Felhasznált irodalom jegyzéke:

  1. Kőrös András: A házassági vagyonjog korszerűsítésének elvi kérdései. Polgári Jogi Kodifikáció 2001/2., 3-18. o.
  2. Kőrös András: Házassági vagyonjog. In Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve. HVG-ORAC, Budapest, 2007
  3. Herger Csabáné – Adamkó Adrienn: Az új Ptk. házassági vagyonjogáról – a történeti fejlődés tükrében. Családi Jog 2015/I. 1-9. o.
  4. Herger Csabáné: A BGB házassági vagyonjoga az új magyar Ptk. házassági vagyonjoga tükrében. Jura 2015/2: 28-43. o.
  5. Hartai László-Kovács László: Házassági vagyonjog. In Petrik Ferenc (szerk.): A családjogi törvény magyarázata. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1988.
  6. Kusztos Anett A házassági vagyonjogi szerződés szabályozása az új Ptk.-ban. http://www.novissima.hu/letoltes/hazassagivagyonjog.pdf (2016.V.28.)

Felhasznált jogszabályok jegyzéke:

  1. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) és 4. könyve (Csjk.)
  2. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (Csjt.)

P1120759

Bevezetés

Hasonlóan több jogághoz a családjog, ezen belül is a házassági vagyonjog szerves fejlődésében mély törést jelentett a szocialista társadalmi és jogrend megszilárdulása. A társadalmi gazdasági viszonyok enyhülésével a novelláris módosításokkal már megvalósult e téren bizonyos jogfejlődés, mely a rendszerváltást követően is csak novellákban és nem egy új törvényben igyekeztek megfelelni az immár radikálisan megváltozott társadalmi viszonyoknak. Az új törvény megalkotását hosszas konzultáció, jogi műhelymunka előzte meg. Ezek közül kiemelném Dr. Kőrős András 2001-ben kelt dolgozatát[1], mely a házassági vagyonjog korszerűsítésének elvi kérdéseit vizsgálta, az itt felvetett kérdések, lehetőségek ismertetését követően, ezen tükrön keresztül tekintem át a polgárjogi kódex családjogi könyvének házassági vagyonjogot érintő újításait.

Dr. Kőrős András kiemelte, hogy a Csjt. nem rendezi megfelelően az életközösség és a vagyonközösség közötti viszonyt, a bírói gyakorlat elfogadta, hogy a házasságkötést megelőzően folyt életközösségre is kiterjed a házassági vagyonközösség, ugyanakkor hiányolta ennek jogi alapját. Rámutatott, hogy – az akkor – hatályos törvény nem rendezi az életközösség átmeneti megszakadása következményeit, sem azt mi tekinthető átmenetinek, illetőleg kiemelte, hogy szükséges lenne az életközösség megszakadása időpontját is objektíve meghatározni.

Szükségesnek látta az új törvényben kifejezetten rendelkezni arról, hogy a vagyonközösség alatt a közös szerzés mellett vélelem szól és szükségesnek látta a szerzés arányának is a törvénybe foglalását.

Rámutatott, hogy a Csjt. vagyon fogalma sok helyen a tulajdon fogalommal azonos, ennek pontosítása aktív és passzív vagyonelemek egyértelműsítése szükséges, és ennek megfelelően a tulajdonközösség helyett a vagyonközösség lenne a helyes terminus technikus. Szükségesnek látta a közös és különvagyoni elemek újragondolását, rámutatott, hogy a szabályozás több helyütt is méltánytalanságot eredményez.

Javasolta a gyakorlat számára szükséges részletesebb szabályok megalkotását a házas felek rendelkezési és használati joga vonatkozásában, mely tekintettel van mind az életközösség és vagyonközösség speciális időszakaira, mind pedig a vagyonelemek speciális körére, így a személyes használati tárgyak, az üzleti vagyon és gazdasági társaságokba bevitt vagyon vonatkozásában.

