Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettének történeti fejlődése, valamint a hatályos német és francia szabályozás (2016.)

Jogi publikáció

„ A jó nevelő a rossztól csupán az elkövetett hibák számában, az elkövetett igazságtalanságok mennyiségében különbözik. Van olyan hiba, amelyet a jó nevelő csak egyszer követ el, majd ha kritikusan meggondolja, sohasem ismétli meg.(…)

A rossz nevelő a saját hibáiért a gyermeket teszi felelőssé.”[1]

I. Bevezetés

A gyermekkorúak sérelmére 2012-ben 7.727 bűncselekményt követtek el. Ezen számadat tanúsága szerint a gyermekek az összes korcsoporthoz tartozó sértettek 2,8 %-át teszik ki. Sérelmükre leggyakrabban a testi sértést,[2] illetve a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét követik el.[3] A jövő generációjának védelme a társadalom alapvető kötelessége, így a kiskorúak érdekeit sértő, illetve veszélyeztető bűncselekmények elkövetésének megelőzése okán a büntető anyagi jogi szabályozás hatékonyságának vizsgálata jelenleg is indokolt.

II. A gyermekek családi státuszának fejlődése a kontinentális jogban, valamint a hatályos német, illetve francia szabályozás

A kontinentális jogrendszer forrásaként kezelt római jogban a családi viszonyokat egyfajta hatalmi viszonyként fogták fel. A ház ura a családfő (pater familias) volt, aki hatalma (patria potestas) alatt tartotta családja tagjait.[4]

Az archaikus Rómában a házközösség életviszonyaira az ún. mos (erkölcsi tartalmú) normarendszert alkalmazták, melyet a pater familias házi bíráskodás során gyakorolt, és amelynek jogszerű alkalmazását a censor felügyelte.[5]

A büntetőkereseteket (actiones poenales) a hatalomalattiak vonatkozásában nem a sértett, hanem a hatalom gyakorlója indíthatta meg.[6]

A gyermekek e klasszikus, ún. „hatalom alatti” státusza a 20. század közepén alakult át jelentősen és jelentek meg a nemzetközi szervezetek alapjogi törekvéseinek hatására az egyes európai államok alkotmányaiban is a gyermekek jogai, melyek érvényre juttatása és védelme érdekében a büntetőjogi szabályozás is kidolgozásra került.[7]

A porosz jogrendszer gyökerein kifejlődött német jog 2015. évben módosított és jelenleg is hatályos büntető törvénykönyve a tizenkettedik fejezetben (171. §)  a családi állás, a házasság és a család elleni bűncselekmények körében  szabályozza a gondozási vagy nevelési kötelezettség elmulasztását, amely tényállás szerint:

„Aki súlyosan elmulasztja a tizenhatodik életévét be nem töltött személlyel szemben fennálló gondozási vagy nevelési kötelezettségét és ezáltal a védelemre szoruló sértettet testi, pszichikai fejlődése károsodásának, bűncselekmények elkövetésébe keveredésének (kriminalizálódás), vagy prostituálttá válásának veszélye fenyegeti, három évig terjedő szabadságvesztéssel, vagy pénzbüntetéssel büntetendő.”[8]

A hatályos francia jog a büntető törvénykönyv VII. fejezetében (227. §)  a kiskorúak és család elleni bűncselekmények körében  szabályozza a kiskorú veszélyeztetését, amely több elkövetési magatartást (alapesetet) foglal magában az alábbiak szerinti bontásban.

„§ 227-15 Az a hozzátartozó illetve szülő vagy a kiskorú felügyeletére egyébként köteles személy, aki az étel megvonásával, vagy a gondozás elmulasztásával a tizenöt év alatti kiskorú egészségét veszélyezteti hétévi szabadságvesztéssel és 100.000 euró pénzbüntetéssel büntetendő. Ugyanígy büntetendő, aki a hat év alatti kiskorút országúton vagy tömegközlekedési eszközön koldulásra vesz rá.

§ 227-16 Harminc év szabadságvesztés a büntetés, ha a cselekmény a sértett halálát okozza.

