Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettével kapcsolatos büntetéskiszabási és egyéb eljárásjogi kérdések, javaslatok (2016.)

Jogi publikáció

A bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő, melynek tételkerete 1-5 évig terjed.

A büntetéskiszabás tekintetében az általános rész rendelkezései irányadóak azzal, hogy amennyiben az elkövető fiatalkorú, figyelemmel kell lenni a rá vonatkozó speciális anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekre (ld. 56. Bkv.).

A bírónak a vádirati tényállás vizsgálatakor különös figyelemmel kell lennie az 1978. évi IV. törvény esetleges alkalmazására (időbeli hatály), a megfelelő minősítés után lehet ugyanis a tényállás tárgyi, illetve alanyi oldalát vizsgálni.

A cselekmény értékelése során a bírói mérlegelés különösen nagy jelentőséggel bír.

A bíróság a gyermekvédelmi jelzőrendszer nevesített tagja, így – amennyiben arra az eljárás korábbi szakaszában még nem került sor  a tárgyalást előkészítő szakban érdemes azt is megvizsgálnunk, hogy a másodlagos viktimizáció elkerülése érdekében nem kell-e valamilyen gyámhatósági intézkedést alkalmaznunk.[1]

A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) 218. § (1) bekezdése szerint ha a vádlott a gyermeke sérelmére szándékos bűncselekményt követett el, az ügyész a vádiratban indítványozhatja, hogy a bíróság a vádlott szülői felügyeleti jogát szüntesse meg.[2]

A kiskorú veszélyeztetése az 1952. évi IV. törvény 88. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazása szempontjából a gyermek személye ellen elkövetett bűncselekménynek minősül, ezért alapot ad a szülői felügyelet megszüntetésére.[3]

Az ügyészség ilyen irányú indítványa esetén a tárgyalás határnapjáról értesíteni kell a másik szülőt és a gyámhatóságot (Be. 279. § (1) bek.).

A Ptk. 4: 191. §-ának szabályai szerint a bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha a szülő felróható magatartásával gyermeke javát, különösen testi jólétét, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan sérti vagy veszélyezteti.

A Ptk. 4: 191. § (2) és (3) bekezdésének szabályai szerint ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, a bíróság a szülői felügyeletet a szülő valamennyi gyermeke tekintetében megszüntetheti. A bíróság rendelkezhet úgy, hogy a megszüntető határozat hatálya kihat a később született gyermekre is. Aki szülői felügyeletet megszüntető jogerős ítélet hatálya alatt áll, nem fogadhat örökbe, nem viselhet gyámságot, gyermek nála nem helyezhető el és  a bíróság vagy a gyámhatóság eltérő rendelkezésének hiányában  nincs joga arra, hogy gyermekével kapcsolatot tartson.

A fenti feltétel fennállásának hiányában a bíróság az indítványt elutasítja, egyebekben azonban nincs mérlegelési joga és a szülő felügyeleti jogot megszünteti.

Az ítéletben azonosíthatóan meg kell jelölni a gyermeket.[4]

Amennyiben az indítvány elbírálása a büntetőeljárás befejezését jelentékenyen késleltetné, vagy az indítványnak a büntetőeljárásban való érdemi elbírálását más körülmény kizárja, a bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetése iránti igény érvényesítését a bíróság egyéb törvényes útra utasítja (Be.336. § (1)-(3) bek.). Ezen rendelkezéssel szemben fellebbezésnek nincs helye (Be. 346. § (5) bekezdésének b) pontja).

Ha a fellebbezés csak ezen rendelkezést támadja, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül (Be. 348. § (3) bek., Be. 379. § (1) bek.). Ekörben a másodfokú bíróság is alkalmazhatja az egyéb törvényes útra utasítás lehetőségét (Be. 380. §). A harmadfokú bíróság a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket hivatalból bírálja felül (Be. 387. § (4) bek.).

A perújításra és a felülvizsgálatra speciális szabályok vonatkoznak. Perújítás esetén a szülői felügyeleti jog megszüntetéséről újból határozni kell, azonban ha a perújítás csak erre irányul, akkor a polgári perben eljáró bíróság jogosult erről dönteni (Be. 415. § (5) bek.). Ha a felülvizsgálat csak a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezés ellen irányul, akkor szintén a polgári perben eljáró bíróság jogosult erről dönteni (Be. 416. § (5) bek.).

