Dr. Morvai Viktória: A kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a hatályos törvényi tényállás szerkezete és klasszikus dogmatikai elemzése (Btk. 208. §) (2016.)

Jogi publikáció

A tényállás törvényen belüli elhelyezéséből következtethetünk a védendő jogtárgyak körére, azaz arra az absztrakt értékre, melynek védelme társadalmi érdek.

Ezt támadja a jogellenes cselekmény, ezt védi az „alkotmányos büntetőjog” [1] eszméinek megfelelően „végső szankciós zárkőként” [2] a büntetőjog.

A jogalkotó a Btk. XX. Fejezetében, a gyermekek érdekét sértő és a család elleni bűncselekmények címszó alatt pozícionálta a kiskorú veszélyeztetése, a gyermekmunka, a kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása, a kiskorú elhelyezésének megváltoztatása, a tartási kötelezettség elmulasztása, a kapcsolati erőszak, a családi jogállás megsértése, valamint a kettős házasság megnevezésű törvényi tényállásokat.

A Btk. 208. § (1) bekezdése szerint „a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy – ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él –, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”

A Btk. 208. § (2) bekezdése szerint „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt

a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik,

b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.”

A törvényi tényállás alá szubszumálható büntetendő cselekmények a gyermekek ún. mindenek felett álló érdekének[3] érvényesülését akadályozzák.

A tényállás szerkezete komplex, két egymástól – mind elkövetési tárgyak, mind elkövetői körök, mind pedig elkövetési magatartások vonatkozásában  elkülönülő bekezdésből áll és három különböző fordulatot foglal magában.

A tényállás megnevezéséből expressis verbis következtethetünk az elkövetési magatartások jellegére.

Az első bekezdés a bűncselekmény alapesete, a második bekezdés pedig – szubszidiárius alakzatként  részesi (felbújtói), illetve előkészületi jellegű magatartásokat szabályoz.

1. A Btk. 208. § (1) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntette

A Btk. 208. § (1) bekezdése szerint a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy  ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él , aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegi, és ezzel a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődését veszélyezteti, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az első bekezdés esetében jogi tárgy a kiskorú megfelelő testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődése, az elkövetési tárgy (passzív alany) pedig maga a kiskorú személy.

kiskorú személy fogalmának meghatározása vonatkozásában a hatályos polgári anyagi jogi szabályozás irányadó, amely szerint „kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be, és nem vált nagykorúvá házasságkötés révén”.[4] A kiskorú nem azonos „a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy” kategóriájával, utóbbi ugyanis magában foglalja a házasságkötés folytán már nagykorúságot szerzett tizennyolc éven aluli személyek körét is.

A passzív alanyi kör vizsgálatakor nem okozott gondot a minősítés akkor, amikor olyan alany sérelmére követték el a bűncselekményt, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét és házasságkötés folytán nem vált nagykorúvá.[5] Problematikus volt ugyanakkor az, amikor olyan passzív alany sérelmére követtek el bűncselekményt, aki még nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, de házasságkötés folytán már nagykorúságot szerzett. Egy eseti döntés szerint ugyanis „nem valósítja meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét az a felnőttkorú terhelt, aki a 17 éves feleségét bűncselekmény elkövetésére bírja rá (Btk. 195. § (2) bek., Ptk. 12. § (2) bek.).”[6] Egy másik esetben azonban a bíróság ezzel ellentétes megállapításra jutott, miszerint együtt elkövetett bűncselekménynél a vádlott terhére a fiatalkorú élettársnak a bűncselekmény elkövetésére való rábírása esetén is megvalósul a kiskorú veszélyeztetésének bűntette, ilyen esetben azonban a rábíró magatartás külön súlyosító körülményként nem értékelhető (Btk. 195. § (2) bek.).[7] Mindezek alapján rögzíthető, hogy az élettárs  a házasságkötés hiánya okán a bűncselekmény elkövetőjévé vált, a házastárs azonban nem. Ezen joghézag áthidalása érdekében szükségessé vált a törvényi tényállás megszövegezésének pontosítása, mely kötelezettségének a jogalkotó eleget tett, így a (2) bekezdés már egyértelmű rendelkezést tartalmaz a passzív alanyi kör és az elkövetői kör tekintetében.

Az elkövetési magatartás a nevelési, felügyeleti, gondozási feladatok vonatkozásában elkövetett ún. súlyos kötelességszegés, melynek alkalmasnak kell lennie arra, hogy ezzel ok-okozati összefüggésben a kiskorú testi, értelmi, erkölcsi vagy érzelmi fejlődésének veszélye kialakuljon.

„A nevelés tervszerű magatartások sorozata, amelyek egy része kifejezetten ismeret-, képzet- vagy érzelemgazdagító céllal kerül tanúsításra, más részük funkcionálisan hat (példamutatás, viselkedési kultúra, tanítás-oktatás).[8]

felügyelet a kiskorú folyamatosan, időről-időre visszatérően vagy csak egy alkalommal, de meghatározott időtartamban történő figyelemmel kísérése, célja a testi épség védelme, megóvása, valamint a személyiségre károsan ható jelenségek elhárítása.

gondozás minden olyan tevékenység, amely a kiskorú testi fejlődésével függ össze. Idetartozik minden olyan tevékenység, amely a kiskorú testi szükségleteinek kielégítésére irányul (élelmezés, ruházkodás, megfelelő életkörülmények biztosítása).”[9]

„A gondozás, a nevelés és a felügyelet körébe tartozik a kiskorú életkörülményeinek a rendszeres figyelemmel kísérése, ellenőrzése, a normális testi és lelki fejlődés feltételeinek, valamint az átlagos életkörülményekhez tartozó alapvető szükségletek kielégítésének biztosítása, a testi és lelki veszélyek lehetséges elhárítása és kiküszöbölése. A kötelességek konkrét tartalma a kiskorúak életkorához és személyes körülményeihez igazodóan válik személyre szabottá. Csecsemő vagy kisgyermek esetében értelemszerűen a gondozás és a felügyelet feladata kerül előtérbe. Kifejezett jogi előírás nélkül is köztudomású, hogy a magáról gondoskodni nem tudó, s ekképpen a környezetének teljes mértékben kiszolgáltatott csecsemő kiegyensúlyozott testi fejlődéséhez, testi szükségleteinek a kielégítéséhez nélkülözhetetlen feltételeket a fokozott szülői gondoskodásnak kell biztosítania. Mint legalapvetőbb elemi gondoskodási kötelezettség, ez magában foglalja a gyermek táplálását, a környezeti ártalmaktól való megóvását, a megfelelő lakókörnyezet és a személyi higiéniás feltételek kialakítását, a veszélyhelyzetek megelőzését és a tényleges folyamatos felügyeletet. Emellett közismert annak ténye is, hogy a csecsemő teste és szervezete, testfelülete és csontozata a fejletlensége és képlékenysége miatt fokozottan sérülékeny. A más segítségére rászoruló kisgyermek tekintetében a felsorolt gondozási kötelességek megszegése önállóan magában hordozza a konkrét veszélyeztető helyzet kialakulásának reális lehetőségét.”[10]

A nevelési, felügyeleti vagy gondozási kötelességek köre rendkívül szerteágazó, azok taxatív meghatározása nem lehetséges (nyitott törvényi tényállás). A kötelességeket jogszabályok (pl. családjogi normák), illetve jogszabályi alappal nem rendelkező társadalmi szokások határozzák meg. Mindezek alapján a bíró feladata az egyes elkövetési magatartások vonatkozásában annak vizsgálata, hogy a kötelességszegés megvalósult-e, illetve ha igen, akkor az olyan súlyú-e, amely az elkövető esetében büntetőjogi felelősségre vonást indukál.

A 2006. évi 1491-es számú elvi bírósági határozat szerint általában véve az olyan kirívó kötelességszegést lehet „súlyosnak” tekintetni, ami még az általános társadalmi felfogás szerint elvárható minimális (elemi) követelményeknek sem felel meg. A súlyos kötelességszegés mind tevéssel, mind pedig mulasztással megvalósítható. Van, hogy azonos vagy különböző tartalmú kötelességek megsértésnek sorozata követi egymást – amelyek összességükben válnak súlyos kötelességszegéssé , de van, hogy egyszeri és rövid ideig tartó kötelességszegés teszi tényállásszerűvé a cselekményt.[11]

tevés leggyakrabban erőszakban nyilvánul meg, amelynek célja minden esetben valamilyen uralom kialakítása, illetve annak gyakorlása a másik (passzív alany) felett.

Az erőszak egyik altípusa az ún. érzelmi és lelki bántalmazás, amely felnőtteknél a bírálat, a gúnyolódás, a sértegetés, a leköpés, az önbizalom aláásása, a bizonytalanságban tartás, a fenyegetés, a zaklatás, a gyermekeknél pedig tipikusan a nem szeretettség, illetve a feleslegesség érzés kialakítása, a fenyegetés, a túlzottan nagy elvárások támasztása, illetve annak a gyermekkel való elhitetése, hogy csak akkor értékes, ha azt teszi, amit a felnőtt mond.

Az erőszak másik altípusa a viselkedés kontrollálása, úgymint az elszigetelés, az elmagányosítás, a mozgásszabadság és a cselekvési szabadság korlátozása, az anyagi függőségben tartás, a fizikai bántalmazás, valamint a szexuális erőszak. Gyermekeknél ez utóbbit jelenti a befejezett vagy megkísérelt aktus és az érintés vagy azzal nem járó interakció – például simogatás, csábítás, magamutogatás, nemi cselekménybe történő bevonás  is.[12]

A Budakörnyéki Bíróság 2011. február hó 22. napján kelt 7.B.326/2010/18. számú ítéletével P.I.Gy. és P.Sz. vádlottakat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és folytatólagosan elkövetett testi sértés vétségében. Mindezekért P.I.Gy. vádlottat halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre, P.Sz. vádlottat pedig halmazati büntetésül 1 év börtönbüntetésre ítélte, melyek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. A vádlottak közösen nevelték a P.Sz. vádlott előző házasságából született kk. W.A.-t. Szigorú nevelési elveket követtek, amibe belefért a bántalmazás is. A kiskorú sértett elé szigorú tanulási követelményeket állítottak életkori sajátosságait figyelmen kívül hagyva. Ha a kk. nem tanult azon a színvonalon, amit elvártak tőle, vagy nem tartott megfelelő rendet maga körül, a vádlottak őt megalázó kifejezésekkel („hülye gyerek”) illették. Egy alkalommal kk. W.A. elrejtette szülei elől az ellenőrzőjét egy hármas osztályzat miatt. P.I.Gy. ekkor elkezdett számolni és mire negyvenig ért a számolásban a sértett elmondta neki, hogy hármast kapott az iskolában. A vádlott erre elmondta, hogy 40 kokit, pofont és ököllel gyomorszájra ütést fog kapni ezért. A sértett a vádlott által rámért 25 ütés után rosszul lett és összeesett. Egy másik alkalommal – amikor a sértett még általános iskolába járt- P.I.Gy. vádlott a sértett kezére olyan erővel ütött büntetésből, aminek következtében a gyermek másnap az iskolában a kezét nem tudta használni, feltartott kézzel ült az iskola padjában. Egy másik esetben P.I.Gy. vádlott a lakásukban több alkalommal sípcsonton rúgta a sértettet, mert az nem etette meg és nem fürdette meg kisebb testvéreit, mire a szülei a vásárlásból hazaértek. P.Sz. vádlott a nevelőapa által jelenlétében zajló kiskorú gyermeket ért bántalmazásokat egyik alkalommal sem akadályozta meg, hanem azokkal egyetértett és azokat szorgalmazta. A kiskorú személyisége az elszenvedett lelki és fizikai bántalmazások miatt szorongó, traumatizált lett, melyre jellemző az érzelmi és hangulati instabilitás.

mulasztás körében az elhanyagolás a tipikus elkövetési magatartás, amely minden olyan mulasztást jelent, amely árt a gyermek egészségének vagy hátráltatja a fejlődését.

Az elhanyagolás lehet érzelmi – például a támogatás, figyelem hiánya, vagy erőszaknak kitettség eltűrése , lehet fizikai – táplálás, öltöztetés, felügyelet, higiénia hiánya , illetve lehet oktatási, nevelési és egészségügyi is. Fentieken túl speciális bántalmazási forma lehet még gyermekek esetében az éheztetés, a kényszertáplálás, az alvásmegvonás, a hidegnek vagy hőségnek kitettség, a megégetés, a megjelölés, a kedvenc háziállat kínzása, a testvér bántalmazására kényszerítés, illetve kiszámíthatatlan szabályok betartatása.[13]

A Budakörnyéki Bíróság 2009. október hó 8. napján kelt 7.B.289/2006/56. számú ítéletével P.R.J. vádlottat bűnösnek mondta ki 5 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és testi sértés bűntettében, ezért őt halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A tényállás szerint a vádlottnak első házasságából egy (P.N.E.), majd ezt követő élettársi kapcsolatából három (P.E.J., P.J.A. és R.R.Gy.) gyermeke született. A vádlott ezt követően ismét élettársi kapcsolatot létesített, melyből szintén három (R.S.M. és R.T.A ikrek, illetve R.R.) gyermeke született. A vádlottnak mindig életvezetési problémái és rossz lakhatási körülményei voltak, így az önkormányzat korábbi lakóhelyén a kiskorú gyermekeket védelembe vette. Ezt az intézkedést alkalmazta a vádlott új lakóhelyének önkormányzata is, amely a kiskorúk részére családgondozót is kijelölt. A vádlott a legtöbb esetben nem követte a részére előírt magatartási és életvezetési tanácsokat, a családgondozótól kapott segítséget zaklatásnak vette, több esetben veszekedett is vele. A vádlott kiskorú gyermekei napközbeni felügyeletéről nem gondoskodott megfelelően, őket többször a mozgáskorlátozott nagymama felügyeletére bízta (aki a házkörüli munkát is végezte). Volt olyan eset is, amikor két hónapon keresztül nem tudta a család, hogy a vádlott hol tartózkodik. A vádlott általában naphosszat a kocsmában volt és játékgépezett, ezt az életformát pedig akkor is fenntartotta, amikor az ikrekkel várandós lett. Előfordult, hogy a gyermekek a kocsmában keresték fel azzal, hogy éhesek. Télen  tüzelőanyag hiányában  a gyerekek az utcán gyűjtöttek papírdobozokat fűtés céljára. A kémény rossz állapota miatt az emeleten sokszor volt füst. A családgondozó rendszeresen látogatta a családot és azt tapasztalta, hogy a gyermekek nem voltak óvodában és iskolában, a vádlott azonban arra hivatkozott, hogy tetvesek. A vádlott sem a családsegítő szolgálat által felajánlott ingyenes tüzelőanyagot, sem az iskolai étkeztetést, sem pedig a napközis ellátást nem vette igénybe. A gyermekek reggeli és tízórai nélkül mentek iskolába, elhanyagolt, piszkos ruhákban jártak, felszerelésük és tanszerük hiányos volt. A vádlott az iskolával egyáltalán nem tartotta a kapcsolatot, az ellenőrzőben pedig obszcén kifejezésekkel üzent a pedagógusoknak. A gyermekkorú R.R. a felzárkóztató óvodai foglalkozásokon nem vett részt, reggeli nélkül érkezett az óvodába, a főtt ételt alig ismerte. A gyerekek állandó megfázással küzdöttek, de a vádlott csak évente egyszer vitte el őket orvoshoz. A gyermekkorú P.E.J. orrmandula műtéte elmaradt, ezért a gyermek már nagyot hallott, iskolai teljesítménye leromlott, szemtengelyferdülése éveken keresztül kezeletlen maradt, így egyik szemére már alig látott. A vádlott ikerterhessége ellátatlan volt, amikor pedig az ikreket a kórházban tartották alacsony születési súlyuk miatt, a vádlott csak a sokadik felszólításra ment értük. A szülés idejére mindezeken felül élelem és tüzelő nélkül hagyta otthon többi gyermekét. Gyermekkorú P.E.J. hosszabb ideig nem járt iskolába, mert otthon kellett segítenie a vádlottnak az ikrek ellátásában. A családorvos és a védőnő az ikrek születését követően többször járt kint a családnál, ahol azt tapasztalták, hogy a csecsemők gondozása nem kielégítő. A vádlott az orvosi tanácsokat nem fogadta meg, a csecsemőket tejjel összekevert búzadarával és krumplival táplálta tápszer helyett, arra hivatkozva, hogy azt kihányják. Az újabb tápszert azonban nem váltotta ki, így a gyermekek vashiányosak lettek. A vádlott az ennek kezelésére szolgáló gyógyszereket sem adta be nekik arra hivatkozással, hogy ő is vashiányos volt kiskorában. Az ikreknek súlyos pelenkakiütésük is volt és a kezeletlen szájpenészük miatt a csecsemők bőre a hasi rész harmadáig gombás lett. Védőoltásokra és orvosi ellenőrzésre a vádlott csak nagy nyomás hatására vitte el őket. A vádlott egy alkalommal a gyermekkorú P.E.J.-t a lakásban seprűvel megkergette és azzal bántalmazta, aminek következtében a sértett a bal szeme alatt 3×4 cm-es, a jobb szeme alatt 10×4 cm-es, a jobb lapocka felett pedig 8×8 cm-es zúzott sérüléseket szenvedett el. A vádlott gyermekeivel durva hangnemben beszélt, őket lelkileg is elhanyagolta. A lakásban gyakran tartózkodtak idegenek, akik dohányoztak, a lakásban vágni lehetett a füstöt. Előfordult, hogy a vádlott és élettársa a gyermekek előtt bántalmazták egymást. A gyámhatóság végül a gyermekeket a családból kiemelte.

A súlyos kötelességszegés a veszély bekövetkezésének távoli lehetőségét önmagában is magában hordozza (absztrakt veszély), a tárgyi oldal teljességéhez azonban szükséges annak konkréttá válása.[14] A veszélyeztetésen felül esetlegesen ténylegesen is bekövetkezett károsodás (személyiség fejlődési zavar vagy pszichózis) a büntetés kiszabása körében értékelendő, illetve testi sérülés vagy halál bekövetkezése esetén más bűncselekmény megállapításának lehet helye.