§ 227-17 Az apa vagy az anya jogos ok nélküli mulasztása, amely a kiskorú gyermekük egészségét, biztonságát, lelki fejlődését vagy oktatását veszélyezteti kétévi szabadságvesztéssel és 30.000 euró pénzbüntetéssel büntetendő. Az a szülő, aki a Polgári Törvénykönyv 373. § 3. bekezdésében meghatározott céloktól eltiltja a családját, ezt a bűncselekményt követi el.

§ 227-17-1 Az a szülő vagy szülői felügyeletre köteles, illetve a gyermek felett tényleges felügyeletet gyakorló személy, aki valós indok nélkül elmulasztja gyermekét oktatási intézménybe beíratni annak ellenére, hogy az illetékes Hivataltól erre felszólítást kap, hat hónap szabadságvesztéssel és 7.500 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

Magán oktatási intézet igazgatója, aki szerződés nélkül enged órákat adni az illetékes Hivatal hivatalos felhívása ellenére és e felhívás ellenére nem pótolja az oktatásügyről szóló törvény 131-1-1 és 131-10 szakaszaiban foglalt előírásokban foglalt hiányosságokat, vagy szünteti meg a jogellenes oktatási tevékenységet hat hónap szabadságvesztéssel és 7.500 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő. Ezen túl a bíróság megtilthatja ezen oktatási tevékenység szervezését vagy folytatását és az oktatási intézmény bezárását is elrendelheti.

§ 227-17-2 A 227-15 §-tól a 227-17-1 §-ig meghatározott bűncselekményeket jogi személyek is elkövethetik.

§ 227-18 Aki kiskorút közvetlenül felhív arra, hogy jogellenesen kábítószert használjon ötévi szabadságvesztéssel és 100.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő. Hétévi szabadságvesztéssel és 150.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő, aki 15 évnél fiatalabb kiskorút hív fel jogellenes kábítószer használatra, vagy a cselekményt oktatási intézményben vagy annak környékén követi el, amikor a diákok oda bemennek, vagy kijönnek onnan.

§ 227-18-1 Hétévi szabadságvesztéssel és 150.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő, aki kiskorút közvetlenül arra bír rá, hogy kábítószert szállítson, tartson, kínáljon, vagy átadjon. Tízévi szabadságvesztéssel és 300.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő, aki az e §-ban foglalt bűncselekményt 15 évnél fiatalabb kiskorúval, vagy a cselekményt oktatási intézményben vagy annak környékén követi el, amikor a diákok oda bemennek, vagy kijönnek onnan.

§ 227-19 Aki kiskorút közvetlenül felhív arra, hogy rendszeresen, mértéktelenül alkoholos italokat fogyasszon kétévi szabadságvesztéssel és 45.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő. Háromévi szabadságvesztéssel és 75.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő, aki 15 évnél fiatalabb kiskorút hív fel e bűncselekmény elkövetésére, vagy a cselekményt oktatási intézményben vagy annak környékén követi el, amikor a diákok oda bemennek, vagy kijönnek onnan.

§ 227-21 Aki kiskorút közvetlenül felhív arra, hogy bűntettet vagy vétséget kövessen el ötévi szabadságvesztéssel és 150.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő. Hétévi szabadságvesztéssel és 150.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő, aki 15 évnél fiatalabb kiskorút hív fel e bűncselekmény rendszeres elkövetésére, vagy a cselekményt oktatási intézményben vagy annak környékén követi el, amikor a diákok oda bemennek, vagy kijönnek onnan.

§ 227-22 Aki kiskorú megrontásában segédkezik, vagy ezt megkísérli ötévi szabadságvesztéssel és 75.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

A büntetés hétévi szabadságvesztés és 100.000 euró összegű pénzbüntetés, ha a kiskorú tizenöt év alatti, ha a kiskorút az elkövetővel üzenetek nagy nyilvánosság felé továbbítására alkalmas telekommunikációs hálózat útján hozzák kapcsolatba, vagy a cselekményt oktatási intézményben vagy annak környékén követi el, amikor a diákok oda bemennek, vagy kijönnek onnan. Ugyanez a büntetés alkalmazandó azon szervezet felnőtt tagjaira, akik szexuális kapcsolatok létesítése vagy szeméremsértő találkozókat szerveznek, melyeken fiatalkorúak is jelen vannak, vagy azokban részt vesznek.

