A sértetti érdekek érvényesítésének jogi lehetőségei a 2012/29/EU áldozatvédelmi irányelv tükrében – Székesfehérvár, 2017. május 15.

I. A bűncselekményekre és a sértettekre vonatkozó statisztikai adatok

 Az Európai Bizottság adatai szerint az Európai Unióban a személy, illetve vagyon elleni bűncselekmények száma meghaladja az évi 30 milliót. Az Unió több mint 500.000.000 főnyi népességének (2016. január 1-jén 510.284.430 fő[1]) kb. 15%-a, azaz mintegy 75 millió ember válik évente bűncselekmény áldozatává.[2] Érzékletesebbé téve a számadatokat azt is mondhatnánk, hogy az Európai Unióban évente minden hetedik ember válik bűncselkemény áldozatává.[3] Ők az ún. közvetlen (direkt) áldozatok. Ehhez a számhoz jönnek még az ún. közvetett (indirekt) áldozatok, azaz a közvetlen áldozatok családtagjai, ismerősei. Az áldozatoknak átlagosan 3 közeli családtagja van. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt a tényt sem, hogy az EU-ban a be nem jelentett, látenciában maradó bűncselekmények aránya nagyon magas, mintegy 60%.

 A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai (STADAT) szerint 2016-ban 290.779 bűncselekményt regisztráltak[4]. A regisztrált bűnelkövetők száma 98.136 fő volt, míg a bűncselekmények regisztrált sértettejeinek száma 157.793 főt tett ki[5]. A bűncselekmények sértettjei  mellett pedig számolni kell még a szabálysértések sértettjeivel is.

A fenti számadatok is azt támasztják alá, hogy az európai igazságügyi térség kialakítására irányuló uniós célkitűzés keretében az áldozatok fokozott figyelmet igényelnek és érdemelnek. Ha az áldozattá válás nem is előzhető meg teljes mértékben, az Uniónak legalább azt kell biztosítania az áldozatok számára, hogy Unió-szerte azonos alapvető jogokat élvezhessenek.

 II. Az új áldozatvédelmi irányelv elfogadása

Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-én fogadta el a 2012/29/EU irányelvet a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról[6] (a továbbiakban: áldozatvédelmi irányelv), amely a sértetti jogérvényesítés szempontjából a legnagyobb jelentőséggel bíró uniós jogforrásként értékelhető.

Az irányelv 2012. november 15-én lépett hatályba, és az Európai Unió tagállamainak 2015. november 16-ig kellett átültetniük a nemzeti jogukba. A tagállamoknak legkésőbb 2017. november 16-ig, utána pedig háromévente adatokat kell szolgáltatniuk az Európai Bizottságnak arról, hogy az áldozatok hogyan és milyen mértékben élhetnek az irányelvben megfogalmazott jogokkal. A Bizottság 2017. november 16-ig köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállami implementáció értékeléséről.

Az áldozatvédelmi irányelv hatékony és kellő időben történő átültetése érdekében az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága (European Commission DG Justice) 2013 decemberében iránymutatást[7] adott ki, amely segít a tagállamok számára közösen értelmezni az irányelv rendelkezéseit.

III.      Mi tette indokolttá az új áldozatvédelmi irányelv megalkotását?

A büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy a vádlottak eljárási jogainak megerősítésére már 2009-ben ütemterv született uniós szinten, ugyanis a Tanács 2009. november 30-án állásfoglalást adott ki a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak eljárási jogainak megerősítését célzó ütemtervről (2009/C 295/01)[8].

2011-re azonban egyértelművé vált, hogy hasonló megközelítést kell alkalmazni a sértetti jogvédelem területén is. Ezt fogalmazta meg „A sértettek jogainak megerősítése az EU-ban” címet viselő európai bizottsági közlemény [COM(2011) 274 végleges] [9].