Az elkövetési magatartás több szempontból is veszélyeztetheti a kiskorút, a jogalkotó azonban már egy veszélyeztető tényező (testi, értelmi, erkölcsi, vagy érzelmi fejlődés veszélyeztetése) fennállása esetén megállapíthatónak látja a tényállást.

testi fejlődést veszélyeztető elkövetés vonatkozásában jó példa a bűnösség hiányára a 2009. évi 2029-es számú elvi bírósági határozat, amely szerint „a terheltek bűnössége nem állapítható meg kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, ha gyermekük életkorhoz kötött védőoltásainak beadatását megtagadják, ezzel azonban a kiskorú testi fejlődését ténylegesen nem veszélyeztetik. A védőoltással kapcsolatos egészségügyi igazgatási szabályok megszegését megvalósító terhelti magatartás a fertőző betegség elleni védekezés elmulasztásának szabálysértéseként pénzbírsággal szankcionálható (1978. évi IV. törvény 195. §).”

A Legfelsőbb Bíróság állást foglalt abban a tekintetben is, hogy mi szükséges az ún. erkölcsi veszélyeztetés megállapításához. Az 1985. évi 459-es bírósági határozat szerint a passzív alany „csak olyan értelmi fejlettséget elért kiskorú lehet, akinek az erkölcsi fejlődését az elkövetési magatartás károsan befolyásolhatja, és ennek a veszélynek be is kell következnie. Ez általában akkor állapítható meg, ha maga a kiskorú is felismeri cselekményének tiltott jellegét. Ha viszont az elkövető pusztán „eszközként” használja fel a kiskorút, de olyan módon, amely nem veszélyezteti annak erkölcsi fejlődését (pl. visszaél a tévedésével), közvetett tettesként felel ugyan, de a kiskorú veszélyeztetésének bűntettéért nem vonható büntetőjogi felelősségre. Különösen tizennégy éven aluli kiskorú esetében mindig a konkrét eset összes körülményeinek figyelembevételével kell elbírálni, hogy a kiskorú felismerte-e a „szándékos” cselekmény társadalomra veszélyes jellegét. Gondosan vizsgálni kell az adott kiskorú személyes tulajdonságait, értelmi fejlettségét, az elkövetés körülményeit s nem utolsósorban a bűncselekmény jellegét.”

„Az erkölcsi fejlődést veszélyezteti például a kiskorú előtti trágár beszéd, a jelenlétében elkövetett bűncselekmény, a szeme láttára végzett szexuális cselekmény, ittas állapotban a családtagok rendszeres bántalmazása,[15] valamint egyéb, a nemi erkölcsi elleni bűncselekményt meg nem valósító nemi jellegű cselekmény is.”[16]

A Budakörnyéki Bíróság 2011. március hó 22. napján kelt 7.B.681/2010/21. számú ítéletével B.I. vádlottat bűnösnek mondta ki 6. rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, 2 rb. zaklatás vétségében, valamint testi sértés bűntettében és őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre ítélte, amely büntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A tényállás szerint a vádlott élettársi kapcsolatából kettő (R. és Ba.), házasságkötése után pedig további négy gyermek született (B., Re., Ré., B.I.). A vádlott kapcsolata feleségével a kezdetektől fogva konfliktusokkal terhelt volt, amely erőszak formájában jelentkezett. A vádlottnak agresszív magatartása volt hangos, trágár szóhasználattal. A szokványos részegség állapotában agresszivitása tovább növekedett. Egy alkalommal a vádlott éjjel ittasan bement felesége lakására  ahol gyermekei éppen aludtak  aképpen, hogy berúgta a bejárati ajtót és összetörte a telefont. Több alkalommal kiabálta feleségének, hogy „elvágom a nyakadat, meg fogsz dögleni, előbb kinyírok mindenkit, utána kinyírom magam”. A gyerekek többször be is avatkoztak a konfliktusokba. Egy alkalommal a vádlott összeszólalkozott a kiskorú R.-el, és az éppen guggoló sértettet megrúgta, aki a rúgástól elesett, majd miután fölállt a vádlott ököllel több alkalommal megütötte a kiskorú sértett arcát, akinek ettől felrepedt a szája. A bántalmazás a sértett testvéreinek jelenlétében történt. A vádlott ittas állapotban többször megrongálta, összetörte a háztartási berendezéseket és olyan is volt, hogy feleségére öntötte a palacsintatésztát. Egy veszekedés során a vádlott a teraszon ültéből a bejárati ajtónál álló felesége lábához vágta a forró kávét úgy, hogy az ráömlött az asszony lábára, a darabokra tört csésze pedig felsértette a lábszárát. Az esemény a gyermekek jelenlétében zajlott le. Fentieken túl a vádlott rendszeresen zaklatta feleségét telefonon. Amikor őt nem érte el, gyermekeinek küldött üzeneteket és hívogatta is őket. A kiskorú Ba.-nek például egy alkalommal azt írta SMS-ben „ma este a kan cigányok szétbasszák nagyanyád undorító picsáját”. A vádlott telefonja úgy volt beállítva, hogy felesége hívása esetén a „fasszopó hív” kiírás jelenjen meg a kijelzőn.

A Budakörnyéki Bíróság 2009. február hó 17. napján kelt 7.B.23/2008/6. számú ítéletével B.I. vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, ezért őt a bíróság 60.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A vádlott élettársa gyermekkorú fiával a Pilisi Parkerdő erdőgazdaság területén cserfákat vágott ki és rakott be az autójába, amikor őket tetten érték.

Egy másik tényállás szerint „az I. r., a II. r., a fk. III. r. és a fk. IV. r. terheltek 2008. december közepe és 2009. január vége között heti rendszerességgel, esetenként naponta többször is (legalább tíz alkalommal) lopási szándékkal megjelentek a városban lévő T. Áruházban, ahonnan különböző árucikkeket tulajdonítottak el. Az V. r. terhelt legalább 12 alkalommal, a VI. r. terhelt legalább 4 alkalommal, a VII. r., a VIII. r. és a fk. IX. r. terheltek legalább egy alkalommal követtek el együtt lopást az I. r. terhelttel és társaival ugyanott, amelyeket az I. r. terhelt irányított. A tényállás szerint az I. r. és a II. r. terheltek azáltal, hogy a bűncselekmények elkövetéséhez magukkal vitték a nevelésük, gondozásuk és felügyeletük alatt álló gyk. B. T.-t és a fk. III. r. terheltet és a lopásokat a kiskorúakkal együtt követték el, súlyosan megszegték a szülői feladatukból folyó kötelességüket és ezáltal e két gyermek erkölcsi fejlődését veszélyeztették.”[17]

A Budakörnyéki Bíróság 2010. február hó 23. napján kelt 7.B.949/2009/22. számú ítéletével H.K. vádlottat bűnösnek mondta ki többszörös visszaesőként elkövetett 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül 3 év 8 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. H.K. vádlott 2008. nyarán több alkalommal arra kényszerítette gyermekeit (kk. H.M.-t és kk. H.A.R.-t), hogy nagy áruházakban dohányárut lopjanak a részére, amelyeket a későbbiekben értékesített és az abból befolyt összeget eljátékgépezte. A gyermekek a vádlottól való félelmükben a lopásról édesanyjuknak otthon nem mertek beszélni. Egy alkalommal például az A. áruházban a vádlott a gyermekkorúakat arra vette rá, hogy ruházatukba több árucikket rejtsenek el. A lopást a biztonsági szolgálat emberei észlelték és őket tetten érték.

A kiskorú erkölcsi fejlődését veszélyeztette az a felnőttkorú vádlott is, aki négy fiatalkorút a büntetés-végrehajtási intézetből történő szökésre bírt rá (Btk. 245. §, 195. § (2) bek.,12. § (1) bek.),[18]valamint az a vádlott is, aki hamis tanúzás megtételére bírt rá egy fiatalkorút.[19]

A Budakörnyéki Bíróság 2009. április hó 2. napján kelt 7.Fk.108/2007/34. számú ítéletével C.E. vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és őt 1 év börtönbüntetésre ítélte, amely büntetés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. M.M. sértett 2001-ben ismerkedett meg a vádlottal és családjával. Az ismeretségből barátság lett, így a sértett a vádlottal és férjével eltartási és ajándékozási szerződést kötött. Ezt követően a sértett és a vádlott között a viszony folyamatosan megromlott, állandósultak közöttük a veszekedések annak okán, hogy a vádlott nem tett eleget a tartási szerződésbe foglalt kötelezettségeinek. 2004. május hó 24. napján a vádlott és a sértett között ismét vita alakult ki, mely során durva kifejezésekkel illették egymást. Ebbe a vitába a vádlott lánya fk. C.L.B. is bekapcsolódott. A vádlott és lánya a sértettet „büdös kurvának” nevezték és torka elvágásával fenyegették. A vita hevében a vádlott és lánya elvesztették önuralmukat, a sértettre támadtak és őt a fején, a felsőtestén, az arcán tenyérrel ütlegelték, karmolták, a blúzát leszaggatták. A bántalmazás alatt a vádlott többször bíztatta a lányát, hogy a sértett fejét üsse. Amikor a sértett a saját mobiltelefonján megpróbált segítséget kérni, a vádlott lánya azt a kezéből kicsavarta és csak a későbbiekben adta azt részére vissza. A sértett a bántalmazást követően nem mert megmosakodni, véresen az ágyban maradt és csak a vádlott és családtagjai elalvása után, a hajnali órákban szökött ki a házból.

Számos eseti döntés született a családtag (ok) kiskorú jelenlétében történt bántalmazása – mint veszélyeztető elkövetési magatartás kifejtése  tekintetében.

A tényállás szerint „hajnali 4-5 óra tájban a sértett kiment a konyhába, ahová a vádlott követte, majd a sértett felszólítására a saját szobájába vonult vissza, ahol rövid időre elbóbiskolt. A sértett  visszaérkezve a kisszobába  lefeküdt, ám a rövid idő elteltével magához térő vádlott ismét bement hozzá s megkérdezte: komolyan gondolja-e a válást. A sértett határozott elutasításától haragra gerjedve, azzal a kijelentéssel, hogy „akkor én is megmutatom, hogyan változtatok”, a vádlott kiment a konyhába. Itt magához vett egy 144 mm pengehosszúságú konyhakést, s azzal a szándékkal, hogy megöli a feleségét, visszatért az ágyban fekvő sértetthez. A jobb kezében marokra fogott késsel, kezét fejmagasságba emelve többször szúrt az ágyban fekvő sértett mellkasa felé irányulóan. A sértett ezt látva félig ülő helyzetbe emelkedett, s jobb kezét maga elé tartva védekezett, miközben sikoltozott. A vádlott négy alkalommal, kis és közepes erővel szúrta meg a sértettet, majd az ekkor már édesanyja segítségére siető kiskorú gyermeke előtt  öngyilkossági szándékkal  közepes-nagy erővel a saját bal mellkasába szúrt, s ezután összeesett.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a vádlott elkövette a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét, „a szülőnek ugyanis  mint nevelőnek  alapvető kötelessége, hogy gyermekét megóvja minden olyan lelki megrázkódtatást okozó eseménytől, amely pszichés károsodás veszélyével jár. A vádlott éppen e kötelességét szegte meg súlyosan, amikor maga idézte elő a gyermek számára sokkoló hatású élményt azzal, hogy feleségének megsebzését követően a kiskorú jelenlétében önmagát is mellbe szúrta. Ezzel pedig  eshetőleges szándékkal ugyan, de  nem csupán veszélyeztette a kiskorú testi fejlődését, hanem suicid kísérletének a gyermek személyiség-fejlődésére gyakorolt negatív hatása folytán a káros eredmény is bekövetkezett.”[20]

A tényállás szerint „a terhelt évek óta rendszeresen fogyasztott szeszes italt. A gyermek megszületése óta a terhelt alkoholizálása fokozódott. Heti két-három alkalommal részegen ment haza, ilyenkor élettársát durván, trágárul szidalmazta, bántalmazta. Ettől a viselkedéstől az sem tartotta vissza, hogy mindennek a gyermekük is szemtanúja volt. A terhelt a szidalmazást kisfiára is kiterjesztette. Az élettársával való veszekedések során a gyermeket is „kis köcsög”, „dögöljetek meg” szavakkal illette. Amikor a terhelt ittasan veszekedett, verte az élettársát, a gyermek rettegett tőle, sírt, félelmében bevizelt. Amikor a terhelt ittasan bántalmazta az élettársát, ő testi épségét védve több alkalommal a kisfiával együtt elmenekült otthonról. Az elsőfokú bíróság szerint a terhelt azzal a magatartásával, hogy rendszeresen ittas állapotban tért haza, ilyenkor családjával agresszívan, durván viselkedett, élettársát és fiát trágár szavakkal szidalmazta, élettársát rendszeresen a gyermeke jelenlétében bántalmazta, őket otthonukból elüldözte, az utcára kidobta, a szülői kötelességét súlyosan megszegte és a nevelése alatt álló gyermek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését veszélyeztette (kiskorú veszélyeztetésének bűntette).” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „az a tény, hogy a kiskorú ismételten, személyesen átélte apjának erőszakoskodását, az ő és édesanyjának a megaláztatását, átélte a bántalmazások miatti menekülés kényszerét, összességében eredményezte a gyermekkorú erkölcsi, értelmi fejlődésének a veszélyeztetését. A terhelt nem csak élettársát becsmérelte gyermeke előtt, hanem kiskorú fiát is durván szidalmazta, megalázó jelzőkkel illette. Ez a magatartás akkor is veszélyezteti a kiskorú értelmi, erkölcsi fejlődését, ha nem párosul bántalmazással.”[21]

A Budakörnyéki Bíróság 2009. szeptember hó 22. napján kelt 7.B.1148/2008/9. számú ítéletével D.Z. vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, valamint 2 rb. zaklatás vétségében (melyet folytatólagosan követett el) és ezért őt halmazati büntetésül 2 év börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottnak házasságából két gyermeke született (kk. D. A. és kk. D. M.). A vádlott családjával összkomfortos, kétszintes családi házban lakott, ahol saját vállalkozásaként kialakított élelmiszerboltban dolgozott. Felesége halála után egyedül nevelte gyermekeit, ellátásukban azonban mindkét nagyszülő, illetve sógornője és annak családja is segítette. Az anyai nagyszülőnek végül a vádlott alkoholizáló életmódja miatt a házból el kellett költöznie. Az alkoholizáló életmód már több éve fennállt a vádlottnál, azt felesége halála csak tovább súlyosbította. Ehhez többször suicid magatartás is társult. A vádlott és sógornője között felesége halálát követően  a viszony erőteljesen megromlott. A vádlott ittas állapotban rendszeresen megfenyegette a családtagjait, anyósának azt kiabálta, hogy gépkocsival elgázolja, sógornőjének pedig azt mondta, hogy elvágja a torkát és gyermekeit ravatalra teszi. Egy alkalommal a vádlott ittasan megjelent sógornőjénél gyermekeivel, ahol az utcán trágár szavakat kiabált és az ingatlan kertkapuját rugdosta. Mikor a sógornője kiment, a vádlott megfenyegette, hogy megöli és ravatalra teszi az egész családot. Ezt követően gépkocsival többször megjelent az ingatlan előtt és azt kiabálta, hogy meg fognak dögleni, megöli őket és azzal fenyegetőzött, hogy a kisebbiket öli meg mert az fáj a legjobban. A vádlott egy alkalommal telefonon felhívta sógorát, hogy otthon tartózkodik-e. A sógora  hogy megtévessze a vádlottat  azt válaszolta, hogy nem. Ezt követően a vádlott gépkocsival ittasan megjelent lakóhelyüknél gyk. D.A. társaságában. A vádlott bíztatására gyk. D.A. átmászott a kerítésen, mire a házból kijött a vádlott sógornője és anyósa is, akiknek a vádlott azt mondta, hogy mindannyian megdöglenek, elvágja a torkukat, kinyíratja őket a váci romákkal. Ezt követően kijött a házból a vádlott sógora is, akinek láttára a vádlott vetkőzni kezdett az utcán, hogy megverekedjen vele. Végül egy rokonuk érkezett a helyszínre, aki le tudta csillapítani. A vádlott alkoholista életvitele miatt gyermekei ellátásával nem megfelelően törődött, élelmezésükkel, tisztántartásukkal, tanulásukkal nem foglalkozott. Gyk.D.M. édesanyja halála után pszichológiai kezelésre szorult, ahová a vádlott nem vitte el. Gyk. D.A.-nek állandósult magatartási és tanulás problémái voltak, tanulmányi eredménye leromlott, hét tantárgyból bukásra állt. A vádlott gyermekei jelenlétében alkoholtól befolyásolt állapotban ön– és közveszélyesen kiszámíthatatlanul viselkedett, megfosztva a gyermekeit a testi, lelki, erkölcsi fejlődésükhöz szükséges nyugodt, kiegyensúlyozott családi környezettől. Volt olyan, hogy öngyilkossági szándékkal öt centiméteres vágott sebet ejtetett késsel a bal karján, más alkalommal gyermekei jelenlétében lerészegedve őrjöngött. Egy alkalommal a vádlott gyk. D.M.-et – akit egyébként is jobban megviselt édesanyja halála  azzal küldte el otthonról, hogy neki már nem kell. A gyermeket holmijával együtt kitette az utcára, majd mivel esett az eső visszaengedte, de telefonált a sógornőjének, hogy vigyék el tőle a kisfiút. Ezt követően egy hónapig a nagyszülei gondozták a kisfiút. A pszichológiai vélemény szerint a gyermekkorúak személyiség struktúrája megzavart személyiség képet mutat, a kiskorúak érzelmileg labilis, instabil állapotúak, hangulati életük hullámzó.