Álláspontja szerint a vagyonmegosztás szabályainak Csjt. szerinti szűkszavú rendezése tarthatatlan, ugyanakkor elfogadja, hogy a megosztás háttér szabályait a polgári jog általános szabályai adják, mindamellett kiemeli, hogy a családjogi könyvben e körben érvényesíteni kell család- és gyermekvédelmi speciális rendelkezéseket.

Kiemeli, hogy rendezni szükséges a megtérítési igény kötelmi vagy dologi jellegét.

Javasolja, hogy a törvény tartalmazzon alternatív vagyonjogi rendszereket, melyet a felek kiköthetnek, ezek közül egyik alternatívaként az értéktöbbleti elven alapuló szerzeményi rendszert javasolja, mint a magyar jogi kultúrában ismert és annak megfelelő alternatívát.

Az új Ptk. szabályozási rendszere

Az új polgári jogi kódex több, alapvető és jelentős változást hozott a házassági vagyoni jogi viszonyokban. Legszembetűnőbb változás, hogy a házassági- és családi jogviszonyok korábbi önálló törvényi szabályozása a polgári törvénykönyvbe épült, hasonlóan más polgári jogi tárgyú törvényekhez. Ezzel a szabályozási modellel az új Ptk. polgárjogi kódexé lett. A másik alapvető változás a házassági vagyonjogi joganyag terjedelmének gyarapodása. A törvény indokolásában a jogalkotó maga is kiemeli, hogy a törvény lényegesen részletesebben rendezi a házassági vagyonjogot. Ennek indoka az életviszonyokban bekövetkezett változások, a vagyon értékében és a közös- és különvagyoni elemek létrejött sokfélesége. Mindamellett a részletesebb szabályozásért kiáltott a korábbi törvény e körben tanúsított szűkszavúsága is.

A házassági vagyonjogot a Ptk. 4. könyve, az un. Családjogi Könyv (Csjk.) VI. címe közel ötven §-ban szabályozza. A házassági vagyonjog a címen belül négy fejezetre tagozódik. Az általános rendelkezéseket követően a házastársi vagyonközösségnek nevezett  törvényes vagyonjogi rendszer és a házastársi vagyonjogi szerződés törvényi rendszere kerül szabályozásra. A házassági vagyonjogi szerződés vonatkozásában a széleskörű díszpozitivitás mellett a törvény két választható vagyonjogi rendszert ír el. Végül külön fejezet rendezi a házastársi közös lakás használatát.

E körben kiemelendő, hogy a szabályozás szerkezete és a szabályozási elv közt némi ellentmondás feszül. A házassági vagyonjogi cím alapvetése a házassági vagyonjogi szerződést teszi elsődlegessé, melynek hiányában a felek között a törvényes vagyonjogi rendszer érvényesül[2], ez a szabályozás szerkezetében azonban nem jeleneik meg, az alcím csak a törvényes vagyonjogi rendszer szabályait követően, második helyen rendelkezik a házassági vagyonjogi szerződésről. Ezen ellentmondásosság a későbbiekben részletesen kifejtett tartalmi okon alapul.

Általános rendelkezések

A Csjk. a korábbi szabályozási modelltől eltérően a házastársak vagyoni viszonyait elsődlegesen rendező forrásként a házassági vagyonjogi szerződést nevezi meg és a házassági vagyonközösségre, mely a Csjt-ben elsődleges volt[3], már csak mint kiegészítő vagyonjogi rendre tekint. A vagyonközösség, mint törvényes vagyonjogi rendszer akkor alkalmazandó, ha  a felek nem kötöttek házassági vagyonjogi szerződést, illetőleg a szerződésük adott vagyonelemről nem rendelkezik.

Az általános rendelkezések közt a törvény kifejezetten – az e körben kialakult bírói joggyakorlattal egyezően – kimondja, hogy a törvényes vagyonjogi rendszer a felek házasságkötést megelőzően fennállt életközössége kezdetétől hatályosul. A vagyonjogi szerződés és a törvényes vagyonjogi rendszer egymáshoz való, fent ismertetett viszonyára figyelemmel, a feleknek körültekintően kell eljárni a vagyonjogi szerződés időbeli hatálya megfogalmazása során, ha a házasságkötést megelőzően élettársi kapcsolatban éltek. Ha a vagyonjogi szerződés hatályosulásának kezdő időpontjaként a házasságkötésük idejét jelölik meg, akkor az életközösség kezdetétől a házasságkötés idejééig terjedő – vagyonjogi szerződéssel nem rendezett – időre a felek között a törvényes vagyonjogi rendszer lesz irányadó.