3.1. Sokat tettünk az áldozatok érdekében, de nem eleget…

A 2001. évi kerethatározatban foglaltak végrehajtása elégtelen maradt. A Lisszaboni Szerződés megteremtette a lehetőségét annak, hogy az EU a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerését megkönnyítő minimumszabályokat állapítson meg a bűncselekmények sértettjeinek jogairól.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikk (2) bekezdés c) pontja[10] akként rendelkezik, hogy amilyen mértékben az a több államra kiterjedő vonatkozású büntetőügyekben a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének, valamint a rendőrségi és igazságügyi együttműködésnek a megkönnyítése érdekében szükséges, az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott irányelvekben szabályozási minimumokat állapíthat meg a bűncselekmények sértettjeinek jogait illetően. E szabályoknak figyelembe kell venniük a tagállamok jogi hagyományai és jogrendszerei közötti különbségeket.

3.2. Az igazságszolgáltatás rendszere iránti bizalom növelése és az igazságszolgáltatás minőségének javítása szükséges

A Lisszaboni Szerződés a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének olyan térségét hozta létre, amelyen belül garantált a polgárok szabad mozgása. A sértetteket megillető jogok minimumszintjének hatékony, EU-szerte történő alkalmazása nélkül azonban nincs lehetőség a kölcsönös bizalom kiépítésére. Ez azt jelenti, hogy az egyes országok igazságszolgáltatásainak maradéktalanul bízniuk kell a méltányosság és igazságosság más országok rendszerei által alkalmazott szabályaiban, a polgároknak pedig bízniuk kell abban, hogy bárhová is utazzanak, vagy bárhol is telepedjenek le az EU-n belül, jogaikra azonos szintű minimumszabályok vonatkoznak majd.

3.3. Minden tagállamra érvényes minimumszabályokat kell kialakítani         

A sértettek egyik alapvető szükséglete a kártérítés, azonban az eltérő határidők miatt adminisztratív és eljárási akadályokba ütközhetnek, amikor kártérítésért folyamodnak.

A Bizottság a határidőkre vonatkozó szabályok harmonizálása révén el kívánja érni, hogy a sértettek ne veszíthessék el kártérítési jogukat eljárási okok miatt. Az EU-nak biztosítania kell az egyenlő feltételeket a sértettek számára, ami növelheti a polgárok igazságosságba vetett bizalmát.

3.4. Alapvető jogok biztosítása

Olyan megfelelő eljárások és struktúrák létrehozása szükséges, amelyek a büntetőeljárások során biztosítják a sértett jogait. Különösen az alábbi sértetti jogok érdemelnek figyelmet: emberi méltósághoz való jog, személyi és mentális integritáshoz való jog, magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog, tulajdonhoz való jog.

3.5. A sértettek igényeinek elismerése hozzájárul a bűnözés okozta költségek csökkentéséhez

Amennyiben a sértett igényeit az állam és optimális esetben az elkövető is elismeri, és ezek az igények kielégítésre is kerülnek, csökkenhetnek a büntetőeljárásra és ezáltal a büntető igazságszolgáltatásra fordítandó költségek. Ha ugyanis az állam segíti a sértetteket az érdekérvényesítés során, hajlandóak lesznek nagyobb aktivitással részt venni az eljárásban, ami hozzájárulhat a büntetőeljárások időszerű, eredményes befejezéséhez.

Emellett csökkenthetők az egészségügyi kiadások is, hiszen a sértett érdekeit is akceptáló büntetőeljárás a sértettnek kisebb fájdalmat és szenvedést okoz, elkerülhetővé válik a másodlagos és az ismételt viktimizálódásuk, életminőségük kevésbé romlik. Amennyiben a sértett azt érzi, hogy meghallgattatik, szót kap az eljárás során, könnyebben fel tudja dolgozni a cselekmény okozta érzelmi hatást, ezáltal pedig elkerülhetővé válik a nagyobb fokú érzelmi, pszichés sérülés, a trauma, az akut stressz, illetve a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD). A gyorsabb testi és lelki felépülés révén hamarabb visszatérhetnek a sértettek a munkába, ezáltal mérséklődhet a jövedelemkiesés, és kevesebb ideig lesznek ráutalva a társadalombiztosítási ellátásokra, ami jót tesz a gazdaságnak is, hiszen kevésbé terheli a költségvetést. Az elkövető általi jóvátétel ugyancsak csökkenti az állam kárenyhítési kötelezettsége miatti költségvetési kiadásokat.

