadalom értékítélete a jogsértő magatartásra, amivel szemben a felelősségi jogkövetkezményekkel lehet védekezni.[78] Szinte valamennyi a kártérítéssel foglalkozó gondolkodó megállapítja: „nem minden jogellenes cselekmény felróható, de minden felróható magatartás jogellenes.” A kárigény vizsgálata során a felróhatóság kiemelkedő jelentősége a BH2004. 411. számú eseti döntésben is kifejeződik. A bíróság ebben rögzítette, hogy az ítélet rendelkező részéből ki kell tűnnie, hogy a kártérítési felelősséget, mely felróható magatartások alapján állapította meg. Annak is meg kell jelennie, hogy több felróható magatartás közül melyik a kártérítési felelősség alapja.[79]

Egységes volt a gyakorlat abban miszerint a károsultnak bizonyítania kell, hogy a kárigénye szükséges a jogellenes magatartással okozati összefüggésben keletkezett hátránya csökkentéséhez vagy elhárításához.[80] A BH2001. 12. számú eseti döntésben megállapításra került, hogy a személyhez fűződő jog megsértésének feltételei azonosak bármilyen egyéb jogellenes károkozás esetén, de a károsultnak olyan hátrány bekövetkezését kell bizonyítania, ami indokolja a nem vagyoni kártérítés megállapítását.[81] Az EBH2000. 302. számú döntés azonos nézetet rögzít. Az ügyben megfogalmazta a bíróság, hogy akit személyiségi jogaiban megsértenek az objektív szankciók mellett a polgári jog szabályai szerint kártérítést is követelhet. E szabályok alapján a károkozó elsődlegesen az eredeti állapotot köteles helyreállítani, amennyiben az nem lehetséges, vagy azt alapos okból a károsult nem kéri, úgy a vagyoni és a nem vagyoni kár megtérítésére köteles. A megállapítható kártérítés, a vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges. A sérelmet szenvedő fél tehát csupán a személyiségi jogát ért sérelem miatt nem jogosult nem vagyoni kártérítés igénylésére anélkül, hogy ne bizonyítaná a jogsértés miatti hátrányát.[82]

A testi épség, egészség sérelmével járó esetek egyszerűen beilleszthetők a kártérítési jog rendszerébe.[83] A testi sérüléssel kapcsolatos esetek a gyakorlatban leginkább a nem vagyoni kártérítés összegére vannak hatással. Különösen igaz ez a maradandó egészségkárosodással, érzékszerek végleges megromlásával járó károk. A bírói gyakorlat szerint a súlyosabb, például végtagvesztéssel, bénulással járó baleseteknél kiemelkedő jelentőséggel vizsgálják az egyéni, szubjektív tényezőket. Például a több gyermekes vagy az egyedülálló családi állapot figyelembevétele vehető e körbe. Ezek a faktorok a hátrányokat súlyosabbá válásában közrehatnak, de a károkozótól függetlenek. Számtalanszor kiemelte a Legfelsőbb Bíróság, hogy a nem vagyoni kártérítés mértékénél különös figyelemmel kell mérlegelni kell a sérelmet szenvedett fél személyi körülményeire, életkorára, a társadalmi helyzetére. Ezen kívül értékelni kell a káreset és a károsult összefüggéseiben például a munkaképesség megváltozását, azt, hogy a hátrányos következmények mennyire tartósak, vagy véglegesek és a mindennapi életvitelt jelentősen korlátozzák, megnehezítik. A bírói gyakorlat figyelemmel van a károkozó személyiségére is. Az világos, ha csak a jogsértő magatartás folytán beállt hátrány mértéke alapján történne a kárigény elbírálása, úgy a nem vagyoni kártérítés, mint a személyhez fűződő jogok védelméhez kötődő eszköz nem érné el célját.[84] Született azonban olyan bírósági döntés, mely kimondta, nem szükséges a károsult társadalmi életben való részvételének, illetve életének tartós vagy súlyos elnehezülése a nem vagyoni kár megállapításához. A Szegedi Városi Bíróság 13.P.20.060/1995. számú ügyében a bíróságnak azt kellett mérlegelnie, hogy mekkora összegű nem vagyoni kártérítés kompenzálja a károsultat baleset miatt megváltozott életkörülményeinek megváltozásában. A nem vagyoni kártérítésnek az a célja, hogy a sértett negatív irányba megváltozott életkörülményeiben való alkalmazkodását megkönnyítse.[85]

A hazai gyakorlat korábban a vagyoni és nem vagyoni kártérítés megállapításához is megkívánta a testi sérülés vagy egészségkárosodás fennállását. A hátrány bizonyítása kapcsán már felhozott BH2001. 12. számú eseti döntésben is megmutatkozott az a gyakorlat, ha a sértett által hivatkozott sérülés orvosi diagnosztizálás hiányában nem lehet kártérítés jogalapja.[86] Vannak olyan balesetek, amik olyan jellegű károsodással járnak, melyek javulásához, enyhítéséhez további műtéti beavatkozás szükséges. Ezen operációk kimenetele azonban kétes, az eredményességük megállapítása gyakran szakértői kérdés. Mindezek megállapítása a bíróság gondos mérlegeléssel gyakorolt feladata. Nagy a jelentősége a nem vagyoni kár megítélésénél, hogy a fizikai, illetve a pszichikai sérülés a sérelmet szenvedett mindennapi életvitelét mennyiben érinti. A sértett életének tartós vagy súlyos elnehezülését a bíróságnak tehát vizsgálnia kell. Ezt a BH1980. 334. számú döntésben rögzítette.[87]

Több ítélet is megfogalmazta, hogy a nem vagyoni hátrány egyet jelent a személyiség értékminőségének csökkenésével. Így a EBH2010. 2225. és a BH2000. 440. számú döntések is kifejezik ezt.[88]

A bírói gyakorlat, vizsgálta a károsult társadalmi életben való részvételének, az élete tartós vagy súlyos elnehezülésének megtörténtét. Ennek mentén nem került sor kárpótlás megállapítására számos olyan esetben, ahol a törvényi feltétel nem valósult meg. Így baleset miatti, kisebb terjedelmű heg, mely nem okozott az arcon torzulást, vagy felkar megrongálódása után, sikeres műtéttel az mozgásban nem korlátozta a sértettet, mindössze egy kisebb sebhely maradt a karján. Ezekben az esetekben a balesettel érintett felek életvitelében, társadalmi részvételükben vagy egyéb körülményeiket tekintve sem szenvedtek olyan mértékű hátrányt, ami nem vagyoni kár alapját képezhette volna. A bíróságnak számba kell vennie, hogy a káreseménnyel beállt hátrány az életet mennyire nehezíti el, illetve súlyosbítja. Mindezeket együttesen szükséges mérlegelés tárgyává tenni.[89]

