Dr. Hársvölgyi Zsuzsanna: A poligráfos vizsgálat bizonyítási eszközként történő felhasználása a hazai szabályozás tükrében

Jogi publikáció

A poligráfos vizsgálat kiemelkedő szereppel bírhat különböző bűnügyekben, mivel az a nyomozás eredményes kimeneteléhez nagymértékben hozzájárulhat, illetve azt a megfelelő irányba orientálhatja. Ezen belül is segítséget nyújt adott bűncselekmények kapcsán az azzal érintett személyek bűncselekményhez való viszonyának a feltárásában, valamint vallomásuk valóságtartalmának felderítésében.

A poligráfos vizsgálat eredményének bírósági eljárásban történő felhasználását illetően – a hiányos jogi szabályozás miatt – egységes gyakorlat nem alakult ki.

Az alábbi írás során a hazai szabályozáson keresztül kívánom bemutatni a poligráfos vizsgálat bizonyítási eszközként történő felhasználását a büntetőeljárás során, kitérve az ezzel kapcsolatos bírósági gyakorlatra is.

I. A poligráfos vizsgálat hazai szabályozása

A poligráfos vizsgálat nemzetközi szabályozását tekintve megállapítható, hogy míg egyes országok külön törvényt alkottak arra, addig más országok különféle egyéb jogszabályokban rendelkeztek róla, de olyan megoldás is létezik, hogy a jogalkotó nem helyezte jogszabályi keretek közé a poligráfos vizsgálatot, hanem a jogalkalmazó szabad belátására bízza, hogy megengedi-e a poligráf használatát, továbbá azt is lehetővé teszi, hogy a jogalkalmazó maga döntsön arról, hogy figyelembe veszi-e bizonyítékként a lefolytatott vizsgálat eredményét.

Bűnügyekben poligráfos vizsgálatot az 1980-as évek elején kezdtek alkalmazni Magyarországon, ami ekkor még jogszabályi háttérrel nem rendelkezett.

A poligráfos vizsgálat elvégzése kérelemre történt, amelyről csak véleményt írtak, de az nem képezte részét a nyomozati anyagnak, ellenben meghatározott mederbe terelte a nyomozást.[1]

1986-ban jelentős változást hozott a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 40/1987. számú utasítása (a továbbiakban: NYUT), amely a poligráfos vizsgálatot a bizonyítás eszközei között említette.

A NYUT 188. pontja úgy rendelkezett, hogy poligráfos vizsgálat a megyei bíróságok hatáskörébe tartozó – főleg élet elleni – bűncselekmények felderítése érdekében rendelhető el, amennyiben az érintett személy ahhoz előzetesen írásban hozzájárult. A vizsgálat elvégzésére a BM Központi Pszichológiai Laboratórium jogosult, a szükséges feltételeket pedig a kirendelő hatóság biztosította. A poligráfos vizsgálat nem volt elvégezhető, amennyiben a vizsgálandó személy kóros elmeállapotú, ittas, vagy bódult állapotban volt, valamint ha súlyos keringési vagy légzőszervi betegségben szenvedett. A poligráfos vizsgálat során kapott eredményt az adott ügy iratai között kellett elhelyezni.[2]

Kiemelendő, hogy a NYUT az első olyan jogszabály volt Magyarországon, amely rendelkezett a poligráfról, bár az is említést érdemel, hogy a 15/1990. számú belügyminiszteri utasítás a poligráfos vizsgálat szabályozását érintő részt hatályon kívül helyezte.

A poligráfos vizsgálat terén egy újabb nagy lépést jelentett a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.), amelynek 41. §-a szerint a rendőrség poligráfos vizsgálatot a büntetőeljárás vagy körözött személy felkutatása során alkalmazhat, azzal a feltétellel, hogy az érintett személy ehhez írásban előzetesen hozzájárul. Fiatalkorú vagy gyermekkorú személy esetében a vizsgálat elvégzéséhez a törvényes képviselő írásbeli hozzájárulása szükséges. A fiatalkorú gyanúsított poligráffal nem vizsgálható.[3]

Az Rtv. hivatkozott szakasza alapján megállapítható, hogy a körözött személy felkutatása során érintett fiatalkorúval szemben – a törvényes képviselő és a fiatalkorú hozzájárulása esetén – a poligráfos vizsgálat elvégezhető. A „fiatalkorú gyanúsított” kifejezés a büntetőeljárásra utal, amelynek során viszont a törvény kifejezetten tiltja a fiatalkorú poligráfos vizsgálatát.