A sértetti érdekek elismeréséből tehát nemcsak a sértett profitál, hanem az állam is, sőt adott esetben, a bűnelkövető általi jóvátétel esetén az elkövető is, mivel a sértett kárának egészben vagy részben történő megtérítése enyhítő körülményként értékelendő. Mindezek alapján belátható, hogy a sértetti igények minél teljesebb körű kielégítése össztársadalmi érdek.

Dr. Trócsányi László igazságügy-miniszter a Szegeden, 2014. szeptember 9-én megrendezett áldozatvédelmi konferencián elhangzott beszédében ezt a következőképp juttatta kifejezésre, „A bűncselekmény áldozata az adott pillanatban mindig gyengébb, mint elkövetője. A felborult egyensúlyt az állam, a közösség segítsége nélkül nem tudja helyreállítani. Az áldozatot meg kell védeni.”[11]

IV. Az irányelv személyi és tárgyi hatálya  

Az irányelv személyi hatálya kiterjed a közvetlen és a közvetett áldozatokra egyaránt. Az adott személyt áldozatnak kell tekinteni függetlenül attól, hogy az elkövetőt azonosították-e, elfogására sor került-e, vádat emeltek-e ellene, illetőleg elítélték-e. A közvetett áldozatok közé sorolja a közvetlen áldozatok családtagjait, különös tekintettel a közvetlenül bűncselekmény miatt elhunyt személy családtagjaira. Gyermek esetében maga a gyermek vagy az ő nevében a szülői felügyeleti jog gyakorlója élhet az irányelv biztosította jogokkal.

Az irányelv tárgyi hatálya csak az Unió területén elkövetett bűncselekményekre, illetve az Unió területén folyó büntetőeljárásokra terjed ki.

V. Az irányelv célkitűzései

Az irányelv céljai a következők (1. fejezet 1. cikk):

  • a bűncselekmények áldozatai megfelelő tájékoztatásban, támogatásban és védelemben részesüljenek;
  • képesek legyenek részt venni a büntetőeljárásban.

VI. Sértetti igények – áldozati szükségletek

Az áldozatvédelmi irányelv (9) preambulumbekezdése a bűncselekményt a következőképp definiálja: „A bűncselekmény a társadalom ellen elkövetett rossz, valamint az áldozatok egyéni jogainak megsértése is egyben.”[12]

Ahogy e definícióból is kitűnik, az új áldozatvédelmi irányelv a megsértett jogrend mellett hangsúlyt fektet a bűncselekmény egyéni jog- és érdeksérelemként történő értelmezésére is, ezáltal a helyreállító igazságszolgáltatási koncepciót testesíti meg. A resztoratív szemlélet szerint ugyanis a bűncselekmény nemcsak a társadalmi normák megsértése, hanem egyúttal az áldozatnak okozott sérelem is, amely szükségleteket szül.

Az áldozatoknak az alábbi hét kritikus szükségletük van:

1. biztonság: stratégia kialakítása az elsődleges áldozattá válás elkerülése érdekében, védelem az elkövetőkkel szemben és segítség az ismételt áldozattá válás megelőzésére; védeni kell az áldozatokat a megfélemlítés ellen, és meg kell tanítani őket arra, hogyan csökkenthetik a reviktimizálódás esélyét, ezáltal a közösség tagjai is nagyobb biztonságban érezhetik magukat; fontos a bűnmegelőzés együttműködő problémamegoldás révén és ezáltal az egyéni és a közösségi biztonság helyreállításának érzése

2. támogatás: szolgáltatások és segítségnyújtás annak érdekében, hogy lehetővé váljon az áldozatok részvétele az igazságszolgáltatási eljárásokban, minél előbb talpra álljanak a trauma után, és helyreállítsák a bűncselekménnyel okozott kárt

3. információ: az áldozatok részére világos, tömör, hasznos, időszerű, pontos és felhasználóbarát tájékoztatás nyújtása mind írásban, mind pedig szóban az igazságszolgáltatási eljárásokról, az áldozati jogokról és az áldozatoknak nyújtott áldozatsegítő szolgáltatásokról, valamint az eljárás állásáról