A fenti döntések megfelelően szemléltetik, hogy a nem vagyoni kártérítés iránti igény érvényesítéséhez a sértettre az őt ért hátrány tekintetében milyen bizonyítási teher hárul. Talán a testi sérüléssel járó hátrányok esetén elmondható, hogy annak személyre történő kihatása, mely egyszerűbben kifejezhető. Azokban az esetekben, amikor a káreset a külvilág számára nem közvetlenül észlelhető hátrányt (is) okoz, ugyanis az a sértett lelki sérüléseként valósul meg, annak fennállását már nehézkesebb igazolni.[90]

V.3.     A sérelemdíj érvényesítése az új Ptk. szerint

A kártérítés módja vonatkozásában a hatályos Ptk. nem tartotta fenn teljes mértékben a régi kódexhez kapcsolódó gyakorlatot. Ezen ítélkezési gyakorlat a Legfelsőbb Bíróság 19. számú irányelve szerint célszerű, súlyos, folyamatosan, és állandó jelleggel előforduló vagyoni kár vonatkozásában az eset összes körülményeinek mérlegelése mellett.[91]

A hatályos törvénykönyv szakított a régi Ptk. felelősségi rendszerével és a személyiségi jogok megsértésének szankcióit nem a felelősség körében helyezte el. A sérelemdíj felróhatóságon alapuló, a személyiségi jogot ért sérelem magánjogi büntetése. E nem vagyoni kártérítés az új rendszerbeli elhelyezése okán alkalmasnak mutatkozik a jogsértés kompenzálására, úgy, hogy egyben kifejezi a társadalom rosszallását.

A személyiségi jogok megsértése szankcióinak körét a Ptk. a 2:51-2:52. §-aiban fekteti le. Külön felsorolja a felróhatóságtól függetleneket, majd másik szakaszban tér ki a sérelemdíjra.

Egyes szankciókat megtartott a korábbi polgári törvénykönyvből a hatályos, így azt, hogy a sértett kérheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértés előtti állapot helyreállítását, a jogsértésből keletkezett dolog megsemmisítését, illetve annak jogsértő mivoltától való megfosztását.[92] Ezek közös jellemzője, hogy tevőleges magatartásra kötelezi a jogsértőt, a sértő cselekvés pedig dologban történik. Példa lehet jogsértő plakát eltávolíttatása, jogellenes kép-, vagy hangfelvétel töröltetése.[93] A sérelmet szenvedett fél követelheti még, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint engedje át részére. Erre felhozott jó példa a titokban készített felvétel közzétételéből származó anyagi bevétel átengedése a sértettnek.[94]

A sérelemdíj megállapíthatóságának feltételeiről több polgári jogegysági döntés is született. A PJD2016. 1. számú döntés megfogalmazta azt a sértetti kötelezettséget, mely szerint a jogsértéssel őt ért nem vagyoni hátrányt konkrétan meg kell jelölnie keresetében. Ezzel tesz eleget az eljárási törvényben előírt tényállítási kötelezettségének. A bíróság további bizonyítást folytat le, amennyiben az immateriális hátrány nem minősül az eljárási törvény szerinti köztudomású ténynek. A bíróság mérlegelési jogköre kiterjed az elégtételadás módjának meghatározására, ugyanis a személyiségi jog sérelmének kompenzálásához az ügy sajátossága és döntése alapján nem biztos, hogy sérelemdíjat kell alkalmazni.[95] A PJD2016. 2. számú határozat rögzíti, hogy a sérelemdíj megállapításához a személyiségi jogsértés és a nem vagyoni sérelem szükséges. A fizetési kötelezettséghez ugyanazok a feltételek kellenek, mint a kártérítési felelősség esetében. A döntést kiemeli a sérelemdíj preventív és reparációs jellegének fontosságát.[96]

A sérelemdíj jogintézményének bevezetésének, dogmatikai elhelyezésének, illetve részletszabályainak alkalmazása, sok kérdést vetett fel, a jogalkalmazókra pedig kiemelt felelősséget hárított. Különösen az a korábbitól eltérő szabályozás okozott fejtörést, melynek alapján a hátrányt nem kell bizonyítania a sérelmet szenvedettnek. Ennek kapcsán született a PJD2017. 9. és a PJD2016. 14. számú döntés is.

A régi Ptk. alapján bíróságok nem vagyoni kártérítést járadék formájában is meghatározták. A Ptk. újítása, hogy a bíróság a sérelemdíjat csak egyösszegben állapíthatja meg, mellyel a mérlegelési jogkör gyakorlásán nagyobb lett a hangsúly. A sérelemdíj összegét a jogsértés súlyának, felróhatóság mértékének és a sérelem sértettre gyakorolt hatása alapján kell a bíróságnak meghatároznia.[97]

Számos ítéletben rögzítette a bíróság, hogy a személyiségi jog megsértésével nem automatikus a sérelemdíj megítélése. Több döntés mellett a BH2016. 241., a BDT2018. 3821. I. és a PJD2017. 9. I. számúak is kiemelik ezt.

Az igényérvényesítés módját illetően a szabályok változatlanok maradtak, a keresetlevél tartalmi elemeiben sem hozott nagy változást az új kódex. Jelentős változás az igényelt védelmi eszközök és az azokra vonatkozó bizonyítási eljárást illetően történt.

V.4.     A sérelemdíj érvényesítése a munkajogban

A személyhez fűződő jogok, majd személyiségi jogok, a nem vagyoni kártérítés és a sérelemdíj polgári és részben munkajogbéli fogalmának, alakulásának és a gyakorlatának áttekintése után a dolgozat a személyiségi jog megsértésének következményeinek kizárólag munkajogi részére helyezi a hangsúlyt.

A hatályos munka törvénykönyve a munkáltató és a munkavállaló személyiségi jogáról rendelkezik, melyet a Ptk. szabályaira utal. Ezt megelőzően az 1992. évi XXII. törvény annyit mondott ki, hogy a munkavállalónak a nem vagyoni kárát is meg kell téríteni. A jelenlegi Mt. a korábbi Ptk. hatálya alatt annak rendelkezéseit rendelte alkalmazni, majd a Ptk-val beiktatta a sérelemdíjat rendelkezési közé.[98]

Az elsősorban alkalmazandó Ptk. 2:42-2:53. §-ok közül a munkaviszony alá-fölérendeltsége miatt kiemelendő a Ptk. 2:42. § (3) bekezdése. Ezt összevetve az Mt. 5. § (2) bekezdésével hangsúlyozni kell, hogy az Mt. 9. § (2), (3) bekezdés szerinti érintetti hozzájárulás erre vonatkozóan nem tehető meg érvényesen. Az élethez, testi épséghez és egészséghez való személyiségi jogokat az Mt. 51. § (3)-(5) bekezdéseivel kell párhuzamba vonni. Utóbbi szabályok szerint a munkavállalóra testi alkatának, fejlettségének, egészségi állapotának megfelelő munka bízható.[99]

Aki személyiségi jogában megsértenek és kárt szenved követelheti kárának megsértését. Ha a munkáltató megsérti a munkavállaló személyiségi jogait, akkor a munkáltatónak megkell térítenie a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárát. A munkavállalónak is meg kell térítenie a munkáltatónak a személyiségi jogsértésből eredő kárát. Mindkettő esetben a munka törvénykönyvének kárfelelősségi szabályai irányadók, a Ptk. fent hivatkozott szabályai mellett.[100]

A jóvátétel mértékére vonatkozóan a Ptk. úgy szól, hogy azt a bíróság egyösszegben állapítja meg, tekintettel az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására. A munkavállaló felelősségénél figyelemmel kell lenni az Mt. szabályára, ami szerint a munkaviszonyból származó kötelezettségeinek megszegéséből eredő károkat kell megtérítenie. A jogszabály alapján jelentősége van a felróhatóságnak, a bizonyítás pedig a munkáltató terhe.