A Büntetőeljárásról szóló – és jelenleg is hatályos – 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) az alábbiak szerint tartalmaz szabályozást a poligráfos vizsgálat vonatkozásában:

  1. A Be. 180. § (2) bekezdése szerint „A gyanúsított beleegyezése nélkül a vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.” [4]
  2. A Be. 182. § (2) bekezdése szerint „Szaktanácsadó igénybevétele kötelező, ha a terhelt vallomását a nyomozásban poligráf alkalmazásával vizsgálják.” [5]
  3. A Be. 181. § (4) bekezdésében foglaltak szerint „A tanú vallomása – a tizennyolcadik életévét meg nem haladott tanú kivételével – beleegyezése esetén poligráf alkalmazásával vizsgálható.” [6]
  4. A Be. 453. § (3) bekezdése alapján „A fiatalkorú terhelt vallomása poligráf alkalmazásával nem vizsgálható.” [7]

Említést érdemel még a Be. 2011. július 13. napján hatályba lépett 554/E. szakasza, amely szerint „Kiemelt jelentőségű ügyben a tanú vallomása beleegyezése esetén poligráf alkalmazásával is vizsgálható”. Ezen rendelkezést a 2013. évi CLXXXVI. törvény 73. § e) pontja 2014. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, tekintettel arra, hogy ugyanezen időponttól ezen jogszabályi rendelkezést az általános szabályok között helyezte el.

A poligráfos vizsgálat vonatkozásban a Be. szabályain túlmenően a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet tartalmaz a korábbiaknál lényegesen részletesebb szabályozást.

A rendelet alapján a nyomozó hatóság a nyomozás elősegítése érdekében – a fiatalkorú gyanúsított kivételével – elrendelheti a gyanúsított poligráfos vizsgálatát.

A rendelet szabályozza továbbá a poligráfos vizsgálat indítványozására jogosultak körét, mely szerint a gyanúsított indítványozhatja a saját, valamint a bűncselekmény más gyanúsítottjának poligráfos vizsgálatát, a védő pedig az általa képviselt gyanúsított, valamint a bűncselekmény más gyanúsítottjának poligráfos vizsgálatát. Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálathoz szükséges a gyanúsított írásbeli hozzájáruló nyilatkozata, ezért a vizsgálatra a gyanúsítottat kötelezni nem lehet. A nyilatkozat tartalmazza a nyomozó szerv megnevezését, az ügy tárgyát és számát, a gyanúsított személyes adatait, a gyanúsított azon nyilatkozatát, hogy a poligráfos vizsgálatnak magát aláveti, valamint, hogy tudomással bír arról, hogy nyilatkozatát az eljárás során hátrányos következmények nélkül visszavonhatja. A rendelet részletesen szabályozza a vizsgálat feltételeit és kitér a nem magyar anyanyelvű gyanúsított poligráfos vizsgálatának a szabályaira is. A rendelet a vizsgálat során a szaktanácsadó által készített jegyzőkönyv kötelező tartalmi elemeit is pontosan lefektette.[8]

A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény az alábbi szakaszban rendelkezik a poligráf használatáról:

12. § (1) ”A Rendőrség a körözés végrehajtása során az ismeretlen helyen lévő személy, illetve tárgy felkutatása, valamint az ismeretlen személy, illetve holttest személyazonosságának megállapítása érdekében adatgyűjtést végezhet, amelynek keretében

a) azokat a személyeket, akik a körözött személlyel, holttesttel, tárggyal kapcsolatban feltehetően információval rendelkeznek

aa) meghallgathatja, valamint

ab) ha ahhoz az ellenőrizni kívánt személy – illetve gyermekkorú vagy fiatalkorú esetében törvényes képviselője – előzetesen írásban hozzájárult, poligráf alkalmazásával is ellenőrizheti.”[9]

A Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII.13.) számú Kormányrendelet a poligráfos vizsgálattal összefüggő feladatokat 2011. január 1. napjától a Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézet hatáskörébe delegálta.[10] A Bűnügyi Szakértői és Kutatóintézetben 2011-ben került sor az országos hatáskörrel bíró Poligráfos és Kriminálpszichológiai Osztály megalakítására.