Az életközösség fogalmát, ahogy a Csjt., úgy a Csjk. sem rendezi explicit, ugyanakkor nem vitásan az életközösség együvé tartozást jelent, amely az ezzel együtt járó érzelmi és gazdasági közösség fennállása alapján – és ezek fennállását alátámasztó körülményekről szóló széleskörű bírói gyakorlat alapján – állapítható meg. Törvényi vélelem, hogy az életközösség a házasság megkötésével jön létre[4], ezért ettől eltérő tény bizonyítása azt a felet terheli, aki az életközösség házasságkötéshez képest korábbi, esetlegesen későbbi létrejöttét – megállapodás hiányában – állítja.

A Csjk. újítása, hogy törvényi szintre emeli a korábbi gyakorlatot, mely[5] szerint az életközösség átmeneti megszakadása a házassági vagyonjog folyamatosságát nem érinti, kivéve, ha a felek ebben az átmeneti időben a vagyont megosztották.

Az érvénytelen házasság jogkövetkezményeit mind a törvényes-, mind a szerződéses vagyonjogi rendszerre kiterjedő hatállyal a Csjt-vel azonosan, a felek jóhiszeműsége függvényében, azonban annyiban pontosítva rendezi a Csjk, hogy egyértelműen a vagyonjogi hatások közé sorolja a házastársi közös lakás használatának kérdését is. A vélt házasság, azaz mindkét fél jóhiszeműség esetén a joghatás azonos az érvényes házasság joghatásaival[6]. Illetőleg rögzítésre kerül egy hitelező védelmi szabály is, mely szerint a házasság érvénytelensége nem érinti a jóhiszemű harmadik személlyel kötött kapcsolódó szerződés hatályát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a harmadik személy bármely házasnak vélt féllel szemben érvényesítheti követelését, az alperes érvénytelenségre eredményesen nem hivatkozhat, ugyanakkor a házasnak vélt felek egymás közötti viszonyában elszámolásnak lesz helye.

Az érvénytelen házasság vagyonjogi hatásainak elszámolása egyebekben a kötelmi jog általánosa szabályai szerint történik, kivéve ha a jóhiszemű fél az érvényes házasság alapján való elszámolást kéri[7].

A törvényes vagyonjogi rendszer

A házassági vagyonjogi szerződés hiányában, törvényes vagyonjogi rendszerként szabályozza a Csjk. a házassági vagyonközösséget, a korábbi szabályozással azonos alapokon, azt finomítva, a rendelkezési jog és a felelősség vonatkozásában részletesebb és új rendelkezésekkel gazdagítva, kimondva, hogy a házastársak osztatlan közös vagyona a házastársakat egyenlő arányban[8] illeti meg. A rendszer továbbra sem teljes vagyonegyesítést jelent, hanem reálszerzés elvén alapuló korlátozott szerzeményi vagyonközösség[9], a házassági vagyon változatlanul a felek alvagyonaiból tevődik össze

A közös[10] és külön[11] vagyoni elemek meghatározása során a jogalkotó szakított a Csjt. korábbi, tulajdonjoghoz kapcsolódó házassági vagyon fogalmával[12] és a bírói gyakorlatnak megfelelően vagyonösszességként írja le. A házastársi vagyon egyaránt áll aktívákból és passzívákból, illetőleg dolgokból és vagyoni értékű jogokból és követelésekből. A Csjk. újdonsága, hogy külön rendelkezik a – gyakorlat által ismert és használt –  külön vagyon terheiről[13] is.