Előfordult azonban olyan eset is, ahol a bántalmazás és a veszélyeztetés közötti ok-okozati összefüggés nem volt megállapítható, így a vádlott bűncselekmény hiányában történő felmentése volt indokolt. A tényállás szerint „a vádlott 1987 decemberében létesített élettársi kapcsolatot M. J.-nével és ettől kezdve közösen nevelték az asszony előző házasságából született 8 és fél éves kislányát. A vádlott két év lefolyása alatt legalább három esetben bántalmazta a kislányt fűzfavesszővel. A bántalmazás során a gyermek testén  hátán és fenekén  8 napon túl gyógyuló sérülések nem keletkeztek. Az első alkalommal azért bántalmazta a vádlott a sértettet, mert a kisebb testvérét átlökte az üvegen, a második alkalommal azért, mert tanári felügyelet nélkül 4-5 társával a Duna-parton kerékpározott, a harmadik alkalommal pedig azért, mert a sértett az ellenőrző könyvébe bejegyzett érdemjegyeket átjavította. A gyermeknél a pszichoszomatikus megbetegedés, így ún. „tic” (ideges köhécselés) jelei voltak kimutathatók, azt azonban egyértelműen megállapítani nem lehetett, hogy a gyermek említett megbetegedése a vádlott vagy a gyermek anyjának a magatartására vezethető vissza. Az állapítható csak meg, hogy a gyermek betegségének oka a családon belüli komplex ártalom és káros hatás. A gyermek veszélyeztetettsége azonban az utóbbi időben jelentősen csökkent.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „ilyen esetben a kiskorú alkalomszerű, testi sértést nem okozó bántalmazása súlyos kötelességszegésnek nem tekinthető. Az a tény továbbá, hogy az anya egyszeri bántalmazásánál a kiskorú sértett is jelen volt, önmagában ugyancsak nem tekinthető súlyos kötelességszegésnek annál is inkább, mert ez a bántalmazás sem volt más, mint egy arcul ütés, egy karfogás, ellökés, tehát nem egy brutális, hosszan tartó bántalmazást kellett végignéznie a gyermeknek. A pszichológus szakértő ugyan a sértett gyermeknél pszichoszomatikus megbetegedés jeleit észlelte, azt azonban egyértelmű bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy ez az eredmény a vádlott magatartásának a következményeként jött létre, így a tevékenység és az „eredmény” okozati összefüggése nem bizonyított. A kiskorú megfenyítése  bár helytelenül eltúlzott  indokolt volt. Nyilvánvaló, hogy a bántalmazás nem alakíthatott ki a vádlottban  de másban sem  olyan képzetet, hogy a sértett érzelmi fejlődése az említett esetek kapcsán veszélybe kerül. Ez annál is inkább megállapítható, mivel tény, hogy a vádlott a sértett nevelésével törődött, és igyekezett tőle telhetően gondoskodni róla. A leírtak alapján leszögezhető, hogy a törvényi tényállás egyik eleme, a súlyos kötelességszegés hiányzik, és emellett a büntethetőség általános feltételei közül hiányzik az alanyi bűnösség (legalább eshetőleges szándék) és az okozati összefüggés is.”[22]

Az értelmi fejlődés veszélyeztetése tipikusan az iskolába nem járatás esete. A 22/2007. Büntető Kollégiumi vélemény szerint az iskolaköteles gyermek huzamosabb ideig történő visszatartása az iskolából megalapozhatja a kiskorú veszélyeztetésének megvalósulását. A gyermek ugyanis írástudatlan marad, illetve nincsenek meg az alapvető ismeretei sem, amelyek hiánya folytán az életviteléhez szükséges további ismereteket sem képes megszerezni.

pszichológiai szakirodalom [23] mind a gyermek személyisége, mind annak fejlődése vonatkozásában számos megközelítési irányzatot ismer, amelyek azonban mind egyetértenek abban, hogy a környezeti hatások hatnak a személyiség fejlődésére és módosítják annak szerkezetét. Tudományosan bizonyított tény például az ún. pszichoszociális törpeség jelensége.[24]

A fejlődéselméletek közül kiemelést érdemel az ún. pszichoszociális fejlődéselmélet, melynek képviselője Erik H. Erikson volt. Nézetei szerint a fejlődés olyan szakaszok sorozata, amelyek közül mindegyiknek megvan a maga ún. fejlődési konfliktusa (krízise). Ha ez megoldatlan marad, a személyiségfejlődés elakad.

Ezek a krízisek – a gyermekeket érintő alábbi életszakaszokban  a következők:

1. csecsemőkor (0-2 év): bizalom vagy bizalmatlanság

(ősbizalom kialakulása)

A szakasz célja, hogy az anya kialakítsa a bizalmat és megbízhatóságot azzal, hogy kielégíti a csecsemő szükségleteit (gondoskodik róla). A gondoskodás az ösztönös biztonságérzetet generálja a gyermekben és így kialakítja az ún. ősbizalmat. Ha a gyermeket ebben a szakaszban elhanyagolják az később – társadalmi szinten  a vállalások hiányát generálja majd, illetve korai pszichés zavarok kialakulásához, szenvedélybetegség létrejöttéhez, valamint pszichotikus állapotokhoz is vezethet.

2. kisgyermekkor (2-3 év): autonómia vagy szégyen/kétely

(akaraterő kialakulása)

A képességek megjelennek, melyek gyakorlásához a szülői tiltások jelölik ki a határokat (akaratlagos szabályozás, illetve környezet iránti kíváncsiság ambivalenciája). Ez helyes arányban a jóakarat és akaratosság megfelelő arányát alakítja ki. A túlkontrolláltság vagy önkontroll elvesztése a szégyenre (kiszolgáltatottságra mások szemében – bizonytalanság ) és a kételkedésre (mások akarata tekintetében) való hajlamot alapozza meg A szakasz zavara kényszeres ismétlés, ellenséges lelkiismeret, illetve paranoid pszichózisok kialakulásához vezethet.

3. játék kora (3-6 év): kezdeményezés vagy bűntudat

(szándék kialakulása)

A korszak eredménye, hogy a gyermek kezdeményezővé, aktív cselekvővé válik. A szándék révén képes lesz céljai felé törekedni bűntudat vagy félelem nélkül. A fiúk orientációját az apai kezdeményező, a lányokét pedig az anyai befogadó minta uralja. Ebben az életkorban alakul ki a lelkiismeret (felettes-én), a korszak negatív kimenetele pedig az erős bűntudat kifejlődése lehet (elfojtás). Negatív esetben később kialakulhat hisztériás tagadás, általános gátlás, szexuális impotencia, túlkompenzáló exhibicionizmus, valamint egyéb pszichopátia.

4. iskoláskor (6-11 év): teljesítmény vagy kisebbrendűség

A kompetencia kialakulásának ideje. A szakasz veszélye az elégtelenség, alacsonyabb rendűség érzése, illetve önértékelési zavarok léphetnek fel, amely teljesítményszorongásokhoz vezet.

5. serdülőkor (11-20): identitás vagy szerepdiffúzió

A szakasz során megszilárdul az identitás és kialakul a hűség önmagunkhoz, valamint a társadalmi értékrendszerhez. Sajátos veszély lehet ebben a szakaszban – azonosulás hiányában  az ún. szerepdiffúzió.

Margaret Mahler énpszichológiai elmélete[25] szintén több részre bontja a személyiségfejlődést. Az első szakasz az ún. autizmus (0-2 hónap) vagy primer nárcizmus időszaka. Ekkor az újszülött csak szükségleteit elégíti ki, nem észleli azt sem, hogy ez egy másik tárgy (az anya) által történik (nincs tárgykapcsolati viszonyulása a külvilág felé). A második szakasz a szimbiózis (2-6 hónap) időszaka, amikor a gyermek egynek érzi magát az anyával („duálunió”). A harmadik szakasz a szeparáció (6-24 hónap) időszaka, amely három alszakaszra bontható. 6-10 hónapos kor között a gyermek figyelme kifelé fordul, kezdi felismerni az én és nem én közti különbséget, a 10-16 hónap közötti kor az anyától való eltávolodást jelenti – térben is , a 16-24 hónapos kor közötti időszak pedig az újraközeledés ideje. A negyedik szakasz az én és tárgyállandóság kifejlődésének ideje (24-36 hónapos kor).

A pszichológia mai álláspontja szerint a szülők egymás közötti konfliktusai érzelmi megterhelést okoznak a gyermeknek. Ezek szintje dönti el, hogy kialakul-e később ún. neurotikus torzulás. Ha a gyermeket segíti a védekező mechanizmusa,[26] akkor ezek a konfliktusok hiába haladják meg a feldolgozó képességét, személyiség fejlődési zavart nála nem idéznek elő.

A személyiség fejlődési zavar eldöntése minden esetben szakkérdés.

A szülők megromlott házassága, az elmérgesedett kapcsolat önmagában véve nevelési kötelességszegésnek nem tekinthető, nem alapozza meg a kiskorú veszélyeztetése bűntettének megállapíthatóságát; a szülők jó viszonyának a megtartása ugyanis a gyermek érdekében elvárható, de jogi kötelességgé nem tehető (1978. évi IV. törvény 195. § (1) bek.).[27]

A Budakörnyéki Bíróság 2006. június hó 6. napján kelt 7.B.719/2005/11. számú ítéletével A.G. vádlottat bűnösnek mondta ki  kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, valamint tartás elmulasztásának vétségében és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A.G. vádlott házasságából egy gyermek született (A.M.). Feleségével való kapcsolata fokozatosan megromlott, míg végül a Gödöllői Városi Bíróság házasságukat felbontotta. A vádlott és felesége házastársi viszonyának megromlása a vádlott italozó életmódjára volt visszavezethető. Ittas állapotban a vádlott mindig agresszívvá vált a feleségével és a gyermekével szemben. A vádlott – amikor ittas állapotban hazament  feleségét az akkor 13 éves kislány jelenlétében bántalmazta, a lakásban tört, zúzott. Több alkalommal előfordult, hogy a vádlott felesége és gyermeke félelmében a WC-be, illetve a szobába zárkózott be, de a férje ilyenkor kirúgta az üvegajtót, illetőleg a WC ajtaját. Ilyen esetekben a feleség már előre letakarta a gyermekét egy pléddel, hogy ne okozzanak sérüléseket a ráhulló üvegszilánkok. Egy alkalommal a vádlott ittasan érkezett haza és mivel nem találta a lakáskulcsát kopogott, de a benn alvó gyermek ezt nem hallotta meg. Mikor végül a vádlott megtalálta a kulcsát és bement a házba, a gyermeket kirángatta az ágyból, veszekedni kezdett vele, majd azt mondta sajnálja, hogy az ő lánya és a kislányt „selejtnek” nevezte. Ezután a kislány pizsamában átszaladt a velük közös udvarban lakó nagyszülőkhöz és ott töltötte az éjszakát. Előfordult, hogy anya és gyermeke a buszmegállóba menekült a vádlott elől és ott várták meg, hogy a vádlott elalszik. A gyermek a veszekedések miatt nem tudta magát kipihenni, másnap fáradtan ment az iskolába, vagy egyáltalán nem is tudott elmenni. Egy Mikulás napon – amikor a vádlott ittasan ajándékot vitt gyermekének, aminek az nem örült kellőképpen  a vádlott mérges lett és kiabálni kezdett a lányával, majd feleségét kezdte el kergetni, de a gyermek közéjük állt és lefogta a vádlottat, hogy ne tudja bántalmazni az édesanyját. Ezután a vádlott elment majd 22 óra körüli időben visszatért, de mivel felesége a lakásba nem engedte be, lement a pincébe és elhajtott az autójával. Éjjel a vádlott ismét visszatért a házhoz és elkezdte rugdosni a bejárati ajtót, majd leszaggatta a karácsonyi égőkből álló dekorációt és a kerti bútorokat szétdobálta. A vádlott lánya előtt tett sértő megjegyzései a gyermek önbizalmát aláásták.

A cselekmény különös bűncselekmény (delictum proprium), elkövető „a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy lehet  ideértve a szülői felügyeletet gyakorló szülő, illetve gyám élettársát, továbbá a szülői felügyeleti jogától megfosztott szülőt is, ha a kiskorúval közös háztartásban vagy egy lakásban él .”

A szülői felügyeleti jogtól megfosztott szülő – mint elkövető  tekintetében szükséges volt a tényállás szövegének pontosítása, egy korábbi eseti döntés[28] szerint ugyanis a szülői felügyeleti jogától megfosztott vádlott ismét nem vonható felelősségre kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt akkor sem, ha továbbra is egy háztartásban él a kiskorúakkal. A tényállás szerint „a terhelt rendszerint belekötött a feleségébe, s ilyenkor durva, trágár szavakkal szidalmazta, nem egy esetben bántalmazta is őt. Ezeknek az eseményeknek a gyermekek is tanúi voltak. A terhelt felesége nemegyszer arra kényszerült, hogy a gyermekekkel együtt ismerősöknél keressen menedéket. A terhelt a rossz viszony ellenére nem mondott le arról, hogy a „házastársi jogait gyakorolja”, és többször is kényszerítette feleségét arra, hogy a gyermekek jelenlétében közösüljön vele. A terhelt ezzel az „antiszociális, rendkívül durva” viselkedésével súlyosan károsította a gyermekek „testi, de főleg erkölcsi fejlődését”. Mind a két gyermek személyiségfejlődése negatív irányúvá vált, így az elsőfokú kerületi bíróság a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb., a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetése bűntettében, kifejtve, hogy a terhelt alanyává lett a szóban levő bűncselekménynek annak ellenére, hogy korábban a bíróság a szülői felügyeleti jogát megszüntette, mivel továbbra is egy fedél alatt élt a gyermekeivel, s ezért „az őt családjogi és morális értelmében terhelő kötelezettségek változatlanul fennállnak”. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott bűncselekményt  az egyértelmű megfogalmazásból megállapíthatóan  csak meghatározott személy követheti el (delictum proprium), mégpedig az, aki a kiskorú nevelésére, felügyeletére, gondozására köteles. Azt, hogy ilyen személyeknek kik tekinthetők, döntően a családjog szabályai határozzák meg (elsősorban a szülő, ezen túl a gyám, pedagógus), bár a büntetőítélkezési gyakorlat némileg tágította a lehetséges elkövetők körét, így alanya lehet a bűncselekménynek a gyermekre alkalmilag felügyelő személy is. Jelen esetben azonban a vádlottat ismételten felelősségre vonni nem lehet, mert az kiterjesztő jogértelmezés eredménye lenne.”

Szülői felügyeleti jogától megfosztott, súlyos fokú gyengeelméjűsége miatt gondnokság alá helyezett szülő a kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény elkövetője nem lehet. A tényállás szerint „a II. r. vádlott és élettársa  az I. r. vádlott  az 1994 januárjában született közös gyermekük állandó és megfelelő felügyeletét nem oldották meg, így a csecsemő ki volt téve féltékeny, 14 hónapos bátyja bántalmazásainak. A szülők gondatlansága miatt is elszenvedett sérüléseivel sem vitték orvoshoz a gyermeket, aki végül 1994 szeptemberében került kórházba a különböző időben, idegen kezű bántalmazásból eredő, a koponya falcsontjának törésével, bordatöréssel, bőr alatti bevérzésekkel, vérömlennyel és égési sérüléssel. Az nem volt megállapítható, hogy a súlyos sérüléseket ki, mikor és milyen módon okozta. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a gondnokság alá helyező polgári ítéletnek eleve az a hatása, hogy az érintett személynek nincs szülői felügyeleti joga (irreleváns, hogy megszűnt-e vagy csak szünetel), ezért attól nem kell őt külön megfosztani, mert maga a törvény rendelkezik erről, így a szülő a kiskorú veszélyeztetése bűntettjének elkövetője nem lehet (családjogi státusza miatt).”[29]

Az elkövető nevelési, felügyeleti és gondozási kötelessége eredhet családi kötelékből, munkaköri kötelezettségből (pl. pedagógusok, nevelők[30]), megbízási jogviszonyból (különtanár), vagy hatósági határozatból (nevelőszülő[31], gyám). Elkövető lehet továbbá az is, akit a kiskorú felügyeletével ideiglenes jelleggel megbíztak, vagy azt elvállalta.[32]

A tényállás szerint „az I. r. terhelt gyógypedagógiai tanári, míg a II. r. terhelt pedagógus asszisztensi képesítéssel rendelkezik. Mindketten az általános iskolában és diákotthonban dolgoztak. Az I. r. terhelt 1989-től az iskola igazgatója volt, míg a II. terhelt előbb mint gyermekfelügyelő nevelőtanár, később pedig mint pedagógus asszisztens állt alkalmazásban. Az intézményben iskolaérettségi vizsgálatok alkalmával értelmi fogyatékosnak véleményezett általános iskolás korú fiúgyermekek oktatása, nevelése és gondozása folyt. A tanulók egy része intézeti nevelt, kis részük pedig ún. hetes iskolai tanuló volt, de a nyolcadik osztályt már elvégzett, szakmunkásképzésben részesülő növendékek is laktak az otthonban. A terheltek  akiknek foglalkozásuknál fogva feladatuk volt a diákotthonban elhelyezett kiskorú gyermekek nevelése és felügyelete  a gyermekeket megalázó, nekik fájdalmat okozó testi fenyítésben is részesítették. Az I. r. terhelt a gyerekekkel szemben gyakran gúnyos és sértő kifejezéseket használt, őket kőpadlón térdepeltette, olykor kínzó testhelyzetben, fej fölé tartott kezekkel, pálca-, illetve botütést alkalmazott, pofozott, klumpájával rugdosott, és hideg vízzel való zuhanyozást is alkalmazott. 1992 őszén  amikor a tanulók betörtek az élelmiszerraktárba  az I. r. terhelt az elfogyasztott csokoládék papírjait összegyűjtve egy tányérra tette, és azt az egyik gyerek arca elé tartotta azzal, hogy „zabáld meg!”. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállásból megállapítóan a terheltek olyan „nevelési” gyakorlatot folytattak, amelyben a fegyelmező intézkedések kifejezetten megtorló (botütések, rugdosás, ökölütés) vagy megalázó (gúnyos, sértő kifejezések használata: „zabálja meg” a papírt), illetve bosszúálló jellegűek (zuhanyoztatás, térdelés feltartott kezekkel) voltak. A terheltek képzettségüknél fogva tisztában voltak azzal, hogy a nevelésük és a felügyeletük alatt álló növendékek értelmi fogyatékos mivoltukból adódóan speciális képzést, fokozott türelmet és az átlagosnál több szeretet igényelnek. Felismerték azt is, hogy agresszív nevelői megnyilvánulásaik a kiskorúak értelmi fejlődésére károsan hatnak. Tisztában voltak azzal, hogy a fizikai bántalmazás, a sokkszerű zuhanyoztatás, a gúnyos és sértő megjegyzések használata további gátlást, szorongást és félelmet válthat ki a növendékekből, amelyek miatt szellemi fejlődésük még inkább megrekedhet. Felismerték azt is, hogy az alkalmazott „nevelési” módszereik a kiskorúak erkölcsi fejlődését is veszélyeztetik, mivel nem a kulturált viselkedésre, hanem az agresszív, a másik személyét semmibe vevő magatartásra szolgáltat negatív példát. E veszélyek lehetőségébe belenyugodva követték el cselekményeiket az egyes konkrét tanulók sérelmére is.”[33]