Eljárási törvényünk – mint az korábban már részletesen bemutatásra került – meglehetősen szűkszavúan fogalmaz a poligráfos vizsgálatot illetően. Mind a Be-ben rögzített rendelkezések, mind pedig az ezzel kapcsolatos végrehajtási szabályok számtalan kérdést vetnek fel a poligráfos vizsgálat alkalmazásával összefüggésben. Ilyen kérdések többek között, hogy ki lehet egyáltalán a poligráfos vizsgálat alanya, a büntetőeljárás mely szakaszában végezhető poligráfos vizsgálat, illetve, hogy bizonyítási eszköznek számít-e a vizsgálat eredménye.

Ezzel kapcsolatban az egyik fontos kérdés az volt, hogy poligráfos vizsgálat alanya lehet-e tanú.

A Be. 180. § (2) bekezdése alapján a gyanúsított – beleegyezése esetén – poligráfos vizsgálatnak vethető alá.

Az Rtv. 41. §-a viszont úgy rendelkezik, hogy a büntetőeljárásban, vagy a körözött személy felkutatásakor az érintettet – előzetes írásbeli hozzájárulás alapján, valamint a gyermekkorú, vagy fiatalkorú esetében törvényes képviselőjének írásos engedélyével – a rendőrség poligráfos vizsgálat alkalmazásával is ellenőrizheti.

A fenti rendelkezések alapján a tanú vallomásának poligráfos vizsgálatát illetően a jogalkalmazók különféle álláspontokat képviseltek. Némelyek úgy vélték, hogy – mivel tiltó szabályt a Be. nem tartalmaz – a tanú is lehet poligráfos vizsgálat alanya.

Ezzel ellentétesen foglalt állást a Legfőbb Ügyészség, amikor kifejtette, hogy a poligráfos vizsgálat alkalmazása csak nagykorú terhelt esetében megengedett, míg a sértettek és a tanúk vonatkozásban kizárt.[11]

További jogalkalmazási problémát okozott, amikor a kiemelt jelentőségű ügyekben megengedetté vált a tanú poligráfos vizsgálata. Ezzel a jogalkotó a kiemelt jelentőségű ügyekben kívánta a tanú poligráfos vizsgálatát lehetővé tenni.

Ez a rendelkezés viszont felvetette azon kérdést, hogy a kiemelt jelentőségű ügyeken kívül a tanú poligráfos vizsgálata lehetséges-e. Az eltérő álláspontok különböző gyakorlati megvalósításokat eredményeztek. Az ebből kialakuló helyzetet rendezendő, az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXXVI. törvény 2014. január 1. napjától – beleegyezése esetén – lehetővé tette a nagykorú tanú poligráffal történő vizsgálatát. Az erre vonatkozó rendelkezés a Be. általános szabályai között került elhelyezésre.

A Be. a fiatalkorú terhelt vonatkozásában egyértelműen kizárja a poligráfos vizsgálat lehetőségét, de nem rendelkezik arról, hogy amennyiben a tanú még nem nagykorú, akkor vele szemben a poligráfos vizsgálat elvégezhető-e. Erre a kérdésre választ ad az eljárási törvényt módosító 2013. évi CLXXXVI. törvény, amely a tizennyolcadik életévét meg nem haladott tanú esetében a poligráfos vizsgálat elvégzését kizárja.