Az igényérvényesítés határidejét illetően a Polgári Törvénykönyv öt éves elévülési időben jelöli meg, azonban a Munka Törvénykönyve három éves elévülési időről rendelkezik, de ez alól az Mt. 286. § (2) bekezdés b) pontja kivételt tesz, így az öt éves elévülési idő irányadó a sérelemdíj iránti igényekre.[101]

Több szerző is kiemeli a téma kapcsán, hogy a munkavállalónak az igényérvényesítés során csak a jogsértést kell bizonyítania, a kár bekövetkeztét nem, utóbbi a sérelemdíj mértékére van hatással.[102] Olyan vélemény is olvasható, mely a sérelemdíj jogintézményét a munkaviszony jogellenes megszüntetésének gátjaként látja. Korábban a jogellenes munkaviszony megszüntetés átalánykártérítést vont maga után, azonban a nem vagyoni károk beálltát, úgy, mint az emberi méltósághoz való jog sérelmét, nehéz volt bizonyítani.[103]

V.4.1.      Sérelemdíj érvényesítése egyes nevesített személyiségi jogok sérelme esetén a joggyakorlatban

A munkaviszony és sérelemdíj kontextusban a munkavállalói igények jutnak a legtöbbek eszébe, de személyiségi jogai a munkáltatónak is sérülhetnek.[104]

Ebben a fejezetben egyes személyiségi jogok tekintetében arra tér ki a dolgozat, hogy milyen tényállásokban merülhet fel ezekre nézve a jogsértés és igényérvényesítés.

Krajecz Laura egy cikkében az élet, testi épség és az egészség személyiségi jogok sérelmével összefüggésben a késedelmes fizetés egészségügyi hatására tér ki. A Kúria Mfv.II.10.028/2018/9. számú ügyének tényállása szerint a felperesi munkavállaló munkaviszonya az alperesi munkáltatónál megszűnt, aki a munkavállalónak járó juttatásokat késedelmesen fizette ki. A munkavállaló egzisztenciális jellegű személyiségi jogsérelme miatt kért sérelemdíjat. Arra hivatkozott, hogy úgy gondolta időben megkapja juttatásait, ami nem történt meg, így viszont a közüzemi szolgáltatók és a bankja felé fennálló fizetési kötelezettségeinek nem tudott eleget tenni. Mindez létbizonytalanságot, lelki szenvedést okozott neki. Az elsőfokú bíróság kötelezte a volt munkáltatót sérelemdíj fizetésére. Döntése szerint a munkáltatói késedelem nemcsak anyagi sérelmet okozott, hanem személyiségi jogit is, mivel a volt dolgozónak az anyagi dolgait át kellett alakítania, az ezzel járó stressz lelkileg megviselte és életminőség romlást okozott. Ezt a másodfokú bíróság megváltoztatta, amivel a Kúria egyetértett és kimondta, hogy az anyagi helyzetet ért sérelem miatt nem jár sérelemdíj, azért késedelmi kamat követelhető.[105] Munkaviszonyban kiemelten fontosak a munkavédelmi szabályok, ezek betartásával a testi sérülések, illetve egészség károsodások jó eséllyel elkerülhetők.

A Mfv.I.10.540/2018/7. számú döntés tényállása szerint, a gépkezelő munkakörben dolgozó egyik munkanapján a munkavégzési telephelyen létrával felment a tetőre egy antennához kábelt felszerelni. A dolgozó a tetőről lefelé jövet nem tudta használni a létrát, mivel az oldalra eldőlt, így mikor már nem tudta tartani magát leugrott a tetőről az épület körüli betonszegélyen túli füves részt célozva. A gépkezelő azonban földre érésekor a bal bokája feletti részen nyílt törést szenvedett, mely üzemi balesetből származó 25%-os részleges egészségkárosodást szenvedett, emellett pszichésen is károsodott. A baleset következtében a dolgozó már könnyű fizikai munkát sem tudott végezni, korábbi aktív életvitelével fel kellett hagynia, állapotában javulás nem volt várható. A Kúria által helybenhagyott másodfokú ítélet a méltányosság és mértéktartás mellett sérelemdíjban részesítette a dolgozót, mivel a gépkezelő élete, társadalmi életben való részvétele tartósan, közepes mértékben elnehezült.[106]

A már említett munkáltatói ellenőrzési jog és az emberi méltósághoz való jog ütközésével összefügg az EBH2000. 249. számú döntés. Ebben a bíróság megállapította, hogy az emberi méltósághoz való jogot szem előtt tartó személyi ellenőrzésre irányuló szabályok megsértése alapul szolgál a rendkívüli felmondásnak. Az esetben a dolgozó éjszakai műszakban női dolgozók személyi ellenőrzését is elvégezte csukott ajtó mögött a motozó szobában, azon utasítás ellenére, ami kimondta, hogy motozást csak azonos nemű személy végezhet. Utóbbi szabályt korábban tartott szolgálati eligazításon nyomatékosítottak, ennek ellenére a dolgozó ezt többször is megsértette, majd munkaviszonya rendkívüli felmondással megszüntetésre került. A dolgozó álláspontja szerint a felmondás szerinti indokok valótlanok, ő a motozást mindig illemtudóan, udvariasan végezte el. A munkavállaló ismerte a személyi ellenőrzésre vonatkozó előírásokat, utasításokat és azok ellenére végzett motozást női dolgozókon, zárt ajtók mögött. A munkáltató vagyonvédelemhez fűződő érdeke indokolta a munkavállalók személyi ellenőrzését, viszont annak keretében az emberi méltósághoz való jog nem sérülhet. A munkáltatói előírások rögzítették az ellenőrzés sajátos jellegét, amellett, hogy a munkavállalók érdekeit védték. Mindezekre tekintettel az előírásokat szándékosan megszegő dolgozóval szembeni rendkívüli felmondás megalapozott.[107]

A munka törvénykönyvéhez íródott jogtár-kommentár kiemeli, hogy a munkáltató ellenőrzési jogköre kizárólag a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő magatartására korlátozódhat, semmiképpen sem a dolgozó magánéletére. Az emberi méltósághoz való jog megsértését nem okozhatja az ellenőrzés és annak eszközei sem.[108]

