Jogi publikáció – dr. Farkas Mihály: A gyermekközpontú igazságszolgáltatás kialakulása, valamint a hazai büntetőjogi szabályozása

jogi publikació
Jogi állás

Bevezetés:

Az igazságszolgáltatás mindennapi működése során egyre gyakoribb esetekben lesznek érintettek fiatalkorúak akár vádlotti, eljárás alá vonti pozícióban, akár egy gyermekelhelyezéssel kapcsolatos eljárásban érintettként. Bírósági titkárként a mindennapi munkám során látom a gyermeki jogok érvényesülésének, a gyermekközpontú igazságszolgáltatási szemlélet megvalósulásának szükségességét, gyakorlati eredményeit. A jogalkotó a nemzetközi trendeknek megfelelően a jogszabályi környezetet igyekszik a gyermekközpontú igazságszolgáltatás szellemiségének megfelelően alakítani, mely törekvés véleményem szerint rendkívül fontos, hiszen teljesen más (bírói, ügyészi, ügyvédi) szemléletet igényel egy fiatalkorú elkövető, mint egy felnőtt, úgyszintén a polgári eljárás területén sem engedhető meg, hogy akár egy gyermekelhelyezési per kapcsán az érintett gyermek csupán az eljárás „tárgya” legyen.

A gyermekbarát igazságszolgáltatás Gyurkó Szilvai szerint:

„A gyermekbarát eljárás azoknak a jogoknak, eljárási metódusoknak, protokolloknak és szakmai működéseknek, együttműködéseknek az összességét jelenti, amelyek révén egy eljárás az abban érintett gyermek számára nem traumatizáló, jogait és szükségleteit szem előtt tartó és érvényesítő. A gyermekbarát működés követelménye nem csak az igazságszoltatás rendszerében kell, hogy érvényesüljön (polgári, büntetős- és peren kívüli eljárásokban) hanem minden olyan eljárásban, amiben – bármilyen eljárási pozícióban vagy szerepben – gyermek szerepel.”[1]

Gyerekbarát vagy gyermekközpontú az igazságszolgáltatás?

A szakirodalom mindkét megfogalmazást használja, azonban személy szerint egyetértek az Országos Bírósági Hivatal 2012-ben készített kiadmányában tett azon megállapítással, hogy „a  pártatlan  ítélkezési  tevékenységet  ellátó  bíróság  nem  lehet  sem  egy  terhelt,  sem egy  sértett,  de  még  egy  tanú  barátja  sem  életkorától  és  életállapotától  függetlenül”[2], ennek megfelelően álláspontom szerint a helyes megfogalmazás a gyermekközpontú igazságszolgáltatás.

Dolgozatomban a gyermekközpontú igazságszolgáltatás nemzetközi kereteit és azok hazai megvalósulását kívánom górcső alá venni, a téma minden időben aktuálisnak tekinthető, azonban jelenleg újabb lökést kaphat a gyermekközpontú igazságszolgáltatás modellje a büntetőeljárások sértettje tekintetében figyelemmel arra, hogy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (továbbiakban: Be) 2021. január 1. napján hatályba lépett módosításával a jogalkotó megteremtette a jogi kereteket az úgynevezett Barnahus módszer alkalmazására, amellyel a későbbiekben külön kívánok foglalkozni.

1.     A gyermeki jogok története

A gyermeki jogok kialakulásának története a gyermekbarát igazgazságszolgáltatás vizsgálata során nem mellőzhető, azonban figyelemmel arra, hogy dolgozatom témája nem kifejezetten a gyermeki jogok, így a kialakulásuk főbb mérföldköveit csupán említés szintjén kívánom bemutatni és azon jelentős történésekkel foglalkozom mélyebben, amelyek közelebbről kötődnek dolgozatom témájához.

„A történelmi időkre visszatekintve a gyermekszemlélet jelentős átalakuláson ment keresztül. Évezredeken át egészen a XVIII. századig valamennyi korszakra és kultúrára általánosan jellemző volt, hogy a gyermekeket “tökéletlen” embereknek tekintették, akiknek feladata, hogy a felnőtteknek feltétel nélkül engedelmeskedjenek, a felnőtteknek pedig, hogy megmutassák a helyes utat a nevelés eszközét – fenyítést – alkalmazva. A középkorban ez a felfogás annyiban változott, hogy ezen “tökéletlen” emberek eredendően a bűn hordozójává váltak, a gyermekeket veleszületetten rossznak, erkölcsileg bizonytalannak, könnyen csábíthatónak tekintették. A gyermekekkel kapcsolatos szemléletben Európában a XVIII. században következett be jelentős szemléletváltás, mikor az általános közfelfogás középpontjába az ártatlanság koncepciója lépett, ekkor fordult pozitív irányba a gyermekekhez való hozzáállás.”[3]

1.1.ILO egyezmények (1919-1921)

„Az első világháborút követően a nemzetközi szervezetek az emberi jogok védelmét tűzték zászlajukra. A Nemzetek Szövetségének szakosodott szerveként 1919-ben megalapított Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (International Labour Organization – ILO) is előtérbe helyezte a gyermekek védendő státuszát”[4],

melynek köszönhetően gyermeki jogok kialakulásának első jelentős lépcsőjét az ILO 1919. évi 5. és 6. egyezményei jelentették. Az 1919. évi 5. ILO Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról az iparban, míg az 1919. évi 6. ILO Egyezmény a fiatalok éjjeli munkájáról az iparban címet viselte. Ezen egyezmények voltak az első jelentősebb, a gyermekek jogait érintő nemzetközi megállapodások, legfőbb jelentőségük abban áll, hogy eltérően szabályozták a gyermekek jogi helyzetét a felnőttekhez képest. Az 1919. évi 5. ILO Egyezmény alapján iparban tizennégy év alatti gyermek nem foglalkoztatható.[5], míg az 1919. évi 6. ILO Egyezmény rendelkezett arról, hogy az iparban tizennyolc éven aluli fiatalkorú éjjel fő szabályként nem foglalkoztatható.[6] Mindezeket követően szintén leginkább munkajogi szempontból jelentős lépésként született meg az 1921. évi 10. ILO Egyezmény, amely a foglalkoztatás alsó korhatáráról a mezőgazdaságban címet viseli. Ezen egyezmény jelentőségét növeli, hogy a kötelező iskolaidőben való foglalkoztatást kívánja kizárni tizennégy éven aluli gyermekek vonatkozásában, így nem csupán munkajogi szemléletű szabályozásnak tekintendő, hiszen a gyermek oktatáshoz való jogát elsődlegesnek tekinti a munkavégzéssel szemben, valamint kimondja, hogy iskolalátogatási időn kívül is úgy foglalkoztathatók a tizennégy éven aluli gyermekek, hogy az tanulmányaikat hátrányosan nem befolyásolhatja. [7]

1.2.A Genfi Nyilatkozat (1924)

A következő fordulópontot a gyermeki jogok fejlődésében a Népszövetség által 1924-ben elfogadott, a brit Eglantyne Jebb által kidolgozott Gyermekek Chartaja jelentette, amely Genfi Nyilatkozat néven vált ismerté. A nyilatkozat azon jogokat tartalmazta, melyek a gyermekek alapvető jólétéhez szükségesek. Megjegyzendő, hogy a Népszövetség 1946-os feloszlatása okán jogalapját elvesztette.[8]

1.3.Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948), Gyermekek Jogairól Szóló Nyilatkozat (1959)

Az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10. napján elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata jelentette a következő fontos lépést figyelemmel arra, hogy az emberi jogok között a gyermekek javát szem előtt tartó rendelkezést is tartalmazott. Az egyezmény 25. cikkének 2. pontja kimondja, hogy „Az anyaság és a gyermekkor különleges segítséghez és támogatáshoz adnak jogot.”[9] Ezen gondolat deklarálásával az egyezmény hathatós alapot teremt a gyermeki jogok kibontakozására. 1959. november 20. napján az ENSZ sok éves előkészítő munkát követően nyilatkozatot fogadott el a gyermekek jogairól. Az ENSZ ezen nyilatkozata már részletesebben foglalkozik a gyermekeket megillető jogokkal, azonban a nyilatkozat kötelező erővel nem bírt, így viszonylag hamar nyilvánvalóvá vált, hogy szükség van egy nemzetközi jogi értelemben kötelező, átfogó nyilatkozatra.[10]

1.4.Pekingi Szabályok

Az ENSZ közgyűlése 1985. november 29. napján fogadta el a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában alkalmazandó általános minimumkövetelményekről szóló 40/33-as ENSZ közgyűlési határozatát, amely Pekingi Szabályok néven vált ismerté. A határozat legjelentősebb rendelkezése szerint fiatalkorú terheltek esetén végső eszközként, a lehető legrövidebb időre, a lehető legszűkebb bűncselekményi kör esetén, gondos mérlegelés után legyen lehetséges szabadságelvonással, illetőleg korlátozással járó kényszerintézkedés elrendelése.[11]

1.5.A Gyermek jogairól szóló New Yorki Egyezmény (1989)

Tíz éves előkészítő munkát követően fogadta el 1989. november 20. napján New Yorkban az ENSZ Közgyűlése a Gyermek jogairól szóló New Yorki Egyezményt. Az egyezmény pozitív fogadtatást kapott, az egyetlen ENSZ tagállam, aki nem ratifikálta, az Amerikai Egyesült Államok.[12] A világ összes országa közül is csupán Szomália és az Amerikai Egyesült Államok nem ratifikálta.[13]

„A New York-i Egyezmény felhívta a figyelmet a leglényegesebb gyermeki jogok különös súlyára, egyúttal – még ha bizonyos korlátok között is – a tagállamok kötelezettségévé tette azt, hogy ezeket a jogokat tekintetbe vegyék, érvényre jutásukat és juttatásukat elősegítsék.”[14]

Az Egyezmény első cikke az alábbiak szerint definiálja a gyermek fogalmát: „az Egyezmény vonatkozásában gyermek az a személy, aki tizennyolcadik életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.”[15]

A diszkrimináció tilalma nélkül sem az egyezmény célja, sem a gyermekközpontú igazságszolgáltatás eszméje nem tudna érvényre jutni, így erről is szükségesnek érzem pár szót ejteni. Az Egyezmény 2. cikke alapelvi jelentőséggel az alábbiak szerint rendelkezik a diszkrimináció tilalmáról:

„1. Az Egyezményben részes államok tiszteletben tartják és biztosítják a joghatóságuk alá tartozó gyermekek számára az Egyezményben lefektetett jogokat minden megkülönböztetés, nevezetesen a gyermeknek vagy szüleinek vagy törvényes képviselőjének faja, színe, neme, nyelve, vallása, politikai vagy más véleménye, nemzeti, nemzetiségi vagy társadalmi származása, vagyoni helyzete, cselekvőképtelensége, születési vagy egyéb helyzete szerinti különbségtétel nélkül.

2. Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt.”[16]

Fenti rendelkezések biztosítják, hogy minden gyermeket azonosan kezelnek a részes államok hatóságai, ekként azonos védelemben részesülnek sértettként és azonos garanciákat élveznek terheltként.

Az New Yorki Egyezmény a minimálisan érvényre juttatandó gyermeki jogokat szabályozza, az úgy nevezett 3 P modellre épül.  Az egyezmény 3 pillére a Provision (gondoskodás), Protection (védelem), Participation (részvétel). Fontos azonban kiemelni, hogy „a Gyermekjogi Egyezmény nem a gyermekjogok elvont katalógusa. A gyermekjogok pedig nem teóriák halmaza, hanem hétköznapi, kézzelfogható és lényeges életlehetőségek gyűjteménye…” [17]

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás tekintetében a leginkább jelentős pillér a részvétel pillére, viszont amennyiben a bűncselekmények sértettje gyermek, úgy a védelem pillérében szabályozott jogok is jelentőséggel bírnak. Dolgozatomban a New Yorki Egyezmény ezen két pillérével foglalkozom behatóbban.

1.5.1.     Participation (részvétel)

A részvétel pilléréhez az Egyezmény 12., 13. 14. cikk kapcsolódik[18], amely az alábbi jogokat szabályozza:

  • a 12. cikk foglalkozik a gyermek véleményének tiszteletben tartásával
  • a 13. cikk foglalkozik a véleménynyilvánítás szabadságának jogával
  • a 14. cikk foglalkozik a gyermek jogával a gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadságra.

Ezen cikkek közül az gyermekbarát igazságszolgálatáshoz a 12. cikk kapcsolódik szorosan, amely az alábbiak szerint rendelkezik:

„1. Az Egyezményben részes államok az ítélőképessége birtokában lévő gyermek számára biztosítják azt a jogot, hogy minden őt érdeklő kérdésben szabadon kinyilváníthassa véleményét, a gyermek véleményét, figyelemmel korára és érettségi fokára, kellően tekintetbe kell venni.

2. Ebből a célból nevezetesen lehetőséget kell adni a gyermeknek arra, hogy bármely olyan bírói vagy közigazgatási eljárásban, amelyben érdekelt, közvetlenül vagy képviselője, illetőleg arra alkalmas szerv útján, a hazai jogszabályokban foglalt eljárási szabályoknak megfelelően meghallgassák.”[19]

Ezen garanciálisnak tekintendő minimum standardok biztosítják, hogy akár bírósági, akár közigazgatási eljárásban, bármely ügyszakban nem lehet úgy határozatot hozni, hogy ne biztosítsák a gyermek számára a meghallgatás lehetőségét. Ezen cikk azonban csupán a lehetőséget biztosítja a gyermek számára a meghallgatáshoz, ez azonban természetesen nem jelent a gyermek számára semminemű kötelezettséget, ugyanúgy élhet pl. a büntetőeljárásban a vallomásmegtagadás jogával, mint a felnőttkorú terheltek.

1.5.2.     Protection (védelem)

A védelem pillérébe az Egyezmény alábbi cikkei tartoznak[20]

  • a 19. cikk foglalkozik a gyermek erőszak minden formájától való védelemhez való jogával[21]
  • a 34. cikk a gyermekek szexuális kizsákmányolásával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazza [22]
  • a 35. cikk az elrablástól, eladástól és emberkereskedelemtől való védelemhez való jogot szabályozza [23]
  • a 36. cikk a kizsákmányolás más formáival szembeni védelemhez való jogokról rendelkezik[24]

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás tekintetében az Egyezmény ezen pillére leginkább büntetőjogi tekintetben jelenik meg a bűncselekmények áldozatává vált fiatalkorúak vonatkozásában.

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás tekintetében kiemelést érdemel az egyezmény 37. cikke, amely tisztán egyik pillérbe sem sorolható be, mégis alapelvi jelentőségére tekintettel büntetőjogi szempontból – is – rendkívüli jelentőséggel bír.