A törvény rögzíti a jogalkalmazói gyakorlatban töretlenül érvényesülő vélelmet, mely szerint a vagyonközösség fennállása alatt szerzett vagyon vélelmezetten közös vagyon, míg a kiadási oldalon, bármely tartozás teljesítését közös vagyonból teljesítettnek kell vélelmezni[14]. A vélelem a bizonyítási terhet, a külön vagyoni jelleget állító félre telepíti.

A közös vagyon használata vonatkozásában a használati jog együttes korlátját a rendeltetésszerű használat illetőleg a másik házastárs jogainak védelme jelentik. A külön vagyon vonatkozásában, figyelemmel kell lenni az életközösségből adódó elvárásra, melyből az következik, hogy a mindennapi életvitelhez szükséges, de különvagyoni tárgyakat a felek bármelyike használhatja.

A rendelkezés újdonsága, hogy kiemeli és speciális szabályokat állapít meg a foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú vagyon használata és kezelése tárgyában. Ezeket kizárólagosan az a házastárs jogosult használni, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozói tevékenységet folytatja, ennek feltétele, a házastárs – a törvény által vélelmezett – hozzájárulása. Ugyanakkor a vagyonközösségi elvéből eredő korlátot jelent az előírás, hogy e jog gyakorlása során a házastárs érdekeit is megfelelően figyelembe kell venni[15].

Gyakorlati szempontból jelentős újítást jelent, hogy a Csjk. rendezi azt a függő jogi helyzetet teremtő időszakot, amikor a vagyonközösség már megszűnt, de a vagyon megosztására még nem került sor. Ez az időszak az életközösség megszűnésétől a vagyonnak a felek megállapodása alapján vagy vita esetén a bíróság jogerős döntése alapján való megosztásáig terjed. Ezen időszakban a közös vagyon használata és kezelése vonatkozásában a közös tulajdon szabályai szerint kell eljárni[16].

A Csjk. közös vagyonnal való rendelkezés körében is különbséget tesz a vagyonközösség fennállása alatti, valamint a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig történő időszakban történő rendelkezés között. Valamint speciális szabályokat állapít meg a közös lakást magában foglaló ingatlan és a közös vagyontárgy gazdasági társaságban való apportálása estén.

A vagyonközösség fennállása alatt a rendelkezési jog gyakorlása főszabálya az együttesség, ugyanakkor a hozzájárulás széles körben a törvény által vélelmezett, ebben az esetben a hallgatólagos hozzájárulás, mint ráutaló magatartás is megadott hozzájárulásnak tekintendő, e körben a Csjt.-hez képest nincs változás.

A korábbi, a használati szabályokhoz hasonlóan tételesen rendezi[17] a Csjk. a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakra a hozzájárulás nélkül gyakorolható rendelkezési jog körét. Korlátként, kimondja hogy a rendelkezés csak a rendes gazdálkodás körében történjen illetőleg azt, hogy a rendelkezési jog egyoldalú gyakorlása nem érinti a vagyonmegosztáskor keletkező megtérítési igényt. Ezzel a megoldással a jogalkotó a korábbi teljes szabályozatlan helyzet részére adott egy keretet, megelőzi a rendelkezési jog ellehetetlenüléséből eredő károkat, ugyanakkor fennmarad az elszámolási kötelezettség.

Újdonság a tárgyánál fogva speciális azon szabály[18], mely az általánosnál szigorúbb szabályokat tartalmaz a házastársi közös lakást magában foglaló ingatlan tekintetében. E körben a házas felek rendelkezési joga a vagyon végleges megosztásig korlátozott, csak a másik házastárs hozzájárulásával tehet e körben rendelkezéseket és a másik fél hozzájárulását – ellentétben más esetekkel – vélelmezni nem lehet. A korlátozás a magyar viszonyokhoz messzemenően igazodó és indokolt rendelkezést jelent.