Az emberi méltósághoz való jog sérelmével összefügg az EBH.2013.M.9. számú határozat. Az ügy alapja, hogy a munkáltató poligráfot alkalmazott a munkavállaló beleegyezésével. A poligráf alkalmazása kapcsán az elsőfokú bíróságnak nem merült fel aggálya, mivel a munkavállaló az eszköz használatához hozzájárult, a sértett beleegyezése pedig jogellenességet kizáró ok. Az eljárás során adatvédelmi biztosi állásfoglalás is született, mely szerint nincs olyan humánpolitikai ellenőrzés, ami indokolja a poligráf használatát. Ennek az eszköznek munkaügyi használatát az érintett hozzájárulása sem teszi jogszerűvé, és az egyébként összeegyeztethetetlen a demokratikus elvekkel. A Kúria az ügyben kimondta, hogy bár a munkavállaló adott beleegyező nyilatkozatot a poligráfos vizsgálathoz, de nem elég a beleegyezés formai léte, vizsgálandó annak módja is. A civil szférában nem olyan alkotmányos cél, ami a poligráf alkalmazását jogszerűvé tenné. Az ügyben a munkáltató eljárása sértette a dolgozó emberi méltóságát.[109]

A szabad mozgáshoz való joggal kapcsolatos a Kúria Mfv. 10.211/2017/7. számú döntése. A bíróság megállapította, hogy nem minősül személyiségi jogot, jóhírnevet sértő munkáltatói intézkedésnek, amikor a munkaadó vagyon- és adatvédelmi érdekek miatt úgy határozott, hogy a felmentési idejét töltő munkavállaló a munkavégzés helyén kísérővel közlekedhet. A munkavállaló ugyanis azzal, hogy szolgálati időben az edzőteremben súlyzózott, vezetője bizalmát elvesztette, munkaviszonya megszüntetésre került. A munkahelyen történő kísérővel közlekedés előírásával, a felmentési idejét töltő munkavállaló szabad mozgáshoz való joga nem sérült, nem került korlátozás alá, hogy mely területekre mehet, hova léphet be. Így a dolgozó erre hivatkozással sérelemdíjra nem jogosult.[110]

A jóhírnév sérelme miatti sérelemdíj alapos a BH2019. 118. számú döntés szerint, amikor a felettes a munkavállalót egy munkatársa előtt bűncselekmény elkövetésével gyanúsította meg. A munkavállaló festő-mázoló munkakörben dolgozott, a munkáltatója leltározás során festék hiányt állapított meg, majd a munkavállalóval egy másik dolgozó jelenlétében közölte, hogy vigye vissza azt az adag festéket, amit ellopott. Ezt a dolgozó megalázott, megszégyenített helyzetként élte meg. A bíróság megállapította, hogy a munkavállalónak a jóhírnév sérelmére alapított sérelemdíj iránti igénye alapos, mivel a jóhírnevet sértő magatartásnak nem tényállási eleme, hogy az nagy nyilvánosság előtt történjen, az megvalósult egy munkatárs előtti bűncselekmény elkövetésével való gyanúsítással.[111]

A BH2022. 107. számú döntés tényállása is ugyanezen személyiségi jogra vonatkozó eset. A Kúria ezügyben megállapította, hogy tudományos vitában akkor alapoz meg személyiségvédelmet a vélemény, ha az közlési, kifejezési stílusa által sérelmet okoz. A szakmai vélemény érték- és valóságtartalmától függetlenül önmagában nem lehet személyiségi jog megsértésének alapja.[112]

Az Mfv.I.10.899/2016. számú ügyben a Kúria tájékoztatást is adott ki. A közölt tényállás szerint a sírásó-ravatalozó munkakörben dolgozó a megváltási idejük lejárta után, egyes urnákat közös sírba temetett. Később a sírt meg kellett bontani alapos panaszok miatt, miszerint hozzátartozók jelezték az érvényességi idő le nem jártát. A sír egyik megbontásakor a dolgozó facebook oldalán egy utalással bejegyzést tett közzé, amin egy urnafal, az elhunytak nevével és haláluk dátumával szerepelt. A munkáltató másik temetőbe akarta áthelyezni a dolgozót, aki ezzel egyet nem értését kifejezendő a többi munkavállaló előtt azt mondta, hogy információi vannak „mellétemetésekről”. Ennek kivizsgálására, meghallgatások tartásával is sor került, azonban pontos adatokra nem derült fény. A munkaviszony közös megegyezéssel megszüntetésre került. A munkáltató sérelemdíj iránti keresettel élt a dolgozóval szemben, mivel szerinte a többi munkavállaló előtti valótlan állításokkal és a nagy nyilvánosság előtti facebook bejegyzéssel megkárosította őt. Felülvizsgálati eljárásban a Kúria megállapította, hogy a dolgozó facebook hozzászólása és a vizsgálat során tett megnyilvánulása véleménynyilvánításnak minősíthetők, az szubjektív értékítélet tartalmúnak tekinthetők.[113]

A munkaviszony és a magánélethez való jog az egyik legnehezebben egyeztethető össze, akár munkáltatói, akár munkavállalói oldalt tekintjük. Ezzel összefüggésben az Mfv.I.10.261/2018. számú ügyben, a Kúria elvi éllel mondta ki, hogy a munkavállalótól csak a munkaviszony létesítése, teljesítése vagy megszűnése szempontjából lényeges adat vagy nyilatkozat kérhető a magánélete, párkapcsolata, mint személyes adat vonatkozásában, úgy, hogy ez a személyiségi jogának sérelmét ne okozza.[114] Ehhez a személyiségi joghoz kötődik a BH2023. 165. számú eseti döntés. Ez utalt az Mfv.I.10.261/2018. számú ügyben hozott ítéletre és rögzítette, hogy a munkavállaló párkapcsolata személyes adat, valamint, hogy a vezetőt is megilleti a magánélet és magántitok védelme. Munkatárssal való intim viszony folytatása nem alapozhatja meg vezetői megbízás visszavonását, felmondást. A döntés kimondja, hogy a magánéletbe, magánszférába való beavatkozás aránytalannak minősül akkor, ha az a munkáltató erkölcsi állásfoglalása, amit a dolgozók életében is érvényre akar juttatni.[115]

Többen is említik ’az egyenlő értékű munkáért egyenlő bér’ elvét, az egyenlő bánásmód elve kapcsán. A jellemző gyakorlat szerint erre is hivatkozással is szükséges valamely védett tulajdonság megjelölése.[116] Az EBH2014. M.19. számú határozat a fenti elvvel kapcsolatos és rögzíti az egyenlő bánásmód követelményrendszerén belüli alkalmazhatóságát. Valamilyen konkrét személyi vonásra vagy hátrányra való hivatkozás szükséges az irányelv vizsgálatához, az önmagában, általánosságban nem lehet rá hivatkozni.[117]

A felhozott néhány eset szemléltetheti, hogy előfordul a munkaviszonyban gyakori személyiségi jogok látszólagos sérelme. Előfordul személyiségi jog sérelmének látszata, de a sérelem kiindulópontjának áttekintésekor gyakori, hogy épp más védendő érdek miatt, előzetes tájékoztatás mellett kerül annak megalkotására sor, mely kizárja a személyiségi jog sérelmét.