A 37. cikk szerint

„az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy

a) gyermeket ne lehessen sem kínzásnak, sem kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni. Tizennyolc éven aluli személyek által elkövetett bűncselekményekért sem halálbüntetést, sem szabadlábra helyezés lehetőségét kizáró életfogytiglan tartó szabadságvesztést ne legyen szabad alkalmazni;

b) gyermeket törvénytelenül vagy önkényesen ne fosszanak meg szabadságától. A gyermek őrizetben tartása vagy letartóztatása, vagy vele szemben szabadságvesztés-büntetés kiszabása a törvény értelmében csak végső eszközként legyen alkalmazható a lehető legrövidebb időtartammal;

c) a szabadságától megfosztott gyermekkel emberségesen és az emberi méltóságnak kijáró tisztelettel, életkorának megfelelő szükségleteinek figyelembevételével bánjanak. Különösképpen el kell különíteni a szabadságától megfosztott gyermeket a felnőttektől, kivéve, ha a gyermek mindenek felett álló érdekében ennek ellenkezője tűnik ajánlatosabbnak; a gyermeknek, rendkívüli körülményektől eltekintve, joga van levelezés és látogatások útján kapcsolatban maradni családjával;

d) a szabadságától megfosztott gyermeknek joga legyen igen rövid idő alatt jogsegély vagy bármely más alkalmas segítséget igénybe venni, valamint joga legyen arra is, hogy szabadságelvonásának törvényességével kapcsolatban bírósághoz vagy más illetékes, független és pártatlan hatósághoz forduljon, és hogy az ügyben sürgősen döntsenek.”[25]

Bár hazánkban az utolsó halálbüntetésre történő ítélése alapján kivégzett személy Vadász Ernőt 1988. július 14. napján végezték ki[26], és hatályos jogunk a halálbüntetést nem tartja alkalmazhatónak, a világ számos országában van még alkalmazásban ez a büntetési nem. 2019 évben több mint 657 alkalommal jelentettek kivégzéseket mintegy 20 országból, melyek közül Egyiptomban, Irakban, Szaúd-Arábiában és Iránban hajtották végre a kivégzések 86 százalékát.[27]. Ezen túlmenően olyan modern demokráciában is, mint az Amerikai Egyesült Államok 2017 évben 23 kivégzést hajtottak végre és 41 halálos ítéletet szabtak ki.[28] Mindezek fényében értékelendő az Egyezmény azon rendelkezése, mely alapján amennyiben az elkövető tizennyolc éven aluli személy volt a bűncselekmény elkövetésekor, vele szemben halálbüntetés nem szabható ki. Úgyszintén fontos garanciális rendelkezés, hogy gyermek esetében a szabadságelvonással járó kényszerintézkedés az utolsó alkalmazott intézkedés legyen, illetőleg hogy ügyeikben soron kívül járjanak el.

1.5.3.     Provision (Gondoskodás)[29]

A részvétel elvéhez az Egyezmény alábbi cikkei sorolhatóak:

  • a 9. cikk foglalkozik a szülőktől való elválasztás tilalmával
  • a 10. cikk foglalkozik a be- vagy kiutazás jogáról az országokba családegyesítés céljából
  • a 24. cikk foglalkozik a gyermek jogával az egészséghez és az egészségügyi szolgáltatásokhoz
  • a 26. cikk foglalkozik gyermek jogával a szociális biztonsághoz
  • a 28. cikk foglalkozik a gyermek jogával az oktatáshoz

Ezen cikkek közül a gyermekközpontú igazságszolgálatáshoz az Egyezmény 9. cikkének 1. és 2. pontja kapcsolódik a legjelentősebben, mely szerint :

 „1. Az Egyezményben részes államok gondoskodnak arról, hogy a gyermeket szüleitől, ezek akarata ellenére, ne válasszák el, kivéve, ha az illetékes hatóságok, bírói felülvizsgálat lehetőségének fenntartásával és az erre vonatkozó törvényeknek és eljárásoknak megfelelően úgy döntenek, hogy ez az elválasztás a gyermek mindenek felett álló érdekében szükséges. Ilyen értelmű döntés szükséges lehet bizonyos különleges esetekben, például akkor, ha a szülők durván kezelik vagy elhanyagolják gyermeküket, illetőleg ha különválva élnek és dönteni kell a gyermek elhelyezéséről.

2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett minden esetben valamennyi érdekelt félnek lehetőséget kell adni az eljárásban való részvételre és véleményük ismertetésére.”[30]

Az egyezmény ezen cikke rendkívül előremutató garanciális jellegű szabályokat fogalmaz meg. Mindenekelőtt kiemelendő a cikk által szabályozott rendelkezésekből az 1. pont, amely rögzíti, hogy a gyermeket szüleitől akaratuk ellenére csak bíróság a garanciális szabályokkal biztosított, törvényes eljárás során és csak abban az esetben lehessen elválasztani, ha ezt a gyermek mindenek felett álló érdeke kívánja. A 2. pont garantálja, hogy az eljárás során a gyermek is meghallgatásra kerüljön.

1.6.Riyadhi-Irányelvek, Havannai Szabályok, Tokiói Szabályok (1990)

Az ENSZ közgyűlése 1990. december 14. napján fogadta el a fiatalkori bűnözés megelőzéséről szóló 45/112. számú, Riyadhi-Irányelvek néven ismertté vált határozatát. A határozat a bűnmegelőzésre helyezi a hangsúlyt és kiemeli, hogy ebben az oktatásnak nagyobb szerepet kell biztosítani.[31]

Szintén 1990. december 14. napján fogadta el az ENSZ közgyűlése a szabadságelvonással nem járó szankciók minimumszabályairól szóló 45/113. számú határozatát, amely Havannai Szabályokként vált ismertté. A határozat deklarálja, hogy fiatalkorú személyekkel szemben szabadságvesztést csak kivételesen, a legrövidebb szükséges ideig, végső eszközként lehet alkalmazni.[32]

Úgyszintén 1990. december 14. napján került elfogadásra az ENSZ közgyűlése által a szabadságelvonással nem járó szankciók minimumszabályairól szóló 45/110. számú a Tokói Szabályok néven ismerté vált határozatát. A határozat kimondja, hogy fiatalkorú bűnelkövetők esetén az elsődleges célnak a közösségbe való visszaintegrálást kell tekinteni, mely célt a helyreállító igazságszolgáltatási rendszer szolgálja leginkább.[33]

1.7.Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Iránymutatása a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról (2010)

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2010. november 17. napján fogadta el a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló iránymutatását. Maud de Boer Buquicchio az Európa Tanács főtitkárhelyettese az iránymutatásról és annak magyarázatáról szóló kiadmányának előszavában akként fogalmaz, hogy „A gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló iránymutatás elfogadásával az Európa Tanács kimondottan azt kívánja elérni, hogy az igazságszolgáltatás mindig gyermekközpontú legyen, függetlenül attól, hogy kik ők vagy mit tettek.”[34]

Hegedűs Andrea az általa 2018-ban az IDEA tréningek résztvevői számára készített a gyermekbarát igazságszolgáltatásról szóló tananyagában a gyermekbarát rendszer gondolatának lényegét akként fogalmazta meg, hogy „a gyermeket meg kell kímélni a nehézségektől, lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy véleményt formáljanak, azt közöljék, és e nyilatkozataikat megfelelően kell értékelni és értelmezni.”[35]

Ezen gondolat álláspontom szerint teljes egészében a büntetőjogon kívüli területekre igaz. Amennyiben a gyermekközpontú igazságszolgáltatást csak a fentiek szerint értelmeznénk a tágabb értelemben vett büntetőjog – amely a szabálysértési eljárást is magába foglalja – vonatkozásában, akkor az eljárás egyik célját jelentő prevenciós hatás a fiatalkorú eljárás alá vont személy kíméletével nagymértékben csökkenne- Példaként említeném, hogy amennyiben a szabálysértési eljárás során a bíróság a fiatalkorú eljárás alá vont személlyel szemben figyelmeztetést kíván alkalmazni a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) rendelkezései alapján, úgy határozatát tárgyalás tartása nélkül is meghozhatja, így a fiatalkorú kímélete teljes mértékben érvényesül, azonban álláspontom szerint a bírósági tárgyalásnak jelentős preventív hatása van a fiatalkorúra, nem érzi súlytalannak cselekményét, nem azt látja, hogy elkövet egy szabálysértést, és postai úton kap egy figyelmeztetést a bíróságtól.

Az Iránymutatás a preambulumában rögzíti, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága „…elfogadja a következő iránymutatást annak érdekében, hogy az gyakorlati eszközként szolgáljon a tagállamok számára az igazságügyi és a nem igazságügyi rendszereiknek…”[36]. Üdvözítő, hogy maga az Iránymutatás deklarálja, hogy nem csupán absztrakt jogi elveket kíván lefektetni, hanem gyakorlati segítséget kíván nyújtani a tagállami hatóságok számára, külön kiemelendő, hogy nem csupán az igazságügyi hatóságoknak kíván útmutatást nyújtani, hanem a tagállamok minden olyan szerve számára, amelyek tevékenységük során fiatalkorúakkal kerülnek kapcsolatba.

Az Iránymutatás a tagállamok bírósági eljárásaiban és ezek alternatíváiban a hatóságokkal kapcsolatba kerülő gyermekek helyzetével foglalkozik, polgári-, büntető- és közigazgatási eljárások során egyaránt alkalmazni kell. Célja, hogy az eljárások során az érintett gyermek minden joga teljes mértékben tiszteletben legyen tartva, és a gyermek értelmi szintjét, érettségét az adott ügy körülményeinek megfelelően figyelembe vegyék, azzal, hogy mindez nem veszélyeztetheti a többi érintett fél jogait.[37]

Az Iránymutatás maga is definiálja a gyermekbarát igazságszolgáltatást az alábbiak szerint:

„olyan igazságszolgáltatási rendszer, amely az elérhető legmagasabb szinten biztosítja a gyermekek jogainak tiszteletben tartását és hatékony érvényesítését, figyelembe véve az alábbiakban felsorolt elveket, megfelelően tekintetbe véve a gyermek érettségét, értelmi szintjét és az ügy körülményeit. Olyan igazságszolgáltatás, amely hozzáférhető, az életkornak megfelelő, gyors, gondos, a gyermekek jogaihoz és szükségleteihez igazodó és azokra koncentrál, tiszteletben tartja a gyermekek jogait, beleértve a tisztességes eljáráshoz való jogot, az eljárásban való részvétel és az eljárás megértésének jogát, a magánélet, a családi élet, az integritás és a méltóság tiszteletben tartásához fűződő jogot.”[38]

A fogalommeghatározás csupán kiemeli az Iránymutatás által legjelentősebbnek tartott jogokat, semmiképp sem tekinthető taxatív felsorolásnak.

Az Iránymutatás az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatán túl a preambulumában megjelölt dokumentumokban meghatározott elveket veszi alapul és fejleszti tovább azzal, hogy ezen elveket és gyakorlatot deklaráltan az Iránymutatás minden fejezetére vonatkozónak tekinti.[39]

1.7.1.     alapvető elvek az Iránymutatásban[40]:

1.7.1.1.a részvétel elve

A részvétel elve magában foglalja a gyermek igazságszolgáltatáshoz megfelelő hozzáférésének jogát, a tájékoztatáshoz való jogát, továbbá jogát ahhoz, hogy az őt érintő eljárásokban meghallgassák, kikérjék véleményét, melyet az érettségének megfelelően vegyenek figyelembe. A gyermeket úgy kell kezelni, hogy jogainak teljes jogosultja és jogainak gyakorlására oly módon kell feljogosítani, amely figyelembe veszi az ügy körülményeit, valamint a gyermek saját véleményének kialakítására vonatkozó képességét.

1.7.1.2. a gyermek legfőbb érdeke

Az Iránymutatás kiemeli, hogy a gyermekek részvételével folyó eljárás során, valamint az őket érintő ügyekben a gyermek mindenek felett álló érdekének kell érvényesülnie. Ennek keretében az érintett vagy résztvevő gyermek véleményének, meglátásainak megfelelő súlyt kell adni, a gyermek minden jogát tiszteletben kell tartani az eljárás során, ezek közül külön kiemeli az Iránymutatás a szabadsághoz, a méltósághoz és az egyenlő bánásmódhoz való jogot. A gyermek érdekeit az eljárásuk során a hatóságnak összegészében kell figyelembe venni, melynek során külön figyelmet kell szentelni a gyermek fizikai és pszichológiai jólétének és szociális, gazdasági és jogi érdekeinek. Amennyiben az ügyben vagy eljárásban több gyermek szerepel, közöttük nem lehet különbséget tenni, az egymásnak ellentmondó érdekeiket fel kell mérni és egyensúlyba kell hozni. Továbbá az Iránymutatás előírja a tagállamok számára, hogy összehangolt erőfeszítéséket tegyenek multidiszciplináris megközelítés kialakítása érdekében.

1.7.1.3. a méltóság elve

Az Iránymutatás egyrészről rögzíti, hogy a gyermekek nem vethetőek alá embertelen, vagy megalázó bánásmódnak, büntetésnek vagy kínzásnak, másrészről előírja, hogy a gyermekek bármilyen módon kerüljenek kapcsolatba bírósági vagy bíróságon kívüli eljárással, jogállásukra és az ügyben, illetőleg eljárásban betöltött minőségükre tekintet nélkül biztosítani kell számukra, hogy az ügy során tisztességesen, érzékenyen, tisztelettel legyenek kezelve, különös figyelmet fordítva különleges szükségleteikre, jólétükre és személyes helyzetükre, tiszteletben tartva pszichológiai és fizikai integritásukat.

1.7.1.4. védelem diszkriminációval szemben

A gyermekek számára jogaikat mindenfajta megkülönböztetéstől mentesen kell biztosítani függetlenül a gyermek nemére, bőrszínére, fajára, etnikai hátterére, nyelvére, életkorára, politikai vagy egyéb véleményére, vallására, társadalmi vagy nemzeti származására, társadalmi-gazdasági hátterére, nemzeti kisebbséghez való tartozására, szülei helyzetére, vagyonára, születésére, nemi identitására, szexuális irányultságára, illetőleg egyéb helyzetére.

Az Iránymutatás különösen sérülékeny gyerekeknek tekinti a menekült vagy menedékkérő, a migráns, a kísérő nélküli, az utcán élő, a hajléktalan, fogyatékossággal élő, az intézetben élő, valamint a roma gyermekeket, akinek a vonatkozásában rögzíti, hogy esetükben különleges segítségre és védelemre is szüksége lehet.

1.7.1.5. jogállamiság elve

A jogállamiság elvének érvényesülését ugyanúgy kell a gyermekekre alkalmazni, mint a felnőttekre. Az Iránymutatás a jogállamiság elvének érvényesülése körében rögzíti, hogy minden bírósági, közigazgatási és bíróságon kívüli eljárásban érvényre kell juttatni a jogszerű eljárás elemeit, amely az Iránymutatás szerint magába foglalja az arányosság és törvényesség elvét, a tisztességes tárgyaláshoz való jogot, az ártatlanság vélelmét, bírósághoz fordulás és fellebbezés lehetőségének jogát és a jogi tanácsadáshoz való jogot. Ezen jogokat mind a felnőttek, mind a gyermekek számára biztosítani kell, azok nem korlátozhatóak, illetőleg a gyermek legfőbb érdekére történő hivatkozással sem tagadhatóak meg. Továbbá előírja, hogy a gyermekek számára független, megfelelő és hatékony panaszkezelési mechanizmust kell biztosítani.