A Budakörnyéki Bíróság 2009. március hó 12. napján kelt 7.B.434/2007/34. számú ítéletével P.K.I. vádlottat bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében és ezért őt 1 év börtönbüntetésre ítélte, melyek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. P.K.I. vádlott és férje P.S. 2000. őszén örökbe fogadták az akkor 10 éves P.M.V. sértettet, akit egészen 2006. nyaráig családi házukban neveltek közösen. P.S. a sértettel jó kapcsolatot ápolt, a sértett úgy érezte, hogy apja elfogadja és szereti őt. P.S. a gyermek és az anyja között kialakult konfliktusos helyzetek alkalmával gyakran kelt lánya védelmére. A sértett és a vádlott kapcsolata már a kezdetektől nem volt harmonikus. A vádlott szereteten alapuló bizalmi kapcsolatot nem tudott kialakítani a gyerekkorú sértettel, a gyermekkel szemben életkori sajátosságait és a gyermek valódi igényeit figyelmen kívül hagyó, merev elvárásokat támasztott, szükségtelen mértékben korlátozta és ellenőrizte őt. Ez a sértettben komoly önértékelési zavarokhoz vezetett és a sértettből a vádlott nevelési módszerei ellenállást váltottak ki. Vitáikból gyakran lett hangos szóváltás, veszekedés, egymás kölcsönös sértegetése. A vádlott oda nem illő szavakkal sértegette a gyermekét, gyakran a nevelés eszközeként bántalmazta is (például a haját tépte, tárgyakkal megdobálta, fakanállal, seprűnyéllel ütötte, kézzel pofozta). Amikor a sértett a 8. osztály elvégzése utáni bankettről későn ért haza, a vádlott elvette tőle mobiltelefonját, majd nadrágszíjjal megverte. A verésnek az apa közbelépése vetett véget. Pszichikai büntetésként a vádlott számos esetben nem engedte el a sértettet iskolai szabadidős programokra (osztálykirándulás) sem. Mivel a sértett nem kapott kulcsot az otthonához, egy alkalommal mikor későn ért haza az éjszakát a teraszon, egy szőnyegen töltötte. A vádlott azt a fülbevalót, amit a sértett a családba fogadásakor kapott  azzal, hogy már nem érdemli meg  visszavette. A vádlott büntetésből a ballagási bankettre sem akarta elengedni a sértettet, illetve ballagási ruháját sem akarta neki kiadni. A vádlott és férje a sértett ballagására sem mentek el. A vádlott, mivel a sértett anyai tiltás ellenére festette be a haját az alvó sértett hajából egy olló segítségével megpróbálta a melír csíkokat kivágni. A vádlott pályaválasztáskor saját elképzeléseinek megfelelő iskolába irányította a gyermeket. A sértett  mivel nem szeretett odajárni  csavargott, tanulmányi eredménye leromlott, tanáraival tiszteletlenül viselkedett. A sértett az otthon kialakult rossz légkör miatt többször a szomszédban lakó nagymamánál töltötte az éjszakát. A sértett a családjával kialakult viszony miatt rossz idegállapotba került, ami miatt testsúlya jelentősen lecsökkent. A sértettet végül átmeneti nevelésbe vették.

A kötelességek mindegyik szülőt önállóan terhelik, így a gyakorlat szerint a bűncselekmény tettesei önálló tettesek (ld. BH1997.263.). Így amikor az anya hallgatólagosan elnézi, hogy élettársa szexuálisan zaklassa a közösen nevelt gyermeket a bűncselekmény önálló tettese, és nem bűnsegédje lesz.

Az alanyi oldal tekintetében a tényállás első bekezdése szándékos elkövetést feltételez, amely lehet egyenes és eshetőleges. A kvalifikált elkövető tudatának át kell fognia a passzív alany kiskorúságának tényét, a releváns kötelezettségek körét és a kialakuló veszélyhelyzet fennállását (illetve az ezeknek megfelelő életbeli jelenségeket). (Ld. BH1987.73.)

befejezettséghez – tekintve, hogy a kiskorú veszélyeztetése nem eredmény bűncselekmény  a konkrét veszélyeztetés bekövetkezése szükséges és elegendő.

A kiskorú veszélyeztetése annyi rendbeli bűncselekmény, ahány kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését az elkövető veszélyeztette (Btk. 195. § (1) bek., 12. § (1) bek.).[34]

Az elkövetési magatartás jellegére tekintettel – kötelességszegés, amely folyamatos jellegű is lehet  a bűncselekmény folytatólagosan nem követhető el. Ugyanannak a passzív alanynak a sérelmére, huzamos időn keresztül, többször, ismétlődően kifejtett tevékenység is természetes egység, ugyanakkor az elkövetés módja (gyakorisága) a büntetés kiszabása körében értékelhető.

A bűncselekmény halmazatban állhat más eredmény bűncselekményekkel is, mint például a gondatlan testi sértés, a gondatlan emberölés, a szándékos testi sértés, vagy a szándékos emberölés. Erre az alábbi esetek szolgálnak példaként.

A tényállás szerint a terhelt szülők magukra hagyták lakásukban három kiskorú gyermeküket, akik közül 4 év körüli kislányuk gyufa meggyújtásával tüzet okozott, mely következtében ő és testvérei elhunytak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terheltek ezen magatartása a Btk. 166. §-ának (4) bekezdésébe ütköző, 3 rb. gondatlanságból elkövetett emberölés vétségét valósította meg arra tekintettel, hogy „az általános élettapasztalat szerint a 4 év körüli gyermeknek nagy a mozgásigénye, rendkívüli módon érdeklődik a környezetében fellelhető tárgyak iránt, figyeli a felnőttek magatartását és próbálja utánozni, de nincsenek még megfelelő tapasztalatai, és nem alakul ki a veszélytudata sem. Éppen ezért, ha magára hagyják, olyan helyzetet kell teremteni, amely kizárja, hogy veszélybe kerülhessen. Az adott esetben a megállapított tényekből okszerűen arra lehet következtetni, hogy a 4 éves kislány megfigyelte, hol szokták tartani a terheltek a gyufát. Ezt a terhelteknek is tudniuk kellett, s ha a gyermek az ő jelenlétükben nem is nyúlt a gyufához, az még nem jelenti azt, hogy ne kellene számítani arra, hogy azzal az ő távollétükben próbálkozik, hiszen mindenki előtt közismert a kisgyermekek vonzódása a tűzgyújtáshoz. A terheltek csak akkor tanúsítottak volna tőlük elvárható figyelmet, körültekintést, ha olyan körülmények között hagyják magukra a gyermekeket, amely megakadályozza az ilyen próbálkozást, vagyis kizárták volna a veszély bekövetkezésének lehetőségét. A gyermekek halála tehát a mulasztásukkal okozati összefüggésben következett be.”[35]

A tényállás szerint a vádlottak mindketten alkoholista életmódot folytattak, ennek következtében négy gyermekük ellátását és gondozását nagymértékben elhanyagolták. A vádbeli időpontban ebédre – erdőjárást követően  mind a gyermekek, mind pedig a vádlottak gombát fogyasztottak. Ezt követően a II. r. vádlott rosszul lett és a gyermekek sem érezték jól magukat. A II. r. vádlott végül mentőt hívott és kórházi ellátásban részesült. A rosszullét következtében elvetélt. Bár gyermekei rosszullétét otthon ténylegesen észlelte és annak okát is gyanította, erről mégsem tájékoztatta az őt ellátó orvosokat. A Legfelsőbb Bíróság szerint „ az a követelmény, hogy egy  a gyermekei rosszullétét ténylegesen észlelő és annak okát is alaposan gyanító  anyától milyen magatartás várható el, elsősorban a társadalmi-erkölcsi jellegű elvárások körébe tartozik. Ezt a kérdést büntetőjogi szempontból elsődlegesen az objektív tények alapján és azokból kiindulva kell megítélni. Összegezve tehát a II. r. vádlott a tőle nemcsak általánosságban elvárt, de a szülői  főként anyai  minőségében elengedhetetlenül megkövetelt és csupán egy egyszerű bejelentésben megnyilvánuló legelemibb segítségnyújtási kötelezettségének sem tett eleget, bár a gyermekeket érintő veszélyhelyzetet gondatlan magatartásával részben ő hozta létre. Ezért a büntetőjogi felelősség megállapítása e vonatkozásban is helytálló, és helyesen minősítette az első fokú bíróság a vádlottak cselekményét 5 rb. a Btk. 172. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés 1. tétele szerint minősülő bűntettnek. A vádlott sem a mérgezést megelőzően, sem azt követően nem tett eleget tartási, nevelési és gondozási kötelezettségének, a gyermekek halála után teljesen közönyös magatartást tanúsított, a kívülálló személyeket is megrázó tragédiát fel sem mérte, s abból semmiféle etikai következtetést nem vont le.” Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlott magatartását 5 rb. a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetése bűntettének is minősítette.[36]

A tényállás szerint „az élettársi kapcsolatban élő vádlottak 1997 nyarán a kórházi kezelésen átesett és hazabocsátott 5 éves Z. és 3 éves Á. nevű gyermekeiknek az orvosok által előírt gyógyszereket több mint egy hónapon át többszöri felhívás ellenére nem váltották ki, bár erre lehetőségük lett volna. Az I. r. vádlott  a gyermek anyja  ezenkívül Z.-t rendszeresen durván szidalmazta és bántalmazta, 1997-98 telén hiányos öltözetben, mezítláb az udvarra kényszerítette, melynek következtében a gyermek lábán fagyási sérülések keletkeztek. A II. r. vádlott tudott minderről, mégsem lépett fel hatásosan a gyermek védelmében. A vádlottak ezzel a magatartással a két gyermek testi és értelmi fejlődését veszélynek tették ki.

A vádlottak Z. utónevű gyermeke 1998. január végén megbetegedett, hasmenése volt, a hasa felpuffadt, táplálhatatlanná vált, mindent kihányt. Fel nem deríthető módon agyzúzódást okozó sérüléseket is elszenvedett, ami eszméletveszéssel is járt. A vádlottak látták a gyermek súlyos állapotát mégis csak három nap múlva, február elsején késő este hívtak orvost hozzá. Az orvos intézkedésére a gyermek azonnal kórházba került. A beszállításakor súlyosan alultáplált volt, jéghidegek voltak a végtagjai, a lábán fagyási nyomok, a fején az orrgyöknél és a fejtetőn repesztett sérülések voltak. A kórházban sürgősen hasműtétet hajtottak végre, a gyermek állapota azonban orvosilag kezelhetetlen súlyosságú volt, és a szakszerű kórházi ellátás ellenére 1998. március 2-án a kórházban elhunyt. A halál közvetlen oka szívmegállás, a keringés összeomlása volt, ami gennyes hashártyagyulladás miatt következett be; a hashártyagyulladást pedig fertőzéses vékonybélgyulladás, a vékonybél többszörös átlyukadása idézte elő. Abban az esetben, ha a gyermek az első tünetek jelentkezésekor orvos elé kerül, az élete nagy valószínűséggel megmenthető lett volna.” A bíróság megállapította, hogy „elvárható figyelem és körültekintés mellett a legegyszerűbb élettapasztalatokkal rendelkező ember is felismerhette, hogy a súlyos tüneteket okozó betegség a gyermek halálát is előidézheti.” Mindezek alapján a gondatlan emberöléssel halmazatban a kiskorú veszélyeztetésének megállapítása is indokolt volt.[37]

A tényállás szerint „az I. r. vádlott elvált családi állapotú, a vádbeli időszakban a II. r. vádlott élettársa volt. Hat kiskorú gyermeke született, az első két  házasságából született  gyermek a volt férjénél, a harmadik  élettársi kapcsolatából származó  gyermeke az apai nagymamánál, míg a negyedik és a hatodik  ugyancsak élettársi kapcsolatából származó  gyermekei intézetben nyertek elhelyezést. A II. r. vádlott nőtlen családi állapotú, a vádbeli időszakban az I. r. vádlott élettársa volt. Három kiskorú gyermeke az I. r. vádlottnál, a már említett harmadik, negyedik és hatodik gyermek közül az első az édesanyjánál, míg a másik kettő intézetben került elhelyezésre. Az I. r. és a II. r. vádlottak 1998 augusztusától  különösen a téli hónapokban  nem, illetőleg nem megfelelően etették a gondozásuk alatt levő 1994. júniusban született T.-t, és az 1995. októberben született A.-t. Nevezettekkel szemben a legalapvetőbb egészségügyi és tisztántartási követelményeket sem tartották be. A gyermekek folyamatosan piszkosak, ápolatlanok, rendkívül elhanyagolt külleműek voltak. Fejlődésük megállt, majd mindinkább visszamaradt. Az évszaknak és időjárási körülményeknek megfelelő ruházattal gyakorlatilag nem rendelkeztek. A szülők a kisfiúkat hurutos, náthás állapotban, elvakart kiütésekkel, nedvedző sebekkel sem vitték orvoshoz, sőt az I. r. vádlott rendszeresen bántalmazta is nevezetteket erősen leromlott egészségügyi állapotuk ellenére. Arra nézve hitelt érdemlő adat nem merült fel, hogy ebben a II. r. vádlott partnere lett volna, ám nevezett ha tudott is erről, semmit nem tett ellene. Lakókörnyezetük egy része tudta, vagy legalábbis sejtette, hogy milyen körülmények között élnek a gyermekek, ám részben a hasonló életkörülmények, részben a közömbösség, részben pedig az iskolázottság hiánya miatt helyzetüket nem tekintették súlyosnak. Amikor az I. r. vádlott 1999. február 4. napján ismét szült, a szülést követően őt és az újszülött gyermekét a mentők kórházba szállították. Ekkor a II. r. vádlott szülei „magukhoz vették” T.-t és A.-t. Itt A. még aznap este „rosszul lett”, az értesített orvos pedig kiérkezésekor már csak a halál beálltát tudta megállapítani. T.-t az orvos azonnal kórházba utalta. A.-ról megállapítható, hogy a halálakor csont-bőrre lesoványodott gyermek volt. A hozzá hasonlóan leromlott egészségi állapotban levő T.  életkora ellenére kórházba szállításakor  még az önálló járásra és kommunikációra is képtelennek bizonyult. Az I. r. és a II. r. vádlottak nem kívánták ugyan egyikük halálát sem, de a körülményekből következően nemtörődömségükkel lényegében belenyugodtak A. halálának, illetőleg T. közvetetten életveszélyes állapota bekövetkezésének a lehetőségébe.
A 3 éves és 3 hónapos A. (a boncoláskor) 6010 gramm súlyú, 79 cm hosszú, 44 cm fejkörfogatú, 40 cm mellkörfogatú, közepesen fejlett, de csont-bőrre lesoványodott gyermek volt. Rajta 32 pontban összefoglalható külsérelmi nyomot mutatott ki a nyomozás, melyek a test minden felületén észlelhetők voltak. A jobb és bal lábon levő külsérelmi nyomok jellegüknél fogva, de kórszövettani vizsgálati eredménnyel is alátámasztottan fagyási jellegű sérülések voltak. Az összes többi sérülés kis erejű, tompa erőbehatások következményei. Közülük hét sérülés leginkább önkezűleg okozott kaparásnak tudható be, míg a továbbiak ütés, ütődés, elesés következményei. A. halála igen nagyfokú testi leromlás, kétoldali, ezen belül jobb oldali túlsúlyú alsó végtagi fagyás, kórszövettani vizsgálattal igazolt súlyos fokú hörgőgyulladás talaján kialakult tüdőgyulladás következtében együttesen létrejövő légzési-keringési elégtelenség miatt jött létre. A boncolás során, illetőleg kórszövettani vizsgálattal igazoltan nem volt észlelhető olyan belszervi elváltozás, amely ilyen súlyos fokú testi leromlást eredményezhetett volna, emiatt annak bekövetkezése a nem megfelelő szülői magatartás következményének tartható. Ugyanennek tudhatók be a kétoldali, ezen belül jobb oldali túlsúlyú, alsó végtagi fagyásos jellegű sérülések, melyek  függetlenül a testi leromlástól, illetőleg a kórszövettani vizsgálattal igazolt gócos tüdőgyulladástól  közvetett életveszélyes állapotnak felelnek meg. A külsérelmi nyomok pontos keletkezési időpontja nem volt meghatározható, azok egy része frissebb, másik része idősült jellegű tompa erőbehatások következményeként jött létre, azaz sima felszínű tompa tárggyal leadott ütés, ilyen tárgyhoz történő ütődés, ki nem zárható módon elesés útján, míg néhány sérülés (mint pl. a vakarásos jellegűek vagy a bal csuklótájék sérülése) a gyermektől önmagától is származhatott. Összességében az igen nagyfokú testi leromlás, illetőleg a fagyásos sérülések, a testlehűlés és kétoldali légúti gyulladás súlyossága miatt A. halála elkerülhetetlenül bekövetkezett. A testi leromlás, végtaglehűlés, fagyásos sérülések, a gennyes hörgő-, hörgőcske gyulladás, tüdőgyulladás és a bekövetkezett halál között közvetlen okozati összefüggés volt megállapítható. A. esetében az igen nagyfokú testi leromlás az ún. sanyargatott-megvert gyermek tünetegyüttesnek felel meg. A fagyásos jellegű sérülések nyolc napon túli gyógytartamú sérüléseknek felelnek meg, életben maradás esetén tényleges gyógytartamuk 3-4 hétre lett volna tehető. Ezen sérülésekkel összefüggésen önmagában is  függetlenül egyéb sérüléseitől, testi leromlásától  közvetett életveszélyes állapot beállta igazolható. Az egyéb sérülések nyolc napon belüli gyógytartamú sérüléseknek felelnek meg külön-külön, illetve együttvéve is. A lassan létrejövő testi leromlás kialakulásának pontos időtartama  orvosilag  nem volt ugyan megállapítható, de az mindenképpen véleményezhetővé vált, hogy hosszantartó, több hónapos elégtelen táplálás következménye. Az A. testén talált külsérelmi nyomok alapján  különösen a fagyásos jellegű sérülésekre utalva  orvosilag is igazolható volt, hogy azok az átlagost meghaladó testi fájdalommal és lelki szenvedéssel jártak. A 4 éves és 10 hónapos T. 2500 grammal született, ezt követően a védőnő rendszeresen látogatta, ám a vádbeli időszakot megelőzően már ápolatlan, piszkos küllemét észlelte. A gyermeket az I. r. vádlott rendszertelenül vitte el tanácsadásra. 1999. február 4. napján éjszaka T.-t az orvosi ügyelet utalta a kórházba súlyos állapota miatt. Ekkor 13 kg súlyú volt, nem kooperált, nem beszélt. A gyermek kórházi vizsgálatakor igazolt, mindkét lábháton és lábujjakon, illetőleg a bal kézháton és ujjain jelentkező I-II. fokú fagyásos sérülései külön-külön, illetve együttvéve is nyolc napon túli gyógytartamú sérüléseknek felelnek meg, a tényleges gyógytartam mintegy 2-3 hétre tehető külön-külön, de együttvéve is. Az egyéb testtájékokon elhelyezkedő, részben pörkös, hólyagos, részben pedig zúzódásos, hámhorzsolásos sérülései külön-külön, illetve együttvéve is nyolc napon belüli gyógytartamú sérüléseknek felelnek meg. Testi vizsgálatának lelete alapján megállapíthatóvá vált, hogy a sérülésekkel okozati összefüggésben maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem alakult ki. Ugyanakkor a test jelentős lehűlésével és a végtagok fagyásos jellegű sérüléseivel oki összefüggésben közvetett életveszélyes állapot vált véleményezhetővé a kórházi felvétele időpontjában. Csak a célszerű és szakszerű kórházi kezelés akadályozta meg az esetleges maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás kialakulását. A gyermek testi, de főleg szellemi színvonala jelentősen elmaradt az életkorához viszonyítottan. Nem volt szobatiszta, csak szavakat és selypítve volt képes kiejteni. A pszichológiai vizsgálati eredményből következően a gyermek elmaradott szellemi színvonala a gyengeelméjűség első, az oligophrenia debilitásnak megfelelő állapota. A korábban önálló járásra képtelen gyermek rövid időn belül jelentős mozgás-koordinációs fejlődésen ment át és a vizsgálati időszakban már önállóan, kézsegítség nélkül járt. Állapota mindenképpen szülői elhanyagolás következménye.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „ az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy az emberölés az eredmény létrehozására objektíve alkalmas mulasztással, azaz a kötelesség nem teljesítésével is megvalósulhat, feltéve, hogy a halálhoz vezető oki folyamat elindítója nem az elkövető aktív magatartása; és ha az elkövetőnek egyfelől jogi vagy erkölcsi alapon nyugvó speciális kötelessége van, másfelől reális lehetősége is van a halálhoz vezető oki folyamat megakadályozására, ám ezt a kötelességét nem teljesíti. Ha az elkövető felismeri a mulasztásából származó, halálhoz vezető okfolyamatot, és az előre látott eredményhez közömbösen viszonyul, a bűnösség formája szándékos. Az adott tényállás mellett mindkét sértett esetében a vádlottak szándékossága állapítható meg. A halálhoz, illetve az életveszélyes állapot kialakulásához vezető okfolyamat szempontjából ugyanis mindhárom releváns ismérv felismerhető. A magáról gondoskodni nem képes kiskorú gyermek esetében ugyanis a szülői gondoskodásnak kell megteremtenie az életben maradáshoz szükséges feltételeket; úgymint a gyermekek táplálását, a testi szükségleteik kielégítéséhez szükséges feltételek biztosítását, a higiéniás életkörülmények kialakítását, az időjárási viszonyoktól való megóvásukat, orvosi ellátásukat, és legalább minimális mértékben szellemi fejlődésük előmozdítását. A legalapvetőbb elemi gondoskodási kötelezettségeket mindkét vádlott hosszú hónapokon keresztül elmulasztotta, jóllehet jogi és erkölcsi alapon ez a kötelezettség mint szülőt, illetőleg mint nevelőszülőt mindkét vádlottat terhelte.