V.4.2.      Munkáltatói igényérvényesítés

Nem csak a munkavállalók személyiségi jogai sérülhetnek munkaviszonyban, hanem a munkáltatóé is. Azt hiszem leggyakrabban a jóhírnév és az üzleti titok körében merül fel jogsérelem munkáltatói oldalon. Ehelyütt az kerül kiemelésre, hogy a munkáltatóra milyen bizonyítási teher hárul jogsérelme esetén, illetve, ha a munkavállaló vele szemben érvényesít sérelemdíjat.

A munkáltató az őt ért személyiségi jogsértés miatt felléphet a munkavállalóval szemben, személyesen és képviselő útján is. Utóbbi esetbe értendő az is, amennyiben a munkáltató nem természetes személy, ilyenkor a képviseletre vonatkozó szabályokat betartva kell eljárni.

Ha a munkavállaló megsérti a munkáltató valamely személyiségi jogát, úgy sérelemdíj és kártérítés is igényelhető vele szemben. Ilyenkor a Munka Törvénykönyvének kártérítési szabályait – is – alkalmazni kell, azaz a munkavállaló a munkaviszonyból származó kötelezettségének neki felróható megszegésével okozott kárt köteles megtéríteni. Ezzel szemben állnak a Ptk. felróhatóságtól függetlenül alkalmazható jogkövetkezményei. Kiemeli a Nagykommentár, hogy a Ptk. 2:51. § közvetlen alkalmazása mellett az Mt. kárfelelősségi szabályai is irányadóak. A munkáltató bizonyítási kötelezettsége fennáll a sértő, munkavállalói magatartás és a sérelem közötti okozati összefüggés tekintetében, azaz a jogellenesség és a munkavállaló felróható magatartását is. Sérelemdíj érvényesítése esetén a hátrány, sérelem nem tartozik a bizonyítandó tények közé, de kártérítés esetén az Mt. szabályai mentén a kár ténye is bizonyítás tárgya. A kártérítés és a sérelemdíj mértéke vonatkozásában eltérő szabályokat kell figyelembe venni, előbbinél az Mt-be, utóbbiban a Ptk-ba foglaltakat – ez fentebb említést nyert már. A munkavállaló felelősségénél különös jelentősége van a felróhatóságnak mind sérelemdíj, mind kártérítés összegének megállapítása tekintetében.[118]

Ha a munkáltató a jogsértő, úgy köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárát. A felelősség alól akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan, az ellenőrzési körén kívül eső körülmény okozta, amivel nem kellett számolnia, és nem is volt elvárható, hogy ezt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. Mentesülhet annak bizonyításakor, hogy a károsult elháríthatatlan magatartása okozta a kárt.[119] A munkavállalót terheli viszont a munkaviszony és a sérelem közötti okozati összefüggés bizonyítása, azzal, hogy a maga a munkaviszony meglétére is vonatkozik ez a teher.[120] A munkaadónak alá kell támasztania azt is, hogy eleget tett a biztonságos és megfelelő munkakörülmények nyújtási kötelezettségének.[121]

A vonatkozó jogszabályok a felek közötti érdekek kiegyenlítését célozták. Ezt támasztja alá, hogy a munkavállalót nem terheli a jogsértés miatt beállt hátrány bizonyításával, emellett viszont a munkáltatói érdekekre is tekintettel vannak az őt mentesítő körülmények alapján.[122]

V.4.3.      Igényérvényesítés a munkavállaló oldalán

Álláspontom szerint a munkavállalókra lelkileg nehezebb súlyt nyom, hogy eldöntsék személyiségi jogaik sérelme esetén fellépjenek-e a jogsértő munkáltatóval szemben.

Azt is már említettem, hogy gyakori a vélt személyiségi jogsérelem is. A munkavállalók konkrét személyiségi jogaikról az Mt. 9. § (3) bekezdése alapján, írásban, előzetesen lemondhatnak. Bors Szilvia, a hivatkozott doktori értekezésében hozott példája alapján, a dolgozó nem hivatkozhat személyiségi jogsérelemre, ha a munkahelyen kamerarendszer működik, amit a bejáratnál figyelem felkeltő tábla jelez és nem ellenkezett miatta.[123] Ezzel összefüggésben az Mt. indokolása kiemeli, hogy a személyiségi jogok védelme, ahol azok sérelme esetleg felmerülhet, az ő érdeke is.

A dolgozónak igényérvényesítéskor meg kell adnia a személyiségi jogot, amit a sérelem érte, bizonyítania kell azt, hogy a jogsérelme a jogsértő magatartással és a munkaviszonnyal okozati összefüggésben áll. A munkavállalói önhiba hiányát is igazolni szükséges a munkaviszonnyal összefüggésben beállt jogsérelem bekövetkezésében. Ha e bizonyítási kötelezettségének nem tud eleget tenni, úgy kérelme elutasításra kerül. Fontos, hogy konkrét személyiségi jog kerüljön megjelölésre a keresetben, továbbá annak alátámasztása, hogy az a munkaviszonnyal kapcsolatban szenvedett sérelmet.[124]

A hatályos perrendtartás elvei alapján, szükség és a másik fél által vitatás esetén azt is igazolnia kell az igényérvényesítő dolgozónak, hogy a rá vonatkozó munkáltatói és egyéb előírásoknak az ő munkavégzése során eleget tett, azokat betartotta. Tehát a dolgozó magatartása nem hatott közre a jogsértés bekövetkeztében.

Álláspontom szerint a jogszabályok a munkaviszony mindkét alanyát személyiségi jogukat ért sérelem miatti igényérvényesítés esetére terheli bizonyítási kötelezettség. Viszont az ellenérdekű félnek jogszabályban lefektetett módon lehetősége van az ellenbizonyításra, ellenkérelem benyújtására.

VI.          Következtetések összegzése

A dolgozat célja alapvetően a sérelemdíj jogintézményének bemutatása, alakulása és gyakorlata átfogó vizsgálata. A minél szélesebb körű és bárki által érthető összefoglaló érdekében a fogalmak tisztázását követően tért ki az értekezés a kártérítési jog címbeli részére. Az ezekhez a jogokhoz kapcsolódó kárigény formájának, megnevezésének változására több fejezet tért ki. Ennek átvilágítása után az igényérvényesítés polgári és munkajogi vonalait körvonalazására helyeződött a hangsúly.

Megítélésem szerint szükségszerű a jogintézmény fentiek szerinti polgári jogi vonalának részletezése a munkajogban való dogmatikai és gyakorlati elhelyezésének megértéséhez a jogterület sajátosságaihoz mérten.

A személyek autonómiáját érintő jogok köre olyan széles körű, hogy arra kísérletet tenni is hiábavaló próbálkozás. E jogosultságok – időrendbeli – története és a változó jogszabályi környezete való áttekintése után megállapítható. Akár csak a fogalom tartalmi kitöltését, vagy csak a megnevezés átalakulását nézzük, láthatjuk, mennyi nézőpont alakult ki, valamint, hogy a joggyakorlat melyik nézet mellett foglalt állást.