Szülői felügyeleti joga csak szülőnek van, amire jó példa az alábbi eset.

A tényállás szerint „a vádlott nős. Letartóztatása előtt feleségével közösen nevelte az 1983. június 2-án született I. nevű, és az 1984. május 28-án született Zs. nevű gyermeküket. Ugyancsak közösen nevelték a feleség korábbi kapcsolatából származott gyermekkorú V. L.-t, aki 1981. március 13-án született. A vádlott jelenlegi feleségével 1983-ban kötött házasságot, és kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett a felesége gyermeke, V. L. iránt. A vádlottnak hosszabb ideig volt munkahelye, 1989-ben azonban elvesztette az állását, és munkanélkülivé vált. Az idők folyamán egyre intenzívebben italozott; naponta 2-4 liter bort is megivott. Ha nem fogyasztott szeszes italt, magatartása rendezett volt, ittasan azonban agresszívvé vált. Felesége állásban volt, a háztartást és a gyermekeket azonban elhanyagolta, ugyanúgy elhanyagolta azonban őket a vádlott is. Mindezek hatására a helyi polgármesteri hivatal már 1994 előtt veszélyeztetettnek nyilvánította a három gyermeket, 1994. február 17-én védő-óvó pártfogó felügyelet alá helyezte őket, a tárgyalás idején pedig a nyomozás során elrendelt ideiglenes intézetbe utalást megszüntetve intézeti nevelésbe vételüket rendelte el. Megállapította, hogy mind a vádlott, mind a felesége szülői felügyeleti joga szünetel. A vádlott az elmúlt években ittas állapotban hetente többször is ordítozott a lakásban feleségével és a gyermekekkel, esetenként a lakás egyes berendezési tárgyait sem kímélte; volt olyan alkalom, amikor baltával verte szét dühében a televíziót. A gyermekkorú V. L.-t általában akként emlegette mint egy cigánygyereket, akinek semmi keresnivalója nincs közöttük, őt és az édesgyermekeit is esetenként tettleg bántalmazta. Rendszeres volt az is, hogy ittas állapotában a feleségét bántalmazta a gyermekek előtt. Néhány esetben a család a vádlott magatartása miatt az éjszakát az udvaron, vagy az udvaron levő kukoricagóréban töltötte. Az imént felsorolt esetek évre, hónapra, napra ma már pontosan nem határozhatók meg. A vádlott tett olyan kijelentést esetenként, hogy V. L.-t egyszer úgyis megöli, „kitapossa a belét”. A vádlottnak volt egy egészen sajátos szokása; a lakás konyhájában tartózkodva gyakorta konyhakéseket dobált néhány méter távolságból a fürdőszoba ajtajába. 1994 júliusában egy este  ma már közelebbről meg nem határozható időpontban  a vádlott ittas állapotban a lakás előterében evett, és a felesége felé dobott ijesztésül egy meg nem határozható fajtájú és nagyságú kést. A kés a falról visszapattanva sérülést okozott a sértett vállán. A cselekmény következtében a sértett a jobb vállának hátsó hónaljárok felőli felszínén egy centiméteres szúrt, vágott vagy metszett jellegű sérülést szenvedett, melynek a gyógytartama nyolc napon belüli volt. Mivel a sértett orvoshoz sem fordult, sebgyógyulási szövődmény keletkezett. 1994. augusztus 24. napján a vádlott a szokásához híven több liter bort fogyasztott már a délelőtti órákban, 14 óra tájban ittas állapotban érkezett haza, feldühödve, mert a kerékpárját ismeretlen tettes elvitte a kocsma elől. Hazatérte után hangoskodott gyermekeivel, számon kérte tőlük, hogy hol van a felesége. A vádlott féltékeny volt, ugyanis az asszony már vagy egy hónapja nem élt vele házaséletet, továbbá a szomszédja figyelmeztette, hogy látta korábban egy ismeretlen férfival a feleségét. Ezután a vádlott felment a lépcső tetejére, közben egy kést tartott a kezében úgy, hogy nyelét fogta, és a kés hegye a hüvelykujjánál kiállva lefelé mutatott. Eközben a gyermekek a ház falához közel és egymáshoz képest két méter távolságon belül álltak. A vádlott megkérdezte a gyermekektől, hol van a felesége, mire V. L. azt válaszolta, hogy dolgozni ment. A vádlott ekkor a kést közepes erővel, abból a helyzetből dobta bele a tőle mintegy 4,5 méter távolságban álló V. L.-be, ahogyan azt addig tartotta. A kés a bal kulcscsontja alatt állt bele V. L. testébe, aki ezt kihúzta magából, majd ő és testvérei sikoltozva menekültek a ház udvarából az utca felé. A gyermekkorú sértett részére a szomszédok nyújtottak elsősegélyt, mentőt hívtak és a mentősök kórházban szállították a gyermeket, ahol életmentő műtétet hajtottak végre rajta.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „a gyermekkorú V. L. vonatkozásában kijelenthető, hogy a szülő felügyelet gyakorlásától csak a szülőt lehet eltiltani, a szülő pedig a vér szerinti szülő vagy az örökbefogadó szülő. Mivel a vádlott sem vér szerinti, sem örökbefogadó szülője nem volt V. L.-nek, így a szülői felügyelettől nem lehet eltiltani.”[5]