A Ptk. a rendelkezési jog gyakorlásából eredő felelősség kérdését mind a külső jogviszonyban, mind a belső jogviszonyban rendezi. A külső jogviszony a házastársak és harmadik személy közötti jogviszonyt jelenti, a belső jogviszony pedig a szerződést kötő házastársnak a házastársával szembeni felelősségét. E körben is vélelmek felállításával segíti a jogalkotó a jogalkalmazót. E körben is él a házastársak vonatkozásában az alapvető vélelem, a főszabály, mely szerint a házastárs hozzájárulását vélelmezni kell. Ebben az esetben a házastárs a közös vagyon rá eső részével köteles helyt állni harmadik személy irányába. A hozzájárulás vélelme megdönthető, így amennyiben a házastárs egy ügylethez bizonyítottan nem járult hozzá, vagy a hozzájárulás vélelme megdőlt, a felek belső viszonyában kizárólag a másik felet terheli a kötelezettség, ugyanakkor a harmadik fél irányában a törvény a relatív hatálytalansághoz többlet követelményt fűz. A hozzájárulását nem adó házas fél irányában a szerződés hatálytalan, ha a szerző – harmadik – fél rosszhiszemű volt vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Ha a másik házastárs a szerződést hozzátartozójával kötötte, a rosszhiszeműséget és az ingyenességet vélelmezni kell[19].

A fentieket kiegészítő hitelező védelmi szabály[20], hogy a házastársaknak a vagyonközösség során valamely vagyontárgynak, tehernek vagy tartozásnak a közös vagyonhoz vagy a különvagyonhoz tartozása tárgyában megállapodnak, úgy e rendelkezés harmadik személlyel szemben kizárólag akkor hatályos, ha az tudott vagy a körülmények alapján tudnia kellett a vagyonelem megállapodás szerinti alvagyonhoz tartozásáról, ennek hiányában vele szemben relatív hatálytalan.

A törvény szerkezetileg korábban rendezi e kérdést, ugyanakkor a felelősség témaköréhez kapcsolódóan itt érdemes kiemelni, a törvényi korlátozást a felek törvényes vagyonjogi rendszer keretében egymással kötött szerződései vonatkozásában. A Ptk.  közokirati illetőleg ügyvéd által ellenjegyzett magánokirat formát követel meg[21] a házas felek egymás között, az életközösség fennállása alatt kötött adásvételi, csere, ajándékozási és kölcsönszerződése valamint a közöttük kelt tartozáselismerés érvényességéhez. E szabályozás szervesen kapcsolódik a Ptk. gazdasági valamint kötelmi könyvében írt, a fedezetelvonó szerződések elleni jogi védelem intézményeihez.

A vagyonközösség megszűnésének eseteit tartalmában a Csjt-vel azonosan szabályozza a Csjk. és ezek körét tételesen felsorolja[22]. Az életközösség  pontos tartalma vonatkozásában, ahogy a korábbiakban is említésre került a Csjk. nem tartalmaz részletszabályokat, e tárgykört a joggyakorlatra hagyja, ennek megfelelően az életközösség megszűnését sem részletezi. A vagyonjogi szerződés vonatkozásában e helyütt a Csjk. szintén néma, ugyanakkor a VII. fejezet általános rendelkezései természetesen irányadók. Újdonság azonban, a vagyonközösség bírósági megszüntetése esetei, jogkövetkezményei valamint visszaállítása lehetőségéről való részletes szabályok megjelenése. A Csjt. is lehetővé tette a bírói döntést a vagyonközösség megszüntetése tárgyában, ugyanakkor a jogalkalmazókat, ide értve mind a feleket, mind a bíróságot, mindössze annyi útravalóval látta el, hogy e kivételes rendelkezésnek fontos okból van helye. Az okrendszer kidolgozása a joggyakorlatra maradt, amit a Csjk. már törvényi szintre emelt[23] és kellő útmutatásul szolgál. E körben utalni szükséges, arra, hogy a jogintézmény lényegében az egyes európai jogrendszerekben ismert különválás intézményével tartalmában azonos, ugyanakkor attól eltérő intézmény, mert e szabályra alapítva sem lehetséges külföldi különválásról szóló határozat belföldi elismerését követően, a különválásra alapítottan a bontást kérni, mert ilyen jogintézményt a magyar jog nem ismer.