Jogsérelem esetére kárigény érvényesítése összetett kérdés, ami alatt nem csak jogi, hanem szellemi és lelki nehézség is értendő, különös tekintettel a munkajog területére. Ahol az egymás közötti pereskedés véleményem szerint rendkívül érzékeny téma.

A jogszabályok módosításával egyértelműen az volt a jogalkotó célkitűzése, hogy az addigi ellentmondásos nézeteket, judikatúrát felszámolja és annak mentén, hosszas szakmai értekezések után a társadalmi elvárások szerinti, a jogalkalmazást segítő szabályozást alkosson. A változtatások azonban valamennyi jogterületet érintettek, és hoztak kihívást a bíróságok számára is.

Még számos eset példázza a sérelemdíj büntetőjogias jellegét, de több döntés is a személyiséget ért sérelmet kompenzáló kötelemkeletkeztető jogalapot támogatja, azzal, hogy a nem vagyoni kárigény mértékénél veszi figyelembe a munkavállaló által igazolt kárt.[125] Egyetértek azzal az állásponttal, mely szerint a bírói jogértelmezésre vár még mindig a sérelemdíj határozott irányú kimunkálása. Ennek indoka, ahogy az a szemléltetett esetekből kitűnik, hogy nem egységes az álláspont a jogintézmény megítélése körében.

Irodalomjegyzék

Jogforrások

1. A munka törvénykönyvéről szóló 1967. évi II. törvény.
2. A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény.
3. A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény.
4. A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 48/1979. (XII.1.) MT sz. rendelet.
5. A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény.
6. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény.
7. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény.
8. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény.
9. Indokolás a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.
10. Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.
11. Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.
12. Kommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.
13. Nagykommentár a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.
14. Nagykommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez. 2023. évi Jogtár-formátumú kiadás
15. Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. 2024. évi Jogtár-formátumú kiadás.
16. Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.
17. Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás.

Egyéb források

1. Barta Judit / Barzó Tímea / Csák Csilla (szerk.): Magyarázat a kártérítési jogról. Jogtár-formátumú kiadás.
2. Bleier Judit: A nem vagyoni kár megtérítése iránti követelések elbírálásának egyes kérdései a polgári peres eljárásban. 2024.04.27. https://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/1_2013._pk_velemeny_-_vitaindito_anyag.doc
3. Bors Szilvia: A munkavállalót megillető sérelemdíj jogalapi feltételrendszere a munkajogi gyakorlatban. 2024.04.17. https://journals.lib.pte.hu/index.php/pmjk/article/view/5596/5398
4. Bors Szilvia: A sérelemdíj munkajogi és polgári jogi megközelítése különös tekintettel a munkavállaló egészségsérelmére. UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft.
5. Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda. (PhD értekezés). 2024.04.23. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf
6. Fézer Tamás: Ítélkezési állandók és vitás kérdések az erkölcsikártérítés újabb magyar joggyakorlatában. 2024.04.25. https://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2004/itelkezesi_allandok_es_vitas_kerdesek_az_erkolcsi_karterites_ujabb_magyar_joggyakorlataban
7. Hanyu Henrietta: Mit jelent a sérelemdíj a munkaügyi gyakorlatban? 2024.05.12. https://ado.hu/munkaugyek/mit-jelent-a-serelemdij-a-munkaugyi-gyakorlatban/
8. Kengyel Miklós: Polgári Eljárásjog A/2 témakör: Polgári eljárásjog. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 2013.
9. Kiss Tibor: Nem vagyoni kár vagy sérelemdíj. Szakcikk Adatbázis, Jogtudományi Közlöny, 2007/4. szám. 2024.04.22. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4559722
10. Krajecz Laura: A munkavállalók személyiségi jogainak védelme, különös tekintettel a sérelemdíjra. 2024.05.12. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/8425807
11. Kúria Sajtótitkársága: Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.899/2016. számú ügyről sérelemdíj megfizetése tárgyában. 2024.05.16. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-mi-tanacsa-altal-targyalason-elbiralt-mfvi108992016-szamu-ugyrol-serelemdij
12. Kúria Sajtótitkársága: A Kúria munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeinek tárgyában hozott határozatot. 2024.05.16. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/kuria-munkaviszony-jogellenes-megszuntetesenek-jogkovetkezmenyeinek-targyaban-hozott
13. Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés metamorfózisa sérelemdíjjá. A bírói gyakorlat kezdeti dilemmái. Jogtár-formátumú kiadás. Polgári Jog 2016/2. – Fórum.
14. Mátyás Melinda: A nem vagyoni kártérítés elméleti alapjai. Debreceni Jogi Műhely, 2023.05.09. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2009/a_nem_vagyoni_karterites_elmeleti_alapjai/
15. Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései. Jogtár-formátumú kiadás. Kúriai Döntések 2013/7. – Fórum.
16. Pasztélyi Emese: A személyiségi jogok védelme. 2023.05.02., https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/pasztelyi_emese__a_szemelyisegi_jogok_vedelme_regi_es_uj_ptk[jogi_forum].pdf
17. Petrik Ferenc: Polgári jog, Bevezető és záró rendelkezések, Az ember, mint jogalany, Öröklési jog, Második könyv: Az ember, mint jogalany, Harmadik rész: Személyiségi jogok, Álalános szabályok és egyes személyiségi jogok. Főszerk.: Wellmann György, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013.
18. Pribula László: A sérelemdíj, mint a nem vagyoni kártérítés „jogutódja”? – A jogintézmény bevezetésének eljárásjogi problémái, 2024.04.24. https://real-j.mtak.hu/6262/13/JK201603-5.pdf
19. Rácz Orsolya, Rácz Zoltán: A nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj alkalmazhatóságának ellentmondásai a munkajogban. 2024.05.10. https://www.mjsz.uni-miskolc.hu/files/egyeb/mjsz/2017kulon2/45_raczzoltan.pdf
20. Sipos Péter: A nem vagyoni kártérítés jogalapja az alkotmánybírósági határozatok és az ítélkezési gyakorlat tükrében. 2024.04.16. https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34664/SiposPeter-Karterites.pdf;jsessionid=EDFF79403A22A18749B60BF2FD8A3687?sequence=3
21. Szabó Csilla: „A sérelem bére” – új bírói gyakorlat a nem vagyoni sérelem megítélése kapcsán. Jogtár-formátumú kiadás. Polgári Jog 2017/9. – Fórum.
22. Sziebig Orsolya Johanna: A nem vagyoni kártérítéstől a sérelemdíjig és azok környezeti tárgyú ügyekben való alkalmazhatósága. A nem vagyoni kártérítés intézménytörténete és dogmatikai, alkalmazási problémái. Jogtár-formátumú kiadás. Kúriai Döntések 2022/8. – Fórum.
23. Ujváriné dr. Antal Edit: Felelősségtan. 7. kiadás. „Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért”, Miskolc 2002.
24. Varga Dóra: A Kúria határozata a munkavállaló magántitokhoz és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogának munkáltató általi megsértéséről. Jogtár-formátumú kiadás. Jogesetek Magyarázata 2022/2–3. – Magánjog és munkajog.