Problémát vet fel annak kérdése is, hogy poligráfos vizsgálat elvégzésére a büntetőeljárás mely szakaszában kerülhet sor. A Be. rendelkezései szerint a gyanúsított vallomása – beleegyezése esetén – poligráfos vizsgálattal ellenőrizhető, de a vádlott vallomásának poligráfos vizsgálatára vonatkozóan nem tartalmaz kizáró rendelkezést.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. számú BK. véleménye egyértelműen kifejtette, hogy a terhelt vonatkozásában poligráfos vizsgálat alkalmazására csak és kizárólag a nyomozási szakban kerülhet sor.[12]

II. A Poligráfos vizsgálat, mint bizonyítási eszköz

A bizonyítás szabályai a Be. VII. Fejezetében kerültek elhelyezésre. Az általános szabályok között találjuk a bizonyítás tárgyára, annak eszközeire, a bizonyítás törvényességére és a bizonyítékok értékelésére vonatkozó szabályokat. A Be. 76. § (1) bekezdése taxatív módon sorolja fel a bizonyítás eszközeit, amelyek az alábbiak:

  • tanúvallomás;
  • szakvélemény;
  • tárgyi bizonyítási eszköz;
  • okirat;
  • a terhelt vallomása.[13]

A Be. 78. §-ának (1) és (2) bekezdése a bizonyítási eszközök szabad felhasználását és a bizonyítási eljárások szabadon alkalmazhatóságát teszi lehetővé a jogalkalmazó számára.

A felsorolt bizonyítási eszközök között sem a szaktanácsadó közreműködése, sem a poligráfos vizsgálat nem található.

Ettől függetlenül a Be. 76. § (2) bekezdése kimondja, hogy a büntetőeljárás során felhasználhatóak azon okiratok és tárgyi bizonyítási eszközök, amelyeket valamely hatóság a büntetőeljárás előtt készített, illetve beszerzett.[14]

Mindenképpen meg kell említeni, hogy a korábbi Büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 61. § (1) bekezdése rendelkezett a bizonyítás eszközeiről, de felsorolásuknál a hivatkozott jogszabályhely feltüntette a „különösen” jelzőt. Ennek alapján a bizonyítás eszközeinek felsorolását nem lehetett taxatívnak tekinteni, így a poligráfos vizsgálat értékelhetősége nem okozott problémát a szabad bizonyítási rendszerben. A jelenleg hatályos Be. 76. § (1) bekezdése viszont nem tartalmazza a „különösen” jelzőt, így a felsorolás taxatív.

Amennyiben a nyomozási szakban poligráfos vizsgálatot végeznek, akkor ennek eredménye a nyomozási iratok részét képezi figyelemmel arra, hogy a Be. 182. § (5) bekezdése alapján a szaktanácsadó közreműködéséről jegyzőkönyv készül, amelyet a nyomozás irataihoz kell csatolni. A nyomozás iratai pedig azok ismertetésével a bírósági tárgyalás anyagává tehetőek.[15]

Kérdésként merül fel, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye a bírósági szakban szakértői véleményként, vagy okirati bizonyítékként felhasználható-e.

A poligráfos vizsgálat alapján született szaktanácsadói véleményt szakértői véleményként felhasználni nem lehet, tekintettel arra, hogy a szaktanácsadó nem szakértő, hanem nyomozást segítő személy. A Be. 76. § (1) bekezdése a szaktanácsadói véleményt nem nevesíti semmilyen formában a bizonyítási eszközök között.

Ennek kapcsán érdemel szót, hogy a bírósági határozatok 2008/326. számú eseti döntése, a Legfelsőbb Bíróság Bfv.521/2007. számú, a 2012/188. számú eseti döntése is, illetve a Kúria Bkf.II.410/2012. számú esetjoga is így rendelkezik.