A vagyonközösség megszűnése rendezetlen jogi helyzetet eredményez, erre az esetre a vagyonnal való rendelkezés, használat és kezelés vonatkozásában a Csjk. speciális szabályokat vezetett be. A közös vagyon megosztása megállapodás esetén történhet szerződéssel, egyezséggel vita esetén bírósági ítélettel.

A közös vagyont megosztó szerződés érvényességi feltétele, annak közokirati vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati formája. A szerződési szabadság érvényesül, annyi eltéréssel, hogy a  családjogi jogviszonyokban a feltűnő érték aránytalanság utóbb, mint érvénytelenségi ok a gyakorlatban nagyon kivételesen alkalmazható, figyelemmel a családjogi jogviszonyokban megjelenő és jogilag is elismert erkölcsi motivációra.

A Csjk. rögzíti a vagyoni viszonyok egységes rendezése elvét[24], amely mind pergazdaságossági mind gyakorlati szempontból helyén való lenne, ugyanakkor a kérelemhez kötöttség eljárásjogi alapelve ezt felülírja, a döntés (iránti kérelem) a felek belátásán áll függetlenül a Csjk-ba foglalt elvtől.

Az ítélkezési gyakorlatban vitatott volt a megtérítési igény dologi jogi jellegű, azaz a beruházás tulajdonjogot eredményez vagy pusztán kötelmi jogi jellege van [25]. A Csjk. ennek rendezése érdekében vezeti be azt a szabályt, amely szerint, ha az ingatlan értéke a ráfordítás eredményeként jelentősen és tartósan nőtt, tulajdoni igényt lehet érvényesíteni. Ez egyúttal azt is kifejezésre juttatja, hogy a megtérítési igény alapvetően kötelmi igény. Az ingatlan jelentős és tartós értéknövekedése esetén a jogosult házastárs tulajdoni hányadot követelhet, és egyúttal kérheti az így létrejött tulajdonközösségnek a megszüntetését a másik fél által való pénzbeni megváltással.

A Csjt. a vagyontárgyak, vagyoni részesedések értékének megállapítására vonatkozóan nem rendelkezett, a Csjk. ezt a hiányosságot az ítélkezési gyakorlat alapján, azzal egyezően pótolta. A házastársak vagyoni hányadát a vagyonközösség megszűnése idején fennállt állapot és érték alapján kell meghatározni. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a házasság fennállása alatt az egyik fél kizárólagos tulajdonában álló ingatlanon egymástól elkülönülten, több alkalommal megvalósított értéknövelő beruházások elszámolására több lépésben kerülhet sor. A korábbi beruházás eredményeként létrejött tulajdoni viszonyok válnak az újabb beruházással változó tulajdonarányok alapjává, és így tovább beruházásonként vizsgálva. Helytelen és jogellenes eredményre vezet a több fázisban megvalósuló beruházások egy beruházássá való összemosása alapján számítani a tulajdoni arányokat.

A házassági vagyonjogi szerződés

A felek szabad rendelkezése alapján

A Ptk., ahogyan több esetben korábban is láthattuk a már meglévő és ismert jogintézményeket a korábbi szabályozáshoz képest részletesebben és a jogalkalmazói gyakorlat törvényi szintre emelésével szabályozza. Ugyanez a szabályozási modell elmondható a házassági vagyonjogi szerződés esetében is, annyi kiegészítéssel, hogy itt, a két lehetséges vagyonjogi modell felajánlásával a jogalkató a Csjt-hez képest teljesen új rendelkezéseket, ugyanakkor a magyar családjog számára korántsem ismeretlen jogintézményeket emel -vissza- a jogi vérkeringésbe.

A vagyonjogi szerződés a magyar jogban nem ismeretlen, sőt általánosan használt intézmény volt, írott szabályait az Optk. adta. A szovjet joguralom idején házassági vagyonjogi szerződés érvényesítésére hazánkban nem volt mód, a törvényes vagyonjogi rendszertől való eltérés lehetőségét a törvény egészen a Csjt. 1986-os novelláris módosításáig kizárta.

A házassági vagyonjogi szerződésre a kötelmi jog általános rendelkezései irányadók, melyhez képest a Csjk. VII. fejezete speciális rendelkezéseket tartalmaz.