---

[1] Petrik Ferenc – Wellmann György (főszerk.): POLGÁRI JOG Bevezető és záró rendelkezések Az ember mint jogalany Öröklési jog, Második könyv Az ember mint jogalany, Harmadik rész Személyiségi jogok, Álalános szabályok és egyes személyiségi jogok, HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2013. 144.

[2][2] Petrik i.m. 144.

[3]Pasztélyi Emese: A személyiségi jogok védelme. 2023.05.02., https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/pasztelyi_emese__a_szemelyisegi_jogok_vedelme_regi_es_uj_ptk[jogi_forum].pdf.

[4] Gellért György (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényhez (archív), jogtár-formátumú kiadás, IV. cím A személyek polgári jogi védelme 2. pont.

[5]Pasztélyi i.m. 2023.05.02., https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/pasztelyi_emese__a_szemelyisegi_jogok_vedelme_regi_es_uj_ptk[jogi_forum].pdf.

[6] Petrik i.m. 144.

[7] Petrik i.m. 144.

[8] Fézer Tamás: Az erkölcsi károk megtérítése de lege lata és de lege ferenda. (PhD értekezés). 2024.04.23. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[9] Gellért i.m. A személyek polgári jogi védelme 2. pont.

[10] Gellért i.m. A személyek polgári jogi védelme 4. pont.

[11] régi Ptk. 76. §.

[12] jogtár-kommentár a régi Ptk. 75-ához.

[13]Fézer i.m. 2024.04.23. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[14] jogtár-kommentár az 1959. évi IV. törvény 75. §-ához.

[15] 8/1990. (IV. 23.) AB határozat.

[16]Fézer i.m. 2024.04.23. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf

[17] Petrik i.m. 144.

[18] Pribula László: A sérelemdíj, mint a nem vagyoni kártérítés „jogutódja”? – A jogintézmény bevezetésének eljárásjogi problémái, 2024.04.24. https://real-j.mtak.hu/6262/13/JK201603-5.pdf.

[19] Vékás Lajos / Gárdos Péter (szerk.): Nagykommentár a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvényhez, Jogtár-formátumú kiadás. Ptk. 2:42. §-ához, 1. pont c) pont 2 bekezdés.

[20] Vékás / Gárdos i.m. Ptk. 2:42. §-ához, 1. pont c) pont 2. bekezdés.

[21] Petrik i.m. 145-146.

[22] Petrik i.m. 146.

[23] Vékás / Gárdos i.m. Ptk. 2:42. §-ához, 2. pont b) pont.

[24] Petrik i.m. 149.

[25] Berki Katalin / Handó Tünde / Horváth István / Lőrincz György / Magyarfalvi Katalin / Suba Ildikó / Szűcs Péter (szerk.): Nagykommentár a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás. A Ptk. háttérszabályozó szerepe a munkaviszonyban 2.

[26] Petrovics Zoltán / Villányiné Bárány Anikó (szerk.): Kommentár a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvényhez. Jogtár-formátumú kiadás. a Munka tv. 3. §-ához.

[27] INDOKOLÁS a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a 9. §-ához. Jogtár-formátumú kiadás.

[28] Gellért i.m. A személyhez fűződő jogok korlátozása.

[29] Barta Judit / Barzó Tímea / Csák Csilla (szerk.): Magyarázat a kártérítési jogról. Jogtár-formátumú kiadás.I. rész, 3. Fejezet, 1.3.4.1.

[30] Petrik i.m. 149.

[31] Petrik i.m. 145.

[32] BDT2000. 209.

[33] BDT2001. 349.

[34] BH2002. 305.

[35]Fézer i.m. 2024.04.23. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf

[36] BDT2019. 4041.

[37] BDT2017. 3674.

[38] Ujváriné Dr. Antal Edit: Felelősségtan. 7. kiadás. „Novotni Alapítvány a Magánjog Fejlesztéséért”, Miskolc 2002., 11.

[39] Ujváriné i.m. 14-15.

[40] Mátyás Melinda: A nem vagyoni kártérítés elméleti alapjai. Debreceni Jogi Műhely, 2023.05.09. http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/4_2009/a_nem_vagyoni_karterites_elmeleti_alapjai/

[41] Ujváriné i.m. 30-36.

[42] Gellért i.m., II. cím első, második bekezdés.

[43] Ujváriné i.m. 36-37.

[44] Gellért i.m., II. cím, 1., 6 c) pont.

[45] Sziebig Orsolya Johanna: A nem vagyoni kártérítéstől a sérelemdíjig és azok környezeti tárgyú ügyekben való alkalmazhatósága. I.1. A nem vagyoni kártérítés intézménytörténete és dogmatikai, alkalmazási problémái. Jogtár-formátumú kiadás. Kúriai Döntések 2022/8. – Fórum.

[46] Ujváriné i.m. 209.

[47] Ujváriné i.m. 210.

[48] Gellért i.m., 354. § Elvi alapok.

[49] Petrik i.m. 164.

[50] Ujváriné i.m. 211.

[51] Petrik i.m. 164.

[52] Kiss Tibor: Nem vagyoni kár vagy sérelemdíj. Szakcikk Adatbázis, Jogtudományi Közlöny, 2007/4. szám. 2024.04.22. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4559722.

[53] Gellért i.m., 354. § Elvi alapok.

[54] Gellért i.m., 354. § Elvi alapok.

[55] Kiss i.m. 2024.04.23. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4559722

[56] Molnár Ambrus: A sérelemdíj elméleti és gyakorlati kérdései. Jogtár-formátumú kiadás. Kúriai Döntések 2013/7. – Fórum. Jogtár-formátum.

[57] Sziebig i.m.

[58] Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés metamorfózisa sérelemdíjjá. A bírói gyakorlat kezdeti dilemmái. Jogtár-formátumú kiadás. Polgári Jog 2016/2. – Fórum.

[59] Szabó Csilla: „A sérelem bére” – új bírói gyakorlat a nem vagyoni sérelem megítélése kapcsán. Jogtár-formátumú kiadás. Polgári Jog 2017/9. – Fórum.

[60] INDOKOLÁS a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény a 9. §-ához. Jogtár-formátumú kiadás.

[61] Varga Dóra: A Kúria határozata a munkavállaló magántitokhoz és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogának munkáltató általi megsértéséről. Jogtár-formátumú kiadás. Jogesetek Magyarázata 2022/2–3. – Magánjog és munkajog.

[62] Barta / Barzó / Csák (szerk.): i.m. I. rész, 3. Fejezet, 1.3.6.1.

[63] Barta / Barzó / Csák (szerk.): i.m. I. rész, 3. Fejezet, 1.3.6.1.