Az Iránymutatás külön fejezetben foglalkozik a gyermekbarát igazságszolgálatással a bírósági eljárás előtt, alatt és után. A gyermekbarát igazságszolgáltatási rendszer álltalános elmének tekinti a tájékoztatást és tanácsadást, a magánélet és családi élet védelmét, a különleges megelőző intézkedéseket, a szakemberek megfelelő képzését, a multidiszciplináris megközelítését és a szabadságelvonás ultima ratio jellégét.

1.7.1.6. Gyermekbarát igazságszoltáltatás a bírósági eljárás előtt

Az Iránymutatás deklarálja, hogy törvényben kell rögzíteni a felelősségrevonás alsó kórhatárát, amely nem lehet túl alacsony, azonban pontos életkort nem ad meg, annak meghatározását a tagállamokra bízza. A tagállamokat a bírósági eljárások alternatíváinak alkalmazására ösztönzi, melyek közül a mediációs eljárást és az elterelést külön nevesíti.

Véleményem szerint ezen alternatív eljárásoknak a büntetőjogi alkalmazhatósága is jelentős potenciált hordoz magában figyelemmel arra, hogy a mediáció és diverzió intézményén keresztül a kisebb súlyú bűncselekményeket elkövetők elkerülhetik a bírósági eljárást, amely a reparációs kötelezettség teljesítése, mint a büntetőeljárásban alkalmazandó közvetítés fő céljának teljesítése irányába hat. Ekként, a fiatalkorban elkövetett „csíny” nem nyomja rá bélyegét a fiatalkorú elkövető sorsára.

Az egyezmény rögzíti továbbá, hogy az alternatív eljárások során a bírósági eljárásokkal azonos szintű garanciákat kell biztosítani.

1.7.2.     Gyermekek és a rendőrség

Az Iránymutatás a rendőség előtti eljárás, mint büntető ügyszakban tipikusan a bírósági eljárást megelőző eljárás vonatkozásában rögzíti a gyermekek személyiségi jogainak és méltóságának tiszteletben tartását, a korának és értelmi szintjének megfelelő tájékoztatását, továbbá garanciális jellegű rendelkezéseket tartalmaz az őrizetben levő gyermek kihallgatására.

1.7.3.     Gyermekbarát igazságszolgáltatás a bírósági eljárás alatt[41]

1.7.3.1.A bírósági út és a bírósági eljárás igénybevétele

Biztosítani kell a gyermekek számára a jogi eszközöket, hogy jogaikat gyakorolhassák és eredményesen felléphessenek jogaik sérelme esteén.  A gyermekek számára a bírósági út igénybevételének akadályát jelentő tényezőket – mint pl. eljárási illeték, eljárási költségek – fel kell számolni. Biztosítani kell a nagykorúvá váló gyermek számára, hogy nagykorúvá válását követő időszakban bizonyos, a terhére elkövetett bűncselekmények, illetőleg meghatározott polgári jogi vonatkozású ügyek vonatkozásában bírósághoz fordulhasson.

1.7.3.2.Jogi tanácsadás és képviselet

Jogaik megfelelő gyakorlása érdekében biztosítani kell a gyermekek számára a megfelelő jogi tanácsadást és képviseletet azon eljárásokban, amelyekben a gyermek és más érintett felek között érdekellentét állhat vagy áll fenn.

Rögzíti az Iránymutatás, hogy a gyermeket képviselő ügyvédnek képzettnek kell lennie a gyermekek jogai tekintetében, mélyreható és folyamatos képzését kell kapniuk és képesnek kell lenniük a gyermekkel való érdemi, a gyermek értelmi szintjének megfelelő kommunikációra. Ezen előírás gyakorlati megvalósulása álláspontom szerint hagy maga után kívánnivalót és leginkább az ügyvédi kamarák saját belső működésük során tudnák megfelelően vizsgálni a teljesülését.

A gyermekek számára biztosítani kell a megfelelő, érdemi és a szüleitől független képviseletet különösen azon ügyekben, ahol családtag, gondviselő vagy a szülő a feltételezett elkövető.

1.7.3.3.A meghallgatáshoz és a véleménynyilvánításhoz való jog

A gyermekeknek joguk van véleménynyilvánításhoz és meghallgatáshoz. A tagállami bíróságoknak tiszteletben kell tartaniuk a gyermekek ezen jogait, a gyermek érettségének függvényében minden a gyermeket érintő ügyben. A gyermekek meghallgatása, illetőleg véleménynyilvánítása során a gyermek értelmi szintjének és kommunikációs képességeinek megfelelően kell történnie az eljárásnak. A tagállami bíróságoknak a gyermekekkel kapcsolatos, illetőleg a gyermekeket érintő eljárások során a gyermek korának, érettségének figyelembevételével a gyermek véleményét és meglátásait kellő súllyal kell figyelembe vennie. Az Iránymutatás deklarálja, hogy a gyermek meghallgatása a gyermek joga, amely nem tekinthető kötelezettségnek a gyermek részéről.

Pusztán a gyermek korára tekintettel nem mellőzhető a gyermek meghallgatása, amennyiben a gyermek kéri, hogy az őt érintő ügyben hallgassa meg a bíróság, az eljáró bíró csak abban az esetben utasíthatja el a gyermek meghallgatását, ha ezt a gyermek mindenek felett álló érdeke kívánja.

Az eljáró bíró részére az Iránymutatás előírja, hogy a határozatot kellő mértékben meg kell indokolnia és a gyermek számára érthetően azt el kell magyarázni, különösen igaz ez a határozat azon rendelkezéseire, amelyek a gyermek meglátásaival, véleményével ellentétesek. E tekintetben véleményem szerint hosszú út áll még a bíróságok előtt.

1.7.3.4.Az indokolatlan késedelem elkerülése

A gyermek legfőbb érdekének védelme okán átalános elvként határozza meg az Iránymutatás a soronkívüliséget. Ezek közül is kiemeli a családjogi ügyeket, amelyekben az iránymutatás alapján a tagállami bíróságoknak kiemelten napra késznek kell lennie. A soronkívüliség hatékony érvényesülésének eszközeként említi az iránymutatás a közbenső és részítéletet, valamint az előzetes végrehajthatóvá nyilvánítást abban az esetben, ha ezen intézkedések a gyermekek legfőbb érdekét szolgálják.

1.7.3.5.Az eljárás szervezése, gyermekbarátkörnyezet és gyermekbarát nyelvezet

A bírósági eljárások során az érintett gyermek életkorának, érettségének és értelmi szintjének megfelelően kell alkalmazni a kommunikációs eszközöket, az eljárás folyamán biztosítani kell a gyermek számára, hogy megértse a történeteket. Annak érdekében, hogy a gyermek részvétele az eljárásban minden tekintetben komfortos legyen a gyermek számára, az eljárást megelőzően meg kell vele ismertetni az eljárásban résztvevő személyek személyét, szerepét és tisztségét, az épület, a tárgyaló, illetőleg meghallgató helyiség berendezésének elrendezését és gyermek meghallgatását végző személynek a gyermekkel tisztelettel és kellő mértékű érzékenységgel kell kapcsolatba lépnie. Főszabályként a gyermek számára lehetővé kell tenni, hogy szülei vagy egy általa választott személy elkísérje.

A gyermeket óvni kell a szükségtelen eljárási cselekményektől, megfelelő vallomástételi formának kell tekinteni a videó és hangfelvételt, továbbá a tárgyalást megelőző zárt meghallgatást.

Amennyire a tárgyi eljárás engedi, a gyermeket óvni kell az olyan információkkal és képekkel szemben, melyek ártalmasak lehetnek számukra, ezek vonatkozásában az eljáró bírónak szakember véleményét kell beszerezni.

Az eljárást a résztvevő gyermekhez kell igazítani, koncentrációs képességének, tempójának figyelembevételével rendszeres szünetet kell tartani és a meghallgatása nem tarthat túl sokáig. A zavaró, figyelemelvonó tényezőket minimálisra kell csökkenteni.

Az Iránymutatás ösztönzi a tagállami bíróságokat a gyermekmeghallgató helyiségek kialakítására és használatára.

Büntető ügyszakban a gyermekek vonatkozásában szakosított eljáró szervek közreműködésére sarkallja az Iránymutatás a részes államokat, amely külön bíróság, ügyészség, rendőrség formájában vagy szakosított egységek formájában is megvalósulhat.  

1.7.3.6.A gyermekek vallomása / nyilatkozatai

A gyermek számára a lehetőségekhez mérten biztosítani kell, hogy a számára legmegfelelőbb körülmények között, a legkedvezőbb környezetben tehesse meg vallomását, nyilatkozatát különös figyelemmel az érettségére, életkorára, értelmi szintjére és az esetleges kommunikációs nehézségekre. A gyermek meghallgatását, illetőleg nyilatkoztatását amennyiben adott esetben lehetséges, képzett szakembernek kell végeznie.

Lehetőséget kell biztosítani a gyermekkorú tanú, illetőleg áldozat részére, hogy nyilatkozataikat audiovizuális úton tegyék meg biztosítva a felek azon jogát, hogy a nyilatkozat tartalmát vitathassák.

A meghallgatások számát és idejét minimalizálni kell. Amennyiben a gyermek egy alkalommal történő meghallgatása nem elégséges, a lehetőségekhez mérten biztosítani kell, hogy meghallgatását ugyanaz a személy végezze. Az eljárás során kerülni kell a gyermekkorú sértett és tanú elkövetővel való interakcióját, ez alól kivételt képez, ha azt maga az érintett gyermek kifejezetten kéri. Biztosítani kell a büntetőeljárások során, hogy a gyermek vallomásának megtételekor a vádlott ne legyen jelen.  A gyermek meghallgatása során a sugalmazó kérdések feltételét kerülni kell a gyermek vallomásának megbízhatóságnak növelése érdekében.

1.7.4.     Gyermekbarát igazságszolgáltatás a bírósági eljárás után

A bírósági eljárást követően is biztosítani kell a gyermekek számára, hogy amennyiben az eljárás során ügygondnoka, ügyvédje vagy más jogi képviselője volt, az számára az értelmi szintjének megfelelően elmagyarázza a határozatot, illetőleg ítéletet, továbbá tájékoztatást nyújtson a gyermek számára, hogy esetlegesen milyen további intézkedések tehetőek még az adott ügyben kitérve a rendes és rendkívüli jogorvoslati lehetőségekre.

A soronkívüliség elvéhez kapcsolódóan a bírsági eljárás befejezését követően a nemzeti hatóságoknak kötelessége minden szükséges lépés megtétele a gyermekre vonatkozó, vagy a gyermeket érintő bírósági határozat késedelem nélküli végrehajtása érdekében.

Amennyiben egy határozatot valamilyen okból nem hajtottak végre, a gyermeket – amennyiben jogi képviselettel rendelkezik lehetőleg képviselője útján – tájékoztatni kell a számára törvény által biztosított jogi eszközökről.

A gyermekeket érintő ítéletek végrehajtásának állami eszközökkel való kikényszerítésének a legvégső megoldásnak kell lennie. Kiemelten kell kezelni az erőszak, hanyagság, bántalmazás és más bűncselekmények áldozatait, számukra lehetőleg ingyenesen kell biztosítani különleges egészségügyi szolgálatást, a megfelelő terápiás és szociális programokat, melyekről megfelelő módon tájékoztatni kell az érintetteket.

A törvénnyel összeütközésbe került gyermekekkel szemben alkalmazott szankciónak, illetőleg alkalmazott intézkedésnek minden esetben személyre szabott kell lennie, a gyermekre vonatkozóan építő jellegű hatást kell gyakorolnia figyelembe véve a gyermek testi és szellemi állapotát, életkorát, fejlődését, az eset összes körülményeit, valamint az arányosság elvét. Az ilyen gyermekek számára is biztosítani kell az oktatáshoz, a szakképzéshez, a foglalkoztatáshoz való jogot, valamint jogot és lehetőséget a társadalomba való újra beilleszkedéshez és a rehabilitációhoz. A nagykorúság elérését követően is csak az igazságszolgáltatási rendszeren belül kerülhet nyilvántartásra és nem kerülhet nyilvánosságra a gyermekekre vonatkozó bűnügyi nyilvántartási adat a társadalomba való újra beilleszkedés elősegítésének érdekében.

1.7.5.     Egyéb gyermekbarát intézkedések támogatása

Az Iránymutatás továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy a gyermekbarát igazságszolgáltatás hatékony érvényesülése érdekében további intézkedéseket tegyenek, mint például a további kutatások támogatása, tapasztalatcsere, specializált bírák és ügyvédek rendszerének kiépítése stb.

E körben kiemelendő, hogy hazánkban „a bírói gyakorlat kialakította és használja a fiatal felnőtt fogalmát, ennek alapján a büntetések kiszabásakor enyhítő körülmény a 18. életévét néhány évvel meghaladó elkövető életkora”[42], mely jó példája a gyermekközpontú igazság szolgálatás szellemiségének, valamint a bírák kezében lévő eszközöknek.

1.7.6 Ellenőrzés és értékelés

Az Iránymutatás előírja a tagállamok számára, hogy tegyenek intézkedéseket az iránymutatás végrehajtása érdekében.

Az Iránymutatás által rögzítettekből álláspontom szerint mindenképpen kiemelést érdemel a gyermek legfőbb érdekének alapelvi szintre történő emelése, valamint a teljes diszkrimináció tilalma, azonban álláspontom szerint a részes államok előtt hosszú út áll még, mire a gyermekbarát igazságszolgáltatás teljeskörűen érvényesülni tud. A szakemberek képzésén túlmenően a társadalom, különösképpen a gyermekek jogtudatosságra nevelése érdekében álláspontom szerint mihamarabbi hatékony intézkedések szükségesek.

2.     A gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósulása hazánkban.

„A gyermekek sokféleképpen kerülhetnek kapcsolatba az igazságszolgáltatással, például ha a szüleik elválnak, vagy nem tudnak megegyezni a gyermek elhelyezéséről, amennyiben bűncselekményt követnek el vagy annak tanúivá, illetve áldozatává válnak, vagy ha menedéket kérnek. Ha a gyermekek olyan igazságszolgáltatással kerülnek kapcsolatba, amely nem gyermekbarát, a jogaikat számos korlátozás vagy sérelem érheti”[43]

2.1.1991. évi LXIV. törvény

Magyarországon a gyermekközpontú igazságszolgáltatás megteremtése érdekében az első érdemi lépés a New Yorki egyezmény ratifikálása volt a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény elfogadásával. A törvény 1991. november 22. napján lépett hatályba, de rendelkezéseit 1991. november 6. napjától kell alkalmazni.[44]

Kiemelendő, hogy az Egyezmény 44. cikke alapján a részes tagállamok kötelezettséget vállaltak arra, hogy az ENSZ Főtitkárának közvetítésével az Egyezményben rögzített, az Egyezmény által elismert jogok gyakorlásában elért előrehaladásról, valamint e jogok érvényesítése érdekében megtett intézkedésekről jelentést készítenek. Ezen jelentéseket egy független szakértőkből álló testület, a Gyermekek Jogainak Bizottsága vizsgálja meg és meghallgatást követően ajánlásokat tesz.[45]

2.2.32/2011. (XI. 18.) KIM rendelet

„A gyermekbarát kihallgató szoba biztosítja, hogy a gyermeket korának, fejlettségi szintjének megfelelő speciális körülmények között a lehető legkíméletesebben lehessen meghallgatni, ezzel csökkentve az eljárás során a gyermeket érő trauma mértékét. „[46] A hazai jogrendszerbe a  rendőrség nyomozó hatóságainál létesítendő gyermekmeghallgató szobák kialakításáról szóló 32/2011. (XI. 18.) KIM rendelet vezette be a gyermekbarát kihallgatószobák használatát.