Az elbírált esetben

  • elmaradt mindkét gyermek rendszeres, életkorának megfelelő élelmezése;
  • a téli időszak ellenére egyáltalán nem fűtöttek a vádlottak a lakhelyül szolgáló, fűthető építményben, bár a fűtés összes lehetősége adott volt, tűzifa gyűjtésére mód és lehetőség volt a környéken;
  • a gyerekek megfelelő, az időjárás elleni védelmet is jelentő ruházatáról a vádlottak nem gondoskodtak, (télvíz idején mezítláb, alsóruha nélkül voltak éjjel-nappal a fűtetlen, hideg, ólszerű szükséglakásban);
  • a betegség látható tüneteinek és azok súlyosságának felismerése ellenére sem részesítették őket orvosi ellátásban.

Mindezek eredményeként alakult ki mindkét gyermeknél „a sanyargatott-megvert gyermek” szindróma és ez elvezetett az egyik gyermek halálához, mely közvetlenül a hörgő gyulladás talaján, tüdőgyulladás eredményeként légzési, keringési elégtelenség miatt alakult ki; a másik gyermek pedig az alultápláltságból eredő közvetlenül életveszélyes állapotba került, melyhez a fagyási sérülései is hozzájárultak. Ez kétségkívül olyan állapot volt, amely megfelelő orvosi beavatkozás hiányában biztosan a halálához vezetett volna. A vádlottak az emberölésnek illetőleg az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének az önálló tettesei. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság a vádlottak cselekményét különös kegyetlenséggel elkövetettnek. A. ugyanis a cselekmény elkövetésekor, 3 éves korában mindössze 6 kg súlyú, csont-bőrre lesoványodott kisfiú volt. Boncolásakor  beleértve a lábujjakon levő fagyási sérüléseket is  32 külső sérülést rögzített a boncjegyzőkönyv. Mindebből a gyermek elhúzódó testi-lelki sanyargatása megállapítható. A három éves magatehetetlen, kiszolgáltatott gyermek ilyen módon történt sanyargatása az átlagos felelőtlenséget lényegesen meghaladó embertelenségre utal, s az ölésnek rendkívül brutális elkövetési módja. Ezt mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy az orvosi adatok szerint a gyermekek csillapítatlan éhségük következtében saját karjukat szopogatták, harapdálták. Ezért a Legfelsőbb Bíróság is úgy látta: mindkét vádlott cselekménye különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősül. A vádlottak az ölési cselekményüktől függetlenül, és már az annak lényegét jelentő elkövetési magatartás tanúsítását megelőző időszakban is, hosszú hónapokon keresztül, folyamatosan, ismétlődően a normális szülői-gondozói-nevelői kötelezettségeiket súlyosan megszegték. Ez a mulasztás tehát már az emberölési cselekményt megelőzően testi-szellemi veszélyeztetést jelentett a szülők részéről. Minthogy két időszakról, két tényállásszerű, de más bűncselekményről van szó, a bűnhalmazat megállapítása indokolt.”[38]

A tényállás szerint „az I. r. vádlott sorozatos bántalmazásait követően az egyik ilyen eseménybe a sértett belehalt. Az I. r. vádlott akkor, amikor a sértettnek a karját eltörte, ökölütéssel ajaksérülést okozott, ujjait megégette, illetve nemi szervét gumigyűrűvel elszorította, nem ölési, hanem még „csak” testi sértés okozására irányuló szándékkal cselekedett. Ezt követően alakult ki benne az ölési szándék. A II. r. vádlott  mint a gyermek anyja  nemcsak eltűrte a vádlott-társának a sértettet sanyargató, brutális viselkedését, hanem a gyermek sérelmére időnként még bántalmazásra is biztatta, sőt maga is alkalmazott verést, jóllehet nem olyan mértékben és módon, mint ahogyan azt az I. r. vádlott tette. Utóbbi terhére a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az emberöléssel anyagi halmazatban a súlyos testi sértés bűntette is megállapítható.[39]

A tényállás szerint „a terhelt édesanya azt követően, hogy férje tényleges katonai szolgálatra bevonult, a gyermekek gondozását elhanyagolta, a kiskorúakat többször felügyelet, élelem nélkül is hosszabb időre a fűtetlen lakásban hagyta. A tényállás szerint a kiskorút nagyanyja eszméletlen állapotban találta, végtagjai meg voltak fagyva. A gyermek életveszélyes, lehűlt állapotban került a kórházba, ekkor a testhőmérséklete 33,5 C-fok volt. Fő szabály szerint ha az elkövetési magatartás a kiskorú sérelmével járó eredményhez vezetett, akkor bűnhalmazat megállapításának nincs helye, hanem a súlyosabb (testi épséget sértő) bűncselekményben kell az elkövető bűnösségét megállapítani. Jelen esetben azonban a vád – tényállás vonatkozásában  tartalmazta a terheltnek a kiskorú sérelmét eredményező olyan magatartásait is, amelyek a cselekménytől elkülönülten jelentkeztek, és mint ilyenek a cselekménnyel anyagi halmazatban álltak”. A Legfelsőbb Bíróság indokolása szerint „a terheltnek az 1980. március 13. napját megelőző folyamatos mulasztása  a súlyos kötelességszegés  a gyermek testi fejlődését veszélyeztette, s erre utalnak a hosszabb folyamatot feltételező fagyási sérülések is. Az 1980. március 13. napján a lakásból való eltávozásával a kiskorút életveszélyes állapotba hozta, így tehát a jellegében hasonló, de több, egymástól elkülönülő és eltérő törvényi tényállást megvalósító cselekmények bűnhalmazat megállapítását eredményezik”.[40]

A tényállás szerint a sértett értelmi fogyatékos óvodás gyermek. Intézetből történő hazakerülése után röviddel vele szemben „a II. r. vádlott durva bánásmódot tanúsított, amelyhez csatlakozott az I. r. vádlott is. A nem megfelelő bánásmód következtében a korábban szobatiszta sértett szobatisztasága rövid idő alatt megszűnt. Ezért a vádlottak a vádbeli időben  1982. november 18. napja és 1983. szeptember 29. napja között  a sértett rendszeresen, hetente többször is bántalmazták, megverték, haját tépték, körme alját villával szurkálták. A tettlegesség következtében keletkezett sérüléseivel orvoshoz nem vitték. A nem megfelelő gondozás következtében a sértett 1983. januárjában meg is rühesedett. A durva bánásmód következtében a sértettben nagyfokú agresszivitás alakult ki, amely az 1983. május 18. napját követő óvodába kerülése után társaival szemben is megnyilvánult. 1983. szeptember 26. napján az I. r. vádlott az esti órákban ittas állapotban tért haza, amikor a II. r. vádlott közölte vele, hogy a sértett már megint bepiszkított. Ezért az I. r. vádlott indulatba jött és a sértettet mintegy 5 percen keresztül bántalmazta, ütlegelte, s ennek során a sértett fejét az asztal lábába is beütötte. A gyermek bántalmazását csak a felesége felhívására hagyta abba. A bántalmazás következtében a sértett testszerte zúzódásokat, hámfosztásokat, bevérzéseket szenvedett, amelyeknek együttes gyógytartama mintegy 21 nap volt.” A Legfelsőbb Bíróság tekintettel arra, hogy a sértett pszichikai (agresszivitásban megnyilvánuló) sérüléseket is szenvedett  a kiskorú veszélyeztetése bűntette mellett halmazatban a súlyos testi sértés bűntettét (Btk. 170. § (2) bek.) is megállapította.[41]

A tényállás szerint „a vádlott ittas állapotban többször ok nélkül bántalmazta gyermekeit. Ütlegelte őket kézzel, korbáccsal, de beléjük is rugdosott. A R. utónevű gyermeket fenyítésként a kutyaólba is bezárta. Ezt meghaladóan a gyermekek jelenlétében feleségét többször bántalmazta, sőt egy késsel a kezében megöléssel is fenyegette. Továbbmenően a vádlott  különösen azt követően, hogy felesége hosszabb időre kórházba került  nem gondoskodott megfelelően a gyermekek felügyeletéről, ellátásáról. A gyermekek tisztátlanul, elhanyagolt külsővel jártak iskolába. Egyik este a vádlott ittas állapotban a 7 éves R. utónevű gyermekét  azért, mert az utasításait megszegte és távollétében cigányokat engedett be a lakásba  egy kb. 35 dkg tömegű kalapáccsal kis-közepes erővel fejbe ütötte. A bántalmazás következtében a gyermek a koponyacsont külső lemezének benyomódásos törését szenvedte el. A sérülés nem volt életveszélyes, annak tényleges gyógytartama mintegy négy hétre tehető.” Ebben az ügyben a bíróság életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérletét és kiskorú veszélyeztetésének bűntettét látta megállapíthatónak.[42]

A Budakörnyéki Bíróság 2009. február hó 19. napján kelt 7.B.764/2005/72. számú ítéletével D.Z.L. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rb. kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, testi sértés vétségében, valamint 2 rb. testi sértés bűntettében és ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte, mely büntetés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. D.Z.L. vádlottnak házasságából három gyermeke született (N.D.Zs., N.V. és N.D.). A család igen szegényes körülmények között élt, ezeken túl a vádlott elhanyagolta a háztartást, kosz volt és rendetlenség. A vádlott főtt ételről sem mindig gondoskodott és higiéniai szempontból is elhanyagolta önmagát és gyermekeit. Bár zuhanyzó fülkét kialakítottak a melléképületben, előfordult, hogy a vádlott napokig nem fürdette sem gyermekeit, sem saját maga nem tisztálkodott, a ruháik is koszosak, büdösek voltak. A gyermekek több napon keresztül ugyanabban a ruhában jártak. A vádlott napközben az utcákat járta, ismerősökkel beszélgetett, ahová magával vitte a gyermekeit is, akkor is ha lázas betegek voltak, illetve nem az évszaknak megfelelően voltak öltöztetve. A vádlott D. és V. utónevű gyermekeit rendszeresen bántalmazta. D. testén többször voltak ismeretlen eredetű külsérelmi nyomok, volt, hogy a vádlott kutyaharapásra hivatkozással vitte őt orvoshoz, de a gyermek testén nem kutyaharapás nyomai voltak, hanem egyéb behatások nyomai. Egy másik esetben a gyermek bal lába ismeretlen körülmények között eltört, de a vádlott a gyermeket csak másnap vitte orvoshoz. Volt olyan eset is, amikor a gyermek első és másodfokú égési sérüléseket szenvedett el a bal kéz hátán. A háziorvos visszarendelte felülvizsgálatra, de a vádlott azon nem jelent meg és az óvodába is úgy vitte el a gyermeket, hogy a sérülés nem volt bekötözve és még nem volt begyógyult állapotban sem. D. folyamatosan éhes volt, az osztálytársaitól elvette az ennivalót. A vádlott iskolai felszerelését sem biztosította, sőt annak ellenére íratta be iskolába, hogy a nevelési tanácsadó megállapította, hogy még nem iskolaérett. A vádlott kisebb dolgok miatt (nem csukta be a hűtőajtót és sáros cipővel jött be) rendszeresen bántalmazta gyermekét. Általában pofon ütötte, de volt, hogy fakanállal vagy nadrágszíjjal verte meg. Ezekben az esetekben (mikor későn ért haza a gyermek a boltból, vagy bepisilt éjszaka) 10 percig ütötte a gyermeket, miközben folyamatosan kérdezgette, hogy tudja-e, hogy miért kap ki. V. külön élő édesapja a gyermeket egy esetben lázas betegen, kabát nélkül, papucsban találta az udvaron az arc bal oldalán 10×10 cm-es véraláfutással. D. – amikor a vádlott figyelmetlensége miatt kerékpáron helytelenül szállította  bal lábának sípcsonttörését szenvedte el. D-ről egyébként az orvosi vizsgálat megállapította, hogy nála fehérje és energiahiányos alultápláltság áll fenn, érzelmi élete kiegyensúlyozatlan, agresszivitásra hajlamos, édesanyjával kapcsolatban elutasító magatartást tanúsít.