Házassági vagyonjogi szerződést házasulók és házastársak köthetnek, tehát a felek a házassági vagyoni viszonyaikat az életközösség megkezdésétől, vagy a házasság megkötésétől kezdődően, de akár egy későbbi választott időtől a jövőre nézve rendezhetik[26]. A szabályozásból ugyanakkor nem következik, hogy a visszamenőleges rendezésre ne lenne lehetőség, ennek egy korlátját a később írt hitelező védelmi rendelkezés adja. A törvényes vagyonjogi rendszertől való eltérés egyes vagyonelemek vonatkozásában is lehetséges[27]. A felek kiköthetik a törvény által felajánlott valamely minta vagyonjogi rendszert, ezeket vegyíthetik, de akár teljesen új – az általános szerződési elveknek megfelelő és a házas kapcsolat alapelveivel sem ellentétes  – rendszert is megállapíthatnak.

Az alakiságok tekintetében a törvény – ahogy a házas felek szerződéseinél általánosan – közokirati vagy ügyvédi ellenjegyzéssel ellátott magánokirati formát ír elő[28]. A felek a szerződést személyesen köthetik meg, cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy esetében gyámhatósági hozzájárulással. Továbbá speciális szabály vonatkozik a 18. életévét be nem töltött házas félre, akinek a szerződése érvényességét a törvény szintén gyámhatósági jóváhagyáshoz köti[29]. Utóbbi szabályozás példája azon rendelkezéseknek, mely kivételt és fennmaradó jogi védelmet állapítanak meg a házasságkötéssel nagykorúságot szerző felek részére.

A Csjk. különös hangsúlyt fektet a házastársak hitelezői védelmére. A házassági vagyonjogi szerződést be kell vezetni az országos közjegyzői kamara által vezetett a házassági vagyonjogi szerződések országos nyilvántartásába, ahhoz, hogy az harmadik személlyel szemben hatályossá váljon. Ennek elmaradása esetén a relatív hatálytalanság megdönthető azáltal, ha a házastársak bizonyítják, hogy a harmadik személy a szerződés fennállásáról és annak tartalmáról tudott vagy tudnia kellett[30].  Fontos megjegyezni, hogy az országos nyilvántartás a házas felek közötti  vagyonjogi szerződés megkötésének tényét rögzíti, tartalmát azonban nem. Erre figyelemmel a házassági vagyonjogi szerződés módosítása, mind visszamenőlegesen, mind a jövőre nézve harmadik személlyel szemben akkor válik hatályossá, ha arról a harmadik személy tudott vagy tudnia kellett. Visszamenőleges, harmadik személy terhére való módosítás hatályához ezen személy hozzájárulása is szükséges, különben a rendelkezés a vonatkozásában érvénytelen[31].

A közszerzeményi rendszer

A közszerzeményi rendszer olyannyira nem új intézménye a magyar családjognak, hogy 1946-tól a szovjet joguralom Csjt. általi bevezetéséig törvényes vagyonjogi rendszer volt, ezt megelőzően pedig a közrendűek vagyoni viszonyaira volt irányadó.

A közszerzeményi rendszer alapján a házas felek az életközösség fennállása alatt  önálló vagyonszerzők, saját vagyonukat gyarapítják, egymás és harmadik személyek közötti viszonyaikban a vagyonelkülönítés szabályai, azaz a felek vagyoni függetlensége és önállósága irányadó. Ugyanakkor a házas életközösség megszűnésével elszámolásnak van helye. Az elszámolás a közszerzeményből történik. A közszerzemény[32] az a tiszta vagyoni érték, amely a házastársnak az életközösség megszűnésekor meglévő vagyonában a házastársakat terhelő adósság ráeső részének és a különvagyonának a levonása után fennmarad. A külön vagyoni elemek körét, a felek eltérő megállapodása hiányában a törvényes vagyonjogi rendszer szabályai alapján kell megállapítani. Az elszámolást érintő leglényegesebb különbség, hogy a közszerzeményi igény kötelmi igény, azaz, dologi jogot (jellemzően tulajdonjogot) érvényesíteni ezen az alapon nem lehet.