A rendelet előírta, hogy a rendőrség, mint nyomozó hatóság a gyermekkorú – melyet a rendelet a tizennegyedik életévét be nem töltött személyként definiál – meghallgatását gyermekmeghallgató szobában kell foganatosítani, amelyben a büntetőeljárás céljaival összhangban biztosítani kell, hogy a nyomozó hatóság eljárása az érintett gyermekkorú lehetőség szerint kíméletével, a gyermek mindenek felett álló érdekének szem előtt tartásával valósuljon meg. A meghallgató szobák tekintetében rögzítette, hogy a gyermekkorú életkorának megfelelően kell berendezni, kialakítani, felszerelni, a meghallgató felszereltségének és kialakításának a gyermek szükségleteihez kell igazodnia a gyermek lelki és fizikai biztonságának garantálása érdekében. Itt véleményem szerint szükséges megjegyezni, hogy tekintettel arra, hogy a gyermekek életkori sajátosságai merőben eltérőek, célszerű lenne életkori specifikációt is bevezetni a meghallgató szobák tekintetében, hiszen egy majdnem 14 éves fiatal fiú egy gyermekjátékokkal körbevett meghallgató helységben nem feltétlenül érzi magát annyira komfortosan, hogy a rendelet, illetőleg a büntetőeljárás célja biztosan megvalósulhasson. Az eljárással érintett gyermekek lehető legnagyobb mértékben való kíméletét garantálandó a gyermekmeghallgatókat kép- és hangfelvétel készítésére alkalmas technikai eszközökkel kell felszerelni, így adott esetben elkerülhető, hogy gyermek a nem megfelelő jegyzőkönyvezés miatt ismételten meghallgatásra kerüljön.

A meghallgató szobák kialakításának minőségét azt biztosította, hogy az alkalmasságot igazoló tanúsítvány beszerzését követően lehetett őket használatba venni. A tanúsítvány kiállítása iránti kérelem benyújtására az országos rendőr-főkapitány tehetett előterjesztést, amely alapján a igazságügyért felelős miniszter a rendészetért felelős miniszterrel egyetértésben állított ki.

A megfelelő országos lefedettség érdekében minden megyei rendőr-főkapitányságnak, valamint a Budapesti Rendőr-főkapitányságnak az illetékességi területükön legalább egy meghallgató szoba kialakítását kellet biztosítania 2014. január 1. napjáig. A későbbiekben a rendelet akként került kiegészítésre, hogy a meghallgató szoba alkalmasságát igazoló tanúsítvány kiállítását megalapozó körülmények fennállását, valamint a meghallgató szoba rendeltetésszerű használatát az Igazságügyi Hivatal évente felülvizsgálja, amennyiben a felülvizsgálat során hiányosságot, vagy nem rendeltetésszerű használatot észlel, nyolc napos határidővel felhívja a nyomozó hatóságot a hiányok pótlására, vagy a rendeltetésszerű használat helyreállítására, melyről egyidejűleg értesíti az igazságügyért és a rendészetért felelős minisztereket.

A rendelet a gyermekek védelme és a gyermekközpontú igazságszolgálatás hatékonyságának növelése érdekében előírta a nyomozó hatóság számára, hogy amennyiben a büntetőeljárás alatt megalapozottan feltehető, hogy a gyermekkorú személy tárgyaláson történő kihallgatása károsan befolyásolná a fejlődését, a nyomozási bíró általi kihallgatását kezdeményezik az ügyésznél a gyermekmeghallgató szoba egyidejű rendelkezésre bocsátásával.

A rendeletet a tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt vagy tanú, valamint a különleges bánásmódot igénylő sértett meghallgatására szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról és ellenőrzéséről szóló 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet helyezte 2015. november 15. napján hatályon kívül helyezte.

2.3.Szabs tv. (2012).[47]

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 2012. április 15. napján lépett hatályba. A törvény egyszerre tartalmaz anyagi és eljárás jogi szabályozást.

A Szabs. törvény fiatalkorúnak azt az eljárás alá vont személyt tekinti, aki tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem. A törvény a fiatalkorú személyekkel szemben – akár csak a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény (lásd később) a felnőttkorúakra vonatkozó büntetési tételnél jelentősen alacsonyabbakat határoz meg, mely szerint a fiatalkorú eljárás alá vont személlyel szemben a kiszabható szabálysértési eljárás maximuma harminc – halmazat esetén – negyvenöt nap, a pénzbírság legmagasabb összege elzárással is büntethető szabálysértés elkövetése esetén egyszázezer forint, míg egyéb esetben ötvenezer forint, míg a helyszíni bírság maximuma huszonötezer forint. Pénzbírság illetőleg helyszíni bírság kiszabásának akkor van helye, ha annak megfizetését a fiatalkorú eljárás alá vont személy vállalja, helyszín bírság estén további speciális szabály, hogy amennyiben nincs jelen az intézkedés során a fiatalkorú törvényes képviselője, helyszíni bírság nem szabható ki Közérdekű munka kiszabása fiatalkorú eljárás alá vont személye esetén akkor lehetséges, amennyiben az eljárás alá vont személy a határozat meghozatalakor a tizenhatodik életévét betöltötte.

Ezen szabályok vonatkozásában szükséges megjegyezni, hogy jelen szabályozás mellett a tizennegyedik életévét betöltött, de tizenhatodik életévét be nem töltött fiatalkorú eljárás alá vont személyekkel szemben lényegében fegyvertelenek a szabálysértési hatóságok, bíróságok. Amennyiben az ilyen korú eljárás alá vont személy pénzbírság megfizetését nem vállalja (illetőleg önálló jövedelme hiányában nem célravezető az alkalmazása, mivel a szülőt bünteti a gyermek helyett) a bíróság figyelmeztetésen kívül csupán elzárást alkalmazhat, amely végletes lehetőségek a fiatalkorú helyes irányba való fejlődését nem minden esetben serkentik kellőképpen.

 Fiatalkorú eljárás alávont személy esetén az úgy nevezett „három csapás” alkalmazására nincs törvényi lehetőség.[48]

Fiatalkorú eljárás alá vont személy esetén a törvény lehetőséget nyújt a kiszabott elzárás próbaidőre történő felfüggesztésére, amennyien az elkövetett cselekmény tárgyi súlya, illetőleg a fiatalkorú körülményei alapján alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető. A próbaidő tartamát hónapokban kell meghatározni, minimum egy hónap, míg maximum hat hónap lehet. Nem függeszthető fel a büntetés végrehajtása, amennyiben az eljárás alá vont fiatalkorút a szabályértés elkövetését megelőző három hónapon belül már elzárással is sújtandó szabálysértés miatt jogerősen felelégre vontak, illetőleg ha a szabálysértést elzárás felfüggesztésének próbaideje alatt követte el.

Az szabálysértési eljárással kapcsolatban rögzíti a törvény azon garanciális szabályt, hogy az eljárás lefolytatása során figyelembe kell venni a fiatalkorú eljárás alá vont személy életkori sajátosságát, továbbá az eljárást úgy kell lefolytatni, hogy az elősegítse a fiatalkorú törvények iránti tiszteletét. A fiatalkorúval szemben alkalmazott intézkedés illetőleg kiszabott büntetés elsődleges céljának annak kell lennie, hogy a fiatalkorú eljárás alá vont személy helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagja legyen.

A felnőttkorú eljárás alá vont személyekkel szemben fiatalkorú eljárás alá vont személyek vonatkozásában tárgyalás tartása nélkül iratok alpapján csupán intézkedés alkalmazására ad lehetőséget a törvény, büntetés kiszabása során a fiatalkorú meghallgatásától nem lehet eltekinteni.

A fiatalkorú eljárás alá vont személyt törvényes képviselője útján kell idézni, amennyiben a törvényes képviselő a megjelenésben akadályoztatva van, a fiatalkorú meghallgatásáról a gyámhatóság képviselőjét kell értesítni.

Főszabály szerint a fiatalkorút törvényes képviselője jelenlétében kell meghallgatni, ettől abban az esetben lehet eltérni, 1.) ha közöttük érdekellentét áll fent, vagy a szabálysértését együtt követték el, 2.) a fiatalkorú törvényes képviselője a jogainak gyakorlásában akadályoztatva van, 3.) a fiatalkorúnak nincs törvényes képviselője, illetőleg a törvényes képviselő személye nem állapítható meg.

Fontos kiemelni, hogy a fiatalkorú tárgyaláson megjelent gondozóját minden esetben meg kell hallgatni a fiatalkorú életviszonyai tekintetében, mely körülményekre a nyilatkozattételt a gondozó nem tagadhatja meg.

Az ügyben született határozatot a fiatalkorú gondozója, illetve törvényes képviselője részére is kézbesíteni kell, mellyel szemben jogorvoslati jogot biztosít számára a törvény.

Amennyiben a szabálysértési hatóság álláspontja szerint a fiatalkorú védelme érdekében szükséges kezdeményezheti az illetékes gyámhatóságnál a fiatalkorú védelembe vételét azzal, hogy elzárással is sújtható szabálysértés elkövetése esetén a szabálysértési hatóság, a szabálysértési előkészítő hatóság, illetőleg a bíróság köteles a gyermek védelembe vételét kezdeményezni.

A fiatalkorúak védelme érdekében előírja a törvény, hogy a tizennyolcadik évét be nem töltött személyt csak törvényes képviselőjének jelenlétében és csak abban esetben lehet szembesíteni, ha az benne nem kelt félelmet.

2.4.Új Btk. (2012)

Jelentős kodifikációs tevékenységet követően lépett hatályba 2013. július 01. napján a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. C. törvény. A Btk. jogrendszerben betöltött szerepéből fakadóan ezen jogszabály a gyermekközpontú igazságszolgáltatással kapcsolatosan a törvénnyel szembekerülő fiatalkorúakra, illetőleg bizonyos bűncselekmények fiatalkorú sértettjei tartamaz rendelkezésket.

„Kutatási tapasztalatok szerint minél fiatalabb életkorban fordul elő a bűnelkövetés, annál nagyobb az esély a bűnismétlésre, a bűnöző életmód kialakulására. Arra nézve is vannak kutatási eredményeink, hogy a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás, a bűncselekmény sértettjévé válás fokozza a jövőbeni, ismételt áldozattá válás esélyét”[49]

Ennek megfelelően a Btk. kiemelt szerepet tölt be a gyermekközpontú igazságszolgáltatás rendszerében, hiszen a fiatalkorú bűncselkövetőkkel szembeni speciális prevenció, valamint a gyermekkorúak, illetőleg fiatalkorúak sérelmére elkövetett bűncselekmények büntetési tételkeretének rendszerét a Btk. szabályozza.

A gyermekközpontú igazságszolgáltatás tekintetében jelentős visszhangot keltett – a korábban kifejtett nemzetközi jogi szabályozással nem feltétlenül egyező – azon rendelkezés, amellyel a jogalkotó a fiatalkor alsó határát tizenkettő életévre szállította le a korábban hatályos 1978. évi IV. törvény által szabályozott tizennégy életévről azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött, de a tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú, csak az emberölés, az erős felindulásban elkövetett emberölés, a testi sértés bizonyos esete, a rablás, a kifosztás minősített eseteként szabályozott tényállások elkövetése esetén büntethető, amennyiben az elkövetéskor az elkövetett bűncselekmény következményeinek felismeréshez szükséges belátással rendelkezett. Ilyen esetben is akként rendelkezett a jogalkotó, hogy a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú elkövetővel szemben büntetés nem, csak intézkedés alkalmazható.[50]

A jogalkotó a törvény indokolásában akként foglal állást, hogy a tizenkettő-tizennégy életévük között lévő gyermekek körében egyre nagyobb mértéken elterjedt az érdekérvényesítés erőszakos módja, ezért szükségesnek látta az élet ellen irányuló kirívóan agresszív bűncselekményeket megvalósító tizenkettedik életévüket betöltött gyermekkorúak vonatkozásában a felelősségre vonás kereteinek megteremtését, figyelemmel arra, hogy az ilyen típusú  cselekményeket megvalósító gyermekkorú elkövető magatartásából arra lehet következni, hogy amennyiben nem jut megfelelő segítséghez nem lesz képes a későbbiekben törvénytisztelő életmódot folytatni és a társadalomba beilleszkedni, melyre tekintettel a speciális prevenció érdekében szükséges a büntetőjog eszközrendszerének igénybevétele.[51]

A büntethetőség alsó korhatárának szabályozása nemzetközileg árnyalt képet mutat: „Hollandiában 12 év, Romániában és Lettországban 16 év, Angliában és Walesben 10/15 év. Svájcban a közelmúltban emelték fel a büntethetőségi korhatárt 7 (!) évről 10 évre.”[52]

A Btk. további fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései a nemzetközi szabályozással összhangban állnak.

A jogalkotó a korábbi szabályozáson túlmenően nem csak azt szögezte le, hogy a kiszabott büntetés, illetőleg alkalmazott intézkedés célja fiatalkorú elkövető esetén, hogy az elkövető a helyes irányba fejlődjön, valamint a társadalom hasznos tagjává váljon, hanem előírja az jogalkalmazó számára, hogy a büntetés, illetőleg az intézkedés megválasztásakor tartsa szem előtt a fiatalkorú nevelését és védelmét. [53] További speciális prevenció érdekében a jogalkotó rögzíti, hogy a fiatalkorúval szemben akkor lehet büntetést kiszabni, ha az elkövetővel szemben az intézkedés alkalmazása nem célravezető.[54]

A fiatalkorú fogalmát a törvény – a büntethetőségi korhatár egyes bűncselekmények vonatkozásában a fentiek szerinti leszállítása okán – akként definiálja, hogy azt tekinti fiatalkorúnak, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizenkettedik életévét betöltötte, de tizennyolcadik életévét nem.

A nemzetközi jogi szabályozásnak megfelelően a fiatalkorúakkal szemben kiszabható büntetések, illetőleg alkalmazható intézkedések jelentősen enyhébbek a felnőttkorúakéhoz képest. 

A felnőtkorúakhoz képest eltérő rendelkezések az alábbiak[55]:

Fiatalkorúak esetében a Btk. 29. § (1) bekezdésben meghatározott vétségek, illetőleg az ötévi szabadságvesztésnél nem magasabb büntetési tételű bűntett elkövetése esetén is helye van a tevékeny megbánás alkalmazásának.