4. hozzáférés: lehetőség arra, hogy az áldozatok részt vegyenek az igazságszolgáltatási eljárásokban, hozzájussanak információhoz és szolgáltatásokhoz az egyéni és a családi körülményeikre tekintet nélkül

5. folytonosság: állandóság a megközelítéseket és módszereket illetően az intézmények között az igazságszolgáltatási eljárás minden szakaszában; a rendészeti szerveknek együtt kell működniük az áldozatsegítő szolgáltatást nyújtókkal és a büntető igazságszolgáltatás szakembereivel annak biztosítása érdekében, hogy az áldozatok következetes információt és támogatást kaphassanak, és ne küldözgessék őket az információhiány okán egyik helyről a másikra; a támogatás folytonossága az igazságszolgáltatási eljárás minden szakaszában és a trauma kiheverése során

6. hang: lehetőség arra, hogy az áldozatok nyíltan beszéljenek az egyes esetekhez kapcsolódó eljárási kérdésekben, és feltegyék kérdéseiket, valamint részt vegyenek az áldozatpolitikai stratégia kialakításában

 7. igazságosság: az áldozatok megkapják az ahhoz szükséges támogatást, hogy begyógyuljanak sebeik, és lássák, hogy az elkövetőt felelősségre vonják tettéért, és bár az igazságot nem mindig lehet teljes mértékben elérni, az áldozatok nagyobb biztonságban érzik magukat, ha látják, hogy az ő érdekükben is dolgoznak az igazságszolgáltatás szervei.

Lássuk, hogy az állam mint a monopol büntetőhatalom letéteményese hogyan igyekszik biztosítani a sértetti jogokat és egyúttal kielégíteni az áldozati szükségleteket!

Az áldozatvédelmi irányelv (9) preambulumbekezdése a büntetőeljárás keretében eljáró illetékes hatóságok, valamint az áldozatsegítő szolgálat eljárása során az alábbi elvárásokat rögzíti:

  • figyelembe kell venni a bűncselekmények áldozatainak személyes helyzetét és azonnali szükségleteit, életkorát, nemét, esetleges fogyatékosságát és érettségét;
  • teljes mértékben tiszteletben kell tartani fizikai, szellemi és erkölcsi sérthetetlenségüket;
  • meg kell védeni őket a másodlagos és az ismételt áldozattá válástól, a megfélemlítéstől, valamint a megtorlástól;
  • a gyógyulásukat elősegítő, megfelelő támogatásban kell részesülniük;
  • kellő hozzáférést kell biztosítani számukra az igazságszolgáltatáshoz;
  • nem lehet feltétele a jogok gyakorlásának az áldozatnak a tagállam területén való jogszerű tartózkodása, állampolgársága vagy nemzetisége.

A fent említett áldozati szükségleteket sértetti igényekre lefordítva a következőkről beszélhetünk: elismerés, tisztelet és méltóságteljes bánásmód iránti igény; védelem és támogatás iránti igény; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés iránti igény; a kártérítés és helyreállítás iránti igény.

Lássuk, hogy ezek az igények milyen jogok formájában öltenek testet az áldozatvédelmi irányelvben!

VII. Az áldozati jogok katalógusa

Az irányelvvel uniós szinten elérni kívánt cél, hogy az áldozati jogok újraszabályozása révén az Unió egészének területén jelentős előrelépést tegyen az áldozatoknak – különösen a büntetőeljárások keretében – biztosított védelem szintje tekintetében.

Az irányelvben megfogalmazott jogok – az irányelv mint másodlagos jogforrás természetéből adódóan – csak szabályozási minimumot jelentenek, azonban a tagállamok kiterjeszthetik az irányelvben meghatározott jogokat a magasabb szintű védelem érdekében, azaz az irányelvben foglaltakon túlmenően is biztosíthatnak jogokat az áldozatoknak.