Fontos említést tenni arról, hogy a poligráfos vizsgálatot végző szaktanácsadót igazságügyi szakértőként kirendelni nem lehet, mivel az Igazságügyi szakértői szakterületekről, valamint az azokhoz kapcsolódó képesítési és egyéb szakmai feltételekről szóló 9/2006. (II. 27.) IM rendelet felsorolja, hogy kriminalisztikai szempontból mely területek jegyezhetők be, de ezek között sem a poligráfos vizsgálat, sem az azt végző szaktanácsadó nem található.[16]

Ennek ellenére mindenképpen vizsgálandó, hogy a szaktanácsadó által készített poligráfos vizsgálatról szóló vélemény miként vehető figyelembe és hogyan értékelhető a bizonyítási eszközök keretén belül. Esetleg értékelhető-e okirati bizonyítékként, vagy a poligráfos vizsgálat eredménye egyáltalán nem használható fel.

A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. számú BK. véleményében kifejtette, hogy a Be. 76. § (1) bekezdése alapján a bizonyítás eszközei között a poligráfos vizsgálat és az azt végző szaktanácsadó közreműködése nem szerepel. A nyomozás során szaktanácsadót lehet alkalmazni. Szaktanácsadó alkalmazása pedig akkor kötelező, ha a nyomozás során a terhelt vallomását poligráffal vizsgálják. A poligráfos vizsgálat eredményét tartalmazó jegyzőkönyv a Be. 301. §-a alapján felolvasható és az a bírósági tárgyalás anyagává tehető.[17] Ezen vélemény alapján bírósági szakban poligráfos vizsgálat nem végezhető.

A poligráfos vizsgálat eredményének bírósági szakban történő felhasználását illetően érdemes megnézni a Kúria két alábbi döntését:

A Kúria Bhar.II. 1271/2013/8. számú döntése szerint „A poligráfos vizsgálat eredményének a tárgyalás anyagává tétele, felolvasása (ismertetése) azt a cél szolgálja, hogy legalábbis bizonyítási eszközből (jellemzően vallomásból) származó valamely tényszerű adatot megállapítható ténnyé erősítsen.  A poligráfos vizsgálatot végző szaktanácsadó tanúkéni kihallgatása pedig éppúgy nem zárható ki, mint a terheltet, vagy a tanút kihallgató hatósági személyé azzal, hogy vallomáspótló jelleggel nem bírhatnak, vagyis legfeljebb a vallomástétel körülményeire vonatkozhatnak.”

A Kúria Bfv.III.953/2012/34. számú eseti döntése a következőket tartalmazza: „A poligráf nem bizonyítási eszköz…, ugyanis a bizonyítási eszköz a bizonyíték forrása, az, aminek a révén megismerhető a bizonyíték. Ekként a tanú, terhelt személye a bizonyítás eszköze, és a tanú, terhelt vallomása a bizonyíték. Poligráf útján pedig valójában nem a bizonyíték (a vallomás tartalma) válik megismerhetővé – az poligráf nélkül is megismerhető –, hanem a vallomástevő személy hitelessége, szavahihetősége válik megítélhetővé. Utóbbi azonban csupán segédlet, segíti az orientálást, mivel a vallomás szabad értékelés tárgya. (Be. 78. § (3) bekezdés). Ennél fogva a poligráffal összefüggő hivatkozások a felülvizsgálat során közömbösek.”[18]

A poligráfos vizsgálat eredményének felhasználhatóságára vonatkozó szabályozás nagyfokú bizonytalanságot teremtett a jogalkalmazás során, így az ebben a kérdésben kialakult eltérő bírói gyakorlat megfigyelhető a Fővárosi Ítélőtábla alábbi döntése alapján is:

A Fővárosi Ítélőtábla az 1.Bf.58/2014/19. számú ítéletének indokolásában kitért arra, hogy bár a jogalkotó a szaktanácsadó eljárását a nyomozati cselekmények között szabályozza, ennek ellenére bírósági szakban sem kizárt az eljárása. A Be. 268. §-a alapján az ügyész megkeresésén keresztül felmerülhet a szaktanácsadó közreműködése, amennyiben a megkeresés bizonyítási eszköz felkutatására és biztosítására irányul. Továbbá a Be. 305. § (1) és (2) bekezdése szerinti bizonyítás kiegészítése esetén sem kizárt a szaktanácsadó bírói szakban történő eljárása.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a kiemelt jelentőségű ügyek eljárási szabályaira vonatkozó rendelkezések között található 554/E. § lehetővé tette, hogy kiemelt jelentőségű ügyben a tanú vallomása – beleegyezése esetén – poligráf alkalmazásával is vizsgálható legyen. A büntető eljárásban ezáltal bővítésre került a poligráf alkalmazásának lehetősége „A bizonyítási eszközök” cím alatt, amiből az következik, hogy a törvényhozó eddig is bizonyítás eszközének tekintette a poligráfos vizsgálat eredményét, mivel a „Be. 554/A. §-ban rögzítettek alapján az e fejezetben foglalt eltérés a törvény általános rendelkezéseihez képest ez esetben a bizonyítási eszközök – ezen belül a poligráfos vizsgálat – bővítése volt.”