A tényállás szerint „az I. r. és a II. r. terheltek 2008. február 18. napjától 2008. július 29. napjáig az I. r. terhelt lakásában közösen nevelték a II. r. terhelt 2007. szeptember 28. napján született gyk. B. D. és gyk. B. M. nevű ikergyermekeit. Az I. és II. r. terheltek a kiskorú gyermekeket 2008 nyarán több alkalommal több órára  pontosabban meg nem határozható időpontokban  a házban vagy a ház kertjében, egy babakocsiban elhelyezve magukra hagyták, amíg dolgoztak, illetve az italboltban tartózkodtak. A kiskorú sértetteket rendszeresen az italboltba vitték, ahol alkalmanként átlagban 4 óra hosszat tartózkodtak. A I. r. terhelt legalább 2 alkalommal a gyermekeket sörrel itatta meg. Az I. r. terhelt rendszeresen, heti több alkalommal  pontosabban meg nem határozható időpontokban  ittas állapotban bántalmazta a kiskorú sértetteket azért, mert azok sírtak. A gyermekeket hetente kétszer hideg víz alá tartotta. Amikor nem hagyták abba a gyermekek a sírást, az I. r. terhelt tenyérrel megpofozta őket, a tarkójukat ütötte, több alkalommal a lábuknál fogva a levegőbe dobta, és ittassága miatt a földre ejtette őket. Egy alkalommal  pontosabban meg nem határozható időpontban  az I. r. terhelt egy üres sörösüveget dobott a gyermekek ágyához. A sörösüveg széttört és gyk. B. M. bal szemöldökét egy üvegszilánk felszakította. Az I. r. terhelt 2008. július 28. napját megelőző napokban gyk. B. D. sértett lábát egy 40 cm pengehosszúságú kenyérvágó késsel megütötte. Az I. és a II. r. terheltek a gyermekkorú sértettek számára szükséges higiéniás feltételeket nem biztosították. A lakásban nem takarítottak rendszeresen, a gyermekeket ritkán mosdatták, testük és ruházatuk piszkos volt. A lakásban kecskét és kutyát tartottak. Gyk. B. D. 2008 júliusában rühesség megbetegedést kapott. Az I. és II. r. terheltek a kiskorú sértetteket nem táplálták megfelelően, ami miatt a súlyuk nem növekedett a koruknak megfelelő mértékben. A gyermekeknél táplálkozási hiányállapot alakult ki. Az állapotuk azért nem vált súlyossá, mert a védőnői szolgálat tápszert biztosított a számukra. Gyk. B. M. 2008. július 29. napja előtt az I. r. terhelt bántalmazása következtében a bal és a jobb comb zúzódása, a jobb alkar és a jobb felkar zúzódása, valamint a felsőajak repesztett sebzése sérüléseket szenvedte el. A gyermekkorú sértett sérülései egyenként és összességükben nyolc napon belül gyógyultak. Gyk. B. D. 2008. július 29. napja előtt az I. r. terhelt bántalmazása következtében a bal és a jobb comb zúzódása, a bal és a jobb arcfél zúzódása, valamint a homlok zúzódása sérüléseket szenvedte el, amelyek egyenként és összességükben is nyolc napon belül gyógyultak. Az I. és II. r. terheltek a gyk. B. M. és gyk. B. D. sértettek neveléséből, felügyeletéből és gondozásából eredő kötelezettségeiket a fenti cselekményeikkel súlyosan megszegték, és a gyermekek testi fejlődését veszélyeztették.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a cselekmény kiskorú veszélyeztetésének bűntettével halmazatban védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés vétségének is minősül.[43]

A többszörös tényállásszerűség önmagában soha nem elegendő a valódi halmazat megállapításához. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a bűncselekmény valamennyi ismérve valamennyi tényállásszerű cselekmény tekintetében maradéktalanul megállapítható. Alapvető büntetőjogi elv, hogy amennyiben az elkövető az egységes magatartásával ugyanazt a jogi tárgyat enyhébben és súlyosabban is sérti, akkor  a legalább részben azonos jogtárgysértésre figyelemmel  büntetőjogi felelőssége kizárólag a súlyosabb jogtárgysértés szerint állapítható meg. Ehhez igazodóan ugyancsak alapvető büntetőjogi elv, hogy sértő szándék mellett a veszélyeztető szándék a minősítés körében figyelmen kívül marad. Másként fogalmazva, többszörös jogtárgysértés (materiális jogellenesség, illetve társadalomra veszélyesség) hiányában valódi halmazat megállapítása kizárt. Ezen álláspontját a Legfelsőbb Bíróság a 2011. évi 184-es számú bírósági határozatban fejtette ki, mely tényállása szerint „a terhelt aki 2006. április 3. napjától a Szociális és Munkaügyi Minisztérium K.-i Gyermekotthonában gyermekfelügyelőként dolgozott  2007. február 19-én éjszakai ügyeletet látott el. Ezen a napon a 2. számú lakásotthonhoz tartozó vécéhelyiség takarítása az 1989. március 24. napján született P. G. sértett feladata volt. Mivel a terhelt észlelte, hogy a fenti vécé helyiség piszkos, ezért 20 óra 45 perc körül felszólította a sértettet arra, hogy tegye azt rendbe. A sértett ennek nem tett eleget arra hivatkozással, hogy L. R. hányta össze és nem takarította fel maga után. A terhelt ekkor ismételten felszólította a takarításra, mire a sértett hangosan káromkodva kiment a szobából és dühösen elindult a vécé irányába. A terhelt a sértett e magatartásán felháborodva utána ment. A folyosón utolérte és közepes erővel a hastájék bal oldalán megrúgta. A sértett fájdalmában a földre esett, ott a terhelt még egy-két alkalommal ugyancsak hastájékának bal oldalán, pontosan meg nem állapítható erővel megrúgta. A sértett ezután felkelt, s kezét a megrúgott testtájékra szorítva, összegörnyedve bemenekült a hátsó vécéhelyiségbe, miközben sírva azt kiabálta, hogy „Zoli bá, hagyjon békén, ne bántson, megcsinálom, kitakarítom!”. A terhelt azonban utolérte. Tenyérrel, kis erővel még egyszer tarkón ütötte a sértettet és felszólította, hogy a takarítást végezze el. A sértett a hastájéki fájdalma miatt itt is a földre esett, a terhelt pedig visszament a közösen használt nappali helyiségbe. A sértett ezután felkelt, kitakarította a vécét, majd sápadtan, összegörnyedve, bal oldalát fogva visszament a nappaliba. Közölte a terhelttel, hogy elvégezte a munkát, továbbá, hogy nem érzi jól magát és szeretne aludni menni. A terhelt nem foglalkozott azzal, hogy a sértett milyen állapotban van. A sértett lefeküdt és lakótársainak elmondta, hogy a terhelt megrúgta, ezért fáj az oldala. A két fiú még az este folyamán jelezte a terheltnek, hogy a sértett rosszul van. Gyógyszert is kértek a számára, de a terhelt ezzel sem törődött, semmilyen intézkedést nem tett. A sértett az éjszaka folyamán egyre rosszabbul lett. Másnap a reggeli tornán össze is esett, de a terhelt még ekkor sem fordult a gyermekotthon egészségügyi személyzetéhez, illetve nem hívott orvost, noha ez a kötelessége lett volna. A reggelit követően a csoportot elbocsátotta az iskolai foglalkozásra. Amikor a sértett az oktatásra megérkezett, az oktató azonnal látta, hogy rosszul van, ezért az ügyeletes ápolóhoz küldte, aki nyomban kórházba vitte. A laborvizsgálatokat követően, a délelőtti órákban a sértett állapota tovább rosszabbodott, ezért kora délután meg is műtötték. A sértett a terhelt bántalmazása következtében a hastájék bal oldalának zúzódását szenvedte el. A rúgás eredményeképpen a sértett lépének állománya károsodott. Az abban keletkező vérzés folytán a lép tokja megrepedt, s emiatt alakult ki a hasűri vérzés. Ezért vált szükségessé a sürgősségi műtét, amelynek során a sértett lépét eltávolították. A sértett sérülése ténylegesen 6 hét alatt gyógyult. A lép eltávolítása következtében a sértett 10%-os maradandó testi fogyatékosságot szenvedett el. A sérülés a hasűri vérzés folytán közvetlen életveszélyes volt. Azonnali orvosi beavatkozás nélkül a sértett halálához vezetett volna.” A másodfokú bíróság indokolásában arra hivatkozott, hogy a „terhelt szándéka a testi épség elleni bűncselekmény esetében nem eshetőleges, hanem egyenes volt. Az az elkövető ugyanis, aki lábbal, nagy erővel, kétszer belerúg a fiatalkorú sértett oldalába, nyilvánvalóan kívánja a testi sérülés bekövetkezését. Az ebből kialakult életveszélyre azonban a terhelt hanyag gondatlansága terjedt csak ki. Emellett az irányadó tényállás maradéktalanul alapot ad mindkét bűncselekmény valóságos heterogén halmazatának a megállapítására”. A Legfelsőbb Bíróság indokolása szerint „a terhelt súlyosan megszegte foglalkozásának alapvető szabályait. Munkakörében eljárva az volt a legalapvetőbb kötelessége, hogy a nevelésére, felügyeletére és gondozására bízott kiskorú sértettet a saját nevelési igényéből adódóan fokozott türelemmel nevelje, gondozza. A terhelt a sértett tettleges bántalmazásával e kötelességeit megszegte. Emellett  amint azt a bíróságok ugyancsak helyesen állapították meg  még az általános társadalmi felfogás szerint minimálisan elvárható követelményeket sem teljesítette azáltal, hogy a szemmel láthatóan rosszul lévő kiskorúhoz nem hívott egészségügyi segítséget, ami ugyancsak a munkaköréből adódó kötelessége volt. A terhelt mindezzel tehát maradéktalanul megvalósította a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetése bűntettének a tényállási elemeit (is). Életveszélyt okozó testi sértés bűntettével halmazatban ugyanakkor mégsem állapítható meg a kiskorú veszélyeztetésének bűntette, vagyis a sértő bűncselekményt kell megállapítani.” Ennek alátámasztásaként a Legfelsőbb Bíróság azzal is indokolt, hogy „amennyiben az eljárt bíróságok  a Legfelsőbb Bíróság értékelésétől eltérően  nem alaki, hanem ún. anyagi halmazatként értékelték volna a terhelt két bűncselekmény tényállásába ütköző elkövetési magatartását  tehát azt állapították volna meg, hogy először elkövetett egy életveszélyt okozó testi sértést, majd utóbb, ettől időben elkülönülten, egy másik cselekménnyel a kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét , az utóbbi bűncselekményben a terhelt bűnössége akkor sem lett volna megállapítható. A kiskorú veszélyeztetése bűntettében való bűnösség megállapítása körében az eljárt bíróságok nem vizsgálták, hogy a terhelt miként tehetett volna eleget a munkakörében előírt kötelezettségének. Miután az irányadó tényállás szerint a terhelt a sértettet a testi sértésre irányuló szándékkal bántalmazta, a gyógykezelése iránti esetleges intézkedése értelemszerűen önfeljelentést eredményezett volna. Az orvos előtt ugyanis szükségképpen elő kellett volna adni, hogy a sértett sérülése miként keletkezett, tehát szükségképpen fel kellett volna tárnia, hogy bűncselekményt követett el, amire azonban senki sem kötelezhető. A helyes jogértelmezés szerint tehát ilyen esetben az elkövető büntetőjogi felelőssége csak a testi épség elleni bűncselekményben állapítható meg, az anyagi halmazat csak látszólagos. Hangsúlyozza azonban a Legfelsőbb Bíróság, hogy a terhelt cselekménye  a rövid időn (mintegy fél napon) belül egységesen testi épség okozására irányuló magatartása  a cselekményegység körébe tartozik.”

A nemi élet szabadsága és nemi erkölcs elleni cselekmények esetén a szexuális bűncselekmények minősített esetét kell megállapítani. Ekörben kiemelendő, hogy a szexuális visszaélés (Btk. 198. §) lex specialis tényállás a kiskorú veszélyeztetéséhez képest, tekintettel arra, hogy előbbiben ún. nevesített kötelességszegés szerepel. Ilyen jellegű cselekmény elkövetése esetén a régi Btk. alkalmazásának lehetősége is felmerülhet.

A tényállás szerint „a vádlott házasságot kötött a sértett édesanyjával, ebből a házasságból közös gyermek is származott. A sértett  aki 1979. július 5-én született  a vádlott nevelése alatt állt. A vádlott 1993. szeptember 13-án a délutáni órákban ittas állapotban volt, és a lakásban tartózkodott felesége, a közös kisgyermekük, valamint a sértett is. Amikor a vádlott felesége a lakásból eltávozott, a vádlott magához ölelte a sértettet, aki kibújt az ölelésből, és a szobája ment. A vádlott követte a szobába a sértettet, ahol ismételten magához ölelte, de a sértett elhárította a vádlott közeledését. A sértetten egy combig érő póló és bugyi volt. A sértett és a vádlott a szobában levő heverőre esett, majd a sértett a saját ágyára készült átmászni. A vádlott felszólította a sértettet, hogy a vegye le a bugyiját, de a sértett ezt megtagadta, ekkor a vádlott megfogta a sértett bugyiját és azt leszakította. Ekkor a vádlott ruházata egy alsónadrág és egy zokni volt. A sértett az ágyán összekuporodva ült, amikor a vádlott az alsónadrágját letolta, majd visszahúzta. A sértett meztelen altesttel ült az ágyán, ekkor a vádlott felszólította, hogy húzza le a pólóját. Amikor a sértett ezt félelmében megtette, akkor a vádlott az alsónadrágját letolva, nemi szervét elővéve önkielégítést végzett. Ezután a vádlott az alsónadrágját felhúzva a szobából eltávozott, majd elhagyta a lakást. A bíróság álláspontja szerint a vádlott a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét követte el.[44]

A tényállás szerint „az erősen ittas terhelt a vádbeli napon a 15 éves leányával a lakásukon tartózkodott. Arra kérte a leányát, hogy születésnapja alkalmából csókolja meg. Ezután kihasználva az alkalmat, nemi vágyának a felkeltése érdekében a leányát magához szorította, szájon csókolta, és megfogta mellét. A leányának azonban sikerült kiszabadulnia a fogásából, és a történtekről tájékoztatta a testvéreit. Ezt követően  most már a testvérei tanácsára  a leány visszament a lakásba, ekkor a terhelt megismételte az előbbi cselekményét, és a leánya pulóvere alá is megpróbált benyúlni. A további erőszakoskodást gyermekeinek a megjelenése miatt hagyta abba. A terhelt azzal a cselekményével, hogy a leányát szájon csókolta, és a mellét megfogta, a szülői kötelességét súlyosan megszegte, ez azonban objektíve nem tekinthető olyan jellegű szeméremsértő cselekménynek, amely az általános erkölcsi felfogást szexuális vonatkozásban durván megsértette volna, ezért a fajtalanság fogalmi körébe nem vonható. A megállapított tényállás szerint a kiskorú sértettnél a terhelt cselekményének következményeként familiáris problémákból adódó depresszív neurotikus tünetek léptek fel, amely arra utal, hogy a terhelt a cselekményével a leánya erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette, ezért a terhelt a tényállás szerinti magatartásával a Btk. 195. §-ának (1) bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének a bűntettét valósította meg.”[45]

A tényállás szerint „1994. július 17-én, egy vasárnapi napon a vádlott és Sz.-né ruhátlanul feküdtek az ágyban és nézték a televíziót. Ekkor a szobában tartózkodott az akkor 9 éves gyermekkorú leány is. A vádlott és Sz.-né is szeszes italt fogyasztottak. A vádlott a szobában tartózkodó gyermeknek is mondta, hogy vesse le a ruháját, és jöjjön oda az ágyra. A gyermek ennek engedelmeskedett. Ezek után a vádlott azt mondta a gyermeknek, hogy megnézheti a nemi szervét és meg is foghatja. A gyermek a felszólításnak eleget tett, kezével elkezdte fogdosni a vádlottnak a nemi szervét, akinek a nemi szerve a fogdosás hatására megmerevedett. A további cselekmény folytatásának Sz.-né vetett véget azzal, hogy felszólította a vádlottat; a további cselekményeket hagyja abba, mely felszólításnak a vádlott eleget tett. A vádlott és Sz.-né még az előző megbeszélés során megbeszélték azt is, hogy a természetes viselkedésbe beletartozik az is, hogy a vádlott és a gyermek egy kádban fog meztelenül fürdeni. Ezek után 1994 júliusában két egymást követő napon a vádlott Sz.-né előzetes beleegyezésével együtt fürdött a gyermekkorúval úgy, hogy a fürdés során a gyermekkorú a vádlott engedélyével a vádlott nemi szervét fogdosta és azzal játszott. A további közös fürdőzésnek az vetett véget, hogy amikor a vádlott harmadik nap is hívta a leányt a közös fürdőzésre, akkor Sz.-né ezt megtiltotta, mert nem látta helyesnek, hogy a gyermek a vádlott nemi szervével játszik fürdés közben. 1994. augusztus 17-én a vádlott a lakásban egyedül volt a gyermekkorú sértettel. A vádlott a lakásnak az ajtaját bezárta. A vádlott  amikor a lakásban csak a gyermekkorú volt jelen  lehúzta a nadrágját, elővette a hímvesszőjét és megkérdezte a gyermekkorút, hogy meg akarja-e fogni a megmerevedett hímvesszőjét. A gyermekkorú azt mondta, hogy most nem kíváncsi rá, ezért a vádlott a nadrágját felhúzta. Ezek után a vádlott beült a székbe, ölébe ültette a gyermekkorút, és együtt nézték a mesét. Amikor a gyermek a vádlott ölében ült, a vádlott a ruhán keresztül a kezét a gyermek nemi szervére tette, a ruhán keresztül azt simogatta, majd a nadrágját lehúzva elővette az ismételten megmerevedett nemi szervét, és a gyermek kezét megfogva, a gyermek kezét a nemi szervére tette. Mivel a gyermek a kezét el akarta venni, ezért a vádlott folyamatosan fogta a gyermek kezét úgy, hogy azt a nemi szervén tartotta. Eközben a vádlott a ruhán keresztül simogatta a gyermek nemi szervét. A cselekménynek az vetett véget, hogy a vádlott meghallotta, hogy Sz.-né hazaérkezett, ezért a gyermeket elengedte.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „egyetlen, rövid időn át hatást kifejtő kötelességszegés is minősülhet súlyosnak a bűncselekmény megvalósulása szempontjából, bár rendszerint vagy legalábbis gyakran a kötelességszegések összességükben válnak súlyossá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a több  akár egyenként is súlyos  kötelességszegés halmazat vagy folytatólagosság megállapítására adna lehetőséget. A kiskorú veszélyeztetésének elkövetési magatartása rendszerint folyamatos jellegű. A kötelességszegések számára és esetleg eltérő jellegére tekintettel is egy bűncselekmény valósul meg, tehát sem halmazatot, sem folytatólagosságot nem lehet megállapítani. Mindegyik szülőt, nevelőt és gondozót önállóan terheli a nevelési, gondozási stb. kötelesség, ezért szándékegység esetén sem társtettesként, hanem önálló tettesként követik el a bűncselekményt.”[46]

A tényállás szerint „a terheltek  akik házastársak  1988. évtől kezdődően hivatásos nevelőszülőként több állami gondozott lánygyermek nevelését vállalták emeletes, kertes családi házukban. A terheltek nevelési elvei szigorúak voltak. A gyerekeknek az otthoni munkákban, állatok gondozásában, kerti munkákban részt kellett venniük. Nevelőszüleikkel együtt istentiszteletre is rendszeresen jártak. Taníttatásukról, orvosi ellátásukról a terheltek megfelelően gondoskodtak és a szülői értekezleteken is mindig részt vettek. Ezzel egy időben azonban K.B. I. r. terhelt rendszeresen szexuálisan zaklatta a nevelésére bízott lánygyermekeket.