7.1. tájékoztatáshoz és támogatás nyújtásához való jog

7.1.1. a megértéshez és megértetéshez való jog

7.1.2. az illetékes hatósággal való első kapcsolatfelvételtől kezdve történő tájékoztatáshoz való jog

7.1.3. az áldozatok jogai a feljelentés megtételekor

7.1.4. az üggyel kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog

7.1.5. a tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog

7.1.6. az áldozatsegítő szolgáltatások igénybevételnek joga

 7. 2. a büntetőeljárásban való részvétellel kapcsolatos jogok

7.2.1. a meghallgatáshoz való jog

7.2.2. az eljárás megszűnését eredményező határozat esetén igénybe vehető jogok

 7.2.3. a helyreállító igazságszolgáltatási szolgáltatások keretében igénybe vehető biztosítékokhoz való jog

7.2.4. a jogi segítségnyújtáshoz való jog

7.2.5. költségtérítéshez való jog

7.2.6. a vagyontárgyak visszaszolgáltatásához való jog

7.2.7. az elkövető által nyújtandó kártérítésről a büntetőeljárás keretében történő döntéshez való jog

7.2.8. a más tagállamban tartózkodási hellyel rendelkező áldozatok jogai

7. 3. az áldozatok védelme és a specifikus védelmi szükségletekkel rendelkező áldozatok elismerése

7.3.1. védelemhez való jog

7.3.2. az áldozat és az elkövető közötti kapcsolat elkerüléséhez való jog

7.3.3. az áldozatok védelemhez való joga a nyomozás során

7.3.4. a magánélet védelméhez való jog

7.3.5. az áldozatok egyéni értékelése specifikus védelmi szükségleteik meghatározása érdekében

7.3.6. a specifikus védelmi szükségletekkel rendelkező áldozatok védelemhez való joga a büntetőeljárás során

7.3.7. a gyermek áldozatok védelemhez való joga a büntetőeljárás során

Új jogok az áldozatvédelmi irányelvben, amelyeket az európai jogalkotás eddig nem jelenített meg:

  • egyéni értékeléshez való jog;
  • annak megkönnyítése, hogy a rendőrség áldozatsegítő szolgálathoz utalja a sértettet;
  • a sértettnek joga arra, hogy ha nem akarnak vádat emelni, e döntéssel szemben jogorvoslattal éljen;
  • az áldozatok védelemhez való joga a nyomozás során, amely nem csupán a sérülékeny áldozatokra vonatkozik, ezt ugyanis korábban a 2001/220/IB kerethatározat sem tartalmazta.

VIII. Konklúzió

Az új áldozatvédelmi irányelv fő célja az volt, hogy valódi változást hozzon az áldozatok életében Európában, és a lehető legnagyobb mértékben fejlessze a reális, napi helyzetüket, ami remélhetőleg meg is valósul a gyakorlatban.

Vera Jourová, a a jogérvényesülésért, a fogyasztópolitikáért és a nemek közötti esélyegyenlőségért felelős uniós biztos a bűncselekmények áldozatainak európai napján, 2017. február 22-án kiadott közleményében a következőket hangsúlyozta: „A bűncselekmények valamennyi áldozatával méltóképpen kell bánni, és biztosítani kell számukra a szükséges támogatást és védelmet. Azt üzenem nekik, hogy Európa velük van.”[13]

Az áldozati szükségletek minden áldozat esetében egyedi elbírálást igényelnek. Az áldozatoknak tagállamonként eltérő jogai származhatnak az irányelvből attól függően, hogy milyen szerepet töltenek be a releváns büntető igazságszolgáltatási rendszerben, és ennek megfelelően milyen szélesre tárja számukra a jogalkotó e jogok tárházát. Az új áldozatvédelmi irányelvben foglaltak azonban minimumstandardként szolgálnak, ami jelentős eredménynek mondható.

Az  irányelvben foglalt célkitűzéseket a törvényhozási, közigazgatási és gyakorlati intézkedések kombinációjaként kell eredményesen megvalósítani.

Amennyiben az irányelv átültetése minden tagállamban megfelelően megtörténik, bízhatunk abban, hogy ezentúl az Európai Unió teljes területén valódi jogalanynak érezhetik magukat az áldozatok a büntetőeljárás során. Addig azonban még sok erőfeszítésre van szükség a tagállamok részéről.

Az irányelv átültetésének végső dátuma 2015. november 16. napja volt. Az implementáció állapota az Európai Igazságügyi Hálózat (European Judicial Network) honlapján[14] folyamatosan nyomon követhető.