A kiskorú veszélyeztetése bűntettének hatályos anyagi jogi szabályozása megfelel a nemzetközi jogi standardoknak, valamint figyelemmel van a prevenció, illetve az ultima ratio elvére.

Álláspontom szerint azonban a kiskorúak védelmének érvényesülését egy hatékonyabban működő gyermekvédelmi jelzőrendszer jobban elősegítené. Ez ugyanis  a családgondozás folyamán  alkalmas lenne arra, hogy megakadályozza a szülők, nevelők részéről főleg a gyermekek elhanyagolásával elkövetett cselekmények tényállásszerűvé válását. Ekörben ugyanis a jelzőrendszer egyes tagjai (például a háziorvos, a védőnő, a pedagógus, a pártfogó felügyelő, vagy a családgondozó), mint a káros magtartás kifejtését először észlelő személyek aktívan magtartásukkal megelőzhetnék a nem megfelelő szülői magatartások büntetőjogi felelősségre vonásig eljutó folyamatát.

gondozási és nevelési feladatok megismertetése, illetve a szülői felelősségvállalás tudatosítása az alapfokú oktatás keretei között lehet megvalósítható.

Fentieken túl időről időre visszatérő kérdés a bíróság esetleges átstrukturálása a fiatalkorú elkövetők és sértettek körére figyelemmel. Visszatérő kérdés, hogy szükséges-e tekintetükben és érdekükben egy külön bíróság felállítása.

Az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága a 2014. szeptember hó 19. napján a Gyermekjogi Egyezmény végrehajtásáról szóló nemzeti jelentéshez fűzött észrevételei között (56. pont alatt) sürgette Magyarországot, hogy állítsa vissza a fiatalkorúak külön képzésében részesített bírák vezetésével működő bíróságait.[6]

Álláspontom szerint a „fiatalkorúak bíróságának” felállítása szükséges és indokolt, azonban ennek szervezeti megvalósítása többféle módon is történhet.

Tekintettel arra, hogy – a Be. 448. §-ának szabályai szerint  a fiatalkorúak ügyei vonatkozásában a bíróságok összetételére jelenleg is speciális szabályok vonatkoznak, lehetőség van a kizárólagos illetékesség ismételt bevezetésével történő ügyelosztásra (ún. fk. csoportok létrehozásával), illetve végső eszközként az önálló szervezetrendszer felállítására is.

Szakirodalom

Hivatkozott irodalom:

Janusz Korczak: Hogyan szeressük a gyermeket (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.)

Földi András- dr. Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 1996.)

Szerk.: dr. Mezey Barna: Magyar Jogtörténet (Osiris Kiadó, 2004.)

Belovics Ervin- dr. Molnár Gábor-dr. Sinku Pál: Büntetőjog különös rész (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2007.)

Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadásai a családon belüli erőszakról és a személyiség fejlődésről (2015.10.02.)

https://www.gesetze-im-internet.de/englisch_stgb/german_criminal_code.pdf (német Btk.)

http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes/country/30 (francia Btk.)