A büntetés tízévi szabadságvesztés és 1.000.000 euró összegű pénzbüntetés, ha e bűncselekményeket szervezett csoportban követik el.

§ 227-23 Aki kiskorúról pornográf jellegű képet vagy felvételt felvesz, rögzít vagy továbbít három év szabadságvesztéssel és 45.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

E bűncselekmény kísérlete ugyanilyen büntetéssel büntetendő.

Ugyanígy büntetendő, aki ilyen képet vagy felvételt kínál, forgalmaz, az országba behoz, kivisz, vagy a kivitelét, illetve behozatalát elősegíti.

A büntetés öt év szabadságvesztés és 75.000 euró összegű pénzbüntetés, ha üzenetek nagy nyilvánosság felé továbbítására alkalmas telekommunikációs hálózat útján terjesztik a kiskorúról készült képet vagy felvételt.

Az ilyen kép vagy felvétel birtoklása két év szabadságvesztéssel és 30.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

A második, harmadik és negyedik bekezdések büntetése tízévi szabadságvesztés és 500.000 euró pénzbüntetés, ha a bűncselekményt szervezett csoportban követik el.

Ezen szakasz rendelkezései alkalmazandók olyan személy pornográf felvételeire is, akinek a fizikai megjelenése arról árulkodik, hogy kiskorú, ha nem bizonyított, hogy a felvétel készítésekor a tizennyolcadik életévét betöltötte.

§ 227-24 Bármilyen tárgy előállítása, továbbítása, forgalmazása, amely pornográf, erőszakos, súlyosan sérti az emberi méltóságot, vagy ilyen üzenetet hordoz háromévi szabadságvesztéssel és 75.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő, ha az üzenetet láthatja, vagy megkaphatja kiskorú. Ha a sajtó vagy a médiaszolgáltató útján követik el a bűncselekményt az elkövetők felelősségre vonására a vonatkozó jogszabályok rendelkezései irányadók.

§ 227-25 Felnőtt elkövető tizenötödik életévét be nem töltött kiskorú ellen erőszak, kényszer, fenyegetés vagy megtévesztés nélkül elkövetett szexuális támadása ötévi szabadságvesztéssel és 75.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

§ 227-26 A 227-25 §-ban foglalt bűncselekmény tízévi szabadságvesztéssel és 150.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő:

  1. ha azt a kiskorú törvényes gyámja, természetes vagy örökbefogadó felmenője vagy egyéb olyan személy követte el, aki az áldozat gondozására/nevelésére köteles („aki az áldozatra különös befolyással bírt”),
  2. ha valamely személy különleges helyzetével visszaélve követte el,
  3. ha tettesként vagy részesként kettő vagy több személy együttműködött a bűncselekmény elkövetésében,
  4. ha az elkövető nagy nyilvánosság számára történő üzenetközvetítésre alkalmas telekommunikációs hálózaton keresztül lépett kapcsolatba az áldozattal.

§ 227-27 Tizenötödik életévét betöltött, nem házas kiskorú ellen erőszak, kényszer, fenyegetés vagy megtévesztés nélkül elkövetett szexuális cselekmény kétévi szabadságvesztéssel és 30.000 euró összegű pénzbüntetéssel büntetendő.

  1. ha azt a kiskorú törvényes gyámja, természetes vagy örökbefogadó felmenője vagy egyéb olyan személy követte el, aki az áldozat gondozására/nevelésére köteles („aki az áldozatra különös befolyással bírt”),
  2. ha valamely személy különleges helyzetével visszaélve követte el.