  1. L.E. sértett  aki 1981. november 14-én született  tizennégy éves korában, l995. november 11-én került a terheltekhez, mint nevelőszülőkhöz, akiknél ekkor már a sértett testvére, L.J. is nevelkedett. Nem sokkal később az I. r. terhelt kettesben elment a sértettel a nyaralójukba azzal, hogy ott munkát végezzenek. A nyaralóban a sértettet először csiklandozta, majd melleit, combja belső részét fogdosta és felszólította, hogy vetkőzzön le, mert ellenkező esetben megveri. A megrémült kislány sírva levetkőzött; az I. r. terhelt is levette a ruháit, a sértettet az ágyra fektette és tiltakozása ellenére közösült vele. Még ugyanebben az évben, szintén a d.-i nyaralóban, a vele kettesben ott lévő, alvó sértettet az I. r. terhelt felébresztette. Fogdosta a melleit, combját, levetkőztette és maga is levetkőzött. A sértett próbálta ellökni magától a terheltet, igyekezett az ajtón kimenekülni, de a terhelt elé állt, nem engedte ki. A sírva tiltakozó sértettel ez alkalommal is közösült. Ezt követően 1995 decembere és 2001. december 5-e között az I. r. terhelt kb. háromhetente rendszeresen,  de volt olyan nyár, amikor egy héten át minden nap  közösült a sértettel annak tiltakozása ellenére. Őt mindannyiszor veréssel fenyegette meg arra az esetre, ha szólni mer a történtekről valakinek. L.E. kezdetben nem szólt senkinek, csak később, 2000-ben tett említést a testvérének, L.J.-nak, aki azt válaszolta, vele is ez történt.
  2. L.J. sértett  aki 1978. június 4-én született  1990. április 1. napján, tizenegy éves korában került a terheltekhez, mint nevelőszülőkhöz. Őt az I. r. terhelt mintegy négy éven át,  a sértett 15 éves koráig  zaklatta szexuálisan oly módon, hogy a kislány bugyijába benyúlva a nemi szervét fogdosta, illetve meztelenre vetkőztette és úgy simogatta, fogdosta, miközben maga is levetkőzött. Többször próbálkozott azzal is, hogy nemi szervét a sértett nemi szervéhez érintse, de a sértett heves tiltakozása miatt ez nem sikerült neki. A sértett sikoltozására a ruháját visszaadta, de nadrágszíjjal megverte. L.J. 14 éves volt, amikor közölte K.B.-né II. r. vádlottal, hogy „a papa molesztál engem”. K.B.-né megpróbálta meggyőzni a sértettet arról, hogy a „papa ilyet nem tesz”, s mivel ez nem sikerült, meg akarta verni a sértettet.
  3. U.M. sértett  aki 1988. január 7-én született  1998. március 10-étől, tízéves korától állt K.B.-né II. r. terhelt nevelőszülői gondozása alatt. A sértett tízéves volt, amikor a családi ház mögötti fóliasátorban az I. r. terhelt felszólította, hogy vetkőzzön le. A megijedt sértett nem tudott elfutni, mert a terhelt a sátor ajtaját bereteszelte; a fürdőnadrágját letolta, és erővel a sértett ruháját is levette. A meztelen terhelt a sértettet simogatta, aki ránézni sem mert, annyira félt tőle. Kb. öt perc elteltével a többi lány hangját hallva sikerült a sértettnek kimenekülnie. Az I. r. terhelt ezt követően megfenyegette, hogy a történteket ne mondja el senkinek. U.M. szemtanúja volt, amikor az egyik nyáron az I. r. terhelt a fóliasátorban L.E.-t levetkőztette és ráfeküdt meztelenül. U.M. annyira megijedt, hogy elszaladt, s a látottakat elmesélte B.Á.-nak, aki szintén a terhelteknél nevelkedett. Ezután L.E.-rel együtt beszámoltak a történtekről K.B.-né II. r. terheltnek, aki azonban azt mondta, hogy ezt csak kitalálták. Az I. r. terhelt megfenyegette őket, hogy el ne merjék mondani a történteket senkinek, mert megveri őket.
  4. S.Zs. sértett  aki 1985. január 14-én született  2000. április 3. napján került a terheltekhez. A nevelőszülő a II. r. terhelt volt. Kb. két hét elteltével egy éjjel a sértett arra ébredt fel, hogy az I. r. terhelt mellette ül az ágyon; combjának belső részét simogatja és keze egyre feljebb halad. Amikor az I. r. terhelt észrevette, hogy a sértett nézi, hirtelen felállt és kiment a szobából. Másnap a sértett a II. r. terhelt jelenlétében jelezte a történteket H.J.-né nevelőszülői tanácsadónak és máshová történő elhelyezését kérte. A II. r. terhelt azt állította, hogy a sértett nem mond igazat, el sem tudja képzelni, hogy a férje ilyet tegyen.
  5. G.N. sértett  aki 1986. július 13-án született  2000 júliusától állt a terheltek felügyelete alatt. 2000. július-augusztus hónapban, amikor a családi ház kertjében az I. r. terhelttel kettesben volt, kb. 5-6 alkalommal fordult elő, hogy az I. r. terhelt a nadrágját és alsónadrágját térdig letolta és nemi szervét hátulról a ruhában lévő sértetthez nyomkodta. Egy-egy ilyen eset kb. 15 percig tartott. Előfordult az is, hogy az I. r. terhelt reggelente bement a sértett szobájába és nemi szervét a sértett nemi szervéhez nyomta. Alkalmanként a hétvégi telken, amikor kettesben voltak, az I. r. terhelt elővette a nemi szervét, szemben állva a sértettel őt fogdosta, simogatta, a nemi szervét is a sértettéhez nyomkodta, akinek közben a nadrágját lehúzta.
  6. P.V. sértett  aki 1986. szeptember 9-én született  1999. április 28-án került a terheltekhez, a nevelőszülő a II. rendű terhelt volt. Odakerülését követő két-három hónap elteltével, amikor kettesben volt K.B.-val a fóliasátorban, az I. r. terhelt felszólította a 13 éves kislányt, hogy vetkőzzön le, majd többször hozzáérintette a nemi szervét a meztelen sértett nemi szervéhez és fenekéhez. A sértett nem ellenkezett, nem tudta mi történik vele, csak sírt. Ez az eset megismétlődött 3-4 alkalommal a fóliasátorban, egyszer a telken is, amelynek során a terhelt a sértettet levetkőztette és a nemi szervét addig dörzsölte a sértett testéhez, amíg el nem élvezett. Más alkalommal a sértett ült a nappaliban a tévé előtt, amikor K.B. mellé ülve simogatta a sértett mellét és nemi szervét.
  7. B.É. sértett  aki 1986. december 8-án született  1988. év elejétől állt a terheltek nevelése alatt. A nevelőszülő a II. r. terhelt volt. 1998-1999-ben  miközben mászott fel a ház udvarán álló kisteherautóra  az I. r. terhelt a kislány alsóteste alá nyúlt és szexuális jelleggel megszorította a lába közét.
  8. R.K. sértett  aki 1988. augusztus 16-án született  2001 decemberében tizenhárom és fél évesen került a K. házaspárhoz. Ott tartózkodásának másfél éve alatt az I. r. terhelt heti rendszerességgel közeledett hozzá szexuálisan. Magához húzta, a ruhán keresztül fogdosta a mellét, fenekét, benyúlt a lába közé is. Ezekre a közeledésekre a hétvégi telken, vagy a családi ház konyhájában került sor.

Amikor S.Zs. a tényállás 4. pontjában írtak szerint jelezte H.J.-nének a sérelmére elkövetett cselekményt, H.-né felkereste az általános iskolában a terheltek nevelése alatt álló lányokat, akik a történtekről írásban nyilatkoztak, amelyek alapján a gyámhatóság vizsgálatot kezdeményezett. A terheltek azonban minden lánnyal levelet írattak, amelyben visszavonatták az állításaikat azzal, hogy jól érzik magukat a K. családnál és nem érte őket semmiféle zaklatás. A II. r. terheltnek L.E., U.M., és L.J. jelezte a zaklatásokat, azonban a II. r. terhelt nem tett az érdekükben semmit, sőt közölte velük, hogy nem mondanak igazat. Ezzel súlyosan veszélyeztette a sértettek erkölcsi fejlődését.” A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „a törvényben meghatározott háromirányú kötelesség fennállhat egy időben, de el is válhat egymástól. A szóban lévő kötelességek pedig egyaránt alapulhatnak családjogi rendelkezésen, hivatáson, szerződésen, kétoldalú megállapodáson, de akár a társadalomban általánosan elvárt erkölcsi követelményen is. Ez utóbbira figyelemmel ilyen feladat terheli azt is, aki kifejezett megbízás nélkül kerül olyan helyzetbe, hogy kiskorúról gondoskodnia kell. Helyesen fejtette ki tehát a Legfőbb Ügyészség, hogy a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint a kiskorú nevelésének, felügyeletének, vagy gondozásának kötelezettsége a szülővel, nevelőszülővel, örökbefogadó szülővel, vagy gyámmal közös háztartásban élő házastársat, élettársat is terheli, anélkül, hogy erre kifejezett jogi előírás lenne. A gondozás-nevelés magában rejti a kiskorú körülményeinek rendszeres figyelemmel kísérését, ellenőrzését, a pszichés – testi veszélyek lehetséges elhárítását, kiküszöbölését. Erre a II. r. terheltnek módja lett volna. Például módja lett volna megakadályozni, hogy az I. r. terhelt a kiskorú lányokkal kettesben maradjon.”[47]

A Budakörnyéki Bíróság 2011. június hó 14. napján kelt 7.B.1000/2008/22. számú ítéletével W.K.I. és W.SZ. vádlottakat bűnösnek mondta ki 4 rb. kiskorú kiskorú veszélyeztetésének bűntettében, megrontás bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett zaklatás vétségében és ezért őket a bíróság halmazati büntetésül 3 év 6 hónap, illetve 2 év börtönbüntetésre, valamint4 és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság a vádlottak szülői felügyeleti jogát kk. W.A. vonatkozásában megszüntette. A másodfokú bíróság W.SZ. vádlott vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a főbüntetés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette, egyben a közügyektől eltiltás mellékbüntetést mellőzte. A vádlottak házasságából négy közös gyermek született (W.A., W.R., W.E., és W.Dzs.). A bíróság kk. W.A.-t nagyszülei nevelésébe, gondozásába helyezte el és egyben szabályozta a vér szerinti szüleivel történő kapcsolattartást. Egy alkalommal W.K.I. vádlott az Auchan Áruházban vásárolt és fürdőruhát vett magához, amit fizetés nélkül vitt ki az áruházból. A cselekmény a kiskorú sértettben visszatetszést keltett. Egy másik alkalommal W.K.I. solymári otthonukban bement a fürdőszobába, ahol kk. W.A. édesanyjával együtt fürdött a fürdőkádban, majd felszólította feleségét, hogy orálisan elégítse ki. W.SZ. vádlott ennek eleget tett. A kiskorú szülei magatartását látva mélységesen megbotránkozott. Egy másik alkalommal a lakószobában W.K.I. vádlott kk. W.A. szeme láttára az ott tartózkodó 14. életévét már betöltött kk. B.N. nemi szervébe nyúlt, saját nemi szervét a kiskorú szájába tette, majd kk. W.A.-hoz lépett és felhívta, hogy tegye meg ő is azt, amit B.N. tett. Amikor ezt a sértett megtagadta, a vádlott ismét visszament kk. B.N.-hoz, aki nemi szervét ismét a szájába vette. A kapcsolattartás ideje alatt a sértett egy szobában aludt a szüleivel és a húgaival, amikor is az egyik éjszaka szülei nem aktusára ébredt fel. Mikor szülei megtudták, hogy kk. W.A. elmondta a vele történteket másoknak is, telefonon hívogatták és ordibáltak vele. Kk. W.A. viselkedése a kapcsolattartás alatt megváltozott, zavarttá vált, alkalmazkodási zavar lépett fel nála. A vádlottak gyermekei ápolatlanok, gondozatlanok voltak, nem jártak rendszeresen óvodába, iskolába. Amikor iskolába vagy óvodába mentek reggelente akkor is egyedül indultak el otthonról, a vádlottak ilyenkor még legtöbbször aludtak. A gyerekek hetekig ugyanabban a ruhában jártak, házi feladatukat nem írták meg. Az iskolában rendszeresen arra kérték W.R.-t, hogy mosakodjon meg. A kiskorú külön öltözött a többiektől, mert szégyellte, hogy nem visel alsónadrágot. Az Anyák napi ünnepségre is olyan mosdatlanul érkezett, hogy anyja jelenlétében kellett őt átöltöztetni, amit W.SZ. vádlott közömbösen fogadott. Kk. W:E. is mindig ápolatlanul, mosdatlanul érkezett az óvodába, iskolába, ruhái nem voltak megfelelő méretűek, piszkosak, rendetlenek voltak, illetve másnapra az esetlegesen ráadott új ruhák eltűntek róla. A vádlottak – a fejlesztő pedagógus útmutatása ellenére  óvodába sem íratták be a gyermeket, nem jelentek meg szülői értekezleteken sem, a gyermekek tekintetében a teljes közömbösség, érdektelenség jellemezte őket.

2. A Btk. 208. § (2) bekezdése szerinti kiskorú veszélyeztetésének bűntette

A Btk. 208. § (2) bekezdése szerint ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, az (1) bekezdés szerint büntetendő az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt

a) bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábír vagy rábírni törekszik,

b) bűncselekmény elkövetéséhez felajánl.

A bűncselekmény első bekezdéséhez képest a tényállás második – szubszidiárius jelleggel alkalmazandó  bekezdése vonatkozásában a jogi tárgyak köre behatároltabb, az a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek erkölcsi fejlődése. Az elkövetési tárgyak köre azonban tágabb, a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek kategóriájába ugyanis azok a kiskorúak is beletartoznak, akik a tizenhatodik életévüket betöltve házasságkötés folytán nagykorú személyek lettek.

A bűncselekmény első és második bekezdésének együttes elkövetése kizárt.

A bűncselekmény elkövetési magatartásaként a jogalkotó a bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására rábírást vagy rábírni törekvést, illetve a bűncselekmény elkövetéséhez felajánlást jelöli meg, amely klasszikus részesi, illetve előkészületi jellegű cselekmény (sui generis delictum). Az egyes fordulatokon belül a tényállásszerűséghez elegendő egyféle elkövetési magatartás kifejtése.

Ezen alakzatok kriminalizálásával a jogalkotó nemzetközi jogi kötelezettségének tett eleget.

gyermekmunka legrosszabb formáinak betiltásáról és felszámolására irányuló azonnali lépésekről szóló 182. számú ILO Egyezmény (kihirdetve a 2001. évi XXVII. törvénnyel) büntetni rendeli a gyerekek tiltott tevékenységek céljából történő felhasználását, megvásárlását és felajánlását. A megvásárlás az emberkereskedelem tényállása alá szubszumálható cselekmény, a másik két elkövetési magatartás tekintetében azonban jogalkotásra volt szükség.

A cselekmény tipikusan aktív magatartással, tevéssel valósul meg.

züllött életmód folytatásának expressis verbis megfogalmazása nincs, a bírói gyakorlat azonban huzamosabb időn át tartó és erkölcsileg súlyosan kifogásolható életvitelt, például a rendszeres csavargást, koldulást, italozó életmódot stb. tekinti ilyennek.[48] A prostitúció vonatkozásában külön bűncselekmény (prostitúció elősegítése) megállapításának lehet helye.

rábírás eredményes, míg a rábírni törekvés eredménytelen felbújtás. [49] Fontos, hogy a passzív alanyban az elkövető rábíró magatartásának következményeként alakuljon ki az elkövetési szándék, ha ugyanis az elkövető a passzív alanyban egy már korábban kialakult szándékot erősít, akkor magatartása pszichikai bűnsegélynek minősíthető.

Az eredmény vonatkozásában nem szükséges ténylegesen a bűncselekmény, valamint a szabálysértés elkövetésének, illetve a züllött életmód folytatásának megkezdése, a felbujtási jellegű fordulatnál ugyanis elegendő a rábírni törekvés kifejtése is. Ebben az esetben a cselekmény már akkor is tényállásszerű, ha a rábírás eljut a passzív alanyhoz (tudomásszerzés). A rábírás megállapításához ugyanakkor az is szükséges, hogy a kiskorú a bűncselekmény vagy szabálysértés kifejtését (vagy büntetendő előkészületét), illetve a züllött életmód folytatását megkezdje.

Az előkészületi cselekménynél már maga a felajánlás (mint egyoldalú magatartás) kifejtése is elegendő a tényállásszerűség megállapításához azzal, hogy a felajánlásnak bűncselekmény (és nem szabálysértés) elkövetésére kell irányulnia.

A második bekezdés is delictum proprium, annak elkövetője csak tizennyolcadik életévét betöltött személy lehet, így például nem tényállásszerű, amikor egy tizenhét éves fiatal (akár házasságkötéssel nagykorúságot szerzett, akár nem) egy másik tizenhét éves fiatalt bűncselekmény elkövetésére rábír.

A tényállás második bekezdése szándékos elkövetést feltételez, amely lehet egyenes és eshetőleges. Az elkövető tudatának azonban itt is át kell fognia a passzív alany életkorát, illetve azt a tényt, hogy bűncselekmény, vagy szabálysértés elkövetésére, illetve züllött életmód folytatására bír rá (vagy erre törekszik), valamint bűncselekmény elkövetéséhez ajánl fel. Az elkövető jellemzően eshetőleges szándékkal fejti ki a cselekményét, a rábírni törekvés azonban egyenes szándékot feltételez (célzat).

Az a) pont esetén az elkövető a rábírás nyomán megvalósított bűncselekmény közvetett tettese vagy felbujtója lesz. Ha a passzív alany súlyosabb bűncselekményt valósít meg, mint amelyre a rábírás irányult, akkor a minőségi túllépés szabályai szerint felel. A rábírni törekszik fordulatnál az elkövető csak akkor büntethető, ha a törvény az adott bűncselekmény előkészületét is büntetni rendeli.

Ha a megvalósított bűncselekmény büntetési tétele súlyosabb mint 1-5 év, akkor a kiskorú veszélyeztetése azzal halmazatban nem állapítható meg, míg ha a büntetési tétel 1-5 évnél alacsonyabb vagy azzal azonos, akkor az elkövető ezen cselekményért is büntetendő (szubszidiaritás). Ezen szabály alkalmazása tipikusan a vagyon elleni bűncselekmények körében releváns és mindezt a jogalkalmazás az alábbi esetben – még a korábban irányadó három éves büntetési tételkeretet figyelembe véve  mondta ki.