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799 (Csemegi-kódex, 1961. évi V. törvény)

http://www.macsgyoe.hu/downloads/szakmai_anyagok/ENSZ_zaroeszrevetelek_2014.pdf (ENSZ Gyermekjogi Bizottságának észrevételei)

Complex Jogtár (BH-k, EBH-k, Bkv-k,AB határozatok és egyéb törvényi hivatkozások):

  • Bírósági határozatok (BH-k):

1976.197.,1977.265.,1981.51.,1981.174.,1981.177.,1982.269.,1983.47.,1983.430.,1984.1.,1984.265.,1985.51.,1985.92.,1985.459.,1986.400.,1987.73.,1988.262.,1989.218.,1989.303.,1991.265.,1992.513.,1992.623.,1993.8.,1993.216.,1994.172.,1996.571.,1997.263.,1997.469.,1997.470.,1999.55.,2001.50.,2001.107.,2002.295.,2003.4.,2003.445.,2004.1.,2004.96.,2005.321.,2007.326.,2008.177.,2009.2.,2011.183.,2011.184.,2012.30.,2012.58.,2016.2.

  • Elvi bírósági határozatok (EBH-k):

2006.1491., 2009.2029.

  • 22/2007. BKv., BKv.56.
  • 30/1992. (V.26.) AB határozat, 42/1993. (VI.30.) AB határozat
  • a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvtv.)
  • a többször módosított 1744/2013. (X.17.) Kormányhatározat a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról
  • a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)

A Budakörnyéki Járásbíróság ítéletei:

7.B.719/2005/11.,7.B.764/2005/72.,7.B.289/2006/56.,7.Fk.108/2007/34.,7.B.434/2007/34.,7.B.23/2008/6.,7.B.1000/2008/22,7.B.1148/2008/9.,7.B.949/2009/22.,7.B.326/2010/18.,7.B.681/2010/21.

Egyéb felhasznált irodalom:

Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része (Korona Kiadó, 2004.)

[1] Ld. a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvtv.) 15. § (4) bekezdése, 17. §-a, 68. § (2) bekezdésének c) pontja, 72. §-a, 78. §-a, illetve egyéb speciális szabályai

[2] A pótmagánvádló ezt nem indítványozhatja (ld. Be. 236. §).

[3] BH1989.218., BH1989.303., BH2005.321.

[4] BH2001.107.

[5] BH1996.571.

[6] http://www.macsgyoe.hu/downloads/szakmai_anyagok/ENSZ_zaroeszrevetelek_2014.pdf

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettének történeti fejlődése, valamint a hatályos német és francia szabályozás (2016.)

„ A jó nevelő a rossztól csupán az elkövetett hibák számában, az elkövetett igazságtalanságok mennyiségében különbözik. Van olyan hiba, amelyet a jó nevelő csak egyszer követ el, majd ha kritikusan meggondolja, sohasem ismétli meg.(…) A rossz nevelő a saját hibáiért a gyermeket teszi felelőssé.”[1] I. Bevezetés A gyermekkorúak sérelmére 2012-ben …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése (Btk. 208. §) (2016.)

A tényállás törvényen belüli elhelyezéséből következtethetünk a védendő jogtárgyak körére, azaz arra az absztrakt értékre, melynek védelme társadalmi érdek. Ezt támadja a jogellenes cselekmény, ezt védi az „alkotmányos büntetőjog” [1] eszméinek megfelelően „végső szankciós zárkőként” [2] a büntetőjog. A jogalkotó a Btk. XX. Fejezetében, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények címszó …

Jogi publikáció
Dr. Hársvölgyi Zsuzsanna: Kriminalisztikai szagtan (odorológia)

A bűncselekmények elkövetése során a bűnelkövetők egyre jobban vigyáznak arra, hogy ne hagyjanak ellenük felhasználható nyomokat a helyszínen. A bűnügyi technika ugrásszerű fejlődése előtt fel sem merült, hogy a bűncselekmény helyszínén olyan láthatatlan nyomok – mint pl. a szagok – maradnak, amelyek később akár a tettes eredményes azonosításához is vezethetnek. …