§ 227-27-1 Ha a 227-22, 227-23 vagy 227-25-tól 227-27-ig §-ban foglalt bűncselekményeket francia állampolgár vagy lakos külföldön követi el, nem alkalmazandók a Btk. 113-6 és 113-8 §-ban foglalt eltérő büntetést kiszabó rendelkezései.

§ 227-28 Sajtó és média elkövetésével külön jogszabályok figyelembe vételével történik a felelősségre vonás.”[9]

A magyar anyagi jogi szabályozás a német mintához közelít és szemben a francia kodifikációs technikával az egyes törvényi tényállások minősített esetei körében helyezi el a passzív alanyok speciális körét.

III. A magyar anyagi jogi szabályozás története

A magyar jogtörténetben a kiskorú gyermekek jogvédelme a 20. század közepét követően kezdett kiépülni.

A gyermekek státuszát a hazai feudális jog római és germán (nemzetségi) alapokon nyugvó jogi mintára kezelte. A gyermekeket érintő állami szabályok először a magánjog (öröklési jog és kötelmi jog) területén születtek, a közjog vonatkozásában ugyanis sokáig nem az állam, hanem a családfő feladata volt a hatalom gyakorlása.

Kezdetben a nemzetségtől elkülönült a család egysége, amelyet az ugyanazon családatya hatalma alatt álló személyek, a feleség, a gyermekek és a gyámgyermekek alkottak.[10] Az atyai hatalom ebben az időszakban uralmi jellegű volt, majd egyre inkább védelmi természetűvé vált. A férj felesége felett korlátlan fenyítési joggal bírt, illetve feleségét és gyermekeit eladhatta, vagy el is zálogosíthatta.[11]

rendiség korában az apa vétkessége kollektív sújtotta a családját is. László király enyhítette ezt annyiban, hogy lopásnál a családtagok büntetőfelelősségét már csak a 10 éven felüli gyermekekre szorította, Anjou Nagy Lajos 1351. évi XIX. törvénye pedig már kimondta, hogy „a fiú apja vétkeiért ne bűnhődjék, továbbá az atya vétkeiért, a fiúnak sem személyében, sem birtokaiban vagy vagyonában kárt ne tegyenek, vagy el ne marasztalják.” Ezt a törvényt I. Mátyás király is átvette.[12]

1848 előtt a férfiak 24. éves korukban minősültek teljeskorúnak, ezen belül a 12. életév volt a rendelkezőképesség, a 7. év pedig a korlátozott cselekvőképesség (kiskorúság) határa.[13]

A nők esetében a 16. éves kor volt a teljeskorúság kezdete, illetve esetükben a házasság ténye is teljeskorúságot keletkeztetett.

1848-at követően a családi kötelék a gyermekek törvényes korának elérését követően meglazult, a családfő vezetői jogosultsága és a gyermek engedelmességi kötelezettsége megszűnt.

A 19. század második felében cselekvőképes volt az az önjogú, nagykorú, 24 éves személy, aki nem állt gondnokság alatt (1877:20.tv., 1874:23.tv.). A korlátolt cselekvőképesség kategóriájába a 12. életévét be nem töltött kiskorú tartozott (1894:31.tv.).[14]

bűncselekmények csoportosítása a 18-19. században a sértetti érdekek köré épült, így beszélhettünk közjóra veszélyes cselekményekről, emberölésről, vagyon elleni cselekményekről, szexuális cselekményekről, valamint közösségre veszélyes és vallás elleni cselekményekről.[15]

Az 1878. évi V. törvény (továbbiakban: Csemegi-kódex) általános része az 1950. évi II. törvény, különös része pedig az 1961. évi V. törvény hatálybalépéséig volt alkalmazandó.

A Csemegi-kódex több gyermekek érdekeit védő törvényi tényállást is tartalmazott, például a családi állás megváltoztatását[16], illetve a szemérem elleni bűntettek[17] és az ember élete elleni bűntettek egyes eseteit.[18]

A kódex elkövetői oldalon a korhatárt a tizenkettedik életévben határozta meg (83. §), a gyermekkort pedig beszámítást (büntethetőséget) kizáró okként kezelte.