Fiatalkorúakkal szemben speciális intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható, mellyel együtt – jellegénél fogva – nem szabható ki, közérdekű munka büntetés, elzárás, illetőleg szabadságvesztés.

A szabadságvesztés büntetés generális minimuma fiatalkorú elkövetővel szemben minden bűncselekmény esetén egy hónap, míg maximumként a Btk. sávos rendszert határoz meg, a fiatalkorú bűncselekmény elkövetésekor betöltött életkora, valamint a bűncselekmény felnőtkorúakra alkalmazandó büntetési tételének függvényében, így a legmagasabb kiszabható szabadságvesztés büntetés fiatalkorú esetén tizenöt év, melynek végrehajtási fokozata fiatalkorúak fogháza, vagy fiatalkorúak börtöne lehet, esetükben a legsúlyosabb fokozatú szabadságvesztés büntetés nem alkalmazható. Hazánkban ezidáig a „kaposvári kamaszgyilkosság” néven elhíresült esetben szabták ki az eddigi legsúlyosabb büntetést. A Pécsi Ítélőtábla 2009. május 17. napján hagyta helyben a Somogy Megyei Bíróság 2008. december 11. napján kelt ítéletét, amellyel az elkövetőkre 14-14 év fiatalkorúak börtöne büntetést, valamint 10 év közügyektől eltiltás mellékbüntetést szabott ki.

A fiatalkorú elkövetővel szemben kiszabható elzárás tételkerete a felnőttkorú elkövetőkéhez képest jóval alacsonyabb, három naptól harminc napig terjed.

Közérdekű munka büntetést a fiatalkorú elkövetővel szemben akkor lehet kiszabni, illetőleg jóvátételi munka intézkedést akkor lehet alkalmazni, ha az ítélet meghozatalkor a tizenhatodik életévét betöltötte. Ezen szabályozási mód lényegesen eltér a fiatalkorúakra alkalmazandó többi speciális szabálytól figyelemmel arra, hogy nem az elkövető elkövetéskori életkorát, hanem a ítélet meghozásakor betöltött életkorát nézi melynek jogpolitikai indoka, hogy a fiatalkorúakkal szemben kiszabott büntetés célját hatékonyabban szolgálja ezen szabályozás, hiszen az eljáró bíró mozgásterét szélesíti, lehetőséget nyújtva az adott fiatalkorúra szabott lehető legszemélyesebb büntetés alkalmazására figyelembe véve a munka törvénykönyve által meghatározott alsó foglalkoztathatósági korhatárt.[56]

Figyelemmel arra, hogy a büntetés lényege szerint az elkövetőre fejt ki negatív hatást, a jogalkotó rögzítette, hogy fiatalkorúval szemben pénzbüntetés kiszabásának abban az esetben van helye, amennyiben a fiatalkorú önálló keresettel vagy megfelelő vagyonnal rendelkezik. A pénzbüntetés napi tételének a kiszabható mértékét a jogalkotó tizenöt naptól kettőszázötven napig terjedő keretben állapította meg, míg egy napi tétel összege ötszáztól ötvenezer forint közötti keretben határozható meg. Fontos eltérés a felnőttkorúakra vonatkozó szabályokhoz képest, hogy fiatalkorú esetén abban az esetben van helye a kiszabott pénzbüntetés közérdekű munkára, illetőleg szabadságvesztésre történő átváltoztatásának, ha az behajthatatlan.

Fiatalkorú kiutasítására csak abban az esetben van lehetőség ha az alábbi három feltétel együttesen teljesül, 1.) a fiatalkorúval szemben 10 évi vagy azt meghaladó tartamú szabadságvesztés büntetés került kiszabásra, 2.) a fiatalkorú Magyarországon való tartózkodás a közbiztonságot jelentősen veszélyeztetné és 3.) a kiutasítás alkalmazásával nem sérül a családi élet tiszteletben tartásához való joga.

Fiatalkorút a közügyektől eltiltani csak egy évet meghaladó szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén lehet.

Bármely bűncselekmény esetén helye van próbára bocsátásnak, amely a fiatalkorúval szembeni büntetési célok megvalósulását nagy mértékben támogatja.

A fiatalkorú családi kapcsolatai tiszteletben tartásának biztosítása érdekében a megfelelő családi környezetben lévő fiatalkorút nem lehet kitiltani arról a településről, amelyben családja él. Ezen törvényhely megfogalmazásából álláspontom szerint következik az is, hogy amennyiben a fiatalkorú fejlődésére a családi kapcsolatai károsan hatnak, a kitiltás alkalmazásának nincs törvényi akadálya.

A fiatalkorú helyes irányba történő fejlődésének elősegítése érdekében fiatalkorú bűnelkövetők esetén a törvény előírja, hogy a próbára bocsátás próbaideje, a feltételes szabadság időtartama, a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje, a vádemelés elhalasztásának tartama alatt pártfogó a fiatalkorú pártfogó felügyelet alatt, továbbá jóvátételi munkavégzés előírása esetén a fiatalkorú pártfogói felügyeletét is el kell rendelni.

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható speciális intézkedés a javítóintézeti nevelés. Javítóintézeti nevelés akkor rendelhető el a fiatalkorúval szemben, ha eredményes nevelés érdekében intézeti elhelyezése szükséges és az ítélet meghozatalakor huszadik életévét még nem töltötte be. Tartama egy évtől négy évig terjedhet. Javítóintézeti nevelés intézkedés elrendelése esetén a törvény nem feltételes szabadságvesztésről, hanem ideiglenes elbocsájtásról rendelkezik, azonban a jogintézmények jellegükben egyeznek.

Mentesítés tekintetében jelentősen enyhébb szabályokat alkalmaz fiatalkorú bűnelkövetők esetén a törvény. A fiatalkorú elkövető  törvény alapján mentesül felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott egy évet meg nem haladó szabadságvesztés büntetés kiszabása estén a kitöltés vagy a büntetés végrehajthatóságának megszűnése napján, szándékos bűncselekmény miatt kiszabott öt évet el nem érő, de egy évet meghaladó mértékű szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén a kitöltés, illetőleg a végrehajthatóság megszűnése napjától számított három év elteltével. Az előzetes mentesítésre egy éve meghaladó szabadságvesztés kitöltése után ad lehetőséget törvény, ha a bíróság erre érdemesnek találja a fiatalkorút.

Összegészében elmondható, hogy a büntető anyagi jogi szabályok a szankciórendszer tekintetében is igyekeznek a fiatalkorúakra szabni az alkalmazandó normát, azonban szükségesnek mutatkozik az alkalmazható szankciók további színesítése, mely tekintetben egyetértek a Vaskuti András által az alább megfogalmazottakkal:

„Indokoltnak mutatkozhat további szankciók megalkotása, így például átmeneti forma létrehozása a zárt nevelőotthon és a javítóintézeti nevelés között, a javítóintézeti nevelésnél az életkori keretek tágítása, a házi őrizet nem csupán eljárásjogi kényszerintézkedésként, hanem büntetőjogi szankcióként való alkalmazása stb.”[57]

Fentiek Btk.-ba történő beépítésével álláspontom szerint nagyobb teret nyerhetne a fiatalkorú elkövetőkkel szembeni speciális prevenció.

2.5.2012. évi LXII. törvény

Jelentős törvénybe foglalt érdemi fejlődést hozott a gyermekközpontú igazságszolgáltatás tekintetében a 2013. január 1. napján hatályba lépett, a gyermekközpontú igazságszolgatáltatásban a gyermekbarát igazságszolgáltatás megvalósulásához kapcsolódó egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi LXII. törvény. A jogalkotó komplex módosításként a törvénnyel a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény, a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény egyes rendelkezéseit módosította. A törvény álltalános indokolása szerint „a törvény a polgári és büntető anyagi és eljárásjog területéről foglalja össze azokat a módosítási lehetőségeket, melyek előmozdíthatják a fenti cél megvalósítását.”[58] Az indokolásból is jól kitűnően a jogalkotói szándék a nemzetközi normák követése volt mind büntető, mind a polgári ügyek tekintetében, egyebek mellett ezen jogszabály elfogadásával került a magyar jogrendbe beépítésre az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló Iránymutatásának megfelelően, hogy a személyi szabadság megsértése, az erős felindulásban elkövetett emberölés,  az emberkereskedelem, az emberrablás, bizonyos szándékos súlyos testi sértés, valamint a nemi erkölcs elleni bűncselekmények sértettje nagykorúvá válását követő öt éven belül az eljárás megindítására irányuló jognyilatkozatot tehessen.[59]

Eljárásjogi szempontból is az Iránymutatás szellemiségének megfelelő változásokat vezetett be a jogalkotó. A büntetőeljárásban előírta, hogy a 18. életévét be nem töltött terhelt, illetőleg tanú esetében a figyelmeztetéseket a tanú korára, érettségére figyelemmel, számára érhető módon kell megfogalmazni.[60]

A polgári eljárásban pedig – a gyermek legfőbb érdekének szellemiségében – lehetőséget nyitott a jogszabály arra, hogy a bíróság indokolt határozatában a nyilvánosságot a tárgyalás egy részéről, illetőleg az egész tárgyalásról akkor is kizárhassa, ha ezt a kiskorú védelme érdekében indokoltnak tartja. [61]

Az ezt követő időszakban Magyarországon jelentősen felerősödtek a jogalkotási folyamatok, mind büntetőjogi, mind polgári jogi tekintetben új anyagi és eljárásjogi kódexek kerültek elfogadásra, melyek szellemiségükben már magukban hordozzák a nemzetközi jógyakorlatot.

2.6. 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet

A tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt vagy tanú, valamint a különleges bánásmódot igénylő sértett meghallgatására szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról és ellenőrzéséről szóló 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet váltotta fel a rendőrség nyomozó hatóságainál létesítendő gyermekmeghallgató szobák kialakításáról szóló 32/2011. (XI. 18.) KIM rendeletet. A rendelet már nem csupán a tizennegyedik életévét be nem töltött terheltre vagy tanúra vonatkozik, hanem a különleges bánásmódot igénylő sértettre is, ennek megfelelően már nem gyermekmeghallgatónak nevezi a speciális helyiséget, hanem különleges meghallgató szobának. A különleges bánásmódot igénylő sértett fogalmát az ekkor hatályban lévő büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény az alábbiak szerint fogalmazza meg: különleges bánásmódot igénylő személy az sértett, akiről az életviszonyait és a személyiségét jellemző körülményekre és tényekre, az elkövetés körülményeire, vagy a bűncselekmény jellegére tekintettel megállapítható, hogy az eljárásban sajátos szükségletekkel rendelkezik. Továbbá, ha a sértett az eljárás megindításakor tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, őt is különleges bánásmódot igénylő sértettnek kell tekinteni.[62]

A különleges meghallgató szoba vonatkozásában előírja a rendelet, hogy azt úgy kell kialakítani, hogy megfelelően igazodjon a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú vagy terhelt, illetőleg a különleges bánásmódot igénylő sértett szükségleteihez és a lelki és fizikai biztonság érzetét erősítse függetlenül nemétől és életkorától. Továbbra is alkalmasnak kell lennie a kép- és hangfelvétel készítésére és rögzítésére.

Novumnak tekintendő a rendelet azon rendelkezésre, amely szerint a különleges meghallgató szoba a rendeletben szabályozottaktól eltérően nem használható, abba nem helyezhető el olyan irodaeszköz, irodaszer, bútor vagy más eszköz, ami nem közvetlenül szolgálja, illetőleg amely veszélyezteti a rendelet céljának megvalósulását.

Már nem főkapitányságonként, hanem lehetőség szerint minden kapitányság illetékességi területén írja elő legalább egy különleges meghallgató szoba kialakítását azzal, hogy főkapitányságonként legalább egy különleges meghallgató szoba kialakítását kötelezően előírja.

Fenntartja a 32/2011. (XI.18) KIM rendelet alkalmasságot megállapító tanúsítvány beszerzésére vonatkozó kötelezettséget.

A különleges meghallgató szoba használatának ellenőrzése érdekében nyilvántartási kötelezettséget telepített a jogalkotó a szobát kialakító rendőrkapitányságra. A szobát kialakító rendőrkapitányság nyilvántartása tartalmazza a különleges meghallgató szobát működtető szerv adatait, az eljáró hatóság megjelölését, a kihallgatás időpontját, a meghallgatott személy büntetőeljárásban betöltött szerepét, életkorát, a különleges bánásmódot megalapozó körülményeket.

Az alkalmasságot megállapító tanúsítványban foglaltak teljesülésének ellenőrzése a 32/2011. (XI.18.) KIM rendeletben foglaltak szerint történik.

A különleges meghallgató szobák megfelelő kialakítása, valamint az egységesítése érdekében a rendelet a korábbiakhoz képest bővebb szabályozást tartalmaz, mely szerint meghatározásra került, hogy a meghallgató szobának legalább olyan alapterületűnek kell lennie, hogy abban egyidejűleg minimum 4 fő tartózkodhasson azzal, hogy a belmagassága 2,5 méternél nem lehet alacsonyabb. A meghallgatónak legalább 1,3m2-es ablakkal, valamint megfelelő szellőzéssel kell rendelkeznie, a minimum hőmérsékletnek 0,5 méter magasságban 20 °C-nak kell lennie. Amennyiben a meghallgató szoba olyan folyosóról nyílik, illetőleg olyan épületrészben van, amely az ügyfelek számára nyitott vagy ahol a terheltek tartózkodhatnak, a szoba bejáratát hangszigeteléssel kell ellátni. A szoba berendezése és felszerelése során körültekintően kell eljárni, a függönyök, a bútorok és falak színének otthonos, nyugtató hatást kell kelteniük. Kerülni kell a figyelmet elterelő mintákat, képeket, díszeket. A bútorzat tekintetében előírásra került, hogy a meghallgató szobának tartalmazni kell egy jegyzőkönyvezéshez használható íróasztalt székkel, egy kanapét, amely legalább két személyes, dohányzó asztalt, valamint legalább egy gyermekszéket. A meghallgatóban szükséges kialakítani egy játszósarkot, ahol elhelyezhetőek mindkét nem igényeihez és a gyermek életkori sajátosságaihoz igazodó játékok, foglalkoztatók, valamint egy játszószőnyeg. Ezen utóbbi rendelkezés az általam a 32/2011. (XI. 18.) KIM rendelettel kapcsosan korábban jelzett specifikáció hiányára kíván megoldást, azonban az emberi tényező ez esetben is kiemelkedő, hiszem például a nem megfelelő, nem a kihallgatandó gyermek életkorához igazodó játékokkal történő berendezés gyermekre gyakorolt hatása befolyásolhatja az az eljárási cselekmény sikerességét.

A rendeletet 2018. július 1. napjával hatályon kívül helyezte a tizennegyedik életévét be nem töltött terhelt vagy tanú, valamint a különleges bánásmódot igénylő sértett meghallgatására szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról és ellenőrzéséről szóló 34/2015. (XI. 10.) IM rendelet.