[64] Vékás/Gárdos i.m. 2:51. §-hoz 1.

[65] Ujváriné i.m. 218-220.

[66] Barta / Barzó / Csák (szerk.): i.m. I. rész, 3. Fejezet, 1.3.7.1.

[67] Barta / Barzó / Csák (szerk.): i.m. I. rész, 3. Fejezet, 1.3.7.2.

[68] Wopera Zsuzsa (szerk.): Nagykommentár a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvényhez. 2024. évi Jogtár-formátumú kiadás. Pp. 237. §-ához. 16. A felek rendelkezési jogának érvényesülése az anyagi pervezetéssel kapcsolatban.

[69] Kengyel Miklós: Polgári Eljárásjog A/2 témakör: Polgári eljárásjog. Dialóg Campus Kiadó. Budapest-Pécs, 2013. 166.

[70] Wopera i.m. Pp. 170-171. §-ához. 3. Érdemi rész. B) Tényállítás.

[71] Wopera i.m. Pp. 170-171. §-ához. 3. Érdemi rész. D) Jogi érvelés.

[72] Wopera i.m. Pp. 170-171. §-ához. 3. Érdemi rész. E) Rendelkezésre álló bizonyítékok, bizonyítási indítványok.

[73]Fézer i.m. 2024.04.24. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[74] Gellért i.m. 354. §. Elvi alapok.

[75]Fézer i.m. 2024.04.23. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[76] Kiss i.m. 2024.04.23. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4559722

[77]Fézer i.m. 2024.04.25. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[78] Kiss i.m. 2024.04.26. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4559722.

[79] BH2004. 411.

[80] Kiss i.m. 2024.04.24. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/4559722.

[81] BH2001. 12.

[82] EBH2000. 302.

[83]Fézer i.m. 2024.04.25. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[84] Fézer Tamás: Ítélkezési állandók és vitás kérdések az erkölcsikártérítés újabb magyar joggyakorlatában. 2024.04.25. https://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/1_2004/itelkezesi_allandok_es_vitas_kerdesek_az_erkolcsi_karterites_ujabb_magyar_joggyakorlataban.

[85] Sipos Péter: A nem vagyoni kártérítés jogalapja az alkotmánybírósági határozatok és az ítélkezési gyakorlat tükrében. 2024.04.16.

https://edit.elte.hu/xmlui/bitstream/handle/10831/34664/SiposPeter-Karterites.pdf;jsessionid=EDFF79403A22A18749B60BF2FD8A3687?sequence=3.

[86]Fézer i.m. 2024.04.25. http://193.6.1.94:9080/JaDoX_Portlets/documents/document_5548_section_1230.pdf.

[87] Gellért i.m. 354. §. Tényállások. 2.

[88] Bleier Judit: A nem vagyoni kár megtérítése iránti követelések elbírálásának egyes kérdései a polgári peres eljárásban. 2024.04.27. https://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/1_2013._pk_velemeny_-_vitaindito_anyag.doc.

[89] Gellért i.m. 354. §. Tényállások. 2.

[90] Bleier i.m.2024.04.27. https://fovarosiitelotabla.birosag.hu/sites/default/files/field_attachment/1_2013._pk_velemeny_-_vitaindito_anyag.doc.

[91] Petrik i.m.166.

[92] Pasztélyi i.m. 17.

[93] Vékás/Gárdos i.m. 2:51. §-hoz 6.

[94] Pasztélyi i.m. 17-78.

[95] PJD2016. 1.

[96] PJD2016. 2.

[97] Pasztélyi i.m. 19-20.

[98] Rácz Orsolya, Rácz Zoltán: A nem vagyoni kártérítés és sérelemdíj alkalmazhatóságának ellentmondásai a munkajogban. 2024.05.10. https://www.mjsz.uni-miskolc.hu/files/egyeb/mjsz/2017kulon2/45_raczzoltan.pdf.

[99] Bankó Zoltán / Berke Gyula / Kiss György / Szőke Gergely László (szerk.): Nagykommentár a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényhez. 2023. évi Jogtár-formátumú kiadás. Mt. 9. §-ához. 1.

[100] Bankó/Berke/Kiss/Szőke (szerk.) i.m. Mt. 9. §-ához 2.

[101] Bankó/Berke/Kiss/Szőke (szerk.) i.m. Mt. 9. §-ához 3.

[102] Bankó/Berke/Kiss/Szőke (szerk.) i.m. Mt. 169-170. §-ához. 7.

[103] Hanyu Henrietta: Mit jelent a sérelemdíj a munkaügyi gyakorlatban? 2024.05.12. https://ado.hu/munkaugyek/mit-jelent-a-serelemdij-a-munkaugyi-gyakorlatban/

[104] Hanyu i.m. 2024.05.12. https://ado.hu/munkaugyek/mit-jelent-a-serelemdij-a-munkaugyi-gyakorlatban/

[105] Krajecz Laura: A munkavállalók személyiségi jogainak védelme, különös tekintettel a sérelemdíjra. 2024.05.12. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/8425807

[106] Krajecz i.m. 2024.05.13. https://szakcikkadatbazis.hu/doc/8425807

[107] EBH2000. 249.

[108] Jogtár-kommentár az Mt. 11/A. §-ához.

[109] EBH.2013.M.9.

[110] Mfv. 10.211/2017/7.

[111] BH2019. 118.

[112] BH2022. 107.

[113] Kúria Sajtótitkársága: Tájékoztató a Kúria M.I. tanácsa által tárgyaláson elbírált Mfv.I.10.899/2016. számú ügyről sérelemdíj megfizetése tárgyában. 2024.05.16. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/tajekoztato-kuria-mi-tanacsa-altal-targyalason-elbiralt-mfvi108992016-szamu-ugyrol-serelemdij.

[114] Kúria Sajtótitkársága: A Kúria munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeinek tárgyában hozott határozatot. 2024.05.16. https://kuria-birosag.hu/hu/sajto/kuria-munkaviszony-jogellenes-megszuntetesenek-jogkovetkezmenyeinek-targyaban-hozott.

[115] BH2023. 165.

[116] jogtár-kommentár az Mt. 12. §-ához.

[117] EBH2014. M.19.

[118] Bankó/Berke/Kiss/Szőke (szerk.) i.m. Mt. 9. §-ához 2., 3.

[119] Bankó/Berke/Kiss/Szőke (szerk.) i.m. Mt. 9. §-ához 2.

[120] Bors Szilvia: A sérelemdíj munkajogi és polgári jogi megközelítése különös tekintettel a munkavállaló egészségsérelmére. UNIVERSITAS-GYŐR Nonprofit Kft., 123.

[121] Bors i.m. 109.

[122] Bors. i.m. 130.

[123] Bors i.m. 103.

[124] Bors i.m. 109.

[125] Bors Szilvia: A munkavállalót megillető sérelemdíj jogalapi feltételrendszere a munkajogi gyakorlatban. 2024.04.17. https://journals.lib.pte.hu/index.php/pmjk/article/view/5596/5398.