Az előzőekben kifejtettek szerint a Be. 554/E. §-a 2014. január 1. napjától már nem hatályos, az oka ennek pedig az, hogy a poligráfos vizsgálat bizonyítási eszközként történő alkalmazását tovább szélesítették, mivel ugyanezen időponttól az általános szabályok között került elhelyezésre.

Mindezek alapján az ítélőtábla kifejtette, hogy jelen ügyben a poligráfos szaktanácsadói véleményt bizonyítási eszköznek tekinti, azzal, hogy az természetesen nem helyettesíti egy esetlegesen felmerülő szakkérdésben szakértői vélemény beszerzését. Jelen ügyben a poligráfos vizsgálat eredménye – mint okirati bizonyíték – a Be. 301. §-a alapján a tárgyalás anyagává tehető, a szaktanácsadó pedig tanúként kihallgatható.

A másodfokú bíróság kitért arra is, hogy jelen ügyben a szaktanácsadói véleménynek a büntetőeljárás során történő értékelése azért bírt kiemelkedő jelentőséggel, mivel az abban foglaltak olyan körülményeket valószínűsítettek, amelyek a bizonyítékban rendkívül szegény ügyben alkalmasak voltak arra, hogy jelentősen befolyásolják az ügy büntetőjogi kimenetelét.

Továbbá az ítélőtábla rámutatott, hogy a poligráfos vizsgálat eredménye pusztán magában nem elegendő arra, hogy annak alapján bűnösséget megalapozó tényállást állapítson meg a bíróság, de alkalmas lehet arra, hogy adott esetben vallomásokat aggályossá tegyen, illetve, hogy szavahihetőséget erősítsen vagy gyengítsen.

Az ítélőtábla véleménye szerint a poligráfos vizsgálat értékelését illetően annak eredményére akkor sem lehet kétséget kizáró megállapítás tételére alkalmas bizonyítékként tekinteni, ha a szakvélemény egésze és annak minden eredménye is elfogadhatónak tűnik. Tehát egyenként és nagyon alaposan meg kell vizsgálni a kapott eredményeket, hogy azok más bizonyítékokhoz köthetőek-e. Amennyiben az adott eredmény más bizonyítékkal alátámasztásra nem kerül, akkor az önmagában a valószínűség szintjén marad.[19]

III. Záró gondolatok

A fentiekben kifejtettek alapján a poligráfos vizsgálat adott bűnügyek kapcsán rendkívüli jelentőséggel bírhat, azonban a nem megfelelő és nem kielégítő jogi szabályozás jelentős problémákat vet fel. A szabályozás elégtelensége miatt létrejött ellentmondásos értelmezések, álláspontok folytán egységes joggyakorlat sem alakult ki.

Véleményem szerint – ennek feloldása érdekében – jogegységi eljárás lefolytatása lenne szükséges, valamint időszerű lenne a poligráfos szabályozás módosítása és bővítése is.

IV. Irodalomjegyzék

  • Budaházi Árpád: A vallomás őszinteségének műszeres ellenőrzése, különös tekintettel a poligráfos vizsgálta Doktori értekezés, Pécs 2012.
  • Fedor Anett Bizonyítás a kiemelt jelentőségű büntetőügyekben Magyar Jog, 2014. 7-8.