A közszerzemény védelmét biztosítja, hogy a közszerzeményi érték megállapítását és szükségszerűen biztosék adását vagy a vagyonjogi szerződés megszüntetését kérheti a házastárs az életközösség fennállása alatt is, amennyiben a másik házastárs a tudomása nélkül megkötött szerződésekkel olyan mértékű adósságot halmozott fel, amely a közszerzeménynek minősülő vagyontárgyakból őt megillető részesedést meghaladja[33]. E körben fontos kiemelni, hogy a szerződéskötéshez való hozzájáruláshoz kapcsolódó vélelem ebben a körben nem élnek, hiszen a felek önálló gazdálkodók.

V.3 A vagyonelkülönítési rendszer

A vagyonelkülönítés rendszere a felek ez irányú házassági vagyonjogi szerződése vagy a bíróság közös vagyon megszüntetését elrendelő jogerős ítélete alapján jöhet létre. A rendszer lényege, hogy a házasság nem érinti a felek vagyonjogi viszonyait, a felek vagyona különvagyon, minden elért jövedelme különvagyon és a kötelezettségek is különvagyoni kötelezettségek. A teljes anyagi elkülönülés alól a törvény egy, a házas életközösség alapelvéből szükségszerűen eredő kivételt állapít meg[34], mely szerint a közös háztartás költségeit, a közös gyermek és az egyik házastárs hozzájárulásával a másik házastárs közös háztartásban nevelt gyermeke megélhetéséhez, felneveléséhez szükséges kiadásokat a házas felek  közösen kell, hogy viseljék.

Összegzés

A fentiek alapján annyiban összegezhetjük, hogy a Csjk. a joggyakorlatból merítve kellő szabályozottságot biztosít a házassági vagyonjog területén, melyben több, a gyakorló jogászok által megfogalmazott elvárás is kielégítésre került. Figyelemmel a hatályba lépést követően eltelt rövidebb időre, kérdéses, hogy a házassági vagyonjogi szerződéseknek, a törvény indokolásában is várt élénkülése valóban megtörténik – e, ugyanakkor ennek a szabályozatlanság és jogbizonytalanság akadályát már nem képezi.

[1]    Kőrös András: A házassági vagyonjog korszerűsítésének elvi kérdései (Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/2., 3-18. o.)

[2]    4:34. § (1)-(2) bekezdés

[3]    Csjt. 27. § (1) – (2) bekezdés

[4]    4:35. § (1) bekezdés 2. mondata

[5]    4:35. § (2) bekezdés

[6]    4:31. § (1) bekezdés

[7]    4:36. § (2) bekezdés

[8]    4:37. § (3) bekezdés

[9]    Herger Csabáné: A Bgb házassági vagyonjoga az új magyar Ptk házassági vagyonjoga tükrében 32. oldal

[10]  4:37. §

[11]  4:38. §

[12]  A Csjt 27. § (1) bekezdése a házastársak osztatlan közös tulajdonaként írta le közös vagyont.

[13]  4:39. §

[14]  4:40. § (1)-(2) bekezdés

[15]  4:43. § (3) bekezdés

[16]  4:42. § (3) bekezdés

[17]  4:47. §

[18]  4:48. §

[19]  4:50. §

[20]  4:41. § (2) bekezdés

[21]  4:41. § (1) bekezdés

[22]  4:53. §

[23]  4:54. §

[24]  4:58. §

[25]  Kőrös András: Házassági vagyonjog. In Kőrös András (szerk.): A családjog kézikönyve. HVG-ORAC, Budapest, 2007, 256. o.

[26]  4:63. § (1) bekezdés

[27]  4:63. § (2) bekezdés

[28]  4:65. § (1) bekezdés

[29]  4:64. §

[30]  4:65. § (2) bekezdés

[31]  4:67. § (1) bekezdés

[32]  4:69. § (2) bekezdés

[33]  4:70. § (1) bekezdés

[34]  4:73. § (2) bekezdés