A  2017. március 8-i állapot szerint az uniós tagállamok közül még nem ültették át a nemzeti jogrendjükbe az irányelvet, vagy legalábbis nem jelentették be az Európai Bizottsághoz az átültetés érdekében megtett intézkedéseket az alábbiak: Dánia, Görögország, Írország. A vizsgált időpontig a  legkésőbb, 2017. március 8-án Luxemburg alkotta meg a szükséges jogszabályt.

A tagállamok tekintetében az irányelvnek való megfelelés érdekében elfogadott egyes nemzeti jogalkotási aktusokról szintén folyamatosan áttekintést kaphatunk az EUR-Lex honlapján.[15] Ennek értelmében Magyarországon összesen 55  jogszabály megalkotására (új vagy már meglévő jogszabály módosítása) került sor az áldozatvédelmi irányelvnek való megfelelés érdekében.

Nem szabad szem előtt téveszteniük a tagállamoknak Vera Jourová uniós biztos alábbi megállapítását sem: „A jogok azonban nem elégségesek, ha azokat a gyakorlatban nem biztosítják.

Ismét felszólítom az összes olyan uniós tagállamot, amelyek még nem ültették át nemzeti jogrendszerükbe az áldozatok védelméről szóló irányelvet, hogy késedelem nélkül tegyék meg.”[16]

A Bizottság 2017. november 16-ig köteles jelentést benyújtani az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállami implementáció értékeléséről. Legkorábban a bizottsági jelentés birtokában leszünk majd abban a helyzetben, hogy átfogóan elemezhessük az irányelv áldozati jogokra gyakorolt valódi hatását. Az irányelvvel kapcsolatos hatástanulmányok tehát ez év végére, jövő év elejére várhatóak.

Internetes források:

http://ec.europa.eu/eurostat/data/database

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52011DC0274&from=HU

http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-17-311_en.htm

https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zji001b.html

https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_zji005.html

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2012:315:0057:0073:HU:PDF http://ec.europa.eu/justice/criminal/files/victims/ guidance_victims_rights_directive_en.pdf

http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32009G1204(01)&from=EN

 http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52011DC0274&from=HU

 http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012E/TXT

http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/a-miniszter/beszedek-publikaciok-interjuk/trocsanyi-laszlo-beszede-az-aldozatvedelmi-konferemcian-2014-09-09

 http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012E/TXT&from=HU

http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-17-311_hu.htm

[1] http://ec.europa.eu/eurostat/data/database (2017. május 09.)

[2]  Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A sértettek jogainak megerősítése az EU-ban; http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52011DC0274&from=HU (2017. május 09.)

[3]  http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-17-311_en.htm  (2017. május 15.)

[4]  https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zji001b.html (2017. május 09.)

[5] https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_zji005.html (2017. május 15.)

[6] http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2012:315:0057:0073:HU:PDF (2017. május 15.)

[7]  http://ec.europa.eu/justice/criminal/files/victims/ guidance_victims_rights_directive_en.pdf (2017. május 15.)

[8] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32009G1204(01)&from=EN (2017. május 15.)

[9]  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. A sértettek jogainak megerősítése az EU-ban [COM(2011) 274 végleges], letölthető: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:52011DC0274&from=HU (2017. május 15.)

[10]  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:12012E/TXT (2017. május 15.)

[11] http://www.kormany.hu/hu/igazsagugyi-miniszterium/a-miniszter/beszedek-publikaciok-interjuk/trocsanyi-laszlo-beszede-az-aldozatvedelmi-konferemcian-2014-09-09 (2017. május 15.)

[12] http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012E/TXT&from=HU (2017. május 15.)

[13] http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-17-311_hu.htm (2017. május 15.)

[14] ttps://www.ejn-crimjust.europa.eu/ejn/EJN_Library_StatusOfImpByCat.aspx?CategoryId=111 (2017. május 15.)

[15]  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/NIM/?uri=CELEX:32012L0029 (2017. május 15.)

[16]  http://europa.eu/rapid/press-release_STATEMENT-17-311_hu.htm (2017. május 15.)