V. Jogforrások jegyzéke

  • A Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 40/1987. számú utasítása
  • 1973. évi I. törvény a büntetőeljárásról
  • 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról
  • A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény
  • A belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet
  • A személy- és tárgykörözésről szóló 2001. évi XVIII. törvény
  • A Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII.13.) számú Kormányrendelet
  • Az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló 2013. évi CLXXXVI. törvény
  • A Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya által kiadott NF.3797/2005/10-1. számú állásfoglalása és az Ig. 404/2009. Legf.Ü. számon kiadott emlékeztető
  • A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. számú BK. véleménye
  • A Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma 5/2014. (IX.29.) BK. véleménye
  • A Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.58/2014/19. számú ítélete

 [1] Budaházi Árpád: A vallomás őszinteségének műszeres ellenőrzése, különös tekintettel a poligráfos vizsgálta Doktori értekezés, Pécs 2012. 58. oldal

[2] Magyar Népköztársaság belügyminiszterének 40/1987. számú utasítása 188. pont

[3] 1994. évi XXXIV. törvény 41. §

[4] Be. 180. § (2) bekezdése

[5] Be. 180. § (2) bekezdése

[6] Be. 181. § (4) bekezdése

[7] Be. 453. § (3) bekezdése

[8] 23/2003. (VI.24.) BM-IM együttes rendelet 127-133. §

[9] 2001. évi XVIII. törvény 12. §

[10] Rendőrség szerveiről és a Rendőrség szerveinek feladat- és hatásköréről szóló 329/2007. (XII.13.) számú Kormányrendelet

[11] Legfőbb Ügyészség Nyomozásfelügyeleti és Vádelőkészítési Főosztálya által kiadott NF.3797/2005/10-1. számú állásfoglalása és az Ig. 404/2009. Legf.Ü. számon kiadott emlékeztető 209/b. pontja

[12] A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. számú BK. véleménye

[13] Be. 76. § (1) bekezdése

[14] Be. 76. § (2) bekezdése

[15] Fedor Anett Bizonyítás a kiemelt jelentőségű büntetőügyekben Magyar Jog, 2014. 7-8. ujbtk.hu › Szakcikkek (2015.12.12.)

[16] Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma 5/2014. (IX.29.) BK. vélemény 6. oldal

[17] A Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának 4/2007. számú BK. véleménye

[18] Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma 5/2014. (IX.29.) BK. vélemény 7. oldal

[19] A Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.58/2014/19. számú ítéletének indokolása 12-18. oldal

fotó: hazugsagvizsgalat.hu

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettének történeti fejlődése, valamint a hatályos német és francia szabályozás (2016.)

„ A jó nevelő a rossztól csupán az elkövetett hibák számában, az elkövetett igazságtalanságok mennyiségében különbözik. Van olyan hiba, amelyet a jó nevelő csak egyszer követ el, majd ha kritikusan meggondolja, sohasem ismétli meg.(…) A rossz nevelő a saját hibáiért a gyermeket teszi felelőssé.”[1] I. Bevezetés A gyermekkorúak sérelmére 2012-ben …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettével kapcsolatos büntetéskiszabási és egyéb eljárásjogi kérdések, javaslatok (2016.)

A bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő, melynek tételkerete 1-5 évig terjed. A büntetéskiszabás tekintetében az általános rész rendelkezései irányadóak azzal, hogy amennyiben az elkövető fiatalkorú, figyelemmel kell lenni a rá vonatkozó speciális anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekre (ld. 56. Bkv.). A bírónak a vádirati tényállás vizsgálatakor különös figyelemmel kell lennie az 1978. …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése (Btk. 208. §) (2016.)

A tényállás törvényen belüli elhelyezéséből következtethetünk a védendő jogtárgyak körére, azaz arra az absztrakt értékre, melynek védelme társadalmi érdek. Ezt támadja a jogellenes cselekmény, ezt védi az „alkotmányos büntetőjog” [1] eszméinek megfelelően „végső szankciós zárkőként” [2] a büntetőjog. A jogalkotó a Btk. XX. Fejezetében, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények címszó …