2.7. Be. (2017)

Hosszas kodifikációs tevékenység eredményeként az Országgyűlés elfogadta a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvényt, amely 2018. július 1. napján lépett hatályba. A Be. mint eljárási törvény a gyermekközpontú igazságszolgáltatást két aspektusban érinti egyrészről a fiatalkorú, mint vádlott, másrészről a fiatalkorú, mint az eljárás egyéb résztvevője, tipikusan sértett, illetőleg tanú.

2.7.1.     A fiatalkorúakkal szembeni büntető eljárás szabályai:[63]

 „A fiatalok életkori sajátosságaiból, személyiségjegyeikből, a társadalomba való beilleszkedésük során fellépő gondokból és a társadalomban elfoglalt speciális helyzetükből adódóan sokszor egy fiatalkorú közelebb áll egy gyermekkorú személyhez, mint a saját életkori kategóriájához tartozó, néhány évvel idősebb társához”[64], melyre tekintettel a velük szembeni eljárásra külön szabályozás indokolt.

A fiatalkorú elkövetővel szembeni eljárás szabályai külön eljárásként a Be. XCV. fejezetében kerültek szabályozásra. Az eljárás célját a Be. a Btk.-val összhangban az alábbiak szerint határozza meg:

„A fiatalkorú elleni büntetőeljárást úgy kell lefolytatni, hogy az a fiatalkorú nevelésének, illetve testi, értelmi, erkölcsi és érzelmi fejlődésének az előmozdításával biztosítsa a fiatalkorú társadalmi beilleszkedését, és azt, hogy a fiatalkorú ne kövessen el újabb bűncselekményt.”[65]

A büntető anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban kimondja a Be., hogy a fiatalkorú elleni bűnetetőeljárásnak csak azon személlyel szemben van helye, aki a terhére rótt bűncselekmény elkövetésekor a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, de a tizenkettediket már betöltötte. Amennyiben az eljárással érintett fiatalkorúval szemben több bűncselekmény miatt folyik az eljárás, melyek egy részét tizennegyedik életévének betölte előtt, más részét tizennegyedik életévének beöltése után követte el, abban az esetben az eljárás során a tizennegyedik életévüket betöltött fiatalkorúakra irányadó rendelkezéseket kell alkalmazni. Rögzíti a Be., hogy nem alkalmazhatóak a fiatalkorúakra vonatkozó külön eljárás szabályai abban a esetben, ha a büntetőeljárás több bűncselekmény miatt van folyamatban, amelyek közül legalább egyet a terhelt a tizennyolcadik életévének betöltését követően követett el, úgyszintén nem alkalmazhatók a külön eljárás rendelkezései, ha filatkorúként elkövetett bűncselekmény miatt folyamatban levő eljáráshoz olyan ügyet kell egyesíteni, amelyben az érintett elkövetőt tizennyolcadik életévének betöltését követően elkövetett cselekmény miatt próbára bocsátották. Amennyiben az eljárásban több terhelt van, akik közül nem minden terhelt fiatalkorú, a bíróság a fiatalkorú ügyével együtt bírálja el a felnőttkorú terhelt ügyét, amennyiben az a fiatalkorú ügyével összefügg. Garanciális szabályként került lefektetésre, hogy a fiatalkorúval szemben büntetőeljárásnak csak közvádra van helye, magánvádas cselekmény esetében az ügyészség jár el.

A fiatalkorúak védelme érdekében a jogalkotó a büntetőeljárásban eljáró hatóságok számára kötelezővé tette, hogy az eljárás során folyamatosan kísérjék figyelemmel, hogy az eljárásban felmerül-e olyan körülmény, amely megalapozza a hatóság jelzési kötelezettségét, vagy hatósági eljárás kezdeményezésének kötelezettségét. Álláspontom szerint ezen szabály, valamint a gyakorlatban történő széles alkalmazása nagy jelentőséggel bír a gyermekvédelmi jelzőrendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében.

„Magyarországon nincs szervezetileg önálló fiatalkorúak bírósága, és nem érvényesül kizárólagos illetékességi szabály sem, ehelyett a fiatalkorúak ügyeiben általános illetékességű, de speciális összetételű bíróságok járnak el.”[66]

Az átalános szabályoktól eltérően egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban jár el a bíróság a fiatalkorúval szembeni büntetőeljárás során, ha a törvény a bűncselekményre nyolc évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztés büntetést kiszabását rendeli, vagy az eljáró egyesbíró tanács elé utalja az ügyet.

A fiatalkorúak ügyeiben eljáró egyesbírónak illetőleg a tanács elnökének hivatásos bírónak kell lennie, továbbá vádemelés előtt az elsőfokon eljáró nyomozási bírónak, illetőleg a másodfokú tanács elnökéneke, vádemelést követően az elsőfokú tanács elnökének, vagy az elsőfokon eljáró egyesbírónak, másod- és harmadfokon a tanács egyik tagjának az Országos Bírósági Hivatal Elnöke által kijelölt bírónak kell lennie, ezen szabályt azonba a Kúria előtti eljárásra nem kell alkalmazni.

A fiatalkorúakkal szembeni külön eljárásban eljáró tanácsban ülnök kizárólag pedagógus, pszichológus, gyermekvédelmi területen dolgozó vagy korábban ilyen területen munkát végző szakember lehet, akinek az ítélkezési tevékenység során a jogai és kötelezettségei a hivatásos bíróval azonosak, ennek megfelelően a bíró kizárásra vonatkozó szabályok az ülnök esetében is értelemszerűen alkalmazandóak. Ha elsőfokon tanácsban jár el a bíróság, a tanács elnöke a szavazást megelőzően felvilágosítja az ülnököket arról, hogy milyen határozat hozható, mik az irányadó törvényhelyek, a kiszabható büntetési nemekről és azok mértéről, valamint az alkalmazható intézkedésekről.

Ügyészként ezen külön eljárásokban a felettes ügyész által kijelölt ügyész járhat el, a vádat ügyészségi fogalmazó és alügyész nem képviselheti. Fentiekkel kapcsolatban fontosnak tartom kiemelni, hogy a jogalkotó azon rendelkezésével, hogy mind bíróként, mind ügyészként erre kijelölt személy járhat csak el a Gyermekbarát Igazságszolgáltatásról szóló az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának Iránymutatásnak megfelelően speciálisan képzett szakemberekre kívánta bízni az eljárás lefolytatását.

Garanciális szabályként került rögzítésre, hogy a fiatalkorúak elleni büntetőeljárásban a védő részvétele kötelező, mellyel kapcsolatban a törvény taxatíve rögzíti, hogy mely eljárási cselekményeken kell jelen lennie vádemelés előtt és után; védő helyetteseként ügyvédjelölt nem járhat el.

A bizonyítási eljárás során ügyelni kell arra, hogy a bizonyítás az érintett fiatalkorú környezetének, szükségleteinek feltárása szempontjából lényeges egyéni körülményeire is kiterjedjen, melynek eszközeiként a környezettanulmányt, az összefoglaló pártfogó felügyelői véleményt, illetőleg a pártfogó felügyelői véleményt, a szakvéleményt, a párfogó tanúvallomását, a fiatalkorú törvényes képviselőjének, gondozójának tanúvallomását emeli ki példálózó jelleggel a Be. azzal, hogy a gondozó és a törvényes képviselő számára együttműködési kötelezettséget ír elő. Amennyiben az egyéni körülményeket alátámasztó bizonyítási eszközök beszerzésére két évnél régebben került sor, illetőleg adat merül fel arra, hogy a fiatalkorú körülményeiben lényeges változás következett be, legkésőbb az ügydöntő határozat meghozatala előtt be kell szerezni a fiatalkorú friss egyéni értékelését. Az eljárás során a környezettanulmányt a gyanúsítotti kihallgatást követően be kell szerezni, melyet a pártfogó felügyelő készít el. A környezettanulmánynak a fiatalkorú bűnmegelőzési szempontú veszélyeztetettségének a kockázatértékelését is tartalmazni kell. Abban az esetben kerül sor összefoglaló pártfogó felülői vélemény beszerzésére, amennyiben a fiatalkorú megelőző pártfogás alá került.

Amennyiben a fiatalkorú a bűncselekmény elkövetésekor a tizenkettedik éltévét már betöltötte, de a tizennegyediket még nem a megalapozott gyanú közlését követően a belátási és beszámítási képességének vizsgálata érdekében gondoskodni kell a szakértői kirendelésről, a kirendelt szakértők egyesített szakvéleményt kell, hogy készítsenek.

Az eljárás gyorsítása érdekében a nyomozás határidejét szűkítően határozza meg a Be., amennyiben az eljárás öt évnél nem súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő, a nyomozást egy éven belül be kell fejezni, amennyiben az irányadó büntetési tétel az öt év szabadságvesztést meghaladja, a nyomozás két éven túl nem hosszabbítható meg. Ezen szabályozás a fiatalkorú helyes irányba fejlődését segíti elő, a nyomozó hatóságok gyors intézkedései nyomán az elkövetett bűncselekmény elkövetését rövid idővel követheti a büntetés, ennek megfelelően nem tűnik a terhelt számára súlytalannak, következménytelennek a cselekménye.

Fiatalkorú letartóztatását elrendelni csak különösen indokolt esetben, az általános feltételeken túl, a bűncselekmény különös tárgyi súlyára tekintettel lehet. A letartóztatás megszűnik, ha tartama az elkövetésekor tizennegyedik életévét be nem töltött fiatalkorú esetén egy évet, a tizennegyedik életévét betöltött fiatalkorú esetén pedig két évet eléri, kivéve, ha letartóztatását az ügydöntő határozat kihirdetése után rendelték el vagy fenntartották, vagy ha hatályon kívül helyezés okán megismételt eljárás van folyamatban. A letartóztatás végrehajtási helyét a bíróság a fiatalkorú terhelt személyiségének és a terhére rótt bűncselekmény jellegének figyelembevételével határozza meg, melyet a vádemelés előtt az ügyészség, a terhelt vagy a védő indítványára, vádemelést követően hivatalból is megváltoztathat.

Itt fontosnak tartom megjegyezni, hogy több európai ország jogrendszere ismeri az úgynevezett gyógyító nevelőszülői elhelyezést melynek lényegét az alábbiak szerint lehet összegezni:

„Ez a nevelőszülői ellátás az előzetes letartóztatást hivatott kiváltani, Angliában sok helyen része a helyi önkormányzatok által működtetett nevelőszülői hálózatnak  máshol speciális szakmai csoportok vezetik, amelyeket a fiatalkorúakat segítő speciális team vezet, de vannak önállóan, e célra szerveződött ellátások is, valamint jótékonysági szervezetek által működtetett ellátók, például Németországban és Cipruson.”[67]

Véleményem szerint a hazai szabályozásba is érdemes lenne meghonosítani ezen jogintézményt, így letartóztatás valóban végső eszköz lehetne csupán.

Az irányadó nemzetközi jogi keretrendszernek megfelelően amennyiben a fiatalkorú gondozását nem a törvényes képviselő látja el, a gondozást végző személyt is értesíteni kell a kényszerintézkedéssel kapcsolatos ülésről, amelynek során a gondozást ellátó nagykorú személy, valamint a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője is felszólalhat. A kényszerintézkedés tárgyában született döntést a fiatalkorú gondozását ellátó személlyel is közölni kell.

A törvény szélesebb körben nyújt lehetőséget fiatalkorú terheltekkel szemben a feltételes ügyészi felfüggesztés intézménynek alkalmazására. Fiatalkorú terhelttel szemben akkor van helye feltételes ügyészi felfüggesztésnek, ha a bűncselekmény jellegére, a gyanúsított személyére és az elkövetés módjára tekintettel a jogintézmény alkalmazásától a fiatalkorú helyes irányba való fejlődése várható és a nyomozás nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetési tételű bűncselekmény miatt van folyamatban. Tartamát a Btk. különös részében meghatározott büntetési tétel keretei között, egy évtől három évig terjedő időben lehet meghatározni.

Fiatalkorú védelme érdekében az általános szabályokon túlmenően a nyilvánosság abban az esetben is kizárható az előkészítő ülésről és a tárgyalásról, ha fiatalkorú érdekében az szükséges. Amennyiben a fiatalkorú fejlődését a tárgyalás egyes részei károsan befolyásolnák, a bíróság elrendelheti, hogy a tárgyalás ezen részét a fiatalkorú távollétében tartsák meg, az így lefolytatott tárgyalás lényegét legkésőbb a bizonyítási eljárás befejezetté nyilvánítása előtt ismertetni kell a fiatalkorúval 

Az előkészítő ülésen és tárgyaláson a fentieket kivéve a fiatalkorú jelenléte kötelező. Az ügyész perbeszédében a javítóintézeti nevelés intézkedés mértékére indítványt nem tehet. A fiatalkorú személyi szabadságát érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésről szóló és az ügyben született ügydöntő határozatot a fiatalkorú gondozását ellátó nagykorú személlyel is közölni kell.

Amennyiben a fiatalkorú felelősségét szándékos bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésében megállapítják, akkor a bíróság a bűnügyi költség viselésére a fiatalkorú gondozását a cselekmény elkövetésekor ellátó nagykorú személyt is kötelezheti.

2.7.2.     Fiatalkorú, mint az eljárás más résztvevője

A Be. meghatározza a különleges bánásmódot igénylő személy fogalmát az alábbiak szerint határozza meg:

„A természetes személy sértett és a tanú különleges bánásmódot igénylő személynek minősül, ha a személyes jellemzői vagy az eljárás tárgyát képező bűncselekmény jellege és körülményei alapján a) a megértésben, a megértetésben, b) az e törvényben meghatározott jogok gyakorlásában vagy kötelezettségek teljesítésében, vagy c) a büntetőeljárásban való hatékony részvételében akadályozott.”[68]

A különleges bánásmódot megalapozó körülmények közül a törvényt, az életkort, a szellemi, fizikai, egészségi állapotot, a vád tárgyává tett cselekmény kirívóan erőszakos jellegét, valamint az érintett személy más eljárási résztvevőkhöz fűződő viszonyát. A bíróság, az ügyészség, illetőleg a nyomozó hatóság a különleges bánásmód fennállásáról és alkalmazott intézkedésről, hivatalból vagy kérelemre határozathozatal nélkül dönt, úgyszintén határozathozatal nélkül hozzák meg döntésük a tanú különleges bánásmód megállapítása iránti kérelmének elutasításáról, azonban a sértett ilyen tartalmú kérelmének elutasításáról már szükséges határozat meghozatala. Külön döntés nélkül különleges bánásmódot igénylő személynek kell tekinti a tizennyolcadik életévét be nem töltött személyt, a külön törvényben meghatározott fogyatékos személyt, és azt a személyt is, aki ilyennek minősülhet, továbbá a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjét. [69]

Amennyiben tehát a tanú, illetőleg a sértett fiatalkorú, őt ezen ténynél fogva különleges bánásmódot igénylő személynek kell tekinteni. Sajnos előfordulhat az az eset, hogy a fiatalkorú több kritériumnak is megfelel (pl. az élet korán kívül nemi erőszak elleni bűncselekmény sértettje is) ezen esetben az eljáró hatóságok fokozottabb figyelmet szentelnek a védelmének biztosítása, valamint a további káros hatások minimalizálása érdekében, azonban ez nem jelent a Be. szerint külön kategóriát.