„Ha a nagykorú terhelt a kiskorú veszélyeztetésének bűntettet azáltal követi el, hogy a kiskorút lopás elkövetésére rábírja: a kiskorú által, illetőleg a kiskorúval együtt elkövetett lopást a kiskorú veszélyeztetésének bűntettével bűnhalmazatban kell megállapítani, feltéve hogy a lopás büntetési tétele 3 évi vagy ezt el nem érő szabadságvesztés (Btk. 12. § (1) bek.,195. § (2) bek., 316. § (2) bek. d) pont, BK 93. sz.).[50] A Legfelsőbb Bíróság érvelése szerint „ha a nagykorú elkövető 3 évig terjedő szabadságvesztésnél súlyosabban fenyegetett cselekmény elkövetésére bírja rá a kiskorút, abban az esetben ő a kiskorú által megvalósított bűntett felbujtója, illetve (közvetett) tettese lesz attól függően, hogy a kiskorú büntetőjogilag felelősségre vonható-e vagy sem. Ha a nagykorú tevékenysége nem korlátozódik a rábírásra, hanem ő maga is részt vesz ilyen bűntett törvényi tényállásának a megvalósításában, akkor a 14. életévét betöltött és beszámítási képességében nem korlátozott kiskorú esetén már nem felbujtó, hanem társtettes, egyébként pedig önálló tettes marad. Mindebből az következik, hogy a nagykorúnak a bűncselekmény elkövetésébe való fizikai „bekapcsolódása” ellenére sem jön létre az ő vonatkozásában halmazat, hanem egyetlen bűncselekményről lehet szó, vagyis ha a kiskorú elkövető által a nagykorú ráhatására megvalósított bűncselekmény 3 évig terjedő szabadságvesztésnél nem büntethető súlyosabban, a nagykorú rábíró tevékenysége eleve csak a Btk. 195. §-nak (2) bekezdése szerint minősülhet. A jogtudomány eredményeinek ismeretében a bírói gyakorlat a látszólagos halmazat megállapításának olyan szabályait alakította ki, amelyeket a büntető törvény a szabályozás keretében is magáévá tett. Így a törvényi tényállásban szereplő az a feltétel, hogy „ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg”, azt eredményezi, hogy az elkövető egyetlen véghezviteli magatartása a Btk. különböző szakaszaiban foglalt törvényi tényállás kereteibe illeszthető, és csak akkor kizárt a bűnhalmazat megállapítása, ha a cselekmény nem esik a súlyosabb büntető rendelkezés alá; ebben az esetben viszont a súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűncselekmény megállapításának van helye. Mivel az elkövetési magatartás jelen esetben túlment a kiskorú veszélyeztetésének törvényben írt keretein, már ez okból is valóságos anyagi halmazat megállapítása lett volna indokolt.”

A tényállás szerint „a terhelt 1999. június 7-én a délutáni órákban ismerősével, az 1984. augusztus 28-án született fiatalkorúval a sértett háza előtt sétált. A fiatalkorú észrevette a ház udvarán a sértett fia tulajdonában levő futballcipőt. Erre a terhelt figyelmét felhívta. Ekkor a terhelt azt közölte a fiatalkorúval: „Ha kell neked, lopd el!” Ezt követően a terhelt közlésére a fiatalkorú a nyitott kapun át bement a ház udvarára és az ott levő 4300 forint értékű cipőt eltulajdonította.” A cselekmény kiskorú veszélyeztetésének és nem lopásra felbujtásnak minősül.[51]

A kialakult joggyakorlat szerint egyértelműen rögzíthető, hogy bűnszövetség megállapításának nem akadálya, ha kiskorú személy az egyik elkövető,[52] társtettesség megállapításának azonban ekkor sem lehet helye.

A tényállás szerint „a vádlott a sértettek lakásába bement, ezalatt a gyermekkorú kint várakozott és figyelt, de volt olyan eset is, amikor együtt mentek be. Ezzel a cselekménnyel a vádlott kiskorú veszélyeztetését és a lopás halmazatát követte el (feltéve, hogy a lopás büntetési tétele háromévi, vagy ezt el nem érő szabadságvesztés). Mindezeken felül a bűnszövetségben való elkövetési alakzat megállapítása ugyanazon elkövetői magatartás kétszeres értékelését jelentené, azonban „hasonló rábíró magatartás hiányában  az egyéb törvényi előfeltételek esetén  a felnőtt korú elkövető terhére a bűnszövetségben történő elkövetés megállapítására törvényesen sor kerülhetne. Az állandóan követett bírói gyakorlat szerint ugyanis: amennyiben a törvény valamely bűncselekmény több személy által történő elkövetéséhez mint minősítő körülményhez súlyosabb jogkövetkezményt fűz, annak a büntetőjogilag felelősségre vonható személy vonatkozásában történő alkalmazását nem zárja ki, hogy olyan személy is részt vett az elkövetési tevékenység megvalósulásában, akinek büntethetősége  büntethetőségi akadály folytán  kizárt. Társtettesi kapcsolat megállapítására azonban a bűnszövetség keretei között sem kerülhet sor akkor, ha az elkövető olyan személlyel hajtja végre a bűncselekményt, aki büntetőjogilag felelősségre nem vonható. Ellentétes álláspont esetén a társtettesi elkövetés eltérő értelmezést nyerne a bűnszövetségben és csoportosan elkövetett cselekményeknél, mint az egyszerű társas elkövetés esetében.”[53]

A vagyon elleni bűncselekmények tekintetében különös visszaeső vádlott 15 éves rokonát három esetben – szabálysértési értéket meg nem haladó értékben  termények eltulajdonítására vette rá. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint „a (főleg távolabbi) rokoni kapcsolat önmagában nem elegendő a vonatkozó törvényi tényállás megvalósulásához.” Mindezeken felül megerősítették azt az álláspontot, hogy „társtettességről nem lehet szó akkor, ha a további elkövető valamely oknál fogva büntetőjogilag nem vonható felelősségre; vonatkozik ez értelemszerűen arra az esetre is, amikor az ö tevékenysége nem bűncselekményként, hanem csupán szabálysértésként értékelhető.”[54]

A halmazat megállapításának alapja a rábírások, illetve a rábírni törekvések száma. Ez alól kivétel a züllőt életmód folytatására történő rábírás, mivel az több mozzanatú magatartás, így az egyes részcselekmények elkövetése természetes egységnek minősül.

A b) pont esetén a cselekmény – a büntetési tételkeretre figyelemmel  látszólagos halmazatba kerülhet a büntetendő előkészületi cselekménnyel.

Szakirodalom

Hivatkozott irodalom:

Janusz Korczak: Hogyan szeressük a gyermeket (Tankönyvkiadó, Budapest, 1982.)

Földi András- dr. Hamza Gábor: A római jog története és institúciói (Nemzeti Tankönyvkiadó Rt., 1996.)

Szerk.: dr. Mezey Barna: Magyar Jogtörténet (Osiris Kiadó, 2004.)

Belovics Ervin- dr. Molnár Gábor-dr. Sinku Pál: Büntetőjog különös rész (HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2007.)

Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadásai a családon belüli erőszakról és a személyiség fejlődésről (2015.10.02.)

https://www.gesetze-im-internet.de/englisch_stgb/german_criminal_code.pdf (német Btk.)

http://www.legislationline.org/documents/section/criminal-codes/country/30 (francia Btk.)

http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5799 (Csemegi-kódex, 1961. évi V. törvény)

http://www.macsgyoe.hu/downloads/szakmai_anyagok/ENSZ_zaroeszrevetelek_2014.pdf (ENSZ Gyermekjogi Bizottságának észrevételei)

Complex Jogtár (BH-k, EBH-k, Bkv-k,AB határozatok és egyéb törvényi hivatkozások):

  • Bírósági határozatok (BH-k):

1976.197.,1977.265.,1981.51.,1981.174.,1981.177.,1982.269.,1983.47.,1983.430.,1984.1.,1984.265.,1985.51.,1985.92.,1985.459.,1986.400.,1987.73.,1988.262.,1989.218.,1989.303.,1991.265.,1992.513.,1992.623.,1993.8.,1993.216.,1994.172.,1996.571.,1997.263.,1997.469.,1997.470.,1999.55.,2001.50.,2001.107.,2002.295.,2003.4.,2003.445.,2004.1.,2004.96.,2005.321.,2007.326.,2008.177.,2009.2.,2011.183.,2011.184.,2012.30.,2012.58.,2016.2.

  • Elvi bírósági határozatok (EBH-k):

2006.1491., 2009.2029.

  • 22/2007. BKv., BKv.56.
  • 30/1992. (V.26.) AB határozat, 42/1993. (VI.30.) AB határozat
  • a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvtv.)
  • a többször módosított 1744/2013. (X.17.) Kormányhatározat a Nemzeti Bűnmegelőzési Stratégiáról
  • a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.)

A Budakörnyéki Járásbíróság ítéletei:

7.B.719/2005/11.,7.B.764/2005/72.,7.B.289/2006/56.,7.Fk.108/2007/34.,7.B.434/2007/34.,7.B.23/2008/6.,7.B.1000/2008/22,7.B.1148/2008/9.,7.B.949/2009/22.,7.B.326/2010/18.,7.B.681/2010/21.

Egyéb felhasznált irodalom:

Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része (Korona Kiadó, 2004.)

[1] Ld. a 42/1993. (VI. 30.) AB határozatot.

[2] Ld. a 30/1992. (V. 26.) AB határozatot.

[3] A gyermek mindenek felett álló érdeke a gyermekek jogairól szóló 1989-es New York-i (ENSZ) egyezményben rögzített olyan generálklauzula, melynek érvényre juttatása – mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás terén  a tagállamok nemzetközi jogi kötelezettsége.

[4] Ld. ehhez a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) 2:10. § (1) bekezdését.

[5]Ld. BH1981.51.

[6] BH1984.265.

[7] BH1992.513.

[8] A Kúria (korábbi nevén: Legfelsőbb Bíróság) 2009 évi 2. számú eseti döntése indokolásában arra hivatkozott, hogy „a nevelés magatartások sorozata, amelyek részben a kiskorú ismereteinek a gyarapítására szolgálnak, részben pedig példamutatáson, viselkedési mintán keresztül hatnak a gyermek személyiségének fejlődésére. A nevelési kötelezettség megszegése nem csak fizikai erőszakkal, bántalmazással valósítható meg, hanem verbálisan is, illetve olyan magatartás tanúsításával, amely az általános értékítélet szerint a negatív élmények beépülésével a kiskorú személyiségének torzulását okozhatja.”

[9] A definíciók forrása dr. Belovics Ervin- dr. Molnár Gábor-dr. Sinku Pál: Büntetőjog különös rész (HVG-ORAC Lap-és Könyvkiadó Kft., 2007.) című könyvének 228-229. oldala.

[10] BH2012.58.

[11] Ld. BH2012.58.

[12] Forrás: Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadása a családon belüli erőszakról (2015.10.02.)

[13] Forrás: Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadása a családon belüli erőszakról (2015.10.02.)

[14] A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a veszély távoli (elvi) lehetősége a bűncselekmény tényállásának megállapításához nem elegendő. A gyermek testi fejlődését ténylegesen veszélyeztető helyzet hiányában a kiskorú veszélyeztetésének bűntette nem állapítható meg (EBH2009.2029.).

[15] Amennyiben ez nem nyer bizonyítást, a vádlott felmentése lehet indokolt. (Ld. BH2003.445.)

[16] Forrás: dr. Belovics Ervin- dr. Molnár Gábor-dr. Sinku Pál: Büntetőjog különös rész (hatodik, átdolgozott kiadás, 2007.) című könyvének 229. oldala.

[17] BH2012.30.

[18] BH1986.400.

[19] BH2011.183.

[20] BH2007.326.

[21] BH2009.2.

[22] BH1992.623.

[23] Forrás: Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadása a személyiségfejlődésről (2015.10.02.)

[24] Az elhanyagolt gyermekek testmagassága kisebb.

[25] A klasszikus elmélet (S. Freud) szerint az ösztönénnel születünk (Id) és később fejlődik ki ebből az én (Ego). Ezzel szemben az ún. énpszichológiai elméletek szerint az Ego nem az Id-ből differenciálódik, hanem velünk született ún. én-magok vannak, amik külön-külön indulnak fejlődésnek.

[26] Az alábbi elhárító (védekező) mechanizmusok ismertek: elfojtás (késztetést és emléket is), reakcióképzés (az ellenkező késztetést hangsúlyozzuk), izoláció (megfosztunk egy képet az érzelmi tartalomtól és azt a tudaton kívülre száműzzük, de az emlék megmarad), tagadás (a nemkívánatos tényeket és érzéseket átírjuk), regresszió (a nemkívánatos késztetések elől a fejlődés egy korábbi szakaszába hátrálunk), projekció (a késztetést másnak tulajdonítjuk), azonosulás (a nemkívánatos érzelmeket pozitív érzelmekkel helyettesítjük), önmagunk ellen fordítás (az ellenséges érzéseinket magunk ellen fordítjuk), meg nem történtté tevés (a kifejezés majd jóvátétel), szublimáció (a nemkívánatos késztetés kiélése társadalmilag elfogadott más területen). Forrás: Ignéczi Hajnalka klinikai szakpszichológus előadása a személyiségfejlődésről (2015.10.02.)

[27] EBH2006.1491.

[28] BH1994.172.

[29] BH1999.55.

[30] BH1997.469.

[31] BH2008.177.

[32] BH1985.92.

Az 1987. évi 73. számú bírósági határozat  melyben a tényállás szerint a vádlott a nővére rábízott kiskorú gyermeke előtt követett el lopást  az elkövetői kör, a szándék, valamint az elkövetési magatartás jellege körében elvi jelentőséggel kimondta, hogy kiskorú veszélyeztetésének büntette egyetlen elkövetési tevékenységgel és eshetőleges szándékkal is megvalósítható; tettese pedig olyan személy is lehet, akit a kiskorú nevelésével, felügyeletével vagy gondozásával  állandó vagy ideiglenes jelleggel  megbíztak vagy azt elvállalta (Btk. 195. § (1) bek.). Indokolásként a Legfelsőbb Bíróság arra hivatkozott, hogy „a kiskorú veszélyeztetésének bűntettét csak a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására köteles személy követheti el, de ilyen személynek tekinthető az is, aki fokozott felelősséggel tartozik a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődéséért. Ilyenek elsősorban a szülők, továbbá mindazok, akik a kiskorú nevelésére, felügyeletére vagy gondozására a családjogi szabályoknál fogva kötelesek, elkövetheti azonban ezt a bűncselekményt az is, akit a kiskorú nevelésével, felügyeletével vagy gondozásával  állandó vagy ideiglenes jelleggel  megbíztak, vagy azt elvállalta.”

[33] BH1997.469.

[34] BH1981.174.

[35] BH1981.177.

[36] BH1983.430.

[37] BH2004.96.

[38] BH2004.1.

[39] BH2002.295.

[40] BH1983.47.

[41] BH1985.415.

[42] BH1988.262.

[43] BH2012.58.

[44] BH1994.470.

[45] BH1993.216.

[46] BH1997.263.

[47] BH2008.177.

[48] „A züllött életmód nem elszigetelt, egyszeri magatartást, hanem huzamosabb időn át tartó, erkölcsileg kifogásolható olyan életvitelt jelent, amely még nem valósít meg bűncselekményt (pl. csavargás, koldulás stb.). A Magyar Nyelv Értelmező Szótára szerint „züllött az olyan személy, aki erkölcsi romlottságánál fogva kiszakadt a tisztességes emberek közösségéből és ez rendszerint meg is látszik rajta… A züllött életmód folytatása ezek szerint huzamosabb időn át tanúsított, erkölcsileg igen súlyos, kifogásolható életvitelt jelent.” BH1985.51.

[49] A kiskorú veszélyeztetése bűntetténél a kiskorú bűncselekmény elkövetésére való rábírása fogalmilag felbujtás, tehát csak akkor valósul meg bűncselekmény, ha a nagykorú rábíró tevékenységének hatására határozza el a kiskorú a bűncselekmény elkövetését (1978. évi IV. törvény 21. § (1) bek., 195. § (2) bek.). A lopási szándék erősítése nem minősül rábírásnak. BH2001.50.

[50] BH1982.269.

[51] BH2003.4.

[52] Ezzel ellentétes az 1984. évi 1. számú bírósági határozat, mely szerint a lopásoknak bűnszövetségben elkövetése nem állapítható meg, ha a terhelt a cselekményeit – a kiskorú veszélyeztetését is megvalósítva – gyermekkorú személy közreműködésével viszi véghez (Btk. 20. § (2) bek., 137. § 6. pont, 195. § (2) bek., 316. §).

[53] BH1991.265.

[54] BH1993.8.

jogi publikació
Jogi publikáció
Jogi publikáció – Dr. Kui Gábor: Fogyasztóvédelem és a jogérvényesítés lehetőségei a használt gépjárművek piacán – autónepperektől a márkakereskedésig

Készítette: Dr. Kui Gábor Lezárva: Kisújszállás, 2023. május 22. I. Bevezető A vizsgált téma kissé elcsépeltnek tűnik, sokan, sokféleképpen feldolgozhatták már, hiszen a társadalom nagy részét érinti az autóvásárlás, azon belül is a használtautó vásárlás. Ne feledjük, 2022. év végén 4 094 129 db személygépjármű volt forgalomban Magyarországon[1], nyilvánvalóan ezek egy részét …

jogi publikació
Jogi publikáció
Jogi publikáció – Dr. Samu Tamás: A minimálbér-szabályozás hatásai a foglalkoztatásra, különösen azok munkajogi vetületére

Alább a dolgozat egyszerűsített, de tartalmilag teljes verziója olvasható. A nyomtatható .pdf formátumú dolgozat letöltéséhez kattintson ide. 2023. augusztus 21. Tartalomjegyzék I.       Fejezet: Bevezetés 3 II.      Fejezet: A korszerű piacgazdaságtan nélkülözhetetlen eleme, a munkaerőpiac 5 1.      Munkaerőpiac alapjai 5 2.      Munkaerő-kereslet 6 3.      Munkaerő-kínálat 7 III.     Fejezet: A munkából származó bér …

jogi publikació
Jogi publikáció
Jogi publikáció – dr. Farkas Mihály: Biometrikus adatok és a mesterséges intelligencia

I.      Bevezetés. 3 II.         Biometrikus adat 3 2.      Biometrikus azonosítás. 4 2.1.       Biometrikus azonosítás leggyakoribb fajtái 4 III.       Siófoki térfigyelő kamerák (NAIH-963-10/2022.) 6 3.      A Hatósági eljárás. 7 3.1.       A NAIH eljárása. 7 3.2.       A NAIH döntése. 12 IV.       Mesterséges intelligencia. 14 V.         Budapest Bank Zrt. adatkezelése (NAIH-85-3/2022) 16 4.      …