A trichotóm rendszert meghonosító 1879. évi XL. törvény a gyermekek vonatkozásában a családi állás elleni kihágásokat nevesítette, amely főként az anyakönyvbe történő bejegyzés elmulasztásának egyes eseteit jelentette (60. §).

Az 1920-as és 30-as években több nemzetközi egyezményt is ratifikáltunk, amely a gyermekek jogait érintette.[19]

Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény XV. fejezete a család, ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűntetteket tartalmazta, mely fejezet első címe alatt kerültek szabályozásra a család és ifjúság elleni bűntettek, úgymint a kettős házasság (271. §), a családi állás elleni bűntett (272. §), a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (273. §), az ifjúság elleni bűntett (274. §), valamint a tartási kötelezettség elmulasztásának (275. §) törvényi tényállásai.

Az ifjúság elleni bűntett a ma hatályos kiskorú veszélyeztetése törvényi tényállás generális előzményi alakzata volt.

A tényállás szerint „A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles az a személy, aki a kiskorú testi, szellemi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ha súlyosabb bűntett nem valósult meg, ugyanígy büntetendő az a nagykorú személy is, aki kiskorút bűntett elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik.[20]

Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény XIV. fejezete rendelkezett a házasság, család, ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekményekről. Az első cím alatt kerültek szabályozásra a házasság, család és ifjúság elleni bűncselekmények, úgymint a kettős házasság (192. §), a családi állás megváltoztatása (193. §), a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása (194. §), a kiskorú veszélyeztetése (195. §), valamint a tartás elmulasztása (196. §) törvényi tényállásai.

A közlönyállapot szerint hatályos tényállás:

„(1) A kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy, aki e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a nagykorú személy, aki kiskorút bűncselekmény elkövetésére vagy züllött életmód folytatására rábír, vagy rábírni törekszik.”

Az 1978. évi IV. törvényt számos esetben módosították,[21] a 2013. év júliusában hatályos tényállást vizsgálva azonban az alábbi megállapítások rögzíthetők.

Az (1) bekezdéses alapeset büntetési tételét az 1993. évi XVII. törvény 44. §-a emelte fel 5 évig, míg a 1997. évi LXXIII. törvény 20. §-a 1-5 évig terjedő szabadságvesztésre, az első bekezdés pedig kiegészült az érzelmi fejlődés veszélyeztetése fordulattal.

A 2009. évi CXXXVI. törvény 26. § (2) b) pontja a (2) bekezdést a „szabálysértések” körére is kiterjesztette.

A 1995. évi XLI. törvény 9. §-a a tényállás (3) bekezdéseként beiktatta az alábbi elkövetési magatartást:

„Bűntett miatt két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az a nagykorú személy, aki a kiskorúval kényszermunkát végeztet.”

A 2005. évi XCI. törvény 4. §-a a tényállás (4) bekezdéseként beiktatta az alábbi privilegizált esetet:

„Aki a bírósági vagy hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is akadályozza, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ezen törvényhely (5) bekezdésként az alábbi értelmező rendelkezést fűzte a tényálláshoz:

„Az (1) bekezdés alkalmazásában a kiskorú gondozására, nevelésére vagy felügyeletére köteles személynek kell tekinteni a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él.”

Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) átstruktúrált szabályozást vezetett be és a korábbi tényállást három különböző különös részi tényállásra (kiskorú veszélyeztetésének bűntette, gyermekmunka bűntette és kapcsolattartás akadályozásának vétsége) bontotta fel.

„A kiskorúval való kapcsolattartás akadályozásának vétségében bűnös, aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza. Ez a tényállás az 1978. évi IV. törvény 195. § (4) bekezdése alapján büntetni rendelt kiskorú veszélyeztetésének vétségéhez képest többlettényállási elemet (önhiba) tartalmaz. Az elkövetési magatartás kifejtése – önhiba nélkül  nem tényállásszerű.”[22]

Szakirodalom

Hivatkozott irodalom:

Janusz Korczak: Hogyan szeressük a gyermeket (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.)

Földi András- dr. Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 1996.)

Szerk.: dr. Mezey Barna: Magyar Jogtörténet (Osiris Kiadó, 2004.)

Belovics Ervin- dr. Molnár Gábor-dr. Sinku Pál: Büntetőjog különös rész (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2007.)

Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadásai a családon belüli erőszakról és a személyiség fejlődésről (2015.10.02.)

https://www.gesetze-im-internet.de/englisch_stgb/german_criminal_code.pdf (német Btk.)

http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes/country/30 (francia Btk.)

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799 (Csemegi-kódex, 1961. évi V. törvény)

http://www.macsgyoe.hu/downloads/szakmai_anyagok/ENSZ_zaroeszrevetelek_2014.pdf (ENSZ Gyermekjogi Bizottságának észrevételei)

Complex Jogtár (BH-k, EBH-k, Bkv-k,AB határozatok és egyéb törvényi hivatkozások):

  • Bírósági határozatok (BH-k):

1976.197.,1977.265.,1981.51.,1981.174.,1981.177.,1982.269.,1983.47.,1983.430.,1984.1.,1984.265.,1985.51.,1985.92.,

1985.459.,1986.400.,1987.73.,1988.262.,1989.218.,1989.303.,1991.265.,1992.513.,1992.623.,1993.8.,1993.216.,1994.172.,

1996.571.,1997.263.,1997.469.,1997.470.,1999.55.,2001.50.,2001.107.,2002.295.,2003.4.,2003.445.,2004.1.,2004.96.,

2005.321.,2007.326.,2008.177.,2009.2.,2011.183.,2011.184.,2012.30.,2012.58.,2016.2.

  • Elvi bírósági határozatok (EBH-k):

2006.1491., 2009.2029.

  • 22/2007. BKv., BKv.56.
  • 30/1992. (V.26.) AB határozat, 42/1993. (VI.30.) AB határozat
  • a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvtv.)
  • a többször módosított 1744/2013. (X.17.) Kormányhatározat a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról
  • a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)

A Budakörnyéki Járásbíróság ítéletei:

7.B.719/2005/11.,7.B.764/2005/72.,7.B.289/2006/56.,7.Fk.108/2007/34.,7.B.434/2007/34.,7.B.23/2008/6.,

7.B.1000/2008/22,7.B.1148/2008/9.,7.B.949/2009/22.,7.B.326/2010/18.,7.B.681/2010/21.

Egyéb felhasznált irodalom:

Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része (Korona Kiadó, 2004.)

[1] Janusz Korczak: Hogyan szeressük a gyermeket (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982., 151. oldal)

[2] Ez 2012-ben 1.854 könnyű testi sértést és 258 súlyos testi sértést jelentett.

[3] A gyermekkorúakra (mint kriminológiai fogalomra) vonatkozó számadatok tekintetében a 2015. január hó 31. napján hatályon kívül helyezett Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról (2013-2023) szóló 1744/2013. (X.17.) számú Kormányhatározat megállapításait vettem figyelembe (ld. 5.4.6. alpont).

[4] Az apai hatalom a családfő családjához tartozó szabad személyek fölötti teljes magánjogi uralma volt (Marton Géza). (dr. Földi András- dr. Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 1996. –továbbiakban: RJ.– 243. oldala)

teljes személyes jogképességet három személyes állapot együttes megléte (status libertatis, status civitatis, status familiae) biztosította. A status familiae szempontjából a római polgárok vagy önjogú személyek, vagy apai, illetve férji hatalom alatt állók voltak. Persona sui iuris volt minden családapa és családanya, persona alieni iurisok pedig a család tagjai. Amennyiben az egyik személyállapotban változás következett be, az un. capitis deminutionak minősült, melynek minima (legkisebb) változata volt például az, ha a civiljogi rokonságból a személy kivált, vagyis például ha a hatalom alatt álló családtag átkerült egy másik családfő hatalma alá vagy felszabadítás útján önjogúvá vált (ld. a RJ. 205. és 222. oldalait). A XII. táblás törvények rendelkezései szerint „amikor az apa háromszor eladta fiát, az felszabadult atyja hatalma alól”, a nők azonban még felnőtt korukban is gyámság alatt álltak.

[5] A XII. táblás törvények IV. táblájának rendelkezései szerint a családfőt családtagjai felett pozitív és negatív tartalmú jogosultságok illették meg. Pozitív jogosultságok voltak: a gyermek élete és halála feletti rendelkezés joga (ius vitae necisque), az elsőszülöttek kivételével a gyermekkitétel joga (ius exponendi), a gyermekeladás joga (ius vendendi), illetve a delictumot elkövető gyermek sértett részére kártalanítás céljából történő kiadásának joga (ius noxae dedendi). Mindezeken kívül az apa a gyermekek feletti hatalmat mancipatio útján át is ruházhatta (ld. a RJ. 243. oldala). Később az apai hatalom sok jogosítvány vonatkozásában enyhült, a klasszikus és posztklasszikus korban a gyermek megölését és kitételét is büntették, majd e jogot végleg eltörölték, illetve a ius noxae dedendit először a lányok, majd később a fiúk vonatkozásában is megszüntették. A császári jog mindezeken felül már lehetőséget adott arra is, hogy a hatalom alatt álló gyermek cognitio extra ordinem keretében panasszal forduljon a bíróhoz, illetve atyjától tartást követeljen.

[6] Ld. a RJ. 573. oldala.

[7] A gyermekjogi mozgalom első jeles képviselője Eglantyne Jebb asszony volt, aki az I. világháború pusztítását látva fogalmazta meg az ún. Gyermekek Chartáját, melyet a Népszövetség beépített az ún. első Genfi Nyilatkozatba (1924.). Ezt a politikai stratégiát később az ENSZ alapjogi szintre fejlesztette tovább (1959. második Genfi Nyilatkozat), majd a lengyelek közbenjárására  Janusz Korczak nyomdokain  a gyermekjogi mozgalom kiteljesedéseként megszületett a gyermekek jogairól szóló 1989-es New York-i Egyezmény (kihirdette az 1991. évi LXIV. törvény).

[8] A törvényszöveg forrása:

https://www.gesetze-im-internet.de/englisch_stgb/german_criminal_code.pdf

[9] A törvényszöveg forrása:

http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes/country/30

[10] Ld. Szerk.: dr. Mezey Barna: Magyar Jogtörténet (-továbbiakban: MJT.-, Osiris Kiadó, 2004., 117. oldala).

[11] Az atyai hatalom része volt a nevelés joga, a házi fegyelmi jog, a gyermekek visszakövetelésének joga, a vagyonról való számadás nélküli rendelkezési jog, valamint a gyám és örökös rendelés joga.

[12] Ld. az 1486. évi LVI. törvényt.

[13] MJT. 94. oldal

[14] MJT. 143. oldal

[15] Ld. a MJT. 268. oldala.

A rokongyilkosság például a gyermek (infanticidium), illetve az apa (patricidium) megölése az emberölés minősített esetének minősült.

[16] „254. § Aki valamely gyermeket más családba csempész, kicserél, elsikkaszt, eltitkol, rendszerint járt helyre kitesz, vagy bármely más módon családi állásától megfoszt, vagy ezen állását megváltoztatja: a családi állás elleni bűntettet követi el, és egy évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ha pedig a cselekmény nyerészkedési szándékból követtetett el: öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.” (http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799)

[17] „236. § Azon férfi, aki életkorának tizennegyedik évét be nem töltött tisztességes leánnyal nemileg közösül: a megfertőztetés bűntettét követi el, és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő.

247. § Azon szülő, aki törvényes vagy természetes nőgyermekét, mással nemi közösülésre, – úgyszintén az, aki a törvényes vagy természetes gyermekét mással nemi, vagy természetelleni fajtalanság elkövetésére csábítja: a csábítás bűntettét követi el, és öt évig terjedhető fegyházzal büntetendő. Ugyanezen büntetéssel büntetendő az is, aki a gyámságára, gondnokságára, nevelésére, tanítására vagy felügyeletére bízott személyt ezen cselekményre csábítja.” (http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799)

[18] „284. § Azon anya, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt, vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.

285 § A teherben levő nő, aki méhmagzatát szándékosan elhajtja, megöli, vagy azt más által eszközölteti, ha házasságon kívül esett teherbe: két évig terjedhető börtönnel, ellenkező esetben pedig három évig terjedhető börtönnel büntetendő. Ugyanazon büntetés éri azt, aki a bűntettet, a teherben lévő nő beleegyezésével követi el, ha pedig azt nyereményvágyból tette: öt évig terjedhető börtönnel büntetendő.

285 § Azon szülő, aki koránál vagy állapotánál fogva önsegélyre képtelen gyermekét félreeső, vagy rendszerint járatlan helyre teszi ki, vagy olyan körülmények közt hagyja el, hogy annak megmentése a véletlentől függ: a gyermekkitétel bűntettét követi el, és három évig terjedhető fegyházzal büntettetik.” (http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799)

[19] Az 1925. évi XIX. törvénycikk a nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés elnyomása végett Genfben létrejött nemzetközi egyezményről, az 1927. évi II. törvénycikk az 1921. évben Genfben tartott Nemzetközi Munkaügyi Egyetemes Értekezlet által a mezőgazdasági munkára alkalmazható gyermekek legkisebb életkora tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezményről, valamint az 1927. évi XXXIII. törvénycikk az ifjúság védelméről szeszes italok kiszolgáltatása és szórakozó helyek látogatása terén.

[20] A tényálláshoz kapcsolódó bírósági határozatok:

A nevelés alatt álló több gyermek sérelmére elkövetett bűntett egység (BH1977.265.).

Megvalósítja a tényállást az a nagykorú, aki fiatalkorút hamis tanúzás vétségének elkövetésére bújt fel (BH1976.197.).

[21] Ld. az 1993. évi XVII. törvény 44. §-a, az 1995. évi XLI. törvény 9. §-a, az 1997. évi LXXIII. törvény 20. §-a, az 1998. évi LXXXVII. törvény 50. §-a, a 2005. évi XCI. törvény 4. §-a, a 2009. évi LXXX. törvény, a 2009. évi CXXXVI. törvény 26. § (2) b) pontja, és a 2012. évi LXII. törvény 5. §-a.

[22] BH2016.2.

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetése bűntettével kapcsolatos büntetéskiszabási és egyéb eljárásjogi kérdések, javaslatok (2016.)

A bűncselekmény szabadságvesztéssel büntetendő, melynek tételkerete 1-5 évig terjed. A büntetéskiszabás tekintetében az általános rész rendelkezései irányadóak azzal, hogy amennyiben az elkövető fiatalkorú, figyelemmel kell lenni a rá vonatkozó speciális anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezésekre (ld. 56. Bkv.). A bírónak a vádirati tényállás vizsgálatakor különös figyelemmel kell lennie az 1978. …

Jogi publikáció
Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése (Btk. 208. §) (2016.)

A tényállás törvényen belüli elhelyezéséből következtethetünk a védendő jogtárgyak körére, azaz arra az absztrakt értékre, melynek védelme társadalmi érdek. Ezt támadja a jogellenes cselekmény, ezt védi az „alkotmányos büntetőjog” [1] eszméinek megfelelően „végső szankciós zárkőként” [2] a büntetőjog. A jogalkotó a Btk. XX. Fejezetében, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények címszó …

Jogi publikáció
Dr. Hársvölgyi Zsuzsanna: Kriminalisztikai szagtan (odorológia)

A bűncselekmények elkövetése során a bűnelkövetők egyre jobban vigyáznak arra, hogy ne hagyjanak ellenük felhasználható nyomokat a helyszínen. A bűnügyi technika ugrásszerű fejlődése előtt fel sem merült, hogy a bűncselekmény helyszínén olyan láthatatlan nyomok – mint pl. a szagok – maradnak, amelyek később akár a tettes eredményes azonosításához is vezethetnek. …