A jogalkotó a tizennyolcadik életévüket be nem töltött személyek eljárási részvételére külön speciális rendelkezéseket határoz meg, amely során a tekintetben differenciált a jogalkotó, hogy a fiatalkorú az eljárási cselekménye megtörténtekor a tizennegyedik életévét betöltötte-e.[70]

Amennyiben az adott eljárási cselekmény során tizennyolcadik életévét be nem töltött személy részvétele is szükséges, a Be. előírja a büntetőeljárásban eljáró hatóságok számára, hogy az eljárási cselekményről – amennyiben lehetséges – kép- és hangfelvételt készítsenek, továbbá a hatóságok elrendelhetik, hogy az eljárási cselekmény során igazságügyi pszichológus szakértő is legyen jelen, illetőleg az eljárási cselekménynek a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbibakban: Gyvt.) 61. § (2) bekezdésében meghatározott szolgáltatást végző szaktanácsadó közreműködésével történő lebonyolítását. Továbbá az eljáró hatóságoknak biztosítani kell az Alaptörvényben, a New Yorki-i Egyezményt kihirdető tv.-ben, Gyvt.-ben és a más törvényben rögzített, a gyermeket érintő jogok hatékony érvényesülését. Ez egy meglehetősen komplex feladat, a Be. indokolása az alábbiakra terjed ki:

„a gyermeki jogok hatékony érvényesülését, a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vételét minden esetben biztosítani kell, így különösen az eljárási cselekmények tervezése, végrehajtása során a gyermekek nevelésével, testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődésével kapcsolatos jogait, ideértve, hogy a tanulmányi kötelezettségének eleget tudjon tenni.”[71]

A Gyvt. hivatkozott 61. § (2) bekezdése szerint:

„a gyermekvédelmi szakszolgáltatás az elhanyagolt és bántalmazott, közülük is elsősorban a szexuálisan bántalmazott gyermekek vizsgálatát és terápiáját végző szolgáltatást, valamint – hivatalos szerv megkeresésére – az érintett gyermekek meghallgatását elősegítő szolgáltatást működtethet, amelynek során a gyermekvédelmi szakszolgáltatás együttműködik a megkereső szervvel.”[72]

Ezzel a büntetőeljárás során hazánkban is alkalmazhatóvá vált az úgynevezett Barnahus módszer. A Be. 87. § (1) bekezdés b.) pont bb.) alponthoz fűzött indokolás szerint:

„A Barnahus izlandi szó, gyermekházat jelent, ahol az igazságszolgáltatás és a gyermekvédelem folyamatosan együttműködik, tevékenységük szorosan összekapcsolódik. A Barnahus módszerrel a szexuális abúzus áldozatává vált gyermek törvényszéki meghallgatása történik. Központi célkitűzése, hogy gyermeknek csak egy alkalommal kelljen a traumáról beszélnie és a meghallgatás során szerzett vallomás/információ elegendő bizonyítékkal szolgáljon a vádemeléshez, ítélethozatalhoz. A meghallgatáskor kép- és hangrögzítés történik, mely azért is rendkívül fontos, mivel a gyermek sok esetben nem szavakkal, hanem nonverbális kommunikációval „jelzi” a vele történteket. A monitoring szobában az igazságszolgáltatás és gyermekvédelem szakemberei monitoron keresztül követhetik végig a beszélgetést és lehetőségük van a kérdéseiket feltenni a gyermekhez, melyeket a meghallgatást lefolytató szakember tolmácsol. A Barnahusban a gyermek egyszeri meghallgatása mellett orvosi vizsgálatot is végeznek – melynek eredménye az eljárás során tárgyi bizonyítékként szolgál -, sor kerül továbbá a gyermek trauma pszichológus által végzett terápiájára is. Magyarországon 2016-ban Szombathelyen hozták létre az első Barnahust és további intézmény létrehozását tervezik szakmai kezdeményezés eredményeképpen. A Barnahus a Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálatok keretében működik, a módszer intézményesítése megtörtént.”[73]

Fentiekből is jól láthatóan ezen módszer egy kifejezetten modern hozzáállást tükröz a jogalkotó részéről, a nemzetközi előríásoknak megfelelően messzemenően a gyermek kíméletére törekszik. Külön kiemelendő, hogy a gyermekkel nem közvetlenül kommunikálnak az eljárás résztvevői, hanem egy külön erre a célra képzett szakemberen keresztül, mellyel álláspontom szerint megelőzhető a gyermek további szükségtelen traumatizálása. Úgyszintén kiemelendő, hogy a megfelelően előkészített meghallgatás esetén elengedő a gyermek egyszeri bevonása az eljárásba, melynek során meghallgatásakor az esetlegesen szükséges orvosi vizsgálat is elvégzésre kerül, így valóban elégséges az érintett gyermek egy alkalommal történő meghallgatása.  A módszer meghonosítására Szombathelyről érkezett kezdeményezés, melynek nyomán 2016-tól Szombathelyen működik az ország első Barnahus háza, melyet 2021. február 1. napjától egy budapesti terápiás központ is kiegészít. Üdvözítő a jogalkotó előremutató törekvése, azonban a megvalósítás tekintetében sajnos nem elég gyorsan terjed a rendszer, álláspontom szerint legalább megyénként egy Barnahus ház kialakítása és fenntartása lenne szükséges, tovább a hatékonyságuk biztosítása érdekében megfelelően képzett és elismert szakemberek képzése és foglalkoztatása is elengedhetetlen lenne.

A Be. rögzíti, hogy a tizennyolcadik életévét be nem töltött tanú vallomását műszeres vallomásellenőzréssel vizsgálni nem lehet, valamint védelmének biztosítása érdekében csak hozzájárulásával rendelhető el szembesítése.

Amennyiben a tanú az eljárási cselekmény során a tizennegyedik életévét nem töltötte be, a részvételét igénylő eljárási cselekmény elvégzésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az attól várható bizonyítékot mással nem lehetne pótolni. Az eljárási cselekményt amennyiben az az érintett kiskorú kíméletének, jogainak gyakorlásának és kötelezettségeinek teljesítésének elősegítése más módon, vagy más eszközzel nem biztosítható, erre célra szolgáló különleges helyiségben kell elvégezni. Amennyiben az eljárást nem veszélyezteti, biztosítani kell, hogy a nyomozati szakaszban az érintett tizennegyedik életévét be nem töltött kiskorú személyes közreműködését igénylő eljárási cselekményeket ugyanazon személy végezze.

A tizennegyedik életévét be nem töltött tanút még hozzájárulásával sem lehet szembesíteni. Amennyiben az eljárási cselekmény során tizennegyedik életévét be nem töltött személy eljárási részvétele szükséges az eljárási cselekmény helyszínén a védő és terhelt személyesen fő szabály szerint nem lehet jelen, azonban ha ilyen tanú kihallgatását a terhelt vagy védője indítványozta és az eljáró hatóság biztosíthatja az indítványt előterjesztő terhelt és védője személyes jelenlétét.

2.8.13/2018. (VI. 12.) IM rendelet

A különleges bánásmódot igénylő személy részvételét igénylő eljárási cselekmény elvégzésére szolgáló rendőrségi helyiség kialakításáról, működtetéséről és a használata ellenőrzéséről szóló 13/2018. (VI. 12.) IM rendelet 2018. július 1. napján lépett a 34/2015. (XI.10.) IM rendelet helyébe, a jogszabályi változás indoka a Be. hatályba lépése volt.

A rendelet már nem különleges meghallató szobának nevezi a helyiséget, hanem különleges helyiségnek. A különleges helyiség használata vonatkozásában rögzíti, hogy abban annak biztosítására is használható a helyiség, hogy az eljárási cselekmény helyszínén – különösen a várakozás ideje alatt – a különleges bánásmódot igénylő személy (lásd Be.-nél részletesen kifejtettek) a többi eljárási szereplővel ne találkozzon.

A Rendelet által rögzített további szabályok lényegileg egyeznek a 34/2015. (XI.10.) IM rendeletnél már kifejtettekkel, azzal, hogy a hatályos szabályozás szerint a különleges helyiség alkalmasságának felülvizsgálatára már nem évente egyszer, hanem legalább két évente kell, hogy sor kerüljön.

3.     Összefoglaló

Megállapítható, hogy a gyermekközpontú igazságszolgáltatás szorosan kapcsolódik a gyermeki jogokhoz, fejlődésük egymástól nem választható el. A nemzetközi szabályozás jól felépített, a gyermekek védelmére és jogainak biztosítására hatékony rendelkezéseket tartalmaz. Azonban fontos kiemelni, hogy a nemzetközi rendelkezések főként alapelvi jellegükre tekintettel a jogszabályi kereteket, a minimum standardokat határozzák meg, melyek érvényesülése nagy mértékben függ az adott állam által a végrehajtás érdekében hozott anyagi és eljárásjogi szabályok minőségétől, valamint a rendszer működtetésére szánt források mértékétől.

A hazai szabályozás vonatkozásában álláspontom szerint kijelenthető, hogy hazánk a nemzetközi elvárásoknak megfelelően szabályozza a gyermekközpontú igazságszolgáltatást mind a kriminalisztika, mind a civilisztika területén, azonban jelen dolgozat keretire tekintettel a – véleményem szerint a gyermekközpontú igazságszolgáltatás megvalósulása tekintetében nagy jelentőséggel bíró –  gyermekmeghallgató szobák szabályozásában bekövetkezett változásokat, valamint a hazai szabályozást igyekeztem bemutatni.

A szabálysértési eljárás mint „mini” büntetőeljárás során a gyermekek jogai  a törvény jellegéből fakadóan nem olyan mélységben kerültek szabályozásra, mint a büntetőeljárásban, azonban véleményem szerint kellő garanciákat nyújtanak a gyermekközpontú igazságszolgáltatás célkitűzéseinek érvényesülése érdekében. Mindazonáltal a fiatalkorú eljárás alá vont személyek helyes irányba történő fejlődésének elősegítése tekintetében a bíróság rendelkezésére álló eszközök szélesítése tűnik szükségesnek elkerülendő a jelenleg fennálló végletességet, amely abból fakad, hogy amennyiben az eljárás alá vont személy közérdekű munka büntetés, illetőleg pénzbírság kiszabásához nem járul hozzá, vele szemben a bíróság csupán figyelmeztetést tud alkalmazni vagy másik végletként elzárást kiszabni. Az elzárás felfüggesztésének jogintézménye árnyalja a rendelkezésre álló eszközöket, azonban álláspontom szerint így sem biztosított kellő eszközrendszer a speciális prevenció megvalósulásához.

A büntetőeljárások tekintetében elmondható, hogy a jogszabályi rendelkezések messzemenőleg megfelelnek a nemzetközi gyakorlatnak és korunk elvárásainak. Kiemelkedő jelentőséggel bír a Barnahus rendszer alapjainak megteremtése, azonban sajnálatos, hogy jelenleg csupán két helyen van lehetőség az országban az eljárások során történő hatékony igénybevételre. A rendszer megfelelő, teljes országot lefedő hálózatának kiépítéséig hosszú út van még hátra. A rendszerben dolgozó szakemberek anyagi és társadalmi megbecsülésének emelése szükséges lenne, hogy a megfelelően képzett munkaerő biztosítható legyen. Az eljárásban résztvevő bírák, ügyészek, nyomozók képzése jelentős fejlődésen ment keresztül, azonban álláspontom szerint megfontolásra érdemes lenne további specializáció, akár külön bíróságok, ügyészségek, nyomozóhatóságok létrehozása, akár a mai megoldáshoz hasonlóan a meglévő rendszerben csoportok létrehozása, azonban véleményem szerint a megfelelő specializációt elősegítené, ha az ilyen ügyekben eljáró szakemberek, csak ilyen típusú ügyekkel foglalkoznának.

3. Summary:

It has to be declared that the child centered justice is closely linked to the rights of the children, their development can not be separated. The international regulation of this theme is well built and it ensures the children rights and protection appropriately. However, it has to be highlighted that the international regulations, in regard to their principle nature, can determine the minimum standards and framework. The enforcement of these principles depends on the quality of the substantive and prosedural law of the state and the amount of resources allocated to the operation of the system. To my view Hungary regulates the child centered justice in accordance with interational expectation both in the field of the criminology and of the civil law.

In this thesis my goal is to introduce the main changes of the children’s interview room and the most important regulations related to it.

During the misdemeanor proceedings as the „mini” criminal proceeedings the children’s rights are not regulated to such an extent as in the criminal procedure, however they can provide adequate guarantees in order to ensure the main objectives of the child centered justice. In order to assist the right development of the youth who are under criminal procedure it is necessary to broaden the tools available to the court. From my point of view we have to avoid the extremety, which stems from the situation provided the person under the procedure does not consent to the community service work or to the imposition of fine, the judge can apply caution or impose confinement. The probation of the confinement nuances the available tools, but to my mind the appropriate tools are still not ensured for the special prevention.

In the criminal procedure the regualtions are far more satisfactory and conform to the international practise and the expectation of our time. The creation of the basics of the Barnahus operation has outstanding importance, however it is sadly that currenly there are only 2 place in the country, where this operation is effectively used. Thus, the country-wide networks system will be built in a long time. To ensure a skilled workforce, I think it is necessary to honor financially and socially those, who are working in the sysytem.The education of the judges, the prosecuters and the investigators has been developed in the recent years, although further specifications are required, which can be the creation of special courts, prosecuter’s office or investigation authority. However if the professionals deal with one type of the cases, it could help for the specification.

4.     Irodalomjegyzék

Felhasznált szakirodalom:

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata  https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/5f031e5d-9f09-11e5-8781-01aa75ed71a1/language-hu. (megnyitva: 2021. április 16.)

Csemáné Váradi Erika –  Lévay Miklós :A fiatalkor kodifikációs kérdéseiről – jogösszehasonlító szempontból = Büntetőjogi kodifikáció 2002. 1. szám  21. o.

Egressy Natália – Müller Nikolett: A gyermekbartás igazságszolgáltatás különös tekintettel a kihallgatás körülményeire = Ügyészek lapja 20. évfolyam 2013

Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25. cikk 2. pont

Faix Nikoletta:  A gyermeki jogok kialakulása a nemzetközijogban és az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásuk = Eljárásjogi Szemle 2016.évfolyam 2016/4.

Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója a hatályos szabályozás tükrében Rendészeti Szemle, 2007/9. 29. o.

Gyurkó Szilvia: Gyermekbarát igazságszolgáltatás a paradigmaváltás http://www.okri.hu/images/stories/KT/KT_49_2012/007_gyurko.pdf

Gyurkó Szilvia: Kihívások az igazságszolgáltatási rendszerben – gyermekbarát eljárás a gyermekek szemével = Családi jog IX.  évfolyam 2011/3.

Gyurkó Szilvia: Támogatjuk, Tűrjük vagy tiltjuk? – gyermekjogok Magyarországon = Családi jog XI.  évfolyam 2013/4.

Hegedűs Andrea A gyermekbarát igazságszolgáltatás Tananyag az IDEA Tréningek résztvevői számára 2018. 1. o. http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=82026 megnyitva 2021. április 6.

HEGEDŰS ANDREA A gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyvei Jogalkotási reformok http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=87487   ( a továbbiakban: Hegedűs: Jogalkotási reformok) 1. o. megnyitva 2021. április 16.

Hercog Mária: Bűncselekményt elkövető gyerekek nevelőszülői elhelyezése – egy alternatív lehetőség =  Családi jog XIII.  évfolyam 2015/4.

http://www.csagyi.hu/forrasmunkak/item/728-gyermekjogi-jelentesek megnyitva: 2021. április 14.

https://unicef.hu/gyermekjogok/a-gyermekjogok-tortenete megnyitva: 2021. április 15.

https://unicef.hu/gyermekjogok/a-gyermekjogok-tortenete megnyitva: 2021. április 15.

https://u-szeged.hu/efop362-00007/minden-szocikk/gyermeki-jogok megnyitva 2021. április 15.

https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/world/20190212STO25910/a-halalbuntetes-kerdese-europaban-es-a-vilagban

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/igaz_barbara__kenese_attila__a_gyermekbunozok%5bjogi_forum%5d.pdf megnyitva 2021. április 12.

Jogi Fórum – publikáció Igaz Barbara – Kenese Attila: A gyermekbűnözők, avagy a büntethetőségi korhatár kérdései (a továbbiakban: Igaz-Kenese)

Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához  https://unicef.hu/wp-content/uploads/2014/10/Kézikönyv-a-gyermekjogi-egyezmény-alkalmazásához.pdf  (továbbiakban: Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához) (megnyitva: 2021. április 16.)

Margitán Éva: A kiskorú jogi felelőssége. In: Bogár Péter – Margitán Éva – VASKUTI András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2005. 12. o, valamint Nagy Ferenc: A fiatalkorúak új Svájci Büntető Törvényéről. 8. o. In: Büntetőjogi Kodifikáció 2007/2. 7-18. o. idézi: Kőhalmi László A büntethetőségi korhatár kérdése1 = Jogelméleti Szemle 2013/1. 11. o.

Nagy Alexandra–Nagyné  Gál Mónika A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás sajátosságai = Büntetőjogi Szemle VII. évfolyam, 2018/1.

Országos Bírósági Hivatal A Gyermek-központú Igazságszolgáltatás Bírósági Koncepciója 2012. https://docplayer.hu/7952666-Orszagos-birosagi-hivatal-a-gyermek-kozpontu-igazsagszolgaltatas-birosagi-koncepcioja.html megnyitva: 2021. április 3.

Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyer­mekkorban. Budapest 2006. idézi: IGAZ Barbara,  Kenese Attila: A 12-14 életév közötti gyermekek a gyermekvédelem és az igazságszolgáltatás rendszerében = Családi jog 2014/4.

Szeibert Orsolya: A gyermek meghallgatása és a jogellenes gyermekelvitel = Családi Jog 2009/4.

Tóth Rebeka A halálbüntetés kronológiája Magyarországon https://arsboni.hu/a-halalbuntetes-kronologiaja-magyarorszagon/ megnyitva: 2021. április 06.

Vaskuti András: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának aktuális kérdései = OKRI Szemle 2011.

felhasznált jogszabályok, jogforrások:

A  Bizottság  közleménye  az  Európai  Parlamentnek,  a  Tanácsnak,  az  Európai  Gazdasági  és  Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az EU gyermekjogi ütemterve. COM (2011)

1919. évi 5. ILO Egyezmény a foglalkoztatás alsókorhatáráról az iparban 1-2. cikk

1919. évi 6. ILO Egyezmény a fiatalok éjjeli munkájáról az iparban 1-2. cikk

1921. évi 10. ILO Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról a mezőgazdaságban 1. cikk

2012. évi LXII. törvény indokolása uj.jogtar.hu megnyitva 2021. 04. 19.

a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi c. törvény a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi c. törvény indokolása uj.jogtar.hu letöltve:2021. 04. 03. (a továbbiakban: Btk. indokolás)

a Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény

a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény

a Büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény indokolása

a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 1. cikk

a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 61.

a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 34. § (2) bekezdés


[1] Gyurkó Szilvia: Kihívások az igazságszolgáltatási rendszerben – gyermekbarát eljárás a gyermekek szemével = Családi jog IX.  évfolyam 2011/3.

[2] Országos Bírósági Hivatal A Gyermek-központú Igazságszolgáltatás Bírósági Koncepciója 2012. https://docplayer.hu/7952666-Orszagos-birosagi-hivatal-a-gyermek-kozpontu-igazsagszolgaltatas-birosagi-koncepcioja.html megnyitva: 2021. április 3.

[3] Ranschburg Jenő: Pszichológiai rendellenességek gyer­mekkorban. Budapest 2006. idézi: Igaz Barbara,  Kenese Attila: A 12-14 életév közötti gyermekek a gyermekvédelem és az igazságszolgáltatás rendszerében = Családi jog 2014/4. 26/27. o.

[4] Faix Nikoletta:  A gyermeki jogok kialakulása a nemzetközijogban és az igazságszolgáltatásra gyakorolt hatásuk = Eljárásjogi Szemle 2016.évfolyam 2016/4.

[5] 1919. évi 5. ILO Egyezmény a foglalkoztatás alsókorhatáráról az iparban 1-2. cikk

[6] 1919. évi 6. ILO Egyezmény a fiatalok éjjeli munkájáról az iparban 1-2. cikk

[7] 1921. évi 10. ILO Egyezmény a foglalkoztatás alsó korhatáráról a mezőgazdaságban 1. cikk

[8] https://unicef.hu/gyermekjogok/a-gyermekjogok-tortenete megnyitva: 2021. április 15.

[9] Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 25. cikk 2. pont

[10] https://unicef.hu/gyermekjogok/a-gyermekjogok-tortenete megnyitva: 2021. április 15.

[11] Jogi Fórum – publikáció Igaz Barbara – Kenese Attila: A gyermekbűnözők, avagy a büntethetőségi korhatár kérdései (a továbbiakban: Igaz-Kenese)

https://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/igaz_barbara__kenese_attila__a_gyermekbunozok%5bjogi_forum%5d.pdf megnyitva 2021. április 12.

[12] https://u-szeged.hu/efop362-00007/minden-szocikk/gyermeki-jogok megnyitva 2021. április 15.

[13] Hegedűs Andrea: A gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezmény és annak kiegészítő jegyzőkönyvei Jogalkotási reformok http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=87487   ( a továbbiakban: Hegedűs: Jogalkotási reformok) 1. o. megnyitva 2021. április 16.

[14] Szeibert Orsolya: A gyermek meghallgatása és a jogellenes gyermekelvitel = Családi Jog 2009/4. 29 o.

[15] a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény 1. cikk (a továbbiakban New York-i egyezményt kihirdető tv.)

[16] New York-i Egyezményt kihirdető tv. 2. cikk

[17] Gyurkó Szilvia: Támogatjuk, Tűrjük vagy tiltjuk? – gyermekjogok Magyarországon = Családi jog XI.  évfolyam 2013/4. 22. o.

[18] Hegedűs: Jogalkotási reformok 2- 3. o.

[19] New York-i egyezményt kihirdető tv. 12. cikk

[20] Hegedűs: Jogalkotási reformok 2. o.

[21] Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához  https://unicef.hu/wp-content/uploads/2014/10/Kézikönyv-a-gyermekjogi-egyezmény-alkalmazásához.pdf  (továbbiakban: Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához) 183-189. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[22] Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához 359-371. o.

[23] Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához 371-380. o.

[24] Kézikönyv a gyermekjogi egyezmény alkalmazásához 381-384. o

[25] New York-i egyezményt kihirdető tv. 37. cikk

[26] Tóth Rebeka A halálbüntetés kronológiája Magyarországon https://arsboni.hu/a-halalbuntetes-kronologiaja-magyarorszagon/ megnyitva: 2021. április 06.

[27]  https://www.europarl.europa.eu/news/hu/headlines/world/20190212STO25910/a-halalbuntetes-kerdese-europaban-es-a-vilagban

[28] https://www.amnesty.org/en/latest/news/2018/04/death-penalty-facts-and-figures-2017/

[29] Hegedűs: Jogalkotási reformok 2. o.

[30] New York-i Egyezményt kihirdető tv. 9. cikk

[31] Igaz-Kenese

[32] Igaz-Kenese

[33] Igaz-Kenese

[34] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata  https://op.europa.eu/en/publication-detail/-/publication/5f031e5d-9f09-11e5-8781-01aa75ed71a1/language-hu (a továbbiakban: Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata) 7.o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[35] Hegedűs Andrea A gyermekbarát igazságszolgáltatás Tananyag az IDEA Tréningek résztvevői számára 2018. 1. o. http://www.juris.u-szeged.hu/download.php?docID=82026 megnyitva 2021. április 6.

[36] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata 16. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[37] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata 16. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[38] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata 17. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[39] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata 17. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[40] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata 17. -19. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[41] Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának iránymutatása a gyermekbarát igazságszolgáltatásról és annak magyarázata 26. -31. o. (megnyitva: 2021. április 16.)

[42] Fenyvesi Csaba, Herke Csongor: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatási törvényének koncepciója a hatályos szabályozás tükrében Rendészeti Szemle, 2007/9. 29. o.

[43] A  Bizottság  közleménye  az  Európai  Parlamentnek,  a  Tanácsnak,  az  Európai  Gazdasági  és  Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának. Az EU gyermekjogi ütemterve. COM (2011) 60., 6. old.

[44] New York-i egyezményt kihirdető tv.3. §

[45] http://www.csagyi.hu/forrasmunkak/item/728-gyermekjogi-jelentesek megnyitva: 2021. április 14.

[46] Egressy Natália – Müller Nikolett: A gyermekbartás igazságszolgáltatás különös tekintettel a kihallgatás körülményeire = Ügyészek lapja 20. évfolyam 2013/6. 47. o.

[47] Szabs tv. 26-27. §,134. §

[48] „három csapás”: amennyiben az eljárás alá vont személyt a szabálysértés elkövetését megelőző hat hónapon belül legalább két ízben jogerősen felelősségre vonták az elkövetet szabálysértés jellegétől függően differenciáltan súlyosabb büntetés alkalmazását írja elő a Szabs. tv.

[49] Gyurkó Szilvia: Gyermekbarát igazságszolgáltatás a paradigmaváltás http://www.okri.hu/images/stories/KT/KT_49_2012/007_gyurko.pdf  117. o.(megnyitva: 2021. április 24.)

[50] Btk. 16. §, 105. § (1) bekezdés, 106 § (2) bekezdés

[51] a büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi c. törvény indokolása uj.jogtar.hu letöltve:2021. 04. 03. (a továbbiakban: Btk. indokolás)

[52] Margitán Éva: A kiskorú jogi felelőssége. In: Bogár Péter – Margitán Éva – Vaskuti András: Kiskorúak a büntető igazságszolgáltatásban. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2005. 12. o, valamint

 Nagy Ferenc: A fiatalkorúak új Svájci Büntető Törvényéről. 8. o. In: Büntetőjogi Kodifikáció 2007/2. 7-18. o. idézi: Kőhalmi László A büntethetőségi korhatár kérdése1 = Jogelméleti Szemle 2013/1. 11. o.

[53] Btk.106. § (2) bekezdés

[54] Btk.106. § (1) bekezdés, 1978. évi IV. tv.108. §

[55] Btk. 105.§-126 §

[56] a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 34. § (2) bekezdés

[57] Vaskuti András: A fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatásának aktuális kérdései = OKRI Szemle 2011.

[58] 2012. évi LXII. törvény indokolása uj.jogtar.hu megnyitva 2021. 04. 19.

[59] 2012. évi LXII. tv. 1. §

[60] 2012. évi LXII. tv. 13-14.§

[61] 2012. évi LXII. tv. 15 .§

[62] a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. 62/C 1-2.§

[63] a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)  678. §- 694. §

[64]Csemáné Váradi Erika –  Lévay Miklós :A fiatalkor kodifikációs kérdéseiről – jogösszehasonlító szempontból = Büntetőjogi kodifikáció 2002. 1. szám  21. o.

[65] Be. 677.§

[66] Nagy Alexandra–Nagyné  Gál Mónika A fiatalkorúak elleni büntetőeljárás sajátosságai = Büntetőjogi Szemle VII. évfolyam, 2018/1. 58. o.

[67] Hercog Mária: Bűncselekményt elkövető gyerekek nevelőszülői elhelyezése – egy alternatív lehetőség =  Családi jog XIII.  évfolyam 2015/4. 4. o.

[68] Be. 81. § (1) bekezdés

[69] Be. 81. § (2) – (7)  bekezdés, 82. §

[70] Be. 87-88. §

[71]  a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény indokolása uj.jogtar.hu megnyitva 2021. 04. 28. (a továbbiakban: Be. indokolás)

[72] a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 61. § (2) bekezdés

[73] Be. indokolás

jogero.hu jogi allas
Jogi állás
Ügyvédjelölt álláslehetőség

A Dr. Kerekes Gábor Ügyvédi Iroda dinamikusan bővülő csapatába az ügyvédi hivatás iránt elkötelezett ügyvédjelöltet keres, akár azonnali munkakezdéssel. Az ügyvédi iroda elsősorban polgári joggal, azon belül is gazdasági joggal, valamint sportjoggal foglalkozik. Feladatok: okiratok, jogi állásfoglalások, szerződések készítése, véleményezése jogi kutatómunka jogi képviselet ellátása peres és nem peres eljárások …

jogero.hu jogi allas
Jogi állás
TAPASZTALTABB ÜGYVÉDJELÖLT / KEZDŐ ÜGYVÉD álláslehetőség

Nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező REGIONÁLIS ügyvédi iroda fiatal, dinamikus csapatába nyitott és agilis munkatársat keres exkluzív II. kerületi irodájába. Szakterületek: gazdasági jog, cégjog, munkajog, reklám- és médiajog, versenyjog, adatvédelem, GDPR, ingatlanjog  Feladatok: szerződések szerkesztése, előkészítése; okiratszerkesztés; ügyfelekkel való kapcsolattartás; marketing feladatok elvégzése; jogszabályfigyelés; jogi kutatómunka végzése; cégalapítás, változásbejegyzés dokumentumainak elkészítése; fordítási …

jogero.hu jogi allas
Jogi állás
Ügyviteli asszisztens álláslehetőség

Győri közjegyzői irodába ügyviteli asszisztens munkatársat keresek. Ellátandó feladatok: adminisztrációs, ügyviteli feladatok ellátása, okiratszerkesztés, hitelesítések előkészítése kapcsolattartás ügyfelekkel jegyzőkönyvvezetés egyéb adminisztrációs feladatok: iktatás, elektronikus adatbázisok kezelése, elektronikus levéltár kezelése A munkavégzés helye : 9022 Győr, Bisinger sétány 20. fszt. 1. Az állás 40 órás munkaidőben tölthető be. A pályázat